2014. április 30., szerda

Házasság extrákkal 11.

Kendra

   Ahogy Cris mondta, Dolores másnap megérkezett és azonnal kézbe vett mindent.
 - Ezt nem hiszem el - puffogott Sese. mikor felért a szobámba és levágta magát az ágyamra. - Dolores kikészít - hisztizett, mint egy kisgyerek.
 - Most éppen mibe szólt bele? - sóhajtottam fel a szememet forgatva.
 - Nem segíthettem kiválasztani a meghívókat - durcáskodott.
  Mióta Cris anyukája megjelent, ő és Sese hadat üzentek egymásnak. Sergio úgy érezte, mivel az ő ötlete volt az esküvő, joga lenne beleszólni a szervezésbe, de Dolores ezt nem így gondolta.
 - Nyugi, én sem mondhatok semmit, mert lehurrog - vontam meg a vállam.
 - Téged kicsit sem idegesít?
 - Nem. Elvégre nem az igazi esküvőmre készülök, ez csak egy álházasság lesz. Hagyom, hagy élje ki magát. Majd ha Cris igazából megnősül, akkor már tudni fogja mire számítson.
 - Még mindig biztos vagy benne, hogy megtudod csinálni? - nézett rám a baszk.
 - Persze.
 - Ha mégis meggondolnád magad az oltár előtt, én bármikor szívesen beugrok Cris helyére - vigyorgott rám.
 - Sergio, ezt egy párszor már eljátszottuk - sóhajtottam fel. - Ugye nem kell emlékeztetnem rá, milyen nevetségesen néztél ki szőkén?
 - Nem - húzódott el tőlem.
  Mikor Ronihoz kerültem, Sese és Xabi fogadtak, hogy két hét alatt beadom a derekam a védőnek és mikor ez nem jött össze neki akkor kénytelen volt szőkére festeni a haját. Az egész csapat rajta röhögött három napig, amikor is lejárt a megadott idő és visszabarnulhatott. Azóta ha udvarolni támad kedve csak felhozom a szőkeségét és máris leállítja magát, ahogyan most is.
 - Lesz fehér ruhád? - kérdezte csillogó szemekkel.
 - Nem tudom, majd Dolores szól ha lesz.
 - Kaptál már gyűrűt? - kíváncsiskodott tovább.
 - Komolyan mondom Sese, rosszabb vagy, mint egy vallató tiszt. Nem, nem kaptam gyűrűt. Te tudod a legjobban, hogy ez nem erről szól. Holnap jön az ügyvéd és aláírjuk a papírokat - dőltem hátra a párnáim közé.
 - Meddig szól a szerződés?
 - Egy év - sóhajtottam fel újra.
 - És tényleg nem kérsz semmit cserébe? - hitetlenkedett.
 - Minek kérnék? Baráti szívességet teszek Crisnek, nem fogom ezt a helyzetet kihasználni.
 - Kár, hogy nincs belőled több - nézett rám komolyan a védő és a kezemet az ölébe húzta.
 - Segítség! - törte ránk az ajtót Cris, majd fura fejet vágott, mikor meglátta összefonódó ujjainkat. - Sergio, Kendra az én menyasszonyom, sőt nemsokára a feleségem, úgyhogy nyugodtan elengedheted a kezét - húzta össze a szemöldökét.
 - Nyugi - vigyorgott rá a védő - már kikosarazott egy párszor.
 - Tudom, de te nem értesz a szóból - nézett rá mérgesen a portugál.
 - Amúgy sincs rajta jegygyűrű - emelte fel a kezemet Serg, mintha egy bábú lennék. - Így nem fognak hinni nektek.
 - Sese - szóltam rá. - Az előbb mondtam, hogy engem ez nem érdekel. Ez nem egy igazi esküvő - rágtam a szájába. - De te ki elől menekültél? - vigyorogtam a portugálra, mert volt egy sejtésem.
 - Anya kikészít. Olyanokkal nyaggat, hogy milyen színű legyen a széktakaró, vagy hogy milyen virágok legyenek a vázákban.
 - Örülj neki - morgott Sergio. - Téged legalább megkérdez, nem úgy, mint engem aki ezt az egészet kitalálta. Teljesen kihagy belőle.
  Végszóra Dolores lépett be az ajtón, mire Cris a takarómat magára húzva próbált elbújni előle.
 - Kisfiam, szó nélkül otthagytál! - dohogott a nő. - Pedig tényleg szeretném tudni, hogy milyen virágokkal díszítsük fel a termet.
 - Anya! Nem érdekel - nyafogott Roni. - Azt mondtad, te mindent elintézel.
 - Jó, de nem akarok egyedül dönteni mindenben.
 - Dolores - szólaltam meg bátortalanul - szerintem Sergio szívesen segítene neked ezekben a dolgokban - mutattam a védőre, aki meglepődve pislogott rám.
 - Tényleg? - nézett rá Cris anyukája. - Van valami ötleted az előző problémámra?
 - Krémszínű rózsák - nyögte ki Sergio.
 - Hű, arra nem is gondoltam. Ez nagyon jó ötlet - mosolyodott el a nő. - Gyere csak Sese, van itt még néhány megvitatásra váró dolog - húzta maga után a spanyolt. - Ja, míg el nem felejtem, holnapután kettőkor ruhapróba az Estellában - intézte hozzám a szavait az ajtóból, majd eltűnt Ramossal együtt a földszinten.
 - Istenem - dőltem el az ágyon Cris mellett. - Nem hittem volna, hogy ennyire macerás lesz ez az egész - sóhajtottam fel.
 - Én sem, de ha meggondoltad magad nyugodtan szólj - fordult felém a csatár.
 - Én nem, és te?
 - Biztos, hogy nem. Főleg, hogy ma újabb cikkek jelentek meg - komorult el az arca.
 - Ne idegeskedj - simítottam végig a karján. - Pár nap és vége. Utána már csak azt olvashatod, hogy CR7 megnősült, Irina hazudott - húztam csíkot az ujjammal a levegőbe.
 - Remélem - mondta, majd beharapta az ajkát. - Köszönöm - suttogta néhány perc múlva. - Köszönöm, hogy vállalod ezt az egészet.
 - A barátom vagy, nem hagyhatom, hogy tönkretegyenek.
 - De ez nagy dolog. Rajtad kívül egy barátom sem tenné meg ezt értem.
 - Persze, mert csak fiú barátaid vannak - nevettem el magam. - Vagy jobb szeretnéd Sergiot vagy a Bongyit elvenni feleségül?
 - Te most pimaszkodsz velem? - nézett rám baljós tekintettel.
 - Én? Dehogy - pillogtam ártatlanul. - Sose tennék ilyet a jövendőbeli férjemmel - vigyorogtam.
 - Na megállj csak! - kapta el a derekamat, mikor a szeme villanását meglátva menekülni akartam. Lenyomott az ágyra és csiklandozni kezdett. - Most megtanítalak rá, hogy nem beszélhetsz így a férjeddel.
 - Mé-hég ne-hem is va-hagy a fé-hérjem - nevettem hangosan.
 - Nem baj, de a tisztelet már most is kijár - nézett rám vigyorogva, de nem hagyta abba a kínzásomat.
 - Criiiiiiiiis! - könyörögtem neki már levegő után kapkodva - bepisilek!
 - Lásd, milyen nagylelkű vagyok, abbahagyom - engedett el és én kipirult arccal, kócosan próbáltam megigazítani a ruháimat.
 - Blö - nyújtottam ki rá a nyelvem és gyorsan az ajtóhoz léptem. - Csak hogy tudd, ezt még visszakapod - fenyegettem meg játékosan, majd otthagytam.

2014. április 29., kedd

Las Puertas de Infierno 35.

Cris

   Bell nem tudja, hogy itt vagyok. Leroyra várok, mert még tegnap felhívtam, hogy beszélni akarok vele.
 - Cristiano - nyújtja felém a kezét, mikor megjelenik előttem és én készségesen elfogadom. - Miben segíthetek?
 - Anáról lenne szó.
 - Valahogy sejtettem.
 Úgy teszek, mintha nem hallottam volna a gúnyos felhangját a mondatának.
 - Harmincadikán van a szülinapja és szeretném huszonkilencedikén elvinni Brazíliába - ecsetelem a tervemet.
 - Ó. Nézd, én nem vagyok sem az apja, sem a bátyja, hogy engedélyt kelljen kérned tőlem.
 - Félre értesz. Ő nem tud erről és ez szeretném, ha így is maradna. Az utolsó pillanatig titkolni akarom előle. Viszont jó lenne, ha elküldenéd szabadságra. Pihennie kéne, lassan elfogy és nem marad belőle semmi - győzködöm Leroyt.
 - Így már értem. Ha nem vagyok indiszkrét, miért pont Brazília?
 - A spanyolok kint vannak a konföderációs kupán és szeretném, ha Ana a saját szemével látná a döntőben őket.
 -  Oké, azt tudom, hogy mi is játszunk, de nem értem, mitől vagy abban olyan biztos, hogy ők fogják játszani a döntőt?
 - Valamennyit azért konyítok a focihoz- vigyorogtam rá - és hidd el, hogy Spanyol-Brazil végjáték lesz.
 - Ha ez annyira megy, akkor azt is mond meg, ki nyer.
 - Ez legyen az én titkom - somolyogtam rá, majd otthagytam.
 A színpadtól távolabb álltam meg, egy eldugott helyen, és figyeltem a nőt. Néztem ahogy mozgott, és az én vérem is táncolni kezdett vele. Ahogy vége lett a számnak, lejött a színpadról és a bár felé sétált. Ringó csípője minden férfi szemet magára vonzott. Lelki szemeim előtt már látom, ahogy rajtam ülve ringatózik. Erre a gondolatra megindul a vér az ágyékom felé és muszáj elterelnem a gondolataimat, ha ma még emberek közé akarok menni. Mire sikerül, ő már a bokáját masszírozza és durcáskodik, mint egy kislány.
 - Nem bírom a magassarkút.
 - Pedig csodálatosan áll - leplezem le magam.
 - Cris? Hát te? - fordul felém örömmel az arcán.
  Jólesik, hogy ilyen lelkesen fogad, ezért gyorsan elmagyarázom neki, mielőtt idegeskedne, hogy Mesut és Lexy vigyáznak a gyerekekre.Egymással évődünk, mikor megjelenik mellettünk Leroy, és a megbeszélteknek megfelelően szabadságra küldi a lányt.
 Még két óra. Ennyi van hátra a munkaidejéből és én ezt az egyik legközelebbi asztaltól nézem végig. Érzem, hogy nekem táncol. Abszolút nem átlépve az ízlésesség határát, lejt szexi táncot. Tudja meddig mehet el. Szinte érzi, hogy hol a határ a szexi és a közönséges közt. Ezért ő a legjobb. Miután végzet a folyosón várok rá és együtt megyünk az autómhoz, miközben a tusfürdője illata teljesen elbódít. Behunyt szemmel ül mellettem és nem tudok neki ellenállni. Közelebb hajolok hozzá, mire kinyitja azokat a gyönyörű kék szemeit és az enyémekbe fúrja pillantását.
 - Szégyelld magad - fedem meg. A hangom rekedt az izgalomtól és a vágytól amit iránta érzek.
 - Miért? - suttogja, szemét le nem véve rólam.
  Elmotyogom neki, hogy sikeres volt a terve amivel felhúzott. Nem tiltakozik, hanem bevallja, hogy direkt csinálta. Még közelebb hajolok hozzá, már csak milliméterek választanak el minket egymástól. De én várom, hogy ő tegye meg az első lépést. Látom a szemében, hogy nem sok választja el tőle, mikor meghallom a részeg suhancok ordibálását. Odakapom a fejem és mire visszanézek, Ana már lesütött szemekkel ül mellettem. A fenébe! - fortyogok magamban a haragtól és egy csalódott sóhaj hagyja el a számat.
 - Indulnunk kéne - mondja és igazat adok neki. A ház előtt úgy pattan ki az autóból, mint akit üldöznek. Egy halk köszönés után felsiet a szobájába és magára csukja az ajtaját. Most nem is bánom, mert nekem is sok volt ez az este, így egy jó hosszú, hideg zuhanyban részesítem magam. Elég régen voltam már nővel. Utoljára Irinával és az is legalább egy hónapja volt. Régen, megoldottam volna, mert a telefonom tele van különböző nők számaival, akik repülnének hozzám, ha csettintenék nekik. Csak egy hívás és már meg is oldódna a "kemény" problémám, de mióta ismerem Anát nem érem be mással. Nekem ő kell!
  Lefekszem az egyre kényelmesebbé váló kanapémra és arra gondolok, hogy már alig várom, hogy lássam Ana arcát, mikor megtudja, hova megyünk. Holnap még beszélnem kell a szöszivel, hogy vállalja be az ikreket. Anya már áldását adta Juniorra, így ő mamázni fog ez idő alatt. A nagy tervezgetésben észre sem veszem és már alszom is.

Ana

  A kocsiban történtek óta kicsit feszült a hangulat köztem és Cris közt, de reméljük hamar elfelejtjük. Azóta túl vagyunk már egy Nigéria-Spanyolország meccsen, ahol 3-0-ra nyertünk. Előtte volt egy Olasz- Brazil, ahol a barátaim 2-4-re verték az olaszokat. Napi szinten tartom a kapcsolatot mindenkivel, de főleg Sergioval. Érzem, hogy fárad és mindig elmondja, hogy mennyire hiányzom neki. Próbálom benne tartani a lelket, de telefonon keresztül nagyon nehéz.
 Huszonhatodikán Uruguay ellen játszottak Marceloék és meg is nyerték, így biztosan ők az egyik döntősök. Írtam nekik, hogy nagyon büszke vagyok rájuk és ügyesek legyenek. Míg az egyik szemem nevetett, a másik sírt, mert a másik elődöntőt Sergioék játszották Olaszországgal. Crissel csak pislogtunk, mikor az extra hosszabbítás után a tizenegyesekhez készülődtek a fiúk. Láttam a csatáron, hogy még ő is ideges. Xavi, Iniesta és Pique után Sese állt a labdához. Ujjaimat keresztbe tettem és csukott szemmel bőszen imádkozva szorítottam érte. Sikerült! Belőtte! Óriási kő esett le a szívemről és hangosan fújtam ki a bent rekedt levegőt. Mata, Busquets és Navas is értékesítette a büntetőt. Crissel egymásra néztünk.
 - Meddig csinálják? - kérdeztem remegő hangon.
 - Míg nem hibázik valaki - mondta és éreztem a feszültséget a hangjában.
Idegesen lóbáltam a lábamat, várva, hogy valamelyik olasz elrontja. Először el sem akartam hinni, mikor Bonucci kihagyta, de aztán láttam, hogy Sergioék egymást átölelve ugrálnak és futkároznak a pályán.
 - Döntősök - suttogtam és potyogni kezdtek a könnyeim.
 - Örülni kéne - húzott magához Cris - nem sírni.
 - Most kinek fogok drukkolni? - kérdeztem néhány perc szipogás után.
 - Hát az meleg! - nevetett fel.
 - Nem nevet, együtt érez - vágtam hátba, de csak még jobban nevetett. A köztünk lévő feszültség úgy eltűnt, mintha sose lett volna. Hatalmasat sóhajtottam.
 - Mi a baj édes? - nézett rám kérdőn. Mostanában rászoktunk arra, hogy becézgetjük egymást.
 - Olyan jó lenne, ha ott lehetnék velük - csúszott ki a számon. Cris nem szólt semmit, csak somolyogva magához húzott.

2014. április 28., hétfő

10/10 45.rész

Lola

   Reggel finom cirógatásra ébredtem. Kinyitottam a szemeimet és egy mosolygós, barna szempár nézett rám, boldogságtól ragyogva.
 - Jó reggelt! - köszöntem rekedten.
 - Neked is - simított végig az ajkaimon. - Az enyém ennél jobb nem is lehetne - hajolt hozzám és megcsókolt.
 - Hmm - doromboltam, mert régen nem volt ilyen kényeztetésben részem. Aztán eszembe jutott, hogy hol vagyok és kivel. Eltoltam magamtól a brazilt, majd kiszálltam az ágyból és tiszta ruha után néztem.
 - Most mi a baj? - nézett rám kérdőn.
 - Semmi - vontam meg a vállam közönyösen és becaplattam a fürdőszobába. Megengedtem a zuhanyt és alá álltam. Pár pillanat múlva éreztem, hogy már nem vagyok egyedül.
 - Lola - fordított maga felé férfi. - Mi a gond?
 - Figyelj Thiago, nagyon jó volt veled, de ennyi. Ennek nem lehet folytatása - néztem rá.
 - Miért? - felhősödött el a tekintete.
 - A válasz nagyon egyszerű, távolság. Te Párizsban élsz, én Madridban. Semmi értelme nem lenne egy távkapcsolatnak - magyaráztam.
 - Azt hittem, hogy neked is annyit jelentett ez az éjszaka, mint nekem - hajtotta le a fejét csalódottan.
 - Nagyon jó volt - simítottam végig az arcán -, de értsd meg, nem működne.
 - Ha meg sem próbáljuk, akkor honnan tudod? - emelte vissza rám könyörgő tekintetét. - Csak adj egy esélyt, hogy bebizonyítsam, hogy igen is működik - pislogott rám kiskutya szemekkel.
 - Thiago - sóhajtottam fel - ne tedd ezt velem.
 - Lola, kérlek - csókolta meg a nyakamat, majd az arcom minden szegletét. - Tegyünk egy próbát, ha nem működik, akkor szó nélkül elengedlek - ölelt magához és ajkaival az enyémeket cirógatta, az őrületbe kergetve vele. Nem tudtam mi ütött belém, de néhány pillanatnyi gondolkodás után felsóhajtottam.
 - Rendben, de ne várj tőlem csodákat.
 - Köszönöm - mondta, majd az ajkaimra tapadt. Testünk szorosan tapadt össze és felforrósítottuk az amúgy is magas hőfokú levegőt.
  Fél óra múlva frissen zuhanyozva és kielégülten léptünk ki a szobámból, hogy reggelizni menjünk. Kézenfogva sétáltunk az étterembe, ahol a többiek már helyetfoglaltak.
 - Megcsaltál Běbě chaton? - harsant fel Ibra nevető kérdése.
 - Mondtam, hogy a brazil fiúk a gyengéim - vontam meg a vállamat vigyorogva.
  Sergio és Cris feszülten figyelt minket. Éreztem a portugálon, hogy valamit mondani akar, de szúrós tekintetemet látva inkább csendben maradt.
 - Akkor ti ... most? - mutatott ránk Xabi.
 - Lola a barátnőm - csókolta meg a kezemet Thiago, mire Sergio félrenyelte a teáját és köhögni kezdett. Cris elkerekedett szemekkel nézett ránk és még Irina lökdösésére sem tért észhez.
 - Gratulálok - ölelt át a svéd. - Ez azt jelenti, hogy sűrűn foglak Párizsban látni? - húzogatta a szemöldökét.
 - Meglátjuk - nevettem rá.
  Megreggeliztünk, majd a szobánkba mentünk összepakolni, hogy minél hamarabb indulhassunk haza. A szálloda előtt már várt az autó ami a reptérre visz minket, így el kellett búcsúznom azoktól, akik nem velünk jönnek.
 - Viszlát Tomkatt - öleltem meg Ibrát, aki egy testvéri puszit nyomott a fejem tetejére.
 - Vigyázz magadra Běbě chaton, és ne aggódj majd én rajta tartom a szemem a srácon - kacsintott rám.
 - Kösz - nevettem fel.
 - Szia Bébi - simított végig az arcomon Thiago, majd forrón megcsókolt. - Nem sokára találkozunk - mondta miután zihálva elváltunk.
 - Indulnunk kéne - toporgott a kocsi mellett Cris, aki keserű ábrázattal nézte a búcsúzásunkat.
 - Megyek már - szóltam rá mérgesen, majd visszafordultam a brazilhoz és egy csókot nyomtam az ajkára. - Te is vigyázz magadra!
 - Azon leszek - ölelt át utoljára. - Már most hiányzol - súgta a fülembe.
  Mosolyogva elléptem tőle és beültem az autóba. Gondolataimba merülve néztem az alakját, ahogy egyre kisebb lesz, majd eltűnik a szemünk elől. Akaratlanul is felsóhajtottam. Mibe másztam már megint bele?

2014. április 25., péntek

Házasság extrákkal 10.

Cris

   A döbbenettől nem tudtam megszólalni. Csak néztem a lányt, aki felszegve az állát, komolyan nézett rám. Próbált határozottnak látszani, de ijedt szemei elárulták, hogy mégsem olyan biztos a dolgában, mint ahogy mutatja.
 - Hol van Juni? - kérdezte hirtelen és nekem mosolyognom kellett aggódásán.
 - A nappaliban, mesét néz.
  Újra csend telepedett ránk. Némán ültünk egymással szemben és próbáltuk rendbe szedni a gondolatainkat, mielőtt megszólalunk.
 - Sergio nem komplett - kezdte ő.
 - Az biztos, hogy ennél őrültebb ötletet még nem hallottam - adtam neki igazat.
 - Hogy fogjunk neki? - kérdezte, de nem nézett rám.
 - Fogalmam sincs - vontam meg a vállam. - Még sose nősültem eddig.
 - Szerintem meg kéne beszélnünk, hogy milyen elvárásaink lennének ez idő alatt. Tényleg, mennyi időre gondoltál fent tartani a látszatot? - kérdezte, mint aki már többször is átrágta a lehetőségeket.
 - Ez annyira gáz - nevettem el magam és végre ő is elmosolyodott.
 - Az, de igaza van a fiúknak, ez a legütősebb válasz Irinának.
 - Tudom, csak nem így képzeltem el, ha egyszer megnősülök.
 - Elhiheted, hogy én is romantikus lánykérésre vágytam, fehér ruhára és mindenre, ami ezzel jár - komorodott el.
 - Nem kell ezt tenned, ha nem akarod - néztem a szemeibe -, majd csak találunk valami más megoldást.
 - Persze - húzta el a száját. - Addig meg mindenki olvassa, hogy miket mond rólad az a ... - háborgott.
 - Szerintem egy év elég lesz elhallgattatni a kétkedőket - vágtam a szavába.
 - Oké - bólintott. - Írunk egy megállapodást, hogy egy év után simán aláírjuk a válást és kész. Ja és ne feledkezz meg a házassági szerződésről sem. Nekem nem kell semmi a válás után. Nem azért teszem, hogy megkopasszalak, csak megakarlak védeni téged és Juniort is attól a hárpiától és a hazugságaitól.
  Döbbenten néztem rá. Egy pillanatra sem jutott eszembe, hogy a pénzemre pályázna, de az, hogy erről papírt is akar, megmelengette a szívemet.
 - Kérhetek tőled valamit? - sütötte le a szemeit.
 - Ezek után bármit - mosolyogtam rá bátorítólag.
 - Arról lenne szó... szóval, hogy..., ha megismerkedsz valakivel ez alatt az egy év alatt, szeretném, ha szólnál és nem az újságokból kéne megtudnom, hogy megcsalt a "férjem" - tette macska körömbe a szót. - Még egyszer nem élném túl, a megaláztatást - suttogta.
 - Megígérem - fogtam meg a kezét, ami az asztalon pihent -, de ez ugye fordítva is így lesz? Nem szeretném, ha felszarvazottnak titulálnának - vigyorogtam rá.
 - Megegyeztünk - nézett rám komolyan. - Most már csak azt találd ki, hogy mikor legyen a naaagy nap. Sese azt mondta, hogy minél előbb, annál jobb.
 - Beszélnem kell az ügyvédemmel, a családommal és a PR-osommal is - gondolkodtam hangosan. - Amint ezeket letudom, megmondom a dátumot. Így jó lesz?
  Bólintott, majd felállt.
 - Megyek, megnézem Juni mit csinál - hagyott magamra.
  Kezembe vettem a telefonomat és egy darabig csak pörgettem az ujjaim közt. Ha most belevágok, akkor nincs vissza út, viszont ha meghátrálok lehet, hogy többé nem tudom lemosni magamról a meleg jelzőt. Nagyot sóhajtva bekapcsoltam a telefonomat, ahol több száz hívás és sms fogadott a családomtól, ismerőseimtől.
 - Akkor kezdjük - mondtam magamnak bátorításként és kikerestem az ügyvédem számát. Felvázoltam neki, hogy mit is kérek tőle, ő pedig megígérte, hogy két nap múlva aláírhatjuk a papírokat. Nem kérdezett semmit csak csinálta amit mondtam.
  A következő hívásom viszont már nem volt ilyen egyszerű.
 - Szia anya!
 - Édesem, miért nem veszed fel a telefont? Reggel óta próbállak elérni - mondta szemrehányóan. - Mi ez a hülyeség, amit Irina állít?
 - Hosszú történet - sóhajtottam. - A lényeg, hogy szakítottam vele és most így próbál bosszút állni rajtam.
 - Én megmondtam - csattant fel - annak a lánynak még a szeme sem állt jól! Mihez kezdesz most?
 Éreztem, hogy itt az idő, hogy a nyakába zúdítsam a hírt.
 - Megnősülök!
 - Jó vicc, de most komolyan, hogy akarod csírájában elfojtani ezt a dolgot?
 - Anya, komolyan mondtam, megnősülök - ismételtem meg, mire a vonal másik végén néma csend lett. - Itt vagy még? - kérdeztem aggódva.
 - Igen, csak mintha azt hallottam volna, hogy megnősülsz.
 - Mert azt is mondtam. Átrágtuk a dolgokat és arra jutottunk, hogy ez a legjobb megoldás.
 - Na de hogy? Miért? - értetlenkedett.
  Hosszas magyarázkodásba kezdtem, felsoroltam az érveket és az ellenérveket is.
 - Ahogy hallom, már az is megvan, hogy ki lesz a szerencsés - sóhajtott fel.
 - Igen.
 - És végre én is megtudhatom, hogy hívják az álmenyemet?
 - Kendra - nyögtem ki a lány nevét.
 - Te képes voltál rávenni azt a kislány erre az őrültségre? - csattant fel.
 - Ha hiszed, ha nem ő ajánlotta fel, önszántából.
 - Ő is megbolondult. Bár, ha belegondolok - töprengett hangosan - nála keresve sem találhatnál jobbat. Csinos, okos, imádja az unokámat, ideális feleség lesz neked - lovalta bele magát a dolgokba.
 - Anya! - figyelmeztettem. - Ne éld bele magad! Ez csak egy látszatházasság lesz. Egy év múlva szép csendben elválunk.
 - Egy év? - kérdezte ravasz hangon. - Az hosszú idő és sok minden történhet azalatt...
 - Anya!
 - Jól van na! - somolygott a telefonba. - Reménykedni csak szabad? És mikorra tervezitek ezt az egészet?
 - Ezért hívtalak - vallottam be. - Szerinted melyik időpont lenne a megfelelő?
 - Mivel az a ribanc már tele kürtölte a világot a hazugságával, minél hamarabb lépned kellene. Szerintem két hét alatt mindent eltudok intézni.
 - Két hét? - kérdeztem idegesen.
 - Igen - csengett határozottan a hangja. - Még ma foglalok helyet és megyek. Nem kell semmivel sem foglalkoznod, majd én mindent megszervezek.
 - Nem szeretnénk nagy felhajtást - halt el a hangom.
 - Kisfiam! - torkolt le. - Az a kislány feladja érted a függetlenségét, megérdemel egy gyönyörű esküvőt. Arról nem beszélve, hogy ha nem adod meg a módját, akkor senki nem fog hinni nektek.
  Nem vitatkozhattam vele, mert igaza volt. Miután elköszöntünk az asztalra borultam és fáradtan fújtam ki a levegőt.
 - Túl vagy rajta? - lépett mögém a lány és finom kezeivel gyúrni kezdte a vállaimat.
 - Beszéltem az ügyvéddel, és anyával - nyögtem fel. - Anya holnap érkezik.
 - Az jó - mosolyodott el Kendra.
 - Mához két hétre jelölte ki az időpontot.
  Kezei megálltak a mozgásban, majd lerogyott a mellettem lévő székre.
 - Két hét? - suttogta döbbenten.
 - Tizennégy nap - bólogattam és figyeltem az arcán átsuhanó érzelmeket, amik hűen tükrözték az enyémeket is.

2014. április 24., csütörtök

Las Puertas de Infierno 34.

Cris

   A napok gyorsan telnek Ana mellett. Napközben sokat hülyéskedünk, játszunk a gyerekekkel. Junior teljesen kinyílt. Mindig jókedvű és egyre többet beszél. Az estéinket a meccs nézések kötik le. Mikor Ana megkérdezte, hogy szerintem ki jut be a döntőbe a Spanyol - Brazil párosításra voksoltam. A Tahiti elleni játszmát előre behúztam, mert Ikerék sokkal profibbak a másik csapatnál. Kényelmesen elterülve néztük a bevonulást, mikor Ana hirtelen a tévére mutatott.
 - Ő ki?
 - Kiszúrtad Torrest? Ő Sergio legjobb barátja - világosítom fel.
 - Ő El Niňo? Találó név - merül el a kölyökképű tanulmányozásában.
 - Tetszik? - kérdezem tőle keserű szájízzel.
 - Nem rossz...
  Nem rossz? Nem is beszélt vele, de már bejön neki.
 - Nős - vágom rá gyorsan.
 - Bolond - nevet ki. - Ha egy pasi jól néz ki, az nem azt jelenti, hogy le is feküdnék vele.
  Kár - gondoltam magamban - pedig én szívesen venném.
 - Rossz hatással vagy rám - sóhajt fel, de tudom, hogy csak viccel.
 - Ééén? - kérem ki magamnak, majd tudatosítom benne, hogy mennyire jól áll neki, ha visszaszól és nem bújik a csigaházába. Bohóckodunk még egy kicsit, amit a gyerekek nagyon szeretnek. Végül a meccsre koncentrálunk, amit 10-0-ra nyernek a barátaim. Végig röhögöm az egészet, viszont Anán látom, hogy a negyvenhatodik percben kicsit elkámpicsorodik, mikor Sergiot lecserélik.
 - Cris, ki ez a srác? - mutat rá a cserére.
 - Jesus Navas. Nős - teszem hozzá gyorsan, mert tudom, hogy a szemeinek nem tudnak ellenállni a nők.
 - Édesem, nem férjhez akarok hozzá menni, csak megkérdeztem ki ő - évődik velem. Nekem pedig megugrik a szívem és szeretném, ha mindig így szólítana.
 Aztán a meccs végén az alvó gyerekeinket már rutinosan visszük fel a szobájukba és fektetjük le őket. Ana elköszön, mert dolgozni megy holnap. Nem is sejti, hogy én is megyek a klubba, mert beszélnem kell Leroy-jal Ana szülinapi meglepetéséről, amit valamelyik nap találtam ki. Az ajtaja előtt elhaladva még be akartam kopogni hozzá, hogy megkérdezzem, bevigyem-e dolgozni, de meghallottam, hogy valakivel beszélget.
 - Hola Sese! ... Mi a baj? ... Te is nekem - hallottam meg a választ. Csalódottan fordultam el az ajtajától. Lementem a kanapémhoz és végig dőltem rajta. Hiányzik neki - sóhajtottam fel. Ez azt jelenti, hogy jobban rá kell hajtanom a dologra. Eddig türelmesen vártam, de nem hagyhatom, hogy Sergio nyerjen. Nekem kell ez a nő.  


Ana

  Lassan két órája táncolok egyfolytában. Teljesen kitikkadtam. Úgy döntöttem, ennek a számnak még megvárom a végét, majd leülök egy kicsit és iszom. Tánc közben éreztem, hogy valaki néz. Éreztem magamon a perzselő pillantását. Jó, tudom, hogy sokan bámulnak, de ez egészen más volt. Hiába próbáltam megkeresni a szemeimmel, ne találtam. Végre véget ért a szám. Lesétáltam a pódiumról és a pult felé vettem az irányt. Joe a hátam mögött jött, hogy senkinek még csak eszébe se jusson hozzám érnie.
 - Szia Pam! Egy hatalmas narancslevet kérek - néztem a pult mögött álló lányra.
 - Sokáig vagy még? - kérdezte, miután elém tolta az üdítőt. Nem válaszoltam, csak miután egy huzamra megittam a narancsomat.
 - Ha minden jól megy, akkor két óra múlva leléphetek - kezdtem masszírozni a bokám. - Nem bírom a magassarkút - néztem rá nyafogva.
 - Pedig csodálatosan áll - hallottam meg egy ismerős hangot a hátam mögött.
 - Cris? - fordultam meg hirtelen. - Hát te?
 - Hát én. Eljöttem megnézni, hogy dolgozol, és mielőtt megkérdeznéd, Lexy vigyáz a gyerekekre. Ja és Mes - húzódott vigyorra a szája.
 - Tetszett amit láttál? - incselkedtem vele, magam sem tudom, hogy miért. Közelebb hajolt hozzám, hogy csak én halljam amit mond.
 - Túl sok az ember, de ha nem így lenne megmutatnám, mennyire - suttogta a fülembe, amitől elöntött a forróság. Próbáltam nem a nadrágjára nézni, de egy ilyen beszólás után sikertelenül. Elég közel volt hozzám, hogy észre vegyem a dudort, ami a vágyát jelezte. Zavartan kapom el a fejem róla.
 - Elhiszed most már, hogy tetszett? - nevetett fel kajánul én pedig vörösödve hunytam le a szemeimet.
 - Anabell - szólal meg egy másik ismerős mellettem. - Karolina meggyógyult, így vissza tud jönni dolgozni. Viszont mostanában te nagyon sokat dolgoztál, pihenésre van szükséged. Vedd úgy, hogy fizetett szabadságra küldelek. Fejezd be a ma estét, aztán már csak másodikán találkozunk, addig a klub közelében sem akarlak látni.
  Elámulva nézek a főnökömre. Ez most hogy jött neki?
 - De Leroy...
 - Nincs de. Amit mondtam, az úgy lesz. A mai estét még végig táncolod és holnaptól szabin vagy. Vita nincs. Szeretlek Ana és nem akarom, hogy teljesen kibukj. Az elmúlt időszak elég húzós volt neked. Pihend ki magad, játssz a gyerekekkel, vagy csinálj amit akarsz.
 Mikor felocsúdtam, magamhoz öleltem a barátomat és a fülébe súgtam.
 - Köszönöm.
 - Nincs mit - morogta - és egyél rendesen, mert csont és bőr vagy - mosolygott rám aztán elindult a dolgára. - Két perc múlva kezdesz - fordult még vissza és megkocogtatta az órája számlapját.
 - Hajcsár! - nevettem rá, de gyorsan kértem még egy pohár üdítőt, majd felmentem a helyemre.
  Cris leült az egyik első asztalhoz és onnan nézett. Nem mondom, hogy nem zavart, de valahol a hiúságomat is legyezgette. Egy idő után azt vettem észre, hogy csak neki táncolok. Néztem a szemét ami egyre sötétebben csillogott. Nem tudom, hogy miért, de jól esett húzni őt. Tetszett, hogy nőként tekint rám. Hamar eltelt a két órám, ami után gyorsan lezuhanyoztam és átöltöztem. Kilépve az öltözőmből Crisbe botlottam.
 - Ide nem...
 - Ne aggódj, Leroy engedett be. Ma én viszlek haza - nézett rám.
 - Akkor már induljunk is, mert rohadt fáradt vagyok - válaszoltam, majd belekaroltam és úgy mentünk az autójáig. Elhelyezkedtem az ülésben és hátradöntöttem a fejem. Hallottam, ahogy beült mellém, de nem indított. Kinyitottam a szemeimet és az ő barna íriszeivel találtam szemben magam. Közel volt, talán túl közel.
 - Szégyelld magad - suttogta rekedten, míg az arcomat fürkészte.
 - Miért? - kérdeztem suttogva.
 - Mert felhúztál a táncoddal, amit direkt csináltál. Azt hitted, nem veszem észre?
 - Nem, nem hittem. Tudtam, hogy rá fogsz jönni - mosolyodtam el. - Jó volt veled játszani - vallottam be neki. - Hamarabb eltelt az idő.
  Egyre közelebb jött hozzám. Már csak milliméterekre volt az ajkaimtól, de nem csókolt meg. Szemembe fúrta magát és kérdőn nézett rám, mintha az engedélyemre várna. Éreztem forró leheletét az ajkaimon. Nem lett volna erőm ellenkezni, ha megteszi és megcsókol. Hirtelen egy csapat részeg fiatal jelent meg az utcán és a kiabálásukkal megtörték a pillanatot. Zavartan fordítottam el a fejemet. Hallottam a csalódott sóhajtását, de nekem kezdett kitisztulni a fejem. Csókolózni akartam Crissel? Azzal a Crissel akinek barátnője van? Ana  neked elmentek otthonról.
 - Indulnunk kéne - nyögtem ki nagy nehezen.
 - Igazad van, neked pihenned kéne - mondta a portugál és beindította az autót. Gyorsan hazaértünk és én kipattanva a kocsiból, gyorsan felszaladtam az emeletre és a szobám ajtaját magamra csukva, bemásztam az ágyamba és a kimerültségtől pillanatok alatt elaludtam.

2014. április 23., szerda

10/10 44. rész

Lola

 - Kész vagy? - dugta be a fejét kopogás után Sergio az ajtómon.
 - Egy pillanat - mondtam, miközben a tükör előtt ellenőriztem a sminkemet.
 - Hűha - vigyorodott el perverzül. - Csak nem pasivadászatra indulsz?
 - És ha igen? - néztem rá kérdőn. - Nekem is jár a szórakozás.
  Tátott szájjal pislogott a válaszomat hallva.
 - Csukd be a szád, mert belerepül a légy - léptem el mellette vigyorogva és nem értettem, hogy tudok vele ilyen közvetlen lenni. Bár a tudat, hogy még mindig nem tudja, hogy lefeküdtünk sokat segített benne. Befújtam magam a parfümömmel és jeleztem, hogy kész vagyok.
 - Hm - szagolt a levegőbe Serg. - Olyan ismerős ez az illat - húzta össze a szemöldökét, mint aki nagyon gondolkodik valamin. Az ütő is megállt bennem.
 - Biztosan érezted már rajtam - próbáltam szépíteni a helyzetet.
 - Lehet - vonta meg a vállát és megnyugodtam, hogy leszállt a témáról.
  Kiléptünk a folyosóra, ahol már gyülekeztünk egy páran. Cris is megjelent Irinával és az arckifejezése megmosolyogtatott.
 - Běbě chaton - vigyorgott rám Ibra. Úgy látszik ezt már nem mosom le magamról.
 - Igen Tomkatt? - válaszoltam svédül, ami nem kis meglepetést okozott a csatárnak, de a kezdeti döbbenet után elvigyorodott.
 - Nem akarsz csapatot váltani? - karolta át a vállamat és a lift felé kormányzott.
 - Hey! - szólalt meg Roni és Sergio egyszerre. - Nem elcsábítani az edzőnket! Ő a mienk!
 - Nem vagyok senkié - néztem rájuk csúnyán. - Köszönöm, de egyenlőre maradok a blancoknál, mert kell nekik egy erős női kéz.
 - Ha már a sajátunkat unjuk - vigyorgott rám a portugál pimaszul, mire gyilkos pillantást küldtem felé. Irina csak kapkodta a fejét köztünk.
 - Ha megunod ezeket az idiótákat, mi szívesen látunk - komolyodott el a svéd óriás.
 - Fejben tartom - mosolyogtam rá kedvesen.
  A szálloda előtt beültünk egy hatalmas limóba és megkértük a sofőrt, vigyen minket a városban található legjobb helyre. A kocsi belsejében már megkezdtük az alapozást. Durrantak a pezsgős üvegek és egyre jobb hangulatban koccintottunk az elért sikereinkre, csak Irina duzzogott, mert a fiúk nem nagyon foglalkoztak vele. Egyszerűen nem volt közös témájuk, míg velem a fociról beszélgettek.
 - Nem volt mérges apád, hogy pont a Realhoz szerződtél? - nézett rám Alves. - Ő aki a Barcába játszott, gondolom nem örült neki.
 - Az az igazság, hogy később tudta meg. Már annak sem örült mikor a Santosnál voltam, de az, hogy Spanyolországba költözöm, kiborította. Nem árultam el, melyik csapathoz megyek csak annyit, hogy spanyolhoz. A repülőtéren az elváláskor vallottam be.
 - Mit szólt hozzá? - csillogtak kíváncsian Xavi szemei.
 - Ha azt mondom, hogy nyolcvankét nem fogadott hívás és számtalan üzenet várt tőle mikor leszálltam a reptéren akkor szerinted? - vigyorodtam el. - Azóta viszont belenyugodott és ő is örül a sikereimnek.
 - Megérkeztünk - szólt hátra a sofőr, majd kiszállva kisegített minket az autóból.
 - White Rabbit - olvastam el a hely nevét.
  Szerencsére felismertek minket így gyorsan belül találtuk magunkat. A tulajdonos elénk sietett és kedvesen elvezetett a Vip részleghez. Az első körünket pedig a ház ajándékaként kaptuk.
 - Ezt imádom az ismertségben - huppant le mellém Alves. - Ingyen pia, tuti hely.
 - A jó csajokat ne hagyd ki - kontrázott rá Sergio, aki egész este a dekoltázsomat bámulta.
 - Itt a pia! - állt meg egy tálcával mellettünk Ibra. - Ezt neked készíttettem Běbě chaton - tett le elém egy koktélt.
 - Mi ez? - kérdeztem kíváncsian, de közben már bele is szagoltam a pohárba. Igen erős illata volt.
 - Vodka, amaretto, Bailey's, tejszín és tej vagyis Screaming Orgasm - vigyorgott teli szájjal.
 - Szóljatok ha zavarunk? - röhögött fel Alves és Iniesta, majd lepacsiztak egymással.
 - Hülyék - forgattam meg a szemeimet. Ők nem tudták, hogy Ibra csak ugrat, mert semmi esetre sem csalná meg Helenát.
  Belekortyoltam az italomba és elégedetten csettintettem a nyelvemmel.
 - Ez rohadt finom - néztem elismerően a svédre, majd megittam az egészet. - Ki jön táncolni? - pattantam fel nem sokkal később, meghallva az egyik kedvenc számomat.
 - Mehetünk - vigyorogtak rám többen is. Cris és Irina az egyik sarokban enyelegtek, így nem szóltunk nekik. Ibra útközben összefutott egy régi ismerősével és leállt vele beszélgetni. Négy férfival léptem a táncparkettre és kezdtem magam jól érezni. Hülyültünk, nevettünk és rengeteget táncoltunk. Éreztem, hogy a kocsiban elfogyasztott pezsgő és a koktél kezd a fejembe szállni. Mozdulataimat egyre jobban átjárta a zene. Xavi már rég lelépett mikor Alves sem bírta tovább és elnézést kérve a pulthoz sietett folyadék pótlásért. Sergioval és Thiagoval maradtam. Éreztem a feszültséget köztük, de nem foglalkoztam vele. Csípőmet vadul rázva, kezeimet a fejem felé emelve élveztem a ritmust. Teljesen kikapcsoltam. Sergio lelépett egy pillanatra így Thiago közelebb húzódott hozzám és kezeit a derekamra simítva vont magához, így már együtt mozogtunk a zenére. Gondoltam egyet és megfordultam a karjai közt. Fenekemet ölének nyomva táncoltunk a vérpezsdítő dallamokra.
 - Lola - suttogta a fülembe - megőrjítesz. Párizs óta nem tudlak kiverni a fejemből - csókolt a nyakamba.
  Jóleső sóhajjal dőltem a mellkasának és hagytam, hogy rajtam is eluralkodjon a vágy. Mikor felnyitottam lehunyt pilláimat, Sergio dühös és csalódott tekintetével találkoztam. Jobb szerettem volna az ő karjaiba simulni, de tudtam, hogy az nem lenne okos dolog. Így is nehezen szabadultam a szilveszterkor történtektől és alig bírtam magammal, hogy ne ismételjem meg a botlásomat.
 - Gyere! - fogtam meg a brazil kezét és felvezettem a többiekhez. Ott magamhoz vettem a kistáskámat és a kijárathoz húztam a megdöbbent srácot.
 - Hova-hova? - nézett számonkérőn összefonódó ujjainkra Cris, mikor belebotlottunk.
 - Semmi közöd hozzá - sziszegtem a fogaim közt és kilépve a klubból egy üres taxihoz léptem. Beültünk, majd bemondtam a címet. Úgy látszik, Thiago is magához tért, mert akaratosan az ajkaimra tapadt. Kezei a combomon kúsztak egyre feljebb.
 - Gyönyörű vagy - súgta a számba, majd beleharapott az alsó ajkamba. Hogy ne maradjak adósa a kényeztetéssel, kihúztam a pólóját a nadrágjából és ujjaimmal bekúsztam alá, óvatos érintésekkel hergelve a már így is eléggé beindult srácot.
 - Khm, khm - hallottuk meg elölről. - Hölgyem, megérkeztünk.
  Táskámból előkaptam egy köteg pénzt és a sofőr kezébe nyomtam.
 - Ez sokkal... - szabadkozott volna, de már ott sem voltunk. Sietős léptekkel mentünk a lifthez, ahol szerencsénkre nem volt senki. Belépve Thiago neki lökött a lift oldalának és falni kezdte az ajkaimat.
 - Úristen - nyögte, mikor kezemet lecsúsztattam a nadrágja elejére. - Annyira finom vagy és annyira szexi. Az első pillanattól kívántalak, ahogy megláttalak.
 Egy csókkal belefojtottam a szót. Felérve az emeletünkre sietősen nyitottam ki az ajtómat és berántottam rajta a brazilt.
 - Lola - nyögött fel mikor lehúztam róla a pólót és végigcsókoltam a mellkasát. Egyre lejjebb és lejjebb. A nadrágja övénél megálltam és kacéran felnéztem rá. Szemei feketén világítottak kisfiús arcán, mikor kibontottam az övet és megszabadítottam a felesleges ruhadaraboktól. Méretes férfiasságát látva megnyaltam a szám szélét és elé térdeltem. Óvatosan végighúztam rajta a nyelvemet, megízlelve a bársonyos bőrt.
 - Basszus - túrt a hajamba és felvetette velem a neki tetsző ütemet. Nyögéseiből arra következtettem, hogy nagyon közel van a csúcshoz, ezért abbahagytam a kényeztetését.
 - Bruxa - zihálta, majd felkapott és a hálószobámba vitt. Letett az ágyra és kapkodva szabadított meg a ruháimtól. Combjaimat széttárva vadul belém döfte magát. Felsikoltottam az élvezettől.
 - Ez az bébi - lihegte, miközben egyre gyorsabban mozgott bennem. Kezeimmel hol a takarót szorongattam, hol a hátát karmoltam. Az orgazmusom előtti pillanatban Sergio borostás képe villant be, majd olyan erővel tőrt rám az élvezet, hogy szinte elájultam. Thiago egy hangos nyögéssel követett. Kielégülten, fáradtan feküdtünk egymás karjában.
 - Soha nem éreztem még ilyet - könyökölt fel mellettem a srác. - Egyszerűen megbolondulok érted - fúrta a fejét a nyakamba. Kuncogva fogadtam a csókjait, amivel a fülem tövét borította be. - Akarlak! Megint! - morogta és hogy megmutassa mennyire, ágyékát a combomhoz dörzsölte.
 - Te kis telhetetlen - somolyogtam rá, majd fölé kerekedtem és lassan hintázni kezdtem a merevedésén.
 - Annyira gyönyörű vagy - sóhajtott fel, majd a csípőmbe markolva leállított. - Ha tovább csinálod szégyenszemre elélvezek, mint egy tini.
  Beletúrt a hajamba és lehúzott magához.
 - Mióta találkoztunk, minden álmomban megjelentél - nézett a szemeimbe -, de soha nem volt ilyen jó.
  Beleharaptam az ajkába, amit egy morgással jutalmazott és maga alá fordított. Egyik kezére támaszkodott és úgy nézett végig rajtam. Gonosz mosoly jelent meg a szája sarkában.
 - Most én jövök - mondta és mielőtt reagálhattam volna, ujjai már a nőiességemen kalandoztak. Két ujját belém vezette, hüvelykujjával a csiklómat dörzsölte. Pillanatok alatt nedvesedtem be megint.
 - Thiago kérlek - vergődtem a kezei között.
 - Imádom ahogy a nevemet mondod - szívta meg a bal mellemet. - Még, hallani akarom - utasított, majd egyre intenzívebben kezdte mozgatni az ujjait bennem.
 - Thiago, Thiago - mantráztam elfúló hangon és éreztem, hogy már közel a menny, de mielőtt átléphettem volna a kapun, megállt.
 - Baszd meg - nyögtem fel frusztráltan.
 - Arra készülök - vigyorodott el és felhúzott az ágyról. Előtört belőle a brazil hév és mohó szenvedéllyel csókolni kezdett, majd visszalökött az ágyra és négykézlábra állított.
 - Kapaszkodj kicsim, mert most repülni fogunk - suttogta a fülembe. Hajamnál fogva húzott magához. Egyik kezét a nyakamra téve hátulról belém hatolt. Az első két lökés után elélveztem, sikítva szakadt ki belőlem a neve. Neki sem kellett sok és követett engem. Összerogytam alatta és boldog mosollyal az arcomon aludtam el.


Běbě chaton = kiscica
Tomkatt       = kandúr
Bruxa           = boszorkány

2014. április 22., kedd

Házasság extrákkal 9.

Kendra

 - Nézd! - mutatta Juni a képet, amin eddig dolgozott. - Ez a mi családunk.
 - Nagyon szép - simogattam meg a fejét. - Elmondod kik ezek? - mutattam a pálcika emberkékre.
 - Ez apu, ez a mama, ez te vagy és ez pedig én.
  Könnyek futották el a szemem, hogy engem is a családjába sorolt.
 - Bejöhetek? - dugta be a fejét Serg az ajtón.
 - Persze - mosolyogtam rá. - Véget ért a kupaktanács?
 - Nagyjából - ült le mellénk sóhajtva. - Juni, apa üzeni, hogy menj le.
 - Nincs kedvem - húzta el a száját a kicsi.
 - Pedig valami jégkrémet emlegetett - vigyorodott el Sese.
  Juni abban a pillanatban felugrott és már szaladt is lefele a lépcsőn.
 - Óvatosan! - kiáltottam utána aggódva. - Ekkora gáz van? - néztem a baszk férfira, aki gondterhelten bólintott.
 - Miből jöttél rá?
 - Nem volt nehéz. Reggel majdnem ránk törtétek az ajtót, most pedig egy átlátszó történettel elküldted Juniort, tehát valami olyanról akarsz beszélni velem, ami nem tartozik rá.
 - Okos - nézett rám elismerően.
 - Köze van ahhoz az újsághoz, amit Iker hozott?
 - Igen. Tudod mi van benne?
 - Nem - ráztam meg a fejemet.
 - Akkor mindjárt jövök - mondta, majd felállt és pár percre eltűnt a földszinten. Mikor visszajött hozta az újságot és Ikert.
 - Ajaj - néztem egyikükről a másikra. - Komoly gond lehet, ha már a nehéztüzérséget vetitek be - próbáltam elviccelni a dolgot.
 - Olvasd el és döntsd el magad - nyomták a kezembe az újságot.
  Döbbenten olvastam a főcímet, majd Ikerre néztem aki bólintott, hogy folytassam. Megkerestem a cikket és kíváncsian vetettem bele magam. A közepénél már felfordult a gyomrom, a végére pedig lesokkolva néztem a férfiakra, akik komor képpel ültek velem szemben.
 - De hiszen ez hazugság! Még hogy Cris meleg és hogy csak alibiből járt Irinával! Ki hiszi ezt el? - dobtam a földre az újságot felháborodva.
 - Az a baj, hogy sokan - sóhajtott fel Iker. - Te is tudod, hogy mekkora hatalma van a médiának.
 - Mindig azt mondják, nem zörög a haraszt, ha nem fújja a szél - okoskodott Sese.
 - Nem lehet kiadni egy cáfolatot? - kérdeztem kétségbeesve, mert tudtam, hogy igazuk van. A lavinát már elindították és csak rajtunk múlik, hogy mekkora lesz a pusztítás.
 - Őszintén, te hinnél neki ha egy ilyen cikk után mentegetné magát?
 - Nem - suttogtam halkan. - De csak kell lennie valami megoldásnak! - csattantam fel idegesen.
 - Volna itt valami - kezdte Sergio - egy olyan dolog, amivel megcáfoljuk Irina vádjait és közben rajta is bosszút állunk.
 - Mindenben segítek - ajánlottam fel azonnal holott még azt sem tudtam miről van szó. Szemem előtt csak egy cél lebegett Crist megvédeni. - Mit találtatok ki?
  A két focista egymásra nézett, majd Iker mondta ki mire gondoltak.
 - Crisnek meg kell nősülnie.
 - Hogy mi van? - kerekedtek el a szemeim.
 - Elvesz egy nőt, ezzel megcáfolja a hazugságokat és azt mondja, hogy miatta szakított Irinával. Senki nem fog többé hinni annak a kígyónak - magyarázta a kapus.
 - Ez egész használható ötlet - bólogattam.
 - Én találtam ki - húzta ki magát büszkén Serg.
 - Egy bökkenő van. Honnan szedtek olyan nőt, aki ebbe belemegy? Ráadásul olyan valaki kell aki eddig is a képben volt, mert ha egy vadidegennel állít be Roni, akkor a kutya sem fog hinni neki.
 - Így van - bólogatott Iker - ezért is gondoltunk rád.
  Megütközve néztem a két férfira. Először azt hittem viccelnek, de mikor láttam, hogy nem mosolyognak és várakozón néznek rám, leesett, hogy komolyan gondolják.
 - Én? - kérdeztem rá mégis hitetlenkedve.
 - Igen, te vagy az egyetlen olyan nő, aki már régóta Cris mellett van. Ráadásul megbízik benned.
 - De ezt ... én nem... hogyan? - pörögtek a kérdések a fejemben.
 - Figyelj! - fogta meg a kezemet Iker. - Tudod, hogy soha nem mondanék neked ilyet, ha bármi más megoldást látnék ennek az ügynek a rendezésére. - Bólintottam, mert benne a végletekig megbíztam. - Te vagy az egyetlen akiről a firkászok elhinnék, hogy tényleg lehetett valami köztetek, mert itt élsz velük. Írtok egy titkos megállapodást, hogy mondjuk egy év múlva közös megegyezéssel elváltok - gesztikulált hevesen.
  Hiába tudtam, hogy ez jó ötlet azért rendesen vaciláltam, egészen addig míg Sergio be nem vetette ellenem az ütőkártyáját.
 - Juniornak sem mindegy, hogy Cris kivel kerül közelebbi kapcsolatba. Gondolom te se szeretnél egy műnőt látni mellette.
 Az ellenállásom itt tört meg. Belegondolva tényleg borzasztó lenne a kicsinek, ha újra meg kéne szoknia egy másik nőt az apja mellett, aki ki tudja hogy viselkedne vele.
 - Cris mit mondott? - sóhajtottam fel, megadva magam nekik. Szemük összevillant, majd fészkelődni kezdtek.
 - Az igazság az, hogy még nem tudja kire gondoltunk. Előbb veled akartunk beszélni, hogy vállalod-e.
 - A barátom és most bajban van - mondtam. - Ha így tudok rajta segíteni, akkor megteszem. Úgysincs már aki számon kérje rajtam - csuklott el a hangom Raúlra gondolva.
 - Nyugi kislány - ölelt át Iker - ha meglátja, hogy férjhez mentél, a fejét fogja a falba verni, de már késő lesz.
 - Kösz - mosolyodtam el halványan. - Mikor akarjátok véghez vinni ezt az őrültséget? - kérdeztem sóhajtva.
 - Minél előbb, annál jobb - fogta meg a kezemet Sergio. - Most pedig menjünk és beszéljünk Crissel.
  A focisták előre mentek, míg én a gondolataimba merülve lépkedtem utánuk.
 - Megtaláltuk az ideális feleséget neked - hallottam meg Sese hangját.
 - Ilyen hamar? - csodálkozott el a portugál.
 - Nem kellett messzire menni, csak kellett egy kis idő, míg meggyőztük - mondta a kapus.
 - Ki az? - kérdezték egyszerre a konyhában ülők.
 - Én - léptem be a helységbe, ahol minden szem rám tapadt. Benzema és Marcelo tátott szájjal, Iker és Sergio vigyorogva míg Cris elhűlve nézett rám.
 - Te tényleg bevállalnád ezt értem? - nyögte ki mikor magához tért.
 - Érted és Juniorért. De van egy pár feltételem - tettem karba a kezeimet.
 - Azt hiszem, mi itt már feleslegesek vagyunk - vigyorgott még mindig a védő. - Lelépünk, ti meg beszéljétek meg, hogy mikorra szervezzük a banzájt.
  Szemeimet fogva tartotta a portugál barna tekintete, így alig érzékeltem, hogy a többiek leléptek. Ketten maradtunk a konyhában, némán bámulva egymást.

2014. április 20., vasárnap

Happy, Happy, Happy...

Kedves Olvasóim!
Mindenkinek nagyon kellemes pihenést kívánok erre a pár napos ünnepre!
Gondolom észrevettétek, hogy én is eltűntem egy kicsit. Muszáj volt, mert lassan lemerültek az aksijaim. :( De nem kell megijedni, kedden már új részekkel jelentkezem, addig is a lányoknak sok locsolót, a fiúknak még több piros tojást kívánok.

Elakadt a szavam, mikor megláttam a látogatottságot. :D Átléptük a 30000-et! Nagyon-nagyon szépen köszönöm. Úgy látszik, hogy a nyuszika hozzám előbb jött. Ennél szebb ajándékot nem is kaphattam volna. :) Még egyszer nagyon köszönöm.  Pusszancs: Dolores

2014. április 17., csütörtök

Las Puertas de Infierno 33. rész

Sergio

   Csigalassúsággal vánszorognak a napok Ana nélkül. Iker és Nando már röhögnek a nyavajgásomon. Ma Tahiti ellen lépünk pályára. Már az ötödik percben vezetünk Kölyök góljának köszönhetően. Még a foci sem megy úgy ahogy szokott, és ezt Del Boscque is észreveszi, ezért a negyvenhatodik percben lecserél. Hátradőlve várom a meccs végét, hogy végre elmehessek zuhanyozni. 10-0-ra nyerünk, de ez sem tud jobb kedvre deríteni. A szállodába érve mindenki ünnepel. Én inkább felmegyek a szobánkba és próbálok aludni, hátha akkor gyorsabban telik az idő. Nem megy, csak forgolódok az ágyamon és azon gondolkodom, hogy Ana vajon mit csinálhat. Ellor megszólal a telefonom és meglepetésemre a lány hív.
 - Hola Ana - köszönök neki hangosan kalapáló szívvel.
 - Hola Sese! Jó volt a meccs - mosolyog a telefonba, én pedig magam előtt látom az arcát és máris jobban érzem magam, és egy hatalmasat sóhajtok. Ráérez arra, hogy valami bajom van és addig nem hagy békén, míg el nem mondom a rossz kedvem okát.
 - Csak hiányzol - nyögöm ki végül.
 - Te is nekem - felkészületlenül ér a válasza. a szívem meglódul és majd szétfeszíti a bordáimat. Mégiscsak jelentek neki valamit?
 - Ez most jól esett - vallom be. Kíváncsian faggatom a meccsről.
 - Cris megmutatta a barátodat - nevet a telefonba.
  Én csak azt fogom fel, hogy már megint a portugállal nézte a meccset. Dühít, hogy mindig ott van Ana mellett. Ez csak fokozódik, mikor Bell elmeséli, hogy két hétre beköltözött hozzá. Féltékenységem határtalan. Ahelyett, hogy élvezném, hogy beszélhetek vele, agyam a csatáron kattog. Mire feleszmélek, Ana már búcsúzik, mert ma dolgozni megy. Örülök, hogy felhívott, de durcás vagyok amiért csak ennyit tudtunk beszélni. Nevetve csesz le és megígéri, hogy ha hazaérünk annyit látjuk, hogy meg is unjuk. Na ez az ami számomra elképzelhetetlen és ezt vele is megosztom.
 - Jó éjt Sergio - ejti ki lágyan a nevemet, amibe beleborzongok. Még üzen Ikernek és Nandonak.
 - Álmodj velem - köszönök el én is és még hallom ahogy halkan felnevet.
  Mosolyogva teszem le a telefont. Szobatársaim ebben a pillanatban lépnek a szobába.
 - Mit látnak szemeim? - néz rám Fer. - Sergio Ramos mosolyog. Beteg vagy? - teszi a kezét viccelődve a homlokomra, amit én nevetve ütök el onnan.
 - Hagyj már!
 - Szerintem nő van a dologban - szólal meg Pique is.
 - Beszéltél Anával? - kérdezi Iker.
 - Igen - mosolygok még jobban. - Téged puszil - mutatok a kapusra - neked pedig gratulál - nézek Fernandora.
 - Nekem? - értetlenkedik.
 - Ja, Cris bemutatott téged a tévén keresztül - húzom el a számat.
 - Már megint ott van? - kérdezi Iker.
 - Nem megint, még mindig - morgom - és ott is marad végig. Kitalálták, hogy így Ana nem lesz egyedül - adom meg a magyarázatot.
 - Most már érdekel, hogy mi van a Húgival - nyúl a telefonjáért a kapus.
 - Hagyd, ne hívd fel, már lefeküdt - szólok rá. - Este melózik.
 - Ó, de kár, hogy nem vagyok ott - nyög fel Pique mellettem, mire hasba vágom. - Aú, normális vagy?
 - Igen, de fejezd be.
 - Mégis mit?
 - A megjegyzéseket Anáról.
  Iker és Fer szótlanul nézik a meccsünket.
 - Most miért? Csak annyit mondtam, hogy kár, hogy nem vagyok ott. Sergio te is tudod, hogy annyi álló farkú férfi egy helyen még nem volt, mint Iker buliján - röhög fel, de most egy párnát vágok hozzá.
 - Már bánom, hogy kihagytam - húzza fel a szemöldökét érdeklődve a barátom.
 - Ne kezd te is - nézek rá könyörögve.
 - Bánhatod is - folytatja a Barca védője. - Iker pár centiről csodálhatta meg a csaj melleit. Ha én lettem volna a helyében, kezembe veszem a dolgokat - vigyorgott perverzül.
 - Ikerre néztünk, aki már vörös volt, mint a stop tábla. Fer vigyorogva fordult hozzá.
 - Ezt nem is meséltétek. Mi is történt akkor? Most már az egész történetet hallani akarom.
 Felsóhajtok és elkezdem mesélni, hogy hogyan ismertük meg a lányt és , hogy Ikernek milyen ajándékot vittem.
 - Nekem miért nem adtál ilyet soha? - kérdezi röhögve Nando. - Persze, Ikernek sztriptíz táncos, míg én egy órát kaptam tőled.
 Látom, hogy hülyéskedik, így nem veszem komolyan.
 - Oli ki is tekerte volna a nyakam - vigyorgok Ferre.
 - De te! - mutat a kapusra. - Hogy érezted magad, úgy hogy barátnőd van?
 - Sara imádja Anát - jelenti ki Iker Torres legnagyobb döbbenetére. - Most mi van? Bemutattam őket egymásnak. Ana olyan, mintha a húgom lenne.
 - Ja, reggel húgom, este dugom - röhög fel megint Pique, mire a másik párnát is hozzá vágom.
 - Úgy érzem, hogy hamar el kell látogatnom Madridba - sóhajt fel színpadiasan Nando.
 - Nős vagy! - figyelmeztetem.
 - Nyugi, hűséget fogadtam, nem vakságot és az elmondásotok alapján nem hiszem, hogy esélyes lennék nála.
 - Nem könnyű eset az biztos - bólogat Iker.
 A csöndben ami be áll meghalljuk Gerard egyenletes horkolását. Megmozdulni sincs kedvünk. Lassan engem is elkapna az álommanó, de meghallom Iker hangját.
 - Azért kíváncsi lennék, hogy ki volt az a köcsög aki ezt tette vele - sóhajt fel.
 - Én is - válaszolok őszintén. - De amíg Ana nem akarja, úgysem fogja elmondani. Nekem is lenne pedig egy két szavam hozzá.
 - Iker és Nando is elaludt, de én még mindig csak a plafont bámulom. Kérdések sora vetődik fel bennem. Ki lehet az a valaki? Miért nem én vagyok? Mit csinál most Ana? És a legfontosabb, hol tart Cris a hódításban? Nehezen veszem rá magam az alvásra. Furcsa álmot látok, Anát menyasszonyi ruhában. Olyan gyönyörű. A két kicsi szórja előtte a rózsaszirmokat. Közeledik felém és ahogy végig nézek magamon, rájövök, hogy én vagyok a vőlegény. Elmosolyodok álmomban és mikor reggel felébredek a jókedvem még mindig tart.

2014. április 16., szerda

Házasság extrákkal 8.

Kendra

   Egy hét telt el Irina távozása óta, mikor egyik reggel Iker, Marcelo, Sergio és Benzema szinte ránk törték az ajtót.
 - Hol van Roni? - kérdezte a kapus tőle szokatlan idegességgel.
 - Még alszik. Miért? - néztem rájuk kérdőn.
 - Ezt muszáj látnia, mielőtt utcára lép - lobogtatott egy újságot a kezében és öles léptekkel eltűnt az emelet felé.
 - Mi volt ez? - kérdeztem a lent maradottaktól, akik szintén idegesen meredtek maguk elé.
 - Az van... - kezdte volna Sergio, de ekkor az emelet felől kiabálás és káromkodás hallatszott. Kikerekedett szemekkel néztem a lépcső felé, mert még soha nem hallottam ilyen csúnyán beszélni a portugált.
 - Az a rohadt, büdös ribanc ezt még megbánja! - csörtetett le boxerben, a dühtől eltorzult arccal. - Mit képzel ez magáról? Én hülye még próbáltam szépen lezárni a kapcsolatunkat és ezt kapom érte? - lépett a hűtőhöz és kivett belőle egy energiaitalt, majd jó nagyot kortyolt belőle. - Sziasztok - köszönt, miután oltotta a szomját.
 - Hola Cris - feleltek a focisták egyszerre, amin mosolyognom kellett. Leültek az asztalhoz és Marcelo kiskutyaszemekkel nézte a tányért, amire a portugál reggelije volt készítve, így nekik is csináltam néhány szendvicset, amit hálásan fogadtak.
 - Felmegyek Juniorhoz - mondtam halkan és magukra hagytam őket.
  Nem tudtam, hogy mitől borult ki ennyire Cris, de sejtettem, hogy Irina keze is benne van a dologban. Belépve a kicsi szobájába, már ébren találtam őt.
 - Jó reggelt - mosolyogtam rá miközben kihúztam a sötétítőt.
 - Szia Kendra - ásított egy nagyot. - Apa miért kiabált?
 - Rossz hírt kapott - mondtam, de azért az oldalamat fúrta a kíváncsiság, hogy mégis milyet.


Cris

  - Roni, Roni - hallottam meg Iker hangját az ágyam mellől.
 - Mi az? - ültem fel az ágyon hirtelen. - Edzés lesz?
 - Nem - nézett rám komoran a barátom. - Van egy kis gond - nyújtott felém egy pletykalapot.
 - Tudod, hogy nem olvasok ilyeneket - értetlenkedtem.
 - Pedig most jobban tennéd, ha elolvasnád - erősködött és én sóhajtva vettem a kezembe az újságot, aminek a címlapján Irina és én virítottunk.
 - " Irina Shayk lerántja a leplet Cristiano Ronaldoról. Miért is szakított az álompár?" - olvastam fel a hangzatos főcímet.
 - Harmadik oldal - dünnyögte a kapus és leült az ágyam szélére.
  Odalapoztam és olvasni kezdtem. Az első pár mondat után már legszívesebben megfojtottam volna az exemet, de ami a végére kisült belőle az teljese kiakasztott.
 - Ezt nem hiszem el! - csattantam fel és kiugrottam az ágyból. Hangos káromkodások közepette robogtam le a konyhába, ahol Kendrán kívül ott találtam a barátaimat is. Első utam a hűtőhöz vezetett és hatalmasakat kortyoltam az energiaitalból amit kivettem belőle.
 - Sziasztok - köszöntem ivás után a többieknek, akiknek az arcára volt írva, hogy mit gondolnak az orosz modellről.
 - Hola Cris - ültek le velem az asztalhoz és Kendra nekik is csinált reggelit, majd Junira hivatkozva magunkra hagyott minket.
 - Mit fogsz most csinálni? - kérdezte Sese két falat között.
 - Egyenlőre még fel sem fogtam igazán - masszíroztam meg az orrnyergemet.
 - Én lelövetném - röhögött fel Benzema, de a többiek gyilkos pillantását látva, elhallgatott. - Bocs.
 - Bár ilyen egyszerű lenne - sóhajtott fel Iker. - Ugye tudod, hogy mostantól az összes pióca rád fog szállni?
 - Sejtem, de nem tudok mit tenni ellene - vontam meg a vállam.
 - Miért csinálta? - kérdezte naivan Marci.
 - Mert egy...
 - Cris! - szólt rám Iker. - Junior is a házba van.
 - Igazad van - sóhajtottam fel. Mégse káromkodhatok, mint a kocsis a fiam előtt. - Amúgy meg azért tette, mert mikor közöltem vele, hogy vége megígérte, hogy még nagyon megbánom. Most per pillanat azt bánom a legjobban, hogy valaha is közöm volt hozzá.
 - Megfenyegetett? - állt meg a rágásban Marcelo.
 - Igen - bólintottam.
 - Megcsinálta rendesen, nem aprózta el - csóválta meg a fejét.
 - Észrevettem - húztam el a számat.
  Megszólalt a mobilom, minek a kijelzőjén az edzőm neve villogott.
 - Kezdődik - sóhajtottam, majd fogadtam a hívást és hosszas beszélgetésbe kezdtünk. Alig tettem le, már az elnök is hívott és így ment ez egészen addig, míg ki nem nyomtam a készüléket.
 - Basszus - dőltem hátra a székemben.
 - És ez még csak rosszabb lesz - csóválta meg a fejét Marci.
 - Mi lenne, ha te is nyilatkoznál nekik? - nézett rám Sergio.
 - Tudod, hogy nem süllyednék olyan mélyre, hogy egy ilyen lapnak szívességet tegyek - fintorogtam.
 - Pedig cáfolnod kell, mert különben kikészítenek - világított rá a problémára Iker.
 - Az a gond, ha cáfolom, akkor azt hozzák ki belőle, hogy biztos van valami valóság alapja. Talán jobb lenne várni, hátha elül az egész. Minden csoda három napig tart, nem? - néztem reménykedve a barátaimra, de ők nem osztották a véleményemet.
 - Állj te is bosszút - mondta Karim.
 - Idióta - lökte oldalba Marcelo.
 - Á-á-á-á! - tette fel a kezét Iker. - Nem is mondasz hülyeséget. Mi lenne, ha gyorsan összeszednél egy csajt és villognál vele egy kicsit?
 - Irina ennyire nem buta  - szólalt meg Sergio - azonnal elterjesztené, hogy csak az igazságot akarja leplezni. Nem jó, nekünk valami ütősebb kell - gondolkodott hangosan.
 - Bocs fiúk - lépett be ekkor Kendra - csak Juni reggelijéért jöttem - vette fel a tálcát és már ott sem volt. Sergio úgy bámult utána, mintha kísértetet látna.
 - Meg van! - ugrott fel az asztaltól, mint akit megcsíptek.
 - Halljuk, mi az a hatalmas ötlet - borultam az asztalon nyugtatott kezeimre.
 - Meg kell nősülnöd - vigyorgott rám.
 - Mi van? - kérdeztük egyszerre.
 - Neked elmentek otthonról? - pislogtam rá döbbenten.
 - Figyu! - húzta mellém a székét és leült. - Kell találni valakit, aki belemegy a játékba és rendezni kell egy esküvőt. A lapoknak leadjuk, hogy Irina csak féltékenységből nyilatkozott rólad ilyeneket, mert megcsaltad és nem tudta elviselni, hogy már nem kell neked - vigyorgott végig, gonosz kis csillogással a szemében.
 - Te nem vagy komplett - nyögtem ki.
 - Sese, ez nem is akkora baromság - simogatta az állát elgondolkodva Iker.
 - Már te is? - néztem riadtan a barátomra.
 - Gondolj csak bele, egy füst alatt cáfolnád Irina állítását és még bosszút is állhatnál rajta - tette a vállamra a kezét. Valahogy az ő szájából sokkal ésszerűbbnek és egyszerűbbnek tűnt az egész.
 - Már csak egy bökkenő van - néztem rájuk, miután alaposan átrágtam a dolgot. - Hol találok valakit, aki ebbe belemegy? - emeltem fel a szemöldökömet és válaszra várva néztem végig rajtuk.
 - Azt bízd ide - kacsintott rám Sergio és összeöklöztek Ikerrel.
 Valamiért olyan érzésem támadt, hogy itt valami régen eltervezett dolog van készülőben.

2014. április 15., kedd

10/10 43.rész

Lola

  - Utálom ezt - puffogtam a Real magángépén, amivel éppen Zürichbe repültünk a díjátadóra. - Nekem minek kell ott lennem?
 - Nyugi Lolita - nevetett rajtam a bácsikám - nem csak te nem szereted ezeket a kiöltözős bulikat - mutatott a fiúkra, akik egyenlőre farmerban és pólóban ültek a hátunk mögött és már előre nyavalyogtak az öltöny miatt, amiben meg kell jelenniük holnap. Elégedetten dőltem hátra, nehogy már csak nekem legyen rossz.
 - Pirri szólt, hogy kérdezzem meg, voltál-e gyógytornán? - nézett rám kíváncsian Flo bácsi.
 - Még nem értem rá - fordítottam el a fejemet szégyenkezve.
 - Lola! - csattant fel a hangja, mire a hátunk mögött beszélgető, nevetgélő csoport hirtelen felénk fordult. - Ez nem játék - halkította le a hangját, de az aggodalom így is kicsengett belőle.
 - Oké, megígérem, hogy amint vége lesz ennek a cirkusznak elmegyek. Rendben? - néztem rá nagyokat pislogva, ami eddig is mindig bevált.
 - Rendben, de le fogom ellenőrizni - mosolyodott el.
  Megforgattam a szemeimet és az út hátralévő részében megpróbáltam relaxálni. Az éjszakánkat egy szállodában töltöttük. Reggel az étteremben ettünk, majd mindenki elment készülődni. A liftben összetalálkoztam Cris anyukájával és kisfiával.
 - Jó napot - mosolygott rám kedvesen a nő. - Dolores Aveiro vagyok. Ha már Cris elfelejtett bemutatni minket, akkor én megteszem.
 - Dolores Faria - viszonoztam a kedvességét.
 - Jé - nézett ránk Junior csodálkozva - ugyanaz a nevetek.
 - Tényleg - nevettem rá. - Eddig fel sem tűnt.
 - Te kije vagy apának? - nézett rám kíváncsian.
 - Az edzője.
 - De te lány vagy! A lányok nem tudnak focizni - jelentette ki magabiztosan.
 - Már pedig én tudok - guggoltam le hozzá. - Tudod az én apukám is híres focista volt, ahogy a tied is és sok mindent eltanultam tőle.
 - Én is tanulok apától - húzta ki magát büszkén.
 - Akkor ha felnősz, te is olyan ügyes leszel, mint ő - borzoltam össze a haját.
 - Naa! - kapott oda a kezével és megpróbálta a göndör fürtjeit rendbe szedni.
  Nevetve néztem a mamájára, mert már most volt olyan amiben az apjára hasonlított.
  Megálltunk az emeletünkön és ki-ki ment a maga szobájába. Gyorsan lezuhanyoztam, beszárítottam a hajam és felkentem egy szolid sminket magamra. Belebújtam a magassarkúmba és felvettem a ruhámat, de a hátul lévő cipzárjával nem boldogultam. Már ott tartottam, hogy rácsörgök a nagybátyámra, mikor kopogtak az ajtómon. A ruhámat magamhoz szorítva nyitottam ajtót, ahol Sergio állt öltönyben és nyakkendőben. Egy nagyon félre kötött nyakkendőben.
 - Bocs - nézett végig rajtam -, de nem tudom rendesen megkötni - mutatott a nyakában ferdén álló anyagra.
 - Én pedig nem tudom felhúzni - fordítottam neki hátat és mikor közelebb lépett hozzám, a lehelete megcsiklandozta a gerincemet, lúdbőrt képezve az egész testemen. Keze véletlenül vagy éppen akarattal végig simított a hátamon, amitől egy halk sóhaj szakadt fel belőlem.
 - Kész - suttogta a fülemhez közel és én azt hittem, hogy menten a karjába olvadok.
 - Köszönöm - mondtam rekedt hangon és megfordultam, hogy most én segítsek rajta. Remegő ujjaim fürgén igazították helyre a csomót.
 - Jól nézel ki - eresztett meg felém egy bugyiolvasztó mosolyt.
 - Kösz, te sem panaszkodhatsz - morogtam és ahogy kész lettem a nyakkendőjével, elléptem tőle.
 - Mikor indulunk? - legeltette a szemét rajtam ami egyre zavaróbb volt.
 - Most - szólalt meg Flo bácsi a háta mögött amitől elöntött a megkönnyebbülés. Lassan összeszedtük a csapatot és egy hófehér Limuzinnal a sorsolás helyszínére mentünk.
  Rengeteg ismerős arc fogadott. Kiszállva az autóból rögtön összefutottunk Ibrával, aki jókedvűen üdvözölt minket.
 - Běbě chaton - vigyorodott el, mire én megforgattam a szemeimet - ebben a ruhában meg sem ismertelek - adott puszit az arcomra. - Bár azt szívesebben mondanám, hogy ruhában nem ismertelek meg.
 - Bolond vagy - nevettem a hülyeségén, de nem haragudtam rá.
 - Dolores? - szólt utánam a PSG csapatkapitánya. - Hú, azta! - futtatta végig rajtam a szemét. - Hogy is volt azokkal a brazil srácokkal? - vigyorodott el.
 - Hola, Thiego! - mosolyogtam rá - mindig is ők lesznek a gyengéim.
 - Akkor még van esélyem? - fogta meg a kezemet és egy csókot nyomott rá.
 - Talán igen, talán nem - vontam meg a vállam.
  Kisebb csoportosulás alakult ki körülöttünk. Cris a családjával előre ment, míg Sergio bemutatott a barátainak, ismerőseinek.
 - Ez a három jómadár pedig itt Xavi, Iniesta és Dani Alves. Ő pedig a mi gyönyörű edzőnk, Dolores Faria.
 - Hola - mosolyogtam az amúgy szimpatikus férfiakra.
 - Seňorita, ha előbb tudjuk, hogy ön lesz ezeknek a rosszéletűeknek az edzője, mi is átigazolunk - vigyorgott rám Alves.
 - Még nem késő - kacsintottam rá.
  Beszélgetésünket a hostesek zavarták meg, akik szóltak, hogy kezdődik a ceremónia és a helyünkre kísértek minket.
 - Mikor lesz már vége? - súgtam oda a bácsikámnak, mert már most untam az egészet.
 - Még csak most kezdődött. Lolita, bírd ki ezt a pár órát - nézett rám szigorúan.
 - Oké - morogtam, mint egy durcás kisgyerek, de aztán érdeklődve figyeltem, hogy kik lettek beválasztva a 2013-as év csapatába. A legjobb kapus Neuer lett, ami fájón érintett, hiszen számomra még mindig Iker Casillas volt az etalon, de a kevés szerepeltetés miatt, amit az elődöm eszközölt ki, nem lehetett nevezni a díjra. Viszont a négy legjobb védő közé bekerült Ramos is, ami elégedettséggel töltött el, mert mellette olyan nevek szerepeltek, mint Dani Alves, Thiago Silva és Lahm. A három legjobb középpályás Iniesta, Xavi és Ribery lett, majd következtek a legjobb csatárok, akik nem voltak mások, mint Cris, Ibra és Messi.
 - Ha ezek után nem nyeri meg a labdát, én biztos kinyírok mindenkit - súgtam a nagybátyámnak.
  Aztán Jupp Heynckest szólították, aki a legjobb férfi edző lett, mert a csúcsig vezette a Bayernt. A legjobb női edző díját pedig Silvia Neid kapta, aki a Wolsburg női együttesének irányítója.
  Mosolyogva tapsoltam meg a nőt, aki ugyanúgy szereti ezt a sportot, mint én.
 - A megszokottól eltérően, ma este egy másik díj is kiosztásra kerül - hallottuk meg Adriana Lima hangját. - Rendhagyó lesz, mert az illető aki kapja szintén rendhagyó dolgot visz véghez.
  Kérdőn néztem a bácsikámra, hátha ő tud valamit, de ő csak somolyogva nézett a színpadra.
 - Direkt a számára hoztunk létre egy díjat, amivel elismerésünket szeretnénk neki kifejezni azért, amit elért. Neki köszönhetően a férfiak már, ha nem is teljes mértékben, de elfogadják a nők véleményét is a focival kapcsolatban. Ez a díj az első női edzőé, aki férfi csapatokat irányított, irányít ma is, igen kemény kézzel. A tulajdonosa pedig nem más, mint Dolores Faria
  Elhűlve néztem körül. Flo bácsi meglökte a könyökömet, hogy térjek végre észhez és menjek vegyem át a díjat. Ahogy felálltam, vastaps hangzott fel, majd a teremben lévő emberek felálltak, így fejezve ki tiszteletüket. Felbotorkáltam a színpadra és átvettem a szobrot, ami egy női alak volt, a lábai előtt térdelő férfiakkal.
 - Köszönöm - fordultam az emberek felé. - Huh - fújtam ki a levegőt. - Mit is mondhatnék? - kérdeztem megilletődve. - Talán azt, hogy fogalmam sem volt róla, hogy ma nekem ekkora megtiszteltetésben lesz részem. Ha ezt tudom, akkor nem nyafogok annyit, hogy el kell jönnöm - vigyorogtam az első sorban ülőkre, de a nevetés az egész termen átszaladt. - Köszönöm mindenkinek, aki úgy gondolta, hogy megérettem egy ilyen díjra - forgattam meg a kezeim közt a szobrot - igyekszem meghálálni a bizalmat. Hálás vagyok a csapataimnak, akik igaz, hogy nehézségek árán, de elfogadtak. De a legnagyobb köszönet mégis azt az embert illeti, aki végig hitt bennem és hiába nézték bolondnak, leszerződtetett, ő pedig nem más, mint Florentino Perez. Neki ajánlom ezt a díjat! Még egyszer, köszönöm! - léptem el a mikrofontól és teljes kábultságban ültem vissza a helyemre.
 - Te ezt tudtad? - kérdeztem meg a bácsikámtól, aki nevetve bólintott. - Igazán szólhattál volna, akkor hosszabb szöveggel készülök.
 - Lolácskám, ez így volt az igazi. Anyád büszkén néz le rád - nyomott egy puszit a homlokomra, amit persze millió kamera vett azonnal. Sikerült nem elsírnom magam és vissza fordultam a műsor felé.
  Az est további részét csendben ültem végig. Lelkesen tapsoltam, mikor Ibra megkapta a Puskás díjat és Pele az életmű díjat, ami szintén egy újítás volt. Végre elérkeztünk oda, hogy megtudjuk ki lett az év női játékosa. Nem volt meglepetés, hogy Nadine Angerer nyert, akit a barátnője kísért el.
  Ujjaimat egymásra rakva szorítottam, mikor az est fénypontja kezdődött. Szemeimet lehunytam, úgy dünnyögtem magamban a portugál nevét.
 - 2013 legjobb férfi játékosa - nyitották ki a borítékot és hosszú, idegőrlő másodpercekig csak nézték a betűket - Cristiano Ronaldo!
 - Ez az! - ugrottam fel a székemből és tapsolni kezdtem. Mindenki követte a példámat. Láttam Ronin, hogy mázsás súlytól szabadult meg egy másodperc alatt. Lezserül felsétált a pódiumra, de megszólalni már nem tudott, mert a könnyei csorogni kezdtek, ahogy nekem is. Átvette az aranylabdát és a közben megérkező Juniort mellé ültette.
 - Köszönöm - mondta - mindenkinek, aki úgy gondolta, hogy megérdemlem ezt a díjat és azoknak is, akik szerint nem. A negatív kritikákból lehet igazán építkezni. Köszönöm a családomnak, akik mindig mellettem álltak és segítettek, ha úgy éreztem, hogy besokaltam. Köszönöm a csapattársaimnak a Real Madridban és a Portugál válogatottban, mert nélkülük nem sikerült volna. És nem utolsó sorban az edzőmnek, aki minden pillanatban mellettem állt és bármi problémám akadt, keresett rá megoldást. Átsegített az akadályokon, de nem csak engem, mindenkit a csapatban. Fantasztikus ember vagy és a többiek nevében is mondhatom, köszönjük Lola!
 A végét már alig értettem, mert amíg beszélt a szemembe nézett és úgy elkezdtek potyogni a könnyeim, mint a záporeső.
 - Ez nem ér - kotorásztam a kistáskámban zsebkendő után.
 - De igen, Lolita - ölelt át bácsikám. - Rettentő büszke vagyok rád! Na meg magamra is, hogy volt merszem változtatni és téged felkérni edzőnek - vigyorodott el.
  Megtöröltem a szemeimet és kifújtam az orromat.
 - Běbě chaton - hallottam meg Ibra hangját a hátam mögül és mosolyogva fordultam meg. - Gratulálok!
 - Köszönöm, de én is neked - boxoltam vállba. - Nem semmi találat volt.
 - Aki tud, az tud - vonta meg a vállát álszerényen.
 - Lolita! - kapott fel Sergio és forgatott meg a levegőben, amitől elöntött a forróság. - Gratulálok! Most már elmondhatjuk, hogy a világ egyik legjobb edzője a miénk - vigyorgott ezer wattos mosollyal.
 - Eddig is az volt - állt meg mellettem a kétszeres aranylabdás portugál, letörölhetetlen vigyorral a képén. - Köszönöm, hogy hittél bennem.
 - Cris, én nem csináltam semmit. Ez a te érdemed - mutattam a labdára, amit a kezében szorongatott. -  Te hittél magadban és megcsináltad.
 - De te képes lettél volna lemondani az álmaidról, ha nem nyerek.
 - Az nem történhetett volna meg. Tudtam, hogy te nyersz - tettem a karjára a kezem. - Ez soha nem volt kétséges.
 - Lehet, hogy neked nem, de nekem igen. Rengeteg álmatlan éjszakát okozott.
 - Akkor most már, hogy ez a nyomás lekerült rólad, szeretném, ha újra ráállnál a gólgyártásra - néztem rá pimaszul.
 - Látjátok? - nevette el magát. - Ilyen egy vérbeli edző! Ilyenkor is a gólokkal nyaggat.
 Magához húzott és a fülembe suttogott.
 - Remélem tudod, ha beindul a gólgyártás, ki sem engedlek az ágyamból - kacsintott rám, majd elengedett.
 - Gyerekek - állt meg mellettünk Flo bácsi - lesz egy kis fogadás, ha maradni szeretnétek, de ha nem akkor mára kimenőt kaptok.
 Természetesen a kimenőt választottuk, mert nem volt kedvünk a sok kiöregedett focista történetét hallgatni egész este.

2014. április 14., hétfő

Las Puertas de Infierno 32.

Sergio

   Ma egész nap pihenünk és csak este a meccs előtt lesz egy edzésünk. Nagyon hiányzik már Ana. Még csak most kezdődött a torna, de már mennék haza hozzá és a gyerekekhez. Muszáj volt bevallanom magamnak, hogy menthetetlenül beleszerettem. Én, aki minden este más nőt vittem az ágyamba, mert féltem a kötöttségektől, én akarom lekötni magam egy nőhöz, akinek ráadásul még gyerekei is vannak. Én is akarok gyereket, de csak tőle. A szívem összefacsarodott a hiányától, így muszáj voltam tenni valamit. Kezembe vettem a telefonomat és már tárcsáztam is a lányt.
 - Hola Sergio! - köszönt, miután néhány csörgés után felvette a telefont. - Minden rendben?
 - Hola Bell! - mosolyodtam el mikor meghallottam a hangját. Máris jobb volt. - Persze, minden oké. Készülünk az estére. Most épp nyugi van, hogy estére fejben is pihentek legyünk.
 - Nézünk este titeket és meccs közben gondolj arra, hogy nagyon szorítunk nektek - kuncogott bele a telefonba. Annyira jó volt hallani őt. Önkéntelenül is elvigyorodtam.
 - Hogy vagytok? - érdeklődtem felőlük.
 - Mi jól. Jaj, képzeld Cris segített és vettem egy autót - lelkendezett a telefonba. Féltékeny lettem, már megint a portugál. Aztán csak hallgattam Ana áradozását a szerzeményéről. Elmondta, hogy mit fognak csinálni ő és a gyerekek most, hogy már van autója. Ahogy hallgattam, újra széles vigyor kúszott a képemre. Ezt az időt választotta Nando, hogy bejöjjön a szobánkba. Leült az ágyra és kérdőn nézett rám.
 - Most mennem kell Szépségem - mondtam a telefonba. - Vigyázzatok magatokra! Este pedig számítok rátok - nevetett, majd ő is elbúcsúzott, lelkemre kötve, hogy adjam át a fiúknak üdvözletét és azt, hogyha nyerünk akkor hivatalosak vagyunk hozzá egy ebédre.
 - Átadom nekik és már csak ez miatt is nyernünk kell - nevettem fel én is, majd végleg elköszöntem.
  Fernando kérdőn nézett rám.
 - Vele beszéltél?
 - Igen vele - sóhajtottam. - Rohadtul hiányzik.
 - Rendesen bekaptad a horgot - nevetett.
 - Nincs semmiféle horog. Az a legdurvább, hogy ő nem olyan, mint a többi nő. Ő észre sem veszi, hogy tetszik a férfiaknak, pedig gyönyörű. Ha ránézel, még a szíved is kihagy egy ütemet.
 - Mivel fogott meg így? - érdeklődött őszintén.
 - Nem tudom - vallottam be. - Egyszerűen ő olyan, hogy ránézel és szeretni kell. Amilyen nő, olyan kislány is. Nehéz élete volt - néztem a csatárra és nagyvonalakban elmeséltem neki Ana történetét.
 - Ezek után én is szeretném megismerni - nézett rám komolyan. - Ahogy mesélsz róla, teljesen magával ragad. Különleges lány lehet.
 - Az - bólintottam. - Ő tényleg különleges.


Ana

   Ültünk a tévé előtt a szokásos felállásban. A gyerekek a kanapén, mi a fotelekben. Állva hallgattuk a himnuszunkat. Spanyolország és Uruguay játszik ma. Ahogy megláttam a válogatottunkat, büszkeség töltötte el a szívemet. A képernyőn feltűnnek: Iker, Sergio, Iniesta, Pique és még sokan akiket nem ismerek. Cris készségesen sorolja a neveket, de nem nagyon tudom őket megjegyezni. Aztán megkezdődik. A huszadik percig kell várnunk az első gólra, amit Pedro szerez. Felugorva örömködünk. Majd tizenkét percre rá Soldado is gólt rúg. 2-0 a félidőben. Sajnos a második félidőben az ellenfél is lő egyet, de egyenlíteni nem tudnak. Boldogan és büszkén mentünk aludni.
  Másnap Tahiti és Nigéria játszott egymással. A végeredmény 1-6. Cris végig röhögte az egészet. Tizennyolcadikán pihenőnap volt. Nem csak a csapatoknak, hanem nekünk is. Egész nap csak lustálkodtunk. Sokat beszélgettünk mindenféléről. Kezdem megszokni, hogy nem vagyunk egyedül a házban. Tizenkilencedikén este már nagyon ideges voltam, mert Brazília - Mexikó játszott egymással, de a kilencedik perc után már oké volt minden, mert Neymar gólt szerzett. Büszke voltam rá és ezt meg is írtam neki egy sms-ben. 2-0-ra nyertek. Cris szerint esélyesek a kupa győzelemre. Huszadikán viszont már nem voltam ideges, mert tahitivel játszottunk. Roni már előre röhögött. Mikor mutatták a csapatot, feltűnt egy kölyökképű srác.
 - Ő ki? - mutattam rá.
 - Kiszúrtad Torrest? - nevetett Cris. - Ő Sese legjobb barátja.
 - Ő Fernando Torres? El Niňo? Találó név - mosolyodtam el és jól megnéztem magamnak.
 - Tetszik? - duzzogott Cris.
 - Hát nem rossz... - húztam az agyát.
 - Nős - vágta oda.
 - Bolond - nevettem ki. - Ha egy pasi jól néz ki, az nem jelenti azt, hogy le is feküdnék vele - még én is meghökkentem magamon, mert mostanában egyre szókimondóbb lettem. - Rossz hatással vagy rám - sóhajtottam és mosolyogva néztem rá Ronira.
 - Één? Kikérem magamnak - röhögött. - Amúgy meg jól áll, hogy nem pirulsz el mindig, mint valami szűzlány.
  Hátba vágtam csak úgy miheztartásként. A gyerekek nagyokat nevettek rajtunk. Aztán visszatértünk a meccshez. Torres már a negyedik percben betalált az ellenfél kapujába és utána még háromszor. Majd Silva kétszer, Villa háromszor és Mata egyszer. A végeredmény 10-0 lett. Sergiot sajnos lecserélték a negyvenhatodik percben. Láttam rajta, hogy rosszkedve van. Viszont akit behoztak helyette, arra felfigyeltem.
 - Cris, ki ez a srác?
 - Jesus Navas. Nős - tette hozzá azonnal.
 - Édesem, nem férjhez akarok menni hozzá, csak még nem láttam őt - ugrattam.
 - Szívecském - nevetett rám - tudom, hogy észvesztő szeme van, mert hallottam már párszor.
 - Az biztos. olyan, mintha a lelkedbe látna - néztem a srácot, de aztán eszembe jutott Sergio és alig vártam, hogy vége legyen a meccsnek. Lefektettük a gyerekeket, majd elköszöntem a portugáltól, hogy felhívhassak egy spanyolt. Végig dőltem az ágyamon és tárcsáztam.
 - Hola Ana - hallottam meg a hangját.
 - Szia Sese! Jó volt a meccs - kuncogtam bele a telefonba.
 - Igen. Bár ilyen könnyű menet lenne végig - sóhajtott.
 - Mi a baj? - kérdeztem rá. - Láttam rajtad, hogy valami gond van. Mond el kérlek, hátha tudok segíteni.
 - Csak hiányzol - sóhajtott a telefonba és bennem megállt az ütő, mielőtt bármit tehettem volna, kicsúszott a számon.
 - Te is nekem.
 Hallottam, hogy szaporábban veszi a levegőt.
 - Ez most nagyon jól esett. Amúgy milyen volt a tévében nézni minket? - kérdezte már kicsit jobb kedvűbben.
 - Jó. Cris megmutatta a barátodat El Niňot. Tényleg olyan, mint egy kölyök - nevettem el magam.
 - Megint Crissel nézted?
 - Igen, úgy gondoltuk, hogy egyszerűbb, ha erre a két hétre ideköltözik hozzám, míg ti kint vagytok. Molly elment a barátnőjéhez és így legalább nem vagyok egyedül - magyaráztam. - A kicsik örülnek Juniornak. Ráadásul te nem hallod, hogy mit alakít a tévé előtt. Könnyesre nevetem magam, úgy veszekszik a bíróval, mintha ott lenne a pályán.
 Sergio is felnevetett, de valahogy nem tűnt igazinak a jókedve.
 - Ne haragudj Sese, de le kell tennem, mert holnap - ránéztem az órámra - azaz ma dolgozni megyek és nem ártana aludnom is.
 - Akkor sajnos csak eddig hallhattalak? - kesergett. - Ez annyira igazságtalan - duzzogott.
 - Sergio, ne hisztizz - nevettem. - Nemsokára itthon lesztek és akkor még meg is untok, annyit találkozunk.
 - Téged megunni? Soha! - vágta rá, de már hallottam, hogy jobb kedve van.
 - Legyen ez a végszó. Jó éjt Sese! Mond meg Ikernek, hogy puszilom. Ja és Torresnek, hogy gratulálok a négyhez.
 - Átadom. Jó éjszakát Bell! Álmodj velem! - tette még hozzá. Felnevettem, majd kinyomva a telefont elhelyezkedtem, hogy eleget tegyek a kérésének.

2014. április 11., péntek

Elnézést! Bocsánat! Sorry!


Sziasztok!
Ne haragudjatok, de csak most vettem észre, hogy a 10/10-es sztoriból kimaradt egy rész, így ezt most pótoltam . Bocsi, bocsi, bocsi. :(  Remélem azért nem kavartalak meg benneteket nagyon. Pusszancs: Dolores

10/10 38. rész kiegészítés

Cris

   Egész nap feszült voltam, mert kikészítettek a szállítók. Ráadásul délután megérkezett Irina is, aki közölte, hogy csak a bulira jött haza és holnap már utazik is tovább. Bezárkózott a szobába és ki sem mozdult onnan a kezdésig. Mint jó házigazda az ajtóban fogadtam a vendégeket, mikor megjelent Marcelo Clarrel és Lolával. Lolita ellenállhatatlanul szexi volt. A szemeiből sütött a bujaság, de Irina felbukkanása elrontott mindent, pedig nagyszabású terveim voltak az edzőmmel. Fél szememet rajta tartva láttam, hogy kevertet magának egy koktélt és mikor belekóstol, elégedetten csettint a nyelvével. Ó, istenem mikre képes az a nyelv, ha velem van.
 - De jó, meghívtad Alejandrot - tapsikolt mellettem  boldogan a barátnőm. - Megyek és beszélek vele, hátha ihletet kap és velem készíti el az új fotósorozatát - lépett el mellőlem. Elhúztam a számat, majd szemeimmel Lolát kerestem, akit a táncparkett közepén találtam meg. Mindig volt valaki aki szívesen táncolt vele. Most vettem csak észre, hogy lekerült a lábáról a gipsz. Éppen Ikerrel táncolt és jókedvűen mosolygott. Ahogy vége lett a számnak elhúzódott a kapustól és mondott neki valamit, majd elindult az emelet felé. Sajnos egy-két ismerős pont ezt az időpontot választotta, hogy odajöjjön hozzám beszélgetni. Amilyen gyorsan csak tudtam, leráztam őket és a nő után indultam.
  Felérve az emeletre tanácstalanul néztem körül. Vajon merre mehetett? Sorra nyitottam be az ajtókon, hátha megtalálom valahol. A harmadik szoba kilincsére tettem a kezem, mikor félreérthetetlen hangok ütötték meg a fülemet bentről. Ismerős volt a hang, mert mikor Lolával voltam, imádtam, hogy nem fogja vissza magát és mindig hangosan adja a tudtomra, hogy élvezi amit teszek. De most nem miattam törtek elő belőle ezek a hangok. Óvatosan nyitottam ki az ajtót és csak egy résen kukucskáltam be. A látványtól a levegőm bent rekedt és a testem azonnal reagált. Lola valakin lovagolt. Háta íves vonala, gömbölyű feneke és az izzadságtól fénylő bőre mindenkit kísértésbe vitt volna. Olyan volt, mint egy pogány istennő. Nem tudtam levenni róla a szemeimet, pedig bármikor lebukhattam volna. A kíváncsiság viszont nem engedte, hogy magukra hagyjam őket, tudnom kellett, hogy ki az a szerencsés, aki érintheti és élvezheti a testét. Hirtelen váltottak pózt és a férfi maga alá gyűrte a nőt. Halk morgás hagyta el a torkomat, mikor kihallottam a férfi nevét Lola zihálásából.
 - Se...Sergio - nyögte a csapattársamnak és bennem feléledt a birtoklási ösztön. Amilyen halkan tudtam, visszacsuktam az ajtót, de szerintem még azt sem vették volna észre, ha becsapom. Pár lépés után még hallottam, hogy Lola Sergio nevét sikítva elélvez. Kezem ökölbe szorult és erőt kellett vennem magamon, hogy ne menjek vissza betörni a védő orrát. A féltékenység úgy csapott le rám, mint dögkeselyű az áldozatára. Fájón belemart a szívembe és apránként tépkedte darabokra.
 - Jól vagy? - nézett rám Iker mikor leértem a földszintre.
 - Persze - bólogattam és próbáltam kiverni a fejemből a képeket és a hangokat amik még mindig hatással voltak rám.
 - Pont jókor jöttél - vigyorgott rám Marcelo is. - Mindjárt éjfél. Lolitát nem láttátok? - nézett körül aggódva.
 - Szerintem kiment levegőzni - füllentettem. - Menjünk mi is, mert kezdődik a tűzijáték - tereltem ki mindenkit az udvarra. Rengeteget költöttem erre a látványosságra, de én szinte semmit nem láttam belőle. Szemeim előtt csak Lola képe lebegett. Megőrjített a tudat, hogy más is hozzáérhetett.
 - Ez gyönyörű volt Cris - hallottam meg Clarisse hangját és gondolataimból kiszakadva, rájöttem, hogy semmit sem láttam az egészből.
 - Örülök, hogy tetszett - mosolyogtam rá kedvesen, miközben a szemem a lépcsőre tapadt, ahol Lola alakja tűnt fel. Körülnézett, majd mosolyogva indult el felénk. Koccintani akartam vele ezért gyorsan kerítettem két pohár pezsgőt. Clarrel beszélgetett mikor mögé léptem.
 - Veled még nem is koccintottam az új évre - nyújtottam felé az egyik italt miközben szemeimmel végig pásztáztam a testét. Ajkai duzzadtak voltak, haján látszott, hogy próbálta rendbe tenni és a szemei.... A szemei furcsán csillogtak.
 - Velünk se - morgolódott Marcelo. - Boldog új évet!
  Koccintottunk és láttam rajta, hogy le akar lépni. Muszáj volt valamit kitalálnom, mert még nem akartam elengedni.
 - Gyere táncolni - jutott eszembe a mentőötlet. Megfogtam a kezét és behúztam a többiek közé. Szerintem Ikeren és rajtam kívül már nem volt józan ember a házban, de ahogy elnéztem, Lola sem volt berúgva. Az égiek velem voltak, mert pont egy lassú szám indult el így közelebb húztam magamhoz. Bevillantak az emeleti képek és a boxerem feszíteni kezdett.
 - Merre van Irina? - nézett rám huncut szemekkel, mert megérezte a vágyamat.
 - Leszarom - morogtam el neki az igazságot. - Egész este majd megveszek érted - súgtam a fülébe. - Hová tűntél? - kérdeztem és összeszűkült szemekkel vártam a választ, de ő csak elkomorult és elhúzódott tőlem.
Jól kiosztott, hogy semmi közöm hozzá, mert nem a barátnőm és nem is lesz.
 - És ha most megbocsájtasz, hazamegyek, mert elfáradtam - mondta.
 - Ne haragudj! - kaptam utána mert nem akartam, így elengedni. - Igazad van, semmi közöm hozzá, hogy mit csinálsz, csak aggódtam érted - nyögtem ki az első dolgot, ami eszembe jutott, mert azt mégsem mondhattam neki, hogy beledöglök a féltékenységbe.
  Vacilált egy pillanatig, de aztán nem szólt semmit.
 - Köszönöm, de tudok magamra vigyázni - vetette oda. - Találkozunk a reptéren - hagyott faképnél. Néztem ahogy elbúcsúzik az ismerőseitől, majd kilép az ajtón.
 - Bassza meg! - szaladt ki a számon.
 - Mi a gond Cris? - szólalt meg mellettem Iker, a szívbajt hozva rám.
 - Azonkívül, hogy mindjárt infarktust kapok, azonkívül semmi - kapkodtam a levegőt és fogtam a mellkasom.
 - Mondták már, hogy szarul hazudsz? - nézett rám fürkészőn.
 - Akkor úgy mondom, hogy semmi olyan amit ne tudnék megoldani.
 - Ugye tudod, hogy ha gondod van, azt elmondhatod?
 - Tudom Kapitány! - vigyorodtam el. - Hidd el, megbirkózom vele - bizonygattam neki és közben magamnak is. Ebben maradtunk. A fenn maradó időt próbáltam kiélvezni a barátaim körében. Hajnal négykor végre elment az utolsó vendég is így én is lefeküdtem aludni, hogy kipihenjem magam a Franciaországi útra.

                                                       ~ o ~ o ~ o ~ o ~ o ~ o ~

   Dél körül ébredtem és mikor lementem a konyhába érdekes kép fogadott. Sergio sürgölődött a tűzhely előtt.
 - Á, jó reggelt! - köszönt rám jókedvűen és nekem kedvem lett volna letörölni a vigyort az arcáról.
 - Látom, neked jó - morogtam nem túl kedvesen.
 - De még milyen - nézett rám ábrándozva és ettől felfordult a gyomrom. - Képzeld - kezdett bele - tegnap éjjel sokat ittam.
 - Láttam - húztam el a számat, mire ő rám kapta a tekintetét.
 - Láttál? És azt véletlenül nem láttad, hogy kivel mentem szobára? - hajolt közelebb hozzám és izgatottan várta a válaszom. Döbbenten meredtem borostás arcára. Most csak szívat, vagy tényleg nem emlékszik hogy Lolával feküdt le?
 - Nem miért?
 - A picsába - sóhajtott fel és leült a székre. - Nem fogod elhinni, de éjjel lefeküdtem valakivel, csak azt nem tudom, hogy kivel - vakarta meg a tarkóját és a szemeiből sütött a tanácstalanság. - Életem legjobb éjszakája volt és nem tudom, hogy ki az a nő.
 - Te komolyan megdöntöttél valakit és nem emlékszel, hogy kit? - fogtam fel végre, hogy mi a gondja.
 - Nagyon gáz mi? - nevetett fel keserűen.
 - Hogy nézett ki? - kérdeztem meg, mert biztos akartam lenni benne, hogy nem csak szívat.
 - Semmi nem maradt meg belőle, csak az, hogy rohadt jó teste van és kurva jó volt vele. Szívesen megismételném még párszor ezt az éjszakát, de reggelre lelépett - komorodott el. - Sejtésed sincs róla, hogy ki lehetett?
 - Nincs - biggyesztettem le az ajkaimat. - Lehet, hogy Irina egyik barátnője - adtam neki hamis támpontot.
 - Nem - rázta meg a fejét. - Kérdeztem tőle, de ő sem tudta.
 - Mikor beszéltél vele? - értetlenkedtem.
 - Elég korán keltem, így fent voltam mikor lelépett.
 - Már el is ment? - csodálkoztam el, mert csak most tűnt fel a barátnőm hiánya.
 - Ja - bólintott. - Azt üzeni, hogy majd hív. Te Cris, jó ez így neked? - nézett rám áthatón.
 - Nem tudom - vontam meg a vállam, pedig már régen tudtam a választ. Valamit tennem kell, mert Irina és én már csak szenvedünk egymás mellett. Ő egyre többet van távol, míg az én gondolataimat egy másik nő tölti ki.