2014. augusztus 29., péntek

Házasság extrákkal 27. rész

Cris

   Ez a lány úgy pörög, mint egy adrenalin túltengéses búgócsiga. Egész nap mást sem csináltunk, csak mentünk egyik "fontos" helyről a másikra. Örültem, hogy az arcára kiülő boldogság részben az én érdemem is.
 - Cris, nézd! - sikkantott fel izgatottan és felém nyújtotta a tenyerét amiben egy pici üveg lapult. - Ezt még én tettem ide - mutatott a fa odvára, ahonnan előhalászta. - Nem hittem volna, hogy még itt lesz - motyogta csak úgy magának.
  Elvettem tőle és a fény felé fordítottam. Egy papír lap és egy pénzérme volt benne.
 - Megnézhetem? - kérdeztem izgatottan, mert valahogy érdekelni kezdett az üveg.
 - Persze - mosolyodott el. - Nincs benne semmi különös, csak egy kislány vágyai.
  Kihúztam a dugót a palackból és kiráztam a tartalmát a kezembe. A pénzen látszott, hogy elég régen az üvegben lehetett, mert vastag patina borította. Széthajtottam a papírt és olvasni kezdtem a gyermeki kézírással írt levelet:
                                               " Kedves Istenke!

                               Kérlek téged segíts az anyukámnak, 
                               hogy boldog lehessen és ne kelljen
                               annyit dolgoznia. Szeretném, ha a
                               bátyám is boldog lenne, ezért kérlek
                               lepd őt meg egy kapuskesztyűvel,
                              mert amíg nincs neki a többi gyerek 
                              kineveti és nem engedik játszani.
                              Én nem kérek semmit, mert félek, 
                              hogy az már túl sok lenne.
                              Hagyok az üvegben pénzt, hogy 
                              szerencsét hozzon neked. Vigyázz rá,
                              mert nagyon sokat dolgoztam érte.
                              Mrs. Cuningan macskáit kellett 
                              kitakarítanom és az a rusnya, félszemű,
                              szürke kandúr szétkarmolta a kezemet.
                              Még most is vérzik.
                                        Kendra Froster

                             Ui: A mama akkor lenne boldog, ha 
                                   találnál neki egy férjet."

  Összeszorult szívvel néztem az itt-ott már maszatos papírra.
 - Hány éves voltál mikor ezt írtad?
 - Öt-hat körül lehettem - gondolkodott el a válaszon a lány.- Emlékszem arra a dögre. Úgy féltem tőle, mint a tűztől és szerintem ezt érezte is rajtam, mert mindig megkarmolt. - hirtelen rámutatott egy halvány csíkra a mutatóujján. - Látod? Ezt akkor csinálta, mikor a levelet írtam.
  Mosolyogva néztem durcás arcára majd a számhoz emeltem az ujját és megpusziltam a fehér forradást. Nagyon szerettem volna visszamenni az időben és megváltoztatni az életét. Egy gyerek sem érdemli meg, hogy nélkülözzön.
  Már majdnem visszatettem a papírt az üvegbe, mikor a hátoldalán megláttam egy másik kéz írását:
 - "Akinek ilyen hatalmas szíve van, arra a Jóisten külön figyel és biztosan meghallgatja a kérését."- olvastam el a macskakaparást.
 - Mutasd! - kapta ki a kezemből a cetlit és elhűlve nézte a sorokat. - Ez...ez mikor került ide? - pislogott megütközve a papírra.
 - Nem tudom, de akárki is írta, igaza volt. Akinek ekkora szíve van, mint neked az megérdemli a boldogságot.
  Néztem, ahogy mégegyszer átolvassa a sorokat majd mosollyal az arcán visszatuszkolja a papírt és a pénz darabot a palackba. A dugót benyomta az üveg szájába és az egészet visszatette a régi rejtekhelyére.
 - Jó lesz majd pár év múlva újra megtalálni - nevetett rám. Magamhoz húztam és egy puszit nyomtam a hajába.
 - Most hova megyünk? - érdeklődtem kíváncsian.
 - Haza - rántotta meg a vállát. Értetlen arcomat látva nevetve adott magyarázatot. - Ismerek valakit, aki estére elígérkezett egy vacsorára Szörnyellához és Frolló bíróhoz - húzta el a száját.
 - Miért pont hozzájuk?
 - Mert ők a leggonoszabb karakterek akihez szerencsém volt eddig a mesék világában - sóhajtott fel.
 - Mi a baj? - néztem rá összehúzott szemekkel.
 - Neked nem hiányzik Juni? - kérdezte halkan.
 - De, nagyon - mosolyodtam el és melegség járta át az egész szívemet. Ebben a pillanatban éreztem a legerősebben, hogy nem is dönthettem volna jobban a feleség kérdést illetően. (Még ha ez az egész annak az őrült Ramosnak a fejéből pattant is ki.)
  Egymást átkarolva sétáltunk vissza a házhoz, ahol készülődni kezdtünk az előttünk álló, csöppet sem várt vacsorára.


2014. augusztus 28., csütörtök

10/10. 70. rész

Lola

  - Annyira utálom ezt - bújt hozzám közelebb Thiago mikor másnap reggel kint álltunk a repülőtéren és búcsúzkodtunk.
 - Én is, de hív a kötelesség - mosolyodtam el kényszeredetten.
 - Mikor találkozunk megint? - emelte rám szenvedő tekintetét.
 - Fejből nem tudom a menetrendet, de úgyis beszélünk telefonon - adtam puszit a szájára. Kénytelen voltam bevallani magamnak, hogy egyre nehezebben válok el tőle.
  Fejünk felett újra megszólalt a hangos bemondó, így hatalmas sóhajtással vettük tudomásul, hogy nem húzhatjuk tovább az elválást. Érzelmes csókok után elszakadtunk egymástól és elindultam vissza Madridba.
  Hazaérve első dolgom az volt, hogy felhívtam a nagybátyámat.
 - Szia Flo bácsi!
 - Lolita, már haza is értél?
 - Nem bakker - válaszoltam szarkasztikus stílusban amihez még a szemeimet is megforgattam - éppen az Antarktiszról telefonálok. Persze, hogy itthon vagyok.
 - Valakinek nagyon rossz kedve van ma - nevetett a telefonba.
 - Mitől lenne jó kedvem? Haza kellett jönnöm egy hülye bál miatt, ráadásul azt sem tudom, hogy mi ez? Mit vegyek fel? Kik lesznek ott? - zúdítottam rá a kétségeimet.
 - Nyugi Lolácska - csitított. - Jótékonysági est lesz, amin az összes valamirevaló európai klub képviselteti magát, és hogy mit vegyél fel? Te bármiben csinos vagy kicsim - hízelgett.
 - Hát persze - húztam el a számat. - Nem kell nyalni mert elmegyek.
 - Dolores - csattant bácsikám hangja megbántottan. - A frusztráltságodat ne rajtam töltsd ki!
 - Igazad van - nyomkodtam meg az orrnyergemet idegesen. - Bocsánat, csak semmi kedvem egész este egy csomó nagyképű, arrogáns alakkal jópofizni akik felsőbbrendűnek képzelik magukat, csak azért mert lóg valami a lábuk közt.
 - Hidd el, már nem így működik. Mára már azok is elismerik a munkádat, akik eddig húzták a szájukat.
 - Oké, megadom magam - sóhajtottam fel. - Mibe menjek?
 - Rád bízom kicsim.
 - Hah, veled is csak többen vagyunk - morogtam az orrom alá, majd eszembe jutott egy fontos kérdés. - A fejesek is ott lesznek?
 - Kire gondolsz?
 - FIFA, UEFA, hőn szeretett Platininkra és a pereputtyára - dőltem hátra az ágyamon, nemleges válaszban reménykedve, de mint tudjuk a remény hal meg utoljára.
 - Platini, Blatter és a többiek is mind jelen lesznek.
 - Bassza meg - szaladt ki a számon. - Akkor ki kell csípnem magam rendesen. Jól van, csak ennyit akartam tudni - tetem hozzá békülékenyebb hangnemben.
 - Oké, de ha kérhetem, ma tekints el a kínos beszólásoktól - könyörgött a nagybátyám, amitől gonosz vigyor költözött az arcomra.
 - Most miért mondasz nekem ilyet? - tettettem a felháborodottat. - Nem szoktam csak úgy beszólogatni, kivéve, ha nem tetszik az illető fizimiskája.
 - Hát ezaz! - nyögött fel Flo bácsi. - Neked egyik fejes sem tetszik, gondolok itt főleg Blatterre.
 - Még jó, hogy - mordultam föl. - Ebben a sportban egy olyan ember irányít mindent, akinek gőze sincs a fociról. Közgazdász, háh - kiáltottam fel idegbetegen. - Egy mitugrász közgazdász mondja meg, hogy mit lehet és mit nem, ráadásul istenít egy olyan embert, aki semmivel sem ér többet Ronaldonál.
 - Tudom Lolita, de ez van. Talán egyszer átveszi a helyét Platini...
 - És azzal mitől lesz jobb? - gurultam méregbe.
 - Mert ő egy kiváló focista volt.
 - Ott a mondatod végén a lényeg, volt, de már nem az. Eladta a lelkét a pénzért.
 - Uramisten Lola, ezt inkább meg sem hallottam - nyögött fel bácsikám. - Ugye ezt nem akarod vele közölni az este?
 - Csak ha megint beszól apa miatt vagy az miatt, mert nő vagyok - vontam meg a vállam, de ezt nem láthatta.
 - Előre rettegek. Lehet, hogy egész este fognom kéne a kezedet?
 - Ne merészeld! - kiáltottam fel és ülő helyzetbe tornáztam magam. - Inkább megígérem, hogy próbálok viselkedni, de nem fogsz végig mutogatni, mint egy véres kardot a vén trottyok közt.
 - Azok a vén trottyok, ahogy mondtad a barátaim, üzlettársaim. Ráadásul sokan annyi idősek, mint én - szólt sértődötten a hangja.
 - De te az én édes, imádnivaló nagybácsim vagy - próbáltam kiküszöbölni a hibámat.
 - Ja meg én vagyok a Télapó! - morogta.
 - Akkor most öreg vagy vagy sem? - kérdeztem szemtelenül.
 - Azt hiszem, mára elég volt belőled - sóhajtott fel. - Este találkozunk.
 - Rendben. Puszi - nyomtam ki a készüléket majd a fürdőszobába siettem. A kádat megengedtem forró vízzel és mindenféle illatos cuccot szórtam bele. Elégedetten dőltem hátra a habokban. A szemeimet lehunytam és csak akkor nyitottam ki, mikor már fázni kezdtem a kihűlt vízben. Megtörölköztem és a szekrényemhez léptem. Előkerestem egy, erre az alkalomra illő ruhát és belebújtam. Hajamat megfésültem és egy csinos oldal copfba fontam. Alkalmi sminket varázsoltam az arcomra majd elégedetten fordultam a tükörhöz.
 - Kivagy virulva csajszi - mosolyogtam magamra.
  Míg a sofőr által vezetett Limóra vártam, küldtem egy sms-t Thiagonak, aki azonnal felhívott. Mindenféle semmiségekről beszélgettünk egészen addig, míg meg nem hallottam a dudaszót. Elbúcsúztam a barátomtól és a chlutchomat magamhoz véve kisiettem az utcára.
 - Jó estét hölgyem! - hajolt meg szertartásosan a férfi miközben kinyitotta az autó ajtaját és kezét nyújtva besegített.
 - Jó estét - mosolyogtam rá és beültem a kocsiba ami már nem volt üres. - Ó, hola! - köszöntem meglepetten a bent helyet foglaló focistának.
 - Jé, egy elveszett edző - nézett rám gúnyosan.
 - Neked mi bajod? - pislogtam értetlenül a portugálra.
 - Semmi - vonta meg a vállát. - Remélem jól érezted magad Párizsban? - kérdezte, de a hangjából kiéreztem, hogy cseppet sem érdekli.
 - Köszönöm kérdésed, minden szuper volt és már mennék is vissza - vágtam oda neki.
 - Akkor igazak a hírek? - fúrta barna szemeit az enyémekbe.
 - Milyen hírek?
 - Hogy Ibráék felé kacsingatsz és itt hagysz minket?
  Ekkora hülyeség hallatán hangosan nevetni kezdtem.
 - Most mi van? - nézett rám mérgesen Cris.
 - Semmi - legyintettem és óvatosan megtöröltem könnyektől nedves szemeimet, vigyázva a sminkemre. - Mióta hiszel el bármit is amit az újságban írnak?
 - Tehát nem igaz?
 - Nem - ráztam meg a fejemet már lehiggadva. - Nagyon jól érzem magam a Reálnál és eszem ágában sincs lelépni. Még meg kell nyernünk a tizediket - villantottam egy hatalmas mosolyt Ronira.
 - Meglesz - vigyorodott el végre ő is. - Amúgy nagyon jól nézel ki - járatta végig a tekintetét rajtam.
 - Köszönöm - válaszoltam és kinéztem az ablakon. Elgondolkodva figyeltem az ismerős utcákat.
 - Mindenkit összeszedünk és együtt megyünk a bálba - válaszolt kinem mondott kérdésemre. Bólintottam, hogy megértettem.
  Néhány perc múlva megálltunk Sergio házánál majd folytattuk az utat egészen Flo bácsi rezidenciájáig, aki ahogy beült mellém, rám nézett és egy hatalmas sóhajjal ajándékozott meg, pedig csak egy ördögi mosoly ült ki az arcomra.


                                                            Lola ruhája
 

2014. augusztus 27., szerda

10/10. 69. rész

Lola

  Szinte az egész napot ágyban töltöttük. Összebújva beszélgettünk, nevetgéltünk. Hülye történeteket meséltünk a gyerekkorunkról.
 - Irigylem Marcelot - simított végig a gerincemen, miközben a mellkasán feküdtem és ujjaimmal a kockáit számolgattam.
 - De miért? - emeltem fel a fejemet, hogy láthassam az arcát.
 - Mert már régóta ismerhet téged és veled nőhetett fel - mosolygott rám kedvesen.
 - Na, azért ne irigyeld - kuncogtam fel. - Mindig rajta vagy Marcon csapódott le apa haragja, ha valami bajom lett. Márpedig az sűrűn előfordult - vontam meg a vállam.
 - Ki az a Marco? - kérdezte kíváncsian, mire leesett, hogy talán jobban megnyíltam, mint akartam.
 - Egy senki - nyögtem ki nagy nehezen.
 - Lolita - simított végig az arcomon. - Ki ő? - kérdezte újra, de nem erőszakosan inkább csak úgy, hogy döntsem el én, hogy akarok-e róla beszélni vagy sem. Talán ez miatt volt, hogy egy nagy sóhaj után belekezdtem.
 - Marco volt nekem minden téren az első, első szerelem, első csók, első szex. Tizenhat éves voltam, mikor járni kezdtünk és ez három évig így is maradt. Aztán ő kitalálta, hogy nem tud nélkülem élni és megkérte a kezemet - a torkomban lévő gombóc szorítani kezdett, ahogy visszaemlékeztem ezekre a pillanatokra.
 - Mi történt?
 - Persze, hogy igent mondtam. Apám és Marco szülei megszervezték az esküvőt. Ott álltam a szobában a tükör előtt a hófehér ruhámban és azon gondolkodtam, hogy milyen boldog és szerencsés vagyok, mert pillanatokon belül annak a felesége leszek, akit mindennél jobban szeretek. - Nyeltem egyet, majd folytattam  - De ekkor belépett az apám, az arcán hatalmas fájdalommal és a kezembe nyomott egy papír fecnit, amin az állt: " Sajnálom, nekem még élnem kell."
 - A rohadék - szaladt ki a szitok Thiago száján majd átölelt. - A világ legnagyobb idiótája volt, hogy elhagyott téged. Ne sírj! - emelte fel az államat.
 - Nem sírok - töröltem le az árulkodó könnyeimet. - Csak még mindig fáj - mutattam a szívemre -, főleg a megaláztatás.
 - Szereted még? - tette fel a kérdését komoly arccal.
 - Nem - ráztam meg a fejemet. - Gyűlölöm - csattantam fel, mert még soha senkinek nem mondtam el az érzéseimet, amik most egyszerre kitörtek belőlem. - Gyűlölöm, mert évekig nem tudtam túllépni rajta és megfosztott a szerelembe vetett hitemtől. Gyűlölöm, mert minden férfit hozzá hasonlítottam és senkiben nem tudtam bízni.
 - Ugye tudod, hogy én nem ő vagyok? - vette az arcomat a kezei közé és szemeit az enyémekbe mélyesztette. - Én soha nem bántanálak meg.
 - Tudom - bólintottam aprót.
 - Ezért nem tudtad kimondani, hogy szeretsz?
 - Igen - suttogtam majd szégyenkezve el akartam fordítani a fejemet, de nem hagyta.
 - Kicsim - adott egy puszit a számra. - Szeretlek - suttogta az ajkaimra, majd rájuk tapadt. Mint fuldokló a mentőmellény után, úgy kaptam utána. Csókunk hevesből lassú, érzelmesre váltott, mintha így akarnánk kimutatni, hogy mit jelent számunkra a másik. Ami ezután történt sokkal inkább volt szeretkezés, mint az összes eddigi együtt létünk. Puha, érzéki érintések és lassú, megfontolt mozdulatok jellemezték, egészen a mindent elsöprő gyönyörig. Pihegve omlottam a mellkasára, ahol elöntött a nyugalom és a béke érzete. Pillangó puszikat adtam kidolgozott felsőtestére, majd mosolyogva néztem az arcára.
 - Szeretlek - ejtettem ki évek óta először tiszta szívvel.
 - Én is - nevetett rám és magához ölelt. - Nem is tudod, mennyire - csókolt meg újra.
  Nem tudtunk belemelegedni az érzésbe, mert csengettek.
 - Ki a fene az? - forgatta meg a szemeit Thiago.
 - Nekem van egy tippem - nevettem el magam, mikor meghallottam az ismerős hangokat és a dörömbölést.
 - Silva! Engedj be! Tudjuk, hogy itthon vagytok!
 - Szerinted ha nem mozdulunk és csendben maradunk, elmennek? - nézett rám reménykedve a fiú.
 - Esélytelen - vigyorodtam el. - Képesek órákig itt szobrozni és idecsődíteni a médiát.
 - Basszus - kelt ki az ágyból a brazil és én kaján vigyorral az arcomon legeltettem a szemeimet izmos testén.
 - Bruxa, ne nézz így rám, mert mindjárt visszamászok melléd és szarok annak a sok idiótának a fejére - sóhajtott fel fájdalmasan, majd öltözködni kezdett.
 - SILVA! SZÁLLJ LE LOLÁRÓL ÉS ENGEDJ BE MINKET! - ordítottak még mindig Zlatanék röhögve.
 - Menj, mert betörik az ajtót - nevettem fel, majd én is felkeltem.
 - Így nem tudok - ölelte meztelen testemet magához. - Istenem, te nem is tudod mit váltasz ki belőlem - nyögött a fülembe.
 - Azért sejtésem van róla - kuncogtam fel és óvatosan végig húztam a tenyeremet a dudorodó boxerén.
 - Lolita - harapott a fülcimpámba -, kikészítesz.
 - Az a célom - fordultam ki hirtelen a karjaiból és nevetve csuktam be magam után a fürdőt.
 - Ezt még visszakapod! - kiabált be, majd ahogy hallottam, elindult beengedni a hordát, akik még mindig nem adták fel és különböző ritmusra nyomogatták a csöngőt és dörömböltek.
  Beálltam  a zuhany alá és megnyitottam a csapot. A forró vízcseppek végig száguldoztak a testemen, ami jó érzéssel töltött el. Órákig tudtam volna élvezni ezt, de tudtam, ha nem igyekszem, hamarosan vendégeket kapok a zuhanyrózsa alá, így inkább gyorsan megmosakodtam és a hajamat is megmostam. Felvettem egy Realos mezt, amiben jól éreztem magam, majd egy utolsó pillantás után a tükörbe, elindultam megkeresni a focistákat.
 - Běběchaton! - kiáltott fel a svéd, mikor meglátott. - Már azt hittem nem is jössz ki közénk, mert mozdulni sem tudsz - vigyorgott rám perverzül.
 - Már miért ne tudna? - nézett rá Marco értetlenül. Neki még nem esett le, hogy Zlatan mindenképpen szeretne zavarba hozni, de nem fogom engedni, így figyelmen kívül hagytam a beszólását.
 - Szia nektek is - pusziltam végig a csapatot, Edet, Marcot, Ibrát és Pastoret. - Salvit hol hagytátok? - néztem körül a kapust keresve.
 - Neked köszönhetően randizni ment a szőke mixercsajjal - vigyorgott rám Ed.
 - Chloé - mondtam ki a lány nevét -, így hívják.
 - Tőlem - vonta meg a vállát.
 - Fordulj csak meg - húzta fel a szemöldökét Ibra és én értetlenül, de teljesítettem a kérését. - Hú, már megijedtem, hogy egy hetest látok rajtad - törölt le nem létező izzadtságcseppeket a homlokáról. - De azért ezt is fel kell még dolgoznom - röhögte el magát és a többiek utánozták.
 - Nem is értem mi bajotok van vele? - emeltem az arcom látványosan az ég felé. - Talán nem tetszik? - kérdeztem eltúlozva minden szót, gesztust. - A fiúktól kaptam az első hónap után - mutattam a hátamra, ahol a "The Boss No.1" felirat volt olvasható.
 - Még mindig nehéz elhinni, hogy egy ilyen törékeny lány, képes irányítani egy tesztoszterontól túlfűtött csapatot - csóválta a fejét Edinson.
 - Gondolj már bele - vigyorgott rá Ibra. - Mi az, amit nem tennél meg, ha ő kérne rá - bökött felém a fejével.
 - Idióta - csaptam nyakon a svédet, aki a többiekkel együtt hangos röhögésbe kezdett.
 - Tényleg - pislogott rám Marco a hatalmas szemeivel -, még senki sem próbálkozott be nálad?
  Ránéztem a focistákra, akik mind engem néztek és várták a válaszomat. Főleg a barátom.
 - Szerintetek? Férfiból vannak. Persze, hogy megkaptam, hogy szívesen meghúznának, de ennyi - vontam meg a vállam, miközben Marcora néztem, mert neki könnyebb volt hazudni. - Tudják, hogy mit lehet és mit nem.
 - Na, ha már így kitárgyaltuk Běběchaton szerelmi életét - csapott a térdére Ibra, így törve meg a feszültséget, ami néhány pillanatra felütötte a fejét köztünk -, akkor ehetnénk is - fejezte be vigyorogva.
  Szemeimet forgatva néztem a bagázsra, akik egyetértően bólogattak.
 - Most mi van? - kérdeztem tőlük, mikor mindannyian felém fordultak.
 - Mivel te vagy köztünk az egyetlen nőnemű... - kezdett bele Ed a magyarázatba.
 - Na nem - háborodtam fel azonnal. - Én a focihoz értek, nem a főzéshez!
 - Bassza meg - hülyéskedett tovább Zlatan. - Pedig már azt hittem megtaláltam a tökéletes nőt. Szép, fiatal, szereti a focit, de hogy nem tud főzni? Na az öreg hiba!
 - Menjél te tudod hova - néztem rá mérgesen. - Mindenhez én se érthetek. De tudod mit? Van, amit profin csinálok - nyaltam meg a szám szélét, mire az összes srác rám kapta a tekintetét, így somolyogva folytattam -, szuperül tudok pizzát rendelni.
  Thiago nevette el magát először, majd átölelt és egy puszit nyomott a számra.
 - Tudtam én, hogy jól választok - súgta a fülembe.
 - Ha az emlékezetem nem csal, én választottalak téged - emlékeztettem mosolyogva az első együttlétünkre. Nem vitatkozott, csak felém hajolt és egy hosszabb csókot adott.
 - Azóta sem bántam meg, hogy könyörögtem - nézett mélyen a szemembe, miután elváltak egymástól az ajkaink. Boldogan bújtam hozzá, a többiek huhogását hallgatva.
  A pizza rendelés után elszabadult az este. Előkerült egy csomag kártya és onnantól nem volt megállás. Hatalmas póker party vette kezdetét, aminek a tétje stílusosan egy-egy cikis történet elmesélése volt. Rengeteget nevettünk és ugrattuk egymást. Kezdtem úgy érezni, hogy találtam még egy családot magamnak a Madridin kívül.

2014. augusztus 26., kedd

Las Puertas de Infierno 66.

Kimi

   Miután Ana otthagyott a táncparkett közepén úgy gondoltam, hogy elindulok megkeresni a barátaimat.
 - Na sikerült, táncoltál vele? - kérdezte izgatottan Seb.
 - Ja - válaszoltam szűkszavúan.
 - És...milyen volt? - húzogatta a szemöldökét a német.
 - Milyen lett volna? Csak egy tánc volt - morrantottam oda neki.
 - Na mi van, nem volt vevő a csajozós dumádra? - röhögött fel Fernando.
 - Szálljatok már le rólam - dörmögtem, majd hogy tereljem a témát, inkább az est további folytatása felől érdeklődtem. - Hogyan tovább?
 - Nem tudom - nézett rám Sebi tanácstalanul. - Talán le kéne pihenni - fontolgatta.
 - Ez az kisgyerek - veregettem vállba. - Menj csak, már úgyis fellőtték a pizsamát, de tudod a férfiaknak - mutattam magamra és Ferre - még csak most kezdődik az este.
 - Akkor mit javasolsz nagyeszű? - puffogott a Kölyök.
 - Van egy javaslatom - szólt bele a szócsatánkba a spanyol pilóta. - A fiúk - mutatott a focistákra, akik éppen ekkor hagyták el a termet a lánnyal - ajánlottak egy klubot. Las Puertas de Infierno a neve.
 - Ez mit jelent? - kotyogott közbe Seb.
 - A Pokol Kapuja - nevetett fel Fernando. - De oda kisgyerekeknek tilos a belépés.
  Hangosan röhögni kezdtem a Kölyök arcának látványától.
 - Milyen klub? Nekem való? - néztem kihívóan a spanyolra.
 - Száz százalékig - somolygott Alonso. - Pia, zene és sztriptíz.
 - Sztriptíz? - kérdezte felcsillanó szemekkel Sebastian. - Még soha nem voltam ilyen helyen. Menjünk el - kezdett könyörögni, mint egy gyerek.
 - Jézusom Seb - néztem rá. - Te tényleg egy nagyra nőtt óvodás vagy. De tudod mit? Kimi bácsi ma nagyon-nagyon rendes lesz veled és elvisz erre a helyre. - A szőke barátom arcára földöntúli mosoly költözött, így kénytelen voltam lelohasztani a jókedvét. - Viszont ha Hanna megtudja, én mosom kezeimet.
 - Akkor ez túl van tárgyalva - mondta Fer és feltápászkodtunk az asztaltól.
 Kiérve az utcára fogtunk egy taxit és a spanyol bemondta a klub címét, ami nem is volt olyan messze tőlünk. Elsőre látszott, hogy nagyon menő hely lehet, mert végeláthatatlan sor állt előtte. Alonso nem teketóriázott, hanem előre ment a biztonsági őrhöz és máris bemehettünk. Na igen, a hírnév.
  Ahogy beléptünk, még én is elcsodálkoztam pedig már láttam ezt azt az évek során. Odabent tomboltak a hormonok. Vettel csak pillázott jobbra-balra.
 - Seb csukd be a szád, mert belerepül valami - röhögtem rajta hangosan.
  Alonso körülnézett majd mikor kiszúrt egy öltönyös férfit, intett a fejével, hogy kövessük.
 - Leroy? - kérdezte a palitól.
 - Á, Fernando Alonso, Kimi Raikkönen és Sebastian Vettel. Örvendek Leroy Mckenzy . nyújtott kezet nekünk. - Minek köszönhetem a látogatásukat? - nézett ránk vigyorogva.
 - Egy kedves barátom, Sergio Ramos ajánlotta a klubját nekünk. Azt mondta, hogy itt minden van, ami egy fáradt pilótának kell.
 - Á, Sese. Nagyon jó barátom és jól mondta, itt minden van, ami egy kis laztáshoz szükséges. Maradnának szem előtt vagy inkább a Vip részleget vennék birtokba?
  Alonso rám nézett aztán Sebre majd vissza a házigazdára.
 - Maradjunk a Vip szobánál - mondta.
 - Rendben, akkor kövessenek.
  Elindultunk Leroy után aki átvezetett minket a tömegen. Nagyon tetszett a hely hova beinvitált minket. Kényelmes bőrkanapékon foglaltunk helyet és azonnal megjelent egy alulöltözött lány, felvenni a rendelésünket.
 - Milyen lehetőségeink vannak a lazulásra? - kérdeztem azonnal a tárgyra térve.
 - Rengeteg gyönyörű táncoslányunk, hosstesünk és persze sztripperünk van, amelyiket csak óhajtják. Különböző árak, különböző minőség - mondta és elsorolta a szabályokat.
  Ránéztem Sebre aki már így is a pincérnőnket stírölte.
 - Na jó kisfiú! Lásd milyen nagyvonalú vagyok, és mert először jársz ilyen helyen a legjobbat fogom kifizetni. Mit tudsz ajánlani? - kérdeztem Leroyt.
 - Ó, ha a legjobbat akarjátok akkor csak is egy valakit ajánlhatok. Drága az igaz, de higyjétek el megéri.
 - Nem érdekel, hogy mennyi, nekem csak az a lényeg, hogy a Kölyök végre megtanulja milyen a nagyfiúk bulija.
 - Oké. Akkor öt perc és küldöm a lányt. Ja, még valami! A fiúk - mutatott az ajtónál álló két tagbaszakadt gorillára - vigyáznak rá. Tehát ésszel. Ha plussz szolgáltatást szeretnétek azt majd a lánnyal kell megbeszélnetek - intett, majd magunkra hagyott minket.
 - Ezt nem hiszem el - csillogott már a piától a kis német szeme. - Ez olyan, mint a filmekben - vihorászott.
 - Na téged sem nehéz leitatni - röhögött Fer.
 - Hagyjad, legalább a piája nem kerül sokba - nevettem én is.
 - Sziasztok - hallottunk meg egy ismerősen csengő hangot az ajtó felől. Mind a hárman odakaptuk a fejünket.
 - Anabell? - nyögte ki Seb.
 - Igen, én - mosolygott kicsit erőltetetten.
 - Te mit...?
 - Mit keresek itt? Itt dolgozom - jelentette ki, mintha csak az időjárásról beszélne.
  Sebi akkorát nyelt, hogy szerintem a kapuban álló biztonsági is meghallotta.
 - Te fogsz nekünk vetkőzni? - nézett rá nagy szemekkel.
 - Vetkőni, táncolni és amit még hajlandóak vagytok megfizetni. Kivéve egyet - folytotta belém a szót - nem fekszem le senkivel!
 - Ó - pislogott rá csalódottan Fer.
 - És ha most megbocsájtotok, az ott az én helyem - mutatott egy pódium felé. Csak most néztem meg tüzetesebben a szobát.
 - Rohadjak meg, ha az az előbb ott volt - morogtam az orrom alá.
 Erre csak egy kacér nevetést kaptam amire felkaptam a fejem. Valahonnan ismerős volt a hang.
  Elindult a zene és lekapcsolódtak a fények. A pódium pont úgy lett megvilágítva, hogy sejtelmesen mutassa a lányt, aki kecses mozdulatokkal kezdte végezni a munkáját. Gyönyörűen mozgott. Erre mondják, hogy a vérében van. Szexisen tekergett a rúd körül majd egy hirtelen mozdulattal felkúszott a tetejére, hogy pár perccel később fejjel lefelé engedje le magát onnan. Olyan hajlékony volt, hogy akaratlanul is eszembe jutott, hogy mi mindent lehetne vele csinálni az ágyban. Kényelmetlenül fészkelődni kezdtem, mert kis Kimi már nagyon nem bírt magával, de ahogy elnéztem a másik két pilótának is altáji gondjai voltak. Már nem tudom hányadik vodkámat ittam mikor nem bírtam tovább és magamhoz intettem az egyik gorillát.
 - Parancsol? - hajolt hozzám diszkréten.
 - Öltáncot szeretnék - jelentettem ki, de a szememet egy percre sem vettem le a lányról. A srác a zsebébe nyúlt és egy papírt mutatott, amin egy szemérmetlenül magas összeg állt, de most ez sem érdekelt. Benyúltam a zakóm zsebébe és szónélkül kifizettem a kért összeget. A srác eltette a pénzt majd egy fejbólintás után visszalépett a helyére és jelzett a lánynak.
 Seb és Fer kikerekedett szemekkel néztek rám.
 - Most mi van? - kérdeztem alkoholmámorban úszva. - Muszáj közelebbről is látnom - indokoltam meg a tettemet.
  Ana lejött a színpadról egy szál fehérneműben és egy hosszú szárú csizmában felettébb szexisen. Elém lépett majd kígyózó mozdulatokkal kezdett el táncolni előttem. Ha eddig nem lettem volna kis Kimivel bajban, akkor most biztosan abba kerültem volna. Már nem tudtam, de nem is akartam eltakarni az erekciómat amit a lány teste váltott ki belőlem. A másik két pilóta is hasonló dudorokat produkált a nadrágja elején. A németnek még a nyála is csorgott ahogy Anát bámulta az ölemben. Én majd szét robbantam, de mivel nem érhettem hozzá egy ujjal sem így úgy éreztem magam, mint az inkvizícióban.
 - Vedd le a melltartód - suttogtam vágytól rekedt hangon.
 - Az külön díj - mondta kacéran.
 - Mennyit kérsz érte? - fúrtam a szemem az övébe, ahonnan riadalmat véltem kiolvasni. Azok a kék szemek megbabonáztak, mintha ismerném, de az lehetetlen. Alkoholtól eltompult agyam nem tudta őt beazonosítani.
 - Sokat, nagyon sokat - suttogta a fülembe.
 - Csak mond az árat - nyögtem fel mikor feneke hozzáért a farkamhoz. Közel hajolt és szemrebbenés nélkül kimondta az árat. Elővettem a pénzt és a bugyijába tűrtem. Zavartan felnevetett, majd mutatta, hogy kapcsoljam ki elöl a melltartóját. Remegő kezekkel nyúltam felé, teljesen úgy éreztem magam, mint egy szűz, aki még soha nem csinált ilyet. Ahogy végre skerült kikapcsolnom, ő egy mozdulattal kibontotta a haját és beterített vele minklet, így zárva el a belátást a többiek elől. Óvatosan lesegítettem róla a csipkecsodát miközben orromba kúszott a méz és a barack illata ami belőle áradt. Szemeim megakadtak a kerek halmokon és öntudatlanul is megnyaltam a számat a látványra.
 - Istenem, ezek gyönyörűek - nyögtem fel és már emeltem volna a kezem, hogy megérintsem, mikor megláttam a tetoválást a ball melle oldalán. Kigyó a kereszten. Arcom döbbent kifejezése elárult. Ijedten nézett az egyik gorillára aki azonnal ott termett és elhúzta a lányt onnan.
 - Ana - szóltam utána. Visszanézett és megláttam, hogy könnyek borítják a szemét. Kilépett a szobából és eltűnt előlem. A tetoválásnak köszönhetően minden beugrott.
 - Anabell - álltam fel és indultam volna utána, de a testőrei nem engedték.
 - Mi volt ez? - kérdezte Fernando.
 - Azt én is szeretném tudni - sóhajtottam. - Kísért a múlt - temettem az arcomat a kezeim közé.

2014. augusztus 25., hétfő

Las Puertas de Infierno 65.

Ana

  - Cris, Sergio! Ezt nem hiszem el - morogtam magamban. Két órája készülődnek a fürdőszobában, rosszabbak, mint a lányok. Még nekem is elég volt egy óra.  - Gyertek már mert elkésünk! - kiabáltam fel nekik a lépcsőaljáról miközben idegesen néztem a falon lévő órára. Mióta ismerem őket egyszerűen képtelen vagyok bárhova is időben odaérni, ha velem vannak.
  Lábdobogást hallottam fentről így odakaptam a fejem. A két idióta egymást lökdösve próbált lejutni a lépcsőn miközben jókat röhögtek.
 - Örülök, hogy ilyen jó kedvetek van, de ideje lenne végre elindulnunk - pirítottam rájuk.
 - Ne morcoskodj szépségem! Két ilyen pasira érdemes várni - nevetett rám Cris és végig mutatott magukon.
 - Ne durcizz drága Ana, mert csúnya ráncos lesz tőle a bőröd - lépett mellém Sergio és egy puszit adott az arcomra. Imádom ezt a két srácot, de tényleg. Egyszerűen nem tudok rájuk haragudni.
  A két focista megindult a bejárat felé majd Cris vigyorogva vissza nézett rám.
 - Gyönyörűm nem jössz? Még a végén elkésünk - pacsizott össze röhögve Sesével. Szemforgatva követtem őket.
  Az étterem előtt, ahová a díjátadót szervezték rengeteg fotós állt. Miután kiszálltunk az autóból Sergio és Cris közre fogtak és úgy vezettek végig a firkászok sorfala előtt. A vakuk villogásától már alig láttam. Kérdések ezreit zúdították a fiúkra, akik néhányra válaszoltak is. Mikor a személyemet firtató kérdések kerültek előtérbe, diplomatikusan terelték a témát. Aztán végre bejutottunk. Körbenéztünk, hogy hol találjuk a többieket, majd elindultunk egy kisebb társaság felé. Közben Sergio a fülembe suttogott.
 - Még mindig nem szokták meg, hogy egy angyal járkál köztük - nevetett az engem bámulókon. - Most is kikerekedett szemmel néznek rád.
  Felnevettem a hülyesége hallatán és megálltam Ikerék előtt.
 - Sziasztok - köszöntünk egyszerre. Ahogy körbe néztem, szemeim megakadtak egy olyan jeges tekinteten, amivel soha többé nem akartam találkozni. Egy másodpercre megijedtem, de sikerült gyorsan rendezni az arcvonásaimat.
 - Ana, ő Kimi, ő pedig Fernando - mutatott be minket egymásnak a kapusok gyöngye. - Kimi, Fernando ő pedig Anabell a mi kabalánk - mosolygott rájuk.
 - Khm, khm - köszörülte meg a torkát Roni, mert ő semmiből sem szeretett kimaradni, így végül ők is be lettek mutatva egymásnak.
  Meglepetésemre Alonso elkapta a kezemet és megcsókolta. Sablonos bókokkal próbált levenni a lábamról, de hiába. Zavart voltam, mert végig magamon éreztem a jég kék tekintetet.
 - Fiúk, le kéne ülnünk, mert kezdődik a gála - jött oda hozzánk egy szőke, kék szemű fiú. Amikor meglátott még a szája is tátva maradt, amin muszáj volt kuncognom.
 - Ö,ö...Sebastian Vettel - mutatkozott be miközben egy szégyenlős mosoly suhant át az arcán. Elfogadtam a felém nyújtott kezét és én is megmondtam a nevem. Körbe néztem és azonmód megsürgettem a fiúkat, hogy foglaljuk el a helyünket, mert már csak mi álltunk. Elsétáltunk az asztalunkig, ahol Neymar és Marcelo kitörő lelkesedéssel fogadott. Magamban hálát adtam az égieknek, hogy a pilótáktól messze kerültünk.
  Megkezdődött a műsor ahol a bájos mosolyú kisfiú lett az év sportolója.
 - Na ne már, hogy ez a ficsúr jobb bármelyikünknél - morgolódott mellettem Neymar.
 - Nézz oda, ha nem lenne a füle, körbe szaladna a szája a fején - dohogott Marcelo is.
 - Fiúk! Fiúk, csak nem féltékenyek vagytok? - néztem rájuk kérdőn.
 - Nem, dehogy csak már megint ez a nyálasképű a kitüntetett - hőbörgött Cris.
 - Drága egyetlenem - néztem rá pajkosan - ha te kaptad volna a díjat akkor is ezt mondanák - világosítottam fel. A többiek felröhögtek mellettünk.
 - Most miért vagy ilyen gonosz velem? - pislogott rám a portugál kiskutya szemekkel.
 - Azért, mert nem felejtem el a két órás készülődéseteket.
 - Ezt megérdemeltem - mosolygott rám, de nem az igazi CR7-es mosollyal. Rá akartam kérdezni, hogy mi a gond, de ekkor Sergio felállt és a kezét nyújtotta nekem.
 - Hercegnőm, szabad egy táncra?
  Most esett csak le, hogy már vége a vacsorának, szól a zene és egyre többen táncolnak. Nem kérettem magam, Sese kezébe csúsztattam az enyémet és elindultam vele. Imádtam táncolni és ezt ma este be is kellett bizonyítanom, mert az egész csapat felkért. Néha egy-két ismeretlen is megállt és lekért a partneremtől, sőt még a pilóták közül is megtáncoltattak páran. A végére nagyon elfáradtam, de senkit nem akartam megbántani. Mikor végre leültem, hogy pihentessem a lábaimat, Marcelo egyszerűen összekent tejszínhabbal. Nem maradtam adósa, csokikrémmel dekoráltam ki az arcát. Cris a nagy bolondozás közben már megint kétértelmű megjegyzést tett, de mivel nem akartam bonyodalmat, így viccesen szóba hoztam Irinát. Az állam a földön koppant, mikor elmondta, hogy szakítottak, de mire megkérdezhettem volna, hogy mi történt, már olyan valaki állt előttem, akit egész este kerülni akartam.
 - Anabell, velem még nem táncoltál. Szabad? - kérdezte tőlem rekedtes hangján. Tanácstalanul néztem a portugálra, aki megígérte, hogy majd megbeszéljük az Irinás dolgot. Kénytelen, kelletlen elindultam Kimivel a parkett felé. Ahogy magához húzott éreztem, hogy nagyot szippant a hajam illatából. A szívem veszettül kalapált a tudattól, hogy az az ember tart a karjai közt, aki miatt néhány éve tönkre ment az életem. Próbáltam nem túl mereven táncolni, bár az érintése visszás érzéseket keltett bennem.
 - Irigylem a barátaidat - lepett meg a mondatával.
 - Miért?
 - Mert minden nap egy ilyen gyönyörű nőt csodálhatnak - villantott rám egy ezer wattos mosolyt. - Kérdezhetek valamit? Melyikük a párod?
 Elhűlve néztem rá. Áhá, tehát innen fúj a szél? - vicsorogtam magamban. Feltérképezi a terepet.
 - Egyikük sem. Nincs senkim - válaszoltam az igazsághoz hűen.
  Egy misét mindenféleképpen megért volna a tekintete, ahogy felfogta a szavaim jelentését.
 - Hogy-hogy? - bukott ki belőle. - Jaj, bocs. Ha nem akarod, ne mond el csak nehéz elhinni, hogy egy ilyen csodálatos nőnek nincs senkije - adta elő magát.
  Legszívesebben képen töröltem volna, de visszafogtam magamat. Még hogy nincs senkim? - jutottak eszembe a gyerekeim, majd a barátaim akiknek nagyon sokat köszönhettem. Végül elsuttogtam egy olyan mondatot, ami már évek óta kikívánkozott belőlem.
 - Nem bízom a férfiakban, mert egyszer az egyikük összetörte a szívemet.
 - Egy igazi idióta volt - meredt az arcomra. - Én biztos nem engednék el egy ilyen nőt, ha már az enyém.
  A gyomrom felfordult és nem tudtam visszafogni a gúnyos nevetésemet. Mindig is a nagy szavak embere volt, de én már nem dőlök be neki. Éreztem, hogy most lett elegem belőle és ha nem akartam lelepleződni, ott kellett hagynom. Gyorsan kimentettem magam és elléptem tőle, de nem tudtam megállni, hogy a vállam fölött ne szóljak vissza a meghökkent finnek.
 - Köszönöm a táncot - vetettem oda neki és kisebb megelégedés töltött el mikor láttam rajta, hogy nem egészen érti mi is történik most.
  Visszasiettem a fiúkhoz ahol összeszedtük a csapatot. Cris aranyos volt engem vitt el először a munkahelyemre, mert ma még várt rám egy éjszaka a Pokolban ahol végig gondolhattam, hogy miért bukkant fel váratlanul életem megkeserítője.

2014. augusztus 22., péntek

Házasság extrákkal 26. rész

Kendra

   Egymásba karolva sétáltunk a városban. Jóleső érzéssel ittam magamba az ismerős utcák látványát. A levegőbe szagolva megéreztem a kedvenc süteményem csábító illatát.
 - Gyere! - húztam magam után Crist és egészen az ismerős bódéig rohantam vele. - Kettőt kérek - mosolyogtam az eladóra, aki készségesen csomagolta be nekünk a kért édességet. - Hagyd - nyomtam le a portugál kezét mikor az a zsebéhez nyúlt. - Most én jövök.
  Morogva csúsztatta vissza a pénztárcáját a helyére. Kifizettem a sütiket majd sietve beleharaptam az egyikbe. A mennyei fahéj íze szétáradt a számban.
 - Nem kóstolod meg? - emeltem a kezében tartott édességet a szájához.
 - Szerinted szabad ezt ennem? Mit fog szólni Carlo?
 - Cris, most nincs itt Anchelotti, hogy rád szóljon - forgattam meg a szemeimet. - Amúgy is nászúton vagyunk - löktem meg a vállát kuncogva.
  Mosolyogva néztem, ahogy beleharap az édességbe. Először csak óvatosan ízlelgette, majd felbátorodva egy nagyot harapott belőle. Láttam az arcára kiülő elégedettséget.
 - Ez tényleg jó - vigyorgott rám miután két harapással eltüntette a maradékát.
 - Én megmondtam - somolyogtam rá önelégülten. - Mikor kicsi voltam és volt egy kis pénzem, amit apró-cseprő munkákkal gyűjtöttem, akkor mindig ilyet vettem a bátyámnak is és magamnak is - meséltem a távolba meredve.
 - Édes kislány lehettél - simított végig az arcomon mosolyogva, ezzel elűzve a múltam sötét árnyait, amik alig várták, hogy rám vethessék magukat.
 - Szerintem meg csak szimplán szerencsétlen - vontam meg a vállam majd fel néztem a barna szemekbe, amik kíváncsian fürkésztek. Kezei még mindig az arcomat fogták közre, ezzel is arra ösztönözve, hogy elvesszek a tekintetében. Akaratlanul is az ajkaira néztem és eljátszottam a gondolattal, hogy milyen lehetne újra érezni a bársonyos puhaságát. Kitágult pupillákkal figyeltem, ahogy egyre közelebb hajol hozzám. Félelemmel és vágyakozással telve csuktam le a szemeimet és vártam az esküvőn már megtapasztalt édes érzést, de elmaradt. Helyette egy kellemetlen, irritáló hang zúzta porrá a tökéletes pillanatunkat.
 - Kendra? Kendra Froster?
  Zavartan nyitottam ki a szemeimet és néztem a hang tulajdonosára. Cris elégedetlen morgással csúsztatta le a kezét az arcomról a derekamra. Kíváncsian néztem az előttem álló hidrogén szőke cicababára.
 - Istenem, tényleg te vagy az! - ugrott a nyakamba amit értetlenül fogadtam így kissé eltoltam magamtól. - Jaj, de buta vagyok - csacsogott tovább. - Ashley vagyok. Ashley Mcallister.
  A név hallatán beugrott egy kép egy lányról, aki talán az egyik legnagyobb hangadója volt az "Alázzuk meg Kendrát" csoportnak. Döbbenten néztem az előttem állóra és azon agyaltam, hogy mit akarhat tőlem. Nem kellett sokat töprengenem, mert azonnal leesett a következő monológja után.
 - Jaj, annyira örülök, hogy látlak. Régen nem jártál itthon és ahogy elnézem, igazak a pletykák - villantott egy ribancos mosolyt a portugálra. - Tényleg a "nagy" CR7 a barátod - illegette magát Cris előtt amitől bennem lassacskán felment a pumpa.
 - Nem a barátom, a férjem - közöltem vele mézes-mázos hangon, majd belekaroltam a szívdöglesztő mosolyt villantó barátomba.
 - Tetszik a cicaharc - súgta nekem Cris spanyolul, hogy csak én értsem és tovább mosolygott.
 Nem akartam figyelembe venni az önelégült képét, így folytattam.
 - Édesem, hagy mutassam be neked Ashley Mcallistert, akivel egy iskolába jártunk. Ő pedig a férjem Cristiano Ronaldo dos Santos Aveiro - adtam hivatalos hangnemet az egész színjátéknak.
 - Örvendek - nyújtotta felé kezét a szőke hárpia és elpirulva nézte, ahogy a focista kezet csókol neki. - Amúgy már Ashley Wright - pislogott rám úgy, hogy attól felfordult a gyomrom. - Dave és én a múlt hónapban összeházasodtunk - nézett rám gúnyosan.
 - Gratulálok - nyögtem ki nehezen a torkomban lévő gombóctól.
 - Köszi - vigyorodott el. - Ha már így összefutottunk - nézett Ronira - mit szólnátok egy vacsorához ma este?
 - Nem hiszem, hogy... - kezdtem bele, de Cris megelőzött.
 - Elfogadjuk, köszönjük.
  A szőkeség arcára földöntúli mosoly ült ki, amit nekem kedvem lett volna onnan lekarmolni. Nem hiszem el, hogy nekem ma pont velük kell jópofiznom. Szörnyellával és a férjével Frolló bíróval. Ahogy ezt nevesítettem magamban, felkuncogtam. Úgy látszik túl sok mesét néztem Juniorral. Cris kérdőn nézett rám.
 - Semmi, semmi - legyintettem - csak eszembe jutott Juni - súgtam neki oda, hogy csak ő hallja. Hitetlenkedve rázta meg a fejét és belepuszilt a hajamba.
 - De aranyos. Látom nálatok is dúl a szerelem - pislogott ránk negédesen Ashley. - Mi is olyan boldogok vagyunk. Tudod Cris - fordult a focista felé - Dave és én már az általános óta együtt vagyunk.
  Nem akartam, hogy belekezdjen egy végeláthatatlan történet mesélésébe, így közbe vágtam.
 - Ne haragudj Ashley, de mi most tovább mennénk, mert még nagyon sok mindent megakarok mutatni Crisnek.
 - Ó, persze, persze. Milyen figyelmetlen vagyok, hiszen ti most nászúton vagytok, igaz? - kérdezte csalódottan, észre sem véve, hogy elszólta magát. Tehát tudta, hogy Cris a férjem és nem a barátom. Mekkora egy ribanc?! - Akkor este hétre várunk titeket. Ja és nem kell messzire mennetek, mert Davenél lakunk - köszönt el tőlünk somolyogva.
 Belekaroltam Roniba és sietős léptekkel hagytam magam mögött a megtestesült ördögöt. Utcákon át forrt bennem a düh és mikor már nem bírtam tovább, mérgesen támadtam az engem szótlanul követő portugálra.
 - Mi ütött beléd? Miért kellett elfogadnod a meghívást? - szegeztem neki a kérdést.
 - Mert...
 - Te nem hallottad? Dave a férje - vágtam közbe meg sem várva a magyarázatát. - Az a Dave akiről tegnap meséltem, aki tönkre tette a gyerekkoromat. Hogy tehetted ezt velem? - néztem csalódottan rá.
 - Kendra - fogta meg a vállaimat Cris. - Vegyél egy mély levegőt és nyugodj meg - nézett a szemembe.
  Úgy tettem, ahogy mondta. Eddig fel sem tűnt, hogy idegesen kapkodom a levegőt. - Így már jobb - mosolyodott el. - Pont azért mondtam igent a meghívásra, mert sejtettem, hogy ő az.
  Értetlenül meredtem rá. Hát nem érti, hogy ez nekem mennyire rossz?
 - De miért? - adtam hangot a bennem felmerülő kérdésnek.
 - Látni akarom azt a köcsögöt, aki képes volt tönkretenni egy kislány gyerekkorát és megakarom mutatni neki, hogy mit vesztett azzal, hogy semmibe vett téged - mosolyodott el, de a szemei komolyak maradtak. Meglepetten pislogtam az előttem állóra. - Érted már? Nem akartam fájdalmat okozni csak szeretném, ha valahogy visszatudnál vágni nekik.
  Szemeimet szúrni kezdték a sós könnyek. Magamhoz szorítottam őt és mélyeket szippantottam férfias illatából. Annyira megnyugtató volt, hogy magam mellett tudhatom.

2014. augusztus 21., csütörtök

Las Puertas de Infierno 64.

Kimi

   Már megint egy idióta díjátadón vagyunk, amit rettenetesen utálok. Szorít az ing, hülyén áll a zakó és ki nem állhatom, hogy mindenki erőltetetten mosolyog. Na én már csak azért sem állok be a sorba. Hova tűnt a Kölyök, az előbb még itt volt - néztem körül idegesen.
 - Helló Kimi! - érintette meg a vállamat valaki. Megfordultam és egy csapat spanyollal találtam szemben magam.
 - Helló Fer! - köszöntem nem túl vidáman Alonsonak, majd kérdőn néztem a többiekre, akiket eddig csak a tévéből ismertem.
 - Jaj, de bunkó vagyok - csapott a homlokára a pilóta. - Ők itt a barátaim, a Real Madrid és a Barcelona játékosai.
  Sorra bemutatta őket. Iker, Khedira, Pique, Valdes, Xabi, Arbeloa, Iniesta állt előttem vigyorogva.
 - Hol a híres CR7? - kérdeztem gúnyosan.
 - Ismered? - néztek rám nagy szemekkel.
 - Nem, még nem volt szerencsénk egymáshoz, de a híre már eljutott hozzám.
 - Nem sokára itt vannak ők is csak még beugrottak Bellért - válaszolt a feltett kérdésre Iker.
  Nem tudtam nem észre venni, hogy az összes focista arcára idétlen mosoly ült ki a név hallatán.
 - Nocsak, nocsak tán csak nem szerelmes a mi Crisszünk? - kérdezte cinikusan Fernando.
 - Ez bonyolult - vakarta meg a tarkóját Pique. - Az az igazság, hogy Bellbe mindenki szerelmes egy kicsit - mosolyodott el és legnagyobb megrökönyödésemre az összes férfi bólogatni kezdett. Nem bírtam megállni, így hangosan felnevettem.
 - Na ez azért elég hihetetlen - csóváltam meg a fejem.
 - Pedig igaz. Majd rájössz te is, ha meglátod őt - bizonygatta az igazát Gerard és a többiek megint csak bőszen helyeseltek.
 - Ne már - húzta el a száját Fer. - Most komolyan egy nő tetszik nektek?
 - De nem akármilyen nő! Ilyet még nem láttatok - mondta nevetve Xabi. - Mindenkit az ujja köré csavart két perc alatt.
 - Most már kurva kíváncsi vagyok rá - jelentettem ki.
 - Akkor fordulj meg és nézz az ajtó felé - mosolyodott el Iker. - Cris és Sergio most léptek be vele, de szerintem úgysem tudnád eltéveszteni.
  Kíváncsian megpördültem a tengelyem körül, de először semmit nem láttam a két focistától. Mikor észre vettek minket elindultak felénk és én megláttam őt. A levegő bent rekedt a tüdőmben és ahogy elnéztem Alonso is hasonlóan reagált rá.
 - Azt a rohadt... - suttogtam magam elé.
 - Mi megmondtuk - nevetett fel Iker és vele együtt a többiek is.
  A két Reálos közt egy szexis, gyönyörű nő sétált felénk. Olyan nő volt, aki bármelyik magazin oldalán megállná a helyét. Nevetett valamin amit az egyik srác mondott neki és az a hang... Még a hátamon is felállt a szőr, jó értelemben.
 - Sziasztok! - köszöntek egyszerre. A lány rám nézett és a szemeiből egy pillanatra ijedtséget olvastam ki, de ez nem tartott tovább egy szemvillanásnál és ha nem épp az arca tanulmányozásával vagyok elfoglalva, nem is tűnik fel.
 - Ana, ő Kimi, ő pedig Fernando - mutatott be minket Iker. - Kimi, Fer ő pedig Anabell a mi kabalánk - mosolygott szeretettel az említettre.
 - Khm, khm - köszörülte meg a torkát a mellette lévő focista.
 - Ja, bocsi, ő Cristiano ő pedig Sergio - mutatott a két srácra.
  Én csak bólintottam, de a szemeimet nem tudtam levenni a lányról.
  Fernando elkapta a kezét és megcsókolta azt.
 - A fiúk tényleg nem hazudtak, kegyed gyönyörű - nézett a lányra.
 - Kérlek ne magázódjunk, mert az olyan... öregnek érzem tőle magam - szólalt meg az Anabellként bemutatott tündér. Hangjára felkaptam a fejem. Annyira ismerős volt, de tudtam, hogy egy ilyen nőt biztosan nem felejtenék el.
 - Köszönöm - mosolygott rá Fer, mint a vadalma.
 - Fiúk le kéne ülnünk, mert kezdődik a gála - érkezett meg Seb és jól hátba vert, majd mikor észre vette Anát még a száját is eltátotta.
  A lány kuncogva nézte a kis német reakcióját, akit kénytelen voltam oldalba boxolni, hogy észhez térjen.
 - Ö,ö... Sebastian Vettel - mutatkozott be neki és közben egy szégyenlős mosolyt villantott rá.
 - Anabell, de a barátaimnak csak Bell - fogadta el a felé nyújtott kezet. - De azt hiszem igazad van és tényleg le kéne ülnünk, mert már csak mi állunk és elég feltűnőek vagyunk.
   Seb, Fer és én másik asztalhoz kerültünk. Ő a focistákkal a terem távolabbi végébe ment. Tekintetemmel végig kísértem, így láttam, hogy egy fiatal és egy bongyor hajú srác a nyakába ugrik. Nevetve fogadta a "támadást." Miután leültek már nem láthattam őket, pedig a gondolataim folyamatosan a lánnyal voltak elfoglalva.
 - Nem tudom, honnan kerítették ezt a nőt, de még a szavam is elállt mikor megláttam - súgta nekem Fernando.
 - Én sem láttam még ilyen gyönyörűt - sóhajtott fel Seb ábrándosan.
 - Azt vettük észre - húztam el a számat. - Még a nyálad is kicsordult - röhögtem fel.
 - Hahaha. Ne mond, hogy neked nem jött be - nézett rám gúnyosan.
 - Nem a faszt. Egy hétig, na jó, kettőig ki sem engedném az ágyamból - morogtam. Fer és Seb összepacsiztak mire én csak megforgattam a szememet.
  Az este tömény unalomban telt. Seb megkapta az év sportolója díjat, amit vigyorogva vett át. Vacsora közben el-elkalandozott a szemem a focisták asztala felé ahonnan nevetést és hülyéskedést lehetett hallani. Az étkezés befejeztével megkezdődött a tánc. Láttam, hogy sorra kérik fel a lányt. Még Seb és Fer is sorban álltak nála.
 - Ez eszméletlen volt! - ujjongott mellettem a Kölyök. - Te nem kéred fel?
 - Később - mordultam rá.
 - Nem hiszem, hogy lesz később, mert mindjárt mennek. A fiúknak holnap edzés, Ana pedig még most megy dolgozni.
 - Már Ana? - húztam fel a szemöldökömet.
 - Igen - nézett rám Seb elpirulva. - Ha akarsz vele táncolni, akkor siess - terelte a témát.
 - Nem biztos, hogy akarok - kötöttem az ebet a karóhoz.
 - Te tudod - vonta meg a vállát -, de fogalmad sincs róla, hogy mit hagysz ki. Már attól szűk lett a gatyám, hogy megfogtam a kezét.
 - Hát, te nagyon hülye vagy - röhögtem fel - és oltári kezdő, ha egy kézfogástól feláll.
 - Röhögj csak - puffogott. - Majd meglátod te is, persze csak ha van merszed felkérni - sandított rám gúnyosan.
 - Na figyelj és tanulj Öcsi!
  Elindultam a focisták asztala felé. Míg nem vettek észre kicsit legeltettem a szemem a lányon. Akaratlanul is megnyaltam a szám szélét ahogy végig néztem tökéletes testén. A bongyor hajú sráccal bohóckodtak. Nagyokat nevettek és egymást cukkolták. A focista tejszínhabot kent Ana arcára.
 - Marcelo, ne már - nevetett fel. - Most ezt miért kaptam?
 - Hogy még édesebb legyél? - kérdezte évődve az említett. Az én gondolataim pedig szárnyra kapva vetítettek elém egy képet, ahol a lány tejszínhabbal összekenve fekszik előttem meztelenül és nekem más dolgom sincs, csak lenyalni róla az édességet.
 - Akkor tessék neked pedig csoki krém - térített vissza a földre a lány hangja és láttam, ahogy egy jó adag desszertet landol a férfi arcán.
 - Hm, ez finom - nyalta le a maradékot a lány kezéről.
 - Na gyere te Csokipufi - mondta nevetve a lány és egy szalvétával letörölte a srác arcát.
 - Lenyalhatom az arcodat? - kérdezte CR7 perverz hangon.
 - Cris - nevetett fejcsóválva Ana - Irina ki is nyírna engem!
 - Már nincs Irina - motyogta a csatár, mire mindenki elnémult és döbbenten bámulni kezdték.
 - Hogy? - nézett rá elkerekedett szemekkel a lány miközben a saját arcáról is letörölte a habot.
  Úgy gondoltam ideje közbelépnem.
 - Anabell, velem még nem táncoltál. Szabad? - néztem rá kajánul.
   Tekintetét rám kapta, majd vissza nézett a focistára és újra rám.
 - Menj csak - mondta neki Ronaldo. - Később megbeszéljük.
 - Jó, de azt tudod, hogy nem úszod meg? - fenyegette meg az ujjával, majd elindult velem.
   A parkettre érve megfogtam a kezét és a derekára csúsztattam a sajátom. Éreztem, ahogy megmerevedik, de én nem tudtam másra gondolni, csak arra, hogy milyen puha a teste mégis milyen feszes. Az illata ami belőle áradt teljesen elvarázsolt. Tekintetem az arcára kúszott és döbbenten vettem észre, hogy furcsán csillognak a szemei, de mielőtt rákérdezhettem volna, lesütötte őket.
 - Irigylem a barátaidat - csúszott ki a számon.
 - Miért?
 - Mert minden nap egy ilyen gyönyörű nőt csodálhatnak - bókoltam. - Kérdezhetek valamit? Melyikük a párod? - puhatolóztam.
  Hangosan felnevetett, de valahogy nem volt őszinte a csengése. Többen is felénk kapták a fejüket én pedig ijedten vettem észre, hogy lehet a Kölyöknek igaza lesz. Már a nevetésétől megmozdult bennem valami.
 - Egyikük sem. Nincs senkim.
  Értetlenül néztem rá, és vártam, hogy bevallja, átvert, de nem tette.
 - Hogy-hogy? - bukott ki belőlem. - Jaj, bocs. Ha nem akarod ne mond el, csak nehéz elhinni, hogy egy ilyen csodálatos nőnek nincs senkije.
 - Nem bízom a férfiakban, mert egyszer az egyikük összetörte a szívem - lehelte alig halhatóan.
 - Egy igazi idióta volt. Én biztos nem engednék el egy ilyen nőt, ha már az enyém - udvaroltam tovább.
   Keserűen felkacagott amit nem igazán értettem, majd ellépett tőlem.
 - Ne haragudj, de mennem kell. A fiúknak reggel edzés és mivel velük jöttem velük is megyek - mondta, majd otthagyott. - Köszönöm a táncot, egy élmény volt - szólt vissza a válla felett, de már nem nézett rám.
  Értetlenül bámultam utána. Nem értettem mi történt. Az egész lány egy titok volt és én megakartam fejteni ezt a titkot.

2014. augusztus 19., kedd

10/10. 68.rész

Cris

Mára letudtam az edzést, így kifeküdtem a medencéhez süttetni a hasam. Anya elvitte Juniort valami zenés, bohócos előadásra, így élvezhettem a csendet és a nyugalmat. Szemeimet lehunytam és el is aludhattam, mert Irina hangjára rezzentem össze.
 - Édes, merre vagy? - kiabálta tele a házat.
 - Medencénél - válaszoltam hasonló stílusban.
 - Ó - lépett ki a teraszajtón vigyorogva. - Nincs is jobb látvány ennél - mutatott rám.
  Fölém hajolt és megcsókolt. Magamra rántottam hiszen mostanában nem sok szexben volt részem. Ki voltam éhezve, mert ő általában utazott, Lola pedig tényleg csak a gólok utáni "ünneplésre" korlátozta a kettőnk kapcsolatát.
 - Hű - pislogott rám a barátnőm levegőért kapkodva és kipirultan. - Ennyire hiányoztam?
 - Igen - néztem végig rajta éhes tekintettel.
 - Ennek örülök - húzta mosolyra a száját és elindult befelé.
 - Hey! - szóltam utána. - Ezzel itt mi lesz? - mutattam erősen dudorodó boxeremre.
 - Én nem tudom - vonta meg a vállait, amikről azzal a mozdulattal lehullott a blúza. Láttam, hogy direkt csinálja, hogy még jobban felhúzzon. Mint egy igazi sztripper, úgy szabadult meg a szoknyájától is, és jó messzire rúgta a lába elől. Szemeimet mohón legeltettem végig a már csak fehérneműbe bújtatott testén.
 - Na mi van szívem? - nevette el magát az arckifejezésem láttán. - Csak nem valami piszkos dolog jár a buksidban?
 - Én fogok mindjárt benned járni - mordultam fel és eliramodtam felé.
  Irina sikkantott egyet és a cipőit lerúgva szaladni kezdett előlem fel az emeletre, de tudta, hogy nem menekülhet. Ahogy utolértem, kezeim felfedező útra indultak a testén, miközben a szobánk ajtajának szorítottam és a számmal a nyakára tapadtam.
 - Cris - remegett meg a karjaim közt és az élvezettől elcsukló hangon sóhajtotta a nevemet.
 - Igen? - emeltem rá a tekintetemet és pimaszul rávigyorogtam.
 - Ne szívd ki a nyakamat, mert holnap fotózásom lesz - lehelte lehunyt szemekkel.
 - A picsába a fotózásokkal! - csattantam fel mérgesen és elengedtem. Idegesen túrtam a hajamba, míg ő kérdőn nézett rám. - Te aztán tudod, hogy dobd fel a hangulatot - fordítottam hátat neki.
 - Most mi bajod? - értetlenkedett.
 - Semmi - mordultam fel - csak az, hogy szeretnék végre egy kiadósat dugni, erre te a nyakad miatt nyafogsz!
 - De értsd meg, hogy nekem ez a munkám és nem nézik jó szemmel...
 - Ugyan már - vágtam a szavába. - Neked mindent elnéznek, mert a nőm vagy - tudtam, hogy ez egoistán hangzott, de ez volt az igazság. - Amúgy meg te értsd meg, hogy hiányom van. Hetekre, van hogy hónapokra lelépsz. Férfiból vagyok bassza meg! - kiáltottam rá frusztráltan. - Lassan ott tartok, hogy beújítok melléd még egy nőt, ha te nem érsz rá, akkor majd ő igen.
 - Nem mered - pislogott rám rémülten.
 - Fogadjunk? Irina, ez így nem mehet tovább. A meccsek utáni adrenalint le kéne valahol vezetnem, de hol ha te nem vagy mellettem?
 - Cris, baby - bújt hozzám bűntudatosan és körmeivel a bőrömet kezdte karistolni. - Hidd el, nem kell neked más. Megmutatom mit vesztenél - térdelt le elém és kezei ügyesen megszabadítottak a boxeremtől. A falnak döntöttem a hátam és lehunyt szemmel élveztem a kényeztetést. Tudtam, hogy szemét dolog volt egy másik nővel fenyegetőznöm, de elértem vele a célomat. Kaján vigyorral a számon néztem az ölemnél munkálkodó nőt. Kezemmel a hajába túrtam és ütemesen mozgatni kezdtem a fejét. Akaratlanul is bekúszott elém Lola képe és mikor ez tudatosult bennem, egy hangos nyögéssel Irina szájába élveztem. Csillogó szemekkel felnézett rám és vigyorogva megtörölte a száját. Felhúztam magamhoz és megcsókoltam.
 - Ügyes kislány - súgtam a fülébe majd az ölembe kaptam és bevittem az ágyra. Lábait szétnyitotta, én pedig azonnal birtokba vettem a testét. Kéjes nyögései betöltötték a szobát. Mindkettőnket a beteljesülésig űztem, hajtottam. Homlokomról csöpögött az izzadtság mikor legördültem róla.
 - Úristen Cris - sóhajtott fel a barátnőm. - Nem gondoltam volna, hogy ennyire kivagy. Utólag is bocsánatot kérek, mert azt gondoltam, hogy megcsalsz.
 - Mi van? - fordultam felé döbbenten. - Mégis kivel?
 - Háát... az az igazság, hogy én Doloresre gyanakodtam - sütötte le a szemeit. Lefagyva néztem rá. - Már tudom, hogy hülyeség volt - kezdett szabadkozni.
 - Te most az edzőmről beszélsz?
 - Annyira jóba lettetek. Ráadásul itt lakik mellettünk és elég csinos - húzta el a száját magyarázat közben.
 - Te teljesen meghibbantál - néztem rá álszent módon.
 - Ne haragudj - ült fel és végig simított az arcomon. - Most már tudom, hogy ez nem igaz és csak az én idióta agyam szüleménye, mert te vársz rám és Lola meg nagyon jól érzi magát Párizsban, legalábbis a képek alapján.
 - Milyen képek? - kaptam fel a fejemet.
 - Te még nem láttad?Tele van vele meg a brazil barátjával az net. Ők az, új álompár - húzta el a száját. - Amúgy nagyon édesek együtt.
 - Gondolom - dőltem vissza a párnára és lehunytam a szemeimet. Nem akartam, hogy Irina lássa mennyire felkavart ezzel.
 - Elmegyek zuhanyozni édes - nyomott egy csókot a számra, majd otthagyott. Ahogy kilépett a szobából, felpattantam és a laptopomhoz léptem. A keresőbe beírtam Lola nevét és azonnal megláttam, hogy miről beszélt a barátnőm. Tényleg ők folytak még a vízcsapból is. A Marca, az AS, a L'Equipe, de még az angol újságok is írtak róluk. Kinagyítottam a képeket és tanulmányozni kezdtem az arcukat. A srácon látszott, hogy teljesen oda van Loláért és meglepődtem mikor a lány vonásaiból is valami ilyesmit olvastam le. A féltékenység pillanatok alatt vette át az agyam felett az uralmat. Szemeimet összehúzva kattingattam a képekre. Lola a Szajna parton Thiagoval összebújva, Lola Silvával egy ház előtt csókolózva és Lola amint épp nevetve néz a srácra. Tisztán látszik rajta, hogy boldog. Keserűen nevettem fel. Hihetetlen, hogy ez a kölyökképű majom ezt hozza ki a nőmből. Mit is beszélek? Hiszen az én csajom a fürdőszobában zuhanyzik, Lola nem az enyém. Pillantásom megakadt egy cikken és a hozzátartozó fotókon. A főcímet olvasva azonnal falni kezdtem a sorokat.

                    " Dolores Faria a Paris Saint Germain felé kacsingat?

    A Real Madrid első női edzője (aki jelenleg Thiago Silva barátnője szerk. megj.) egyre sűrűbben 
teszi tiszteletét a francia fővárosban. Lehet, hogy a két fiatal annyira komolyan gondolja a köztük lévő kapcsolatot, hogy a lány klubot vált? Az alábbi képek szerint nagyon jó viszonyt ápol a PSG többi focistájával is, főleg Zlatan Ibrahimovič-csal. Nem lennénk meglepve, ha az új szezont női edzővel kezdenék a piros-kékek."

  Lejjebb húztam a kurzor és elkerekedett szemekkel néztem végig a fényképeket, ahol Lola őrjítően nézett ki. A ruha amit viselt szinte mindent megmutatott tökéletes alakjából, és ettől a boxerem kezdett szűkösnek bizonyulni. Halk morgást hallattam mikor megláttam Thiago kezei merre járnak a lány testén. Basszus már egy fotótól kikészülök.
 - Mit csinálsz? - lépett mellém Irina, amit olyan csendben tett, hogy összerezzentem a felbukkanásától. Azonnal bezártam az oldalt és egy érdektelen cikket kezdtem olvasni, ami fogalmam sem volt miről szólt.
 - Semmit, csak unatkoztam - néztem rá és az ajkamba harapva végig néztem a testén, amit csak egy törölköző takart el előlem. Magamhoz húztam és lerántottam róla a felesleges ruhadarabot, majd a köldökébe csókoltam.
 - Cris - kuncogott fel a nőm - nem volt elég?
 - Nem - álltam fel a gép elől és lerohantam a csókjaimmal. Hiába próbált ellenkezni, meggyőző voltam. Ledöntöttem az ágyra és újra magamévá tettem miközben Lola lilaruhás képe lebegett a szemem előtt.

2014. augusztus 18., hétfő

Las Puertas de Infierno 63.

Cris

   Végül nem mentem anyáék után. Felhívtam és nagy vonalakban vázoltam neki a történteket. Nagyon örült a döntésemnek, bár az Anával történtek miatt lecseszett. Örültem, hogy megtudtam beszélni a dolgokat a lánnyal, mert azóta minden olyan köztünk, mint régen. Azt, hogy szakítottam Irinával csak Marcelo és Iker tudja a családomon kívül. Nem akarom, hogy a sajtó rám szálljon, így egy rövid ideig még hallgatok.
  Gondolataimból egy motor hangja térít vissza a valóságba. Kinézek az ablakon és látom, hogy Ana  begurul Sergio udvarára. A mázlista - morgom magamban, majd  azon kezdek filózni, milyen ürüggyel tudnék bejutni a védőhöz. Kimegyek a kapuhoz abban bízva, hogy amíg elsétálok a szomszédom ajtajáig majdcsak eszembe jut valami ötlet. Imáim meghallgatásra találnak mikor majdnem felborít egy szőke ciklon.
 - Hohohó - kapom el a karját, hogy meg tudja tartani az egyensúlyát. - Hova ilyen sietősen Lexy? Csak nem Mesutot üldözöd? - nevetek rá.
 - Á, szia Cris! Bocsi. Nem csak sietek, mert az ikreket nem akarom sokáig egyedül hagyni, de Ana ruháját én hoztam el és még oda kell adnom neki - hadarja el és már sietne is tovább.
 - Majd én átviszem neki, te menj csak vissza a gyerekekhez. Úgyis épp odakészültem - villantottam rá egy mosolyt.
 - Köszi - sóhajt fel hálásan, majd a kezembe nyomja a zsákokat és már fordul is vissza. - Ja és jó bulizást! - mondja még a válla felett mielőtt eltűnik a szomszédban.
  Somolyogva csöngetek be Sergiohoz, akinek amint kinyitja az ajtót, arcára fagy a mosoly. Kölcsönös üdvözlés után elmondom neki jövetelem okát közben pedig Ana is megjelenik, és mint mindig most is nagyon jól néz ki a bőrruhájában.
 - Szia Roni - ölel meg amitől szinte cseppfolyóssá válok.
 - Szia Angyalka! - viccelődöm vele.
 Csodálkozva néz rám a védővel együtt.
 - Most miért? Sergio szerinted nem így néznek ki az angyalok? - kacsintok Sesére aki azonnal veszi a lapot és rálicitál a mondandómra.
 - De igen. Cris lehet, hogy meghaltunk? Ez már itt a mennyország? - rémüldözik látványosan.
 - Nem vagytok normálisak - nevet Bell, majd halkan hozzáfűzi - bőrszerkós angyal.
  Soha nem láttam még így nevetni. Annyira felszabadult. Csodálatos látvány ahogy kócos hajába túr és kipirult arcával felénk fordul. Persze, hogy rajta felejtjük a szemünket, amit nem tud hova tenni.
 - Baj van? - néz ránk ijedten.
  Elmagyarázom neki, hogy még soha nem láttuk ilyennek. Próbálja leplezni a zavarát, de nem megy. Majd egy elcsépelt poénom után vállon csap. Sergio kinevet, de csak addig vigyorog, míg Ana el nem kezdi kipakolni a ruháit a vendégszobában. Az én szavam is eláll, mikor meglátom a ruhának nem mondható falatnyi rongyokat. Valamit beszélnek, de nem jut el hozzám, mert fülzúgásom lesz a bent tartott levegőtől. Óvatosan fújom ki, majd rákérdezek a lányra.
 - Mindig ilyenekben dolgozol?
  Nevetve bólint és most mi jövünk zavarba a védővel, mert szerintem egyikünk se a ruháit nézte idáig.
 - Inkább az volt a lényeg, hogy minél hamarabb lekerüljön rólad - incselkedek vele, mire rácsap a mellkasomra.
 - Idióta!
 - Miért? Én csak a tényeket mondtam. Igaz Sese?
 - Jaja - bólogat a spanyol is hevesen minek következményeként Ana összekócolja a haját. Na ez az amit nem kellett volna, hiszen Sergio allergiás a frizurájára, akárcsak én. Talán ez miatt lépek el a lány elől, mikor az mögöttem keres védelmet. Nevetve nézem ahogy az asztal körül kergetőznek. Ismerős a helyzet, mert ezt már mi is eljátszottuk mikor Bellnél aludtam. Ana nem bírja tovább és feladja, de Sergio simán a vállára kapja és elindul vele a szoba felé. Ahogy elmegy mellettem, nem tudok ellenállni a kísértésnek és rácsapok a fenekére.
 - Cristiano Ronaldo! Ezt még visszakapod! - kiabálja, de én csak nevetek rajta.
  Sergio kihasználja, hogy Ana védtelen, így csikizni kezdi, de aztán szóbeli vezeklésre szólítja fel.
 - Abba hagyom, ha utánam mondod a következőt: " Soha többé nem kócolom össze Sergio Ramos csodaszép frizuráját."
  Hát ettől még engem is elkap a röhögőgörcs. Ez teljesen hülye. Ránézek az órámra és elhűlve látom, hogy már hat óra és még nem kezdtünk el készülődni. Ana gyorsan kizavar minket a szobából.
  Az ajtó előtt állva ránézek Sergiora és felteszem neki a kérdést, hogy átjöhetnék-e én is készülődni. Tudom, hogy nem hagyhatom őket magukra, mert nem bízom a felfokozott hangulatú védőben. Beleegyezik, de közli, hogy az ő fürdőszobáján kell osztoznunk. Otthon tolok egy gyors zuhanyt és összepakolom a ruháimat majd visszasétálok a szomszédba.
  Félmeztelenül állunk Sergio fürdőjében és a hajunkat igazgatjuk, mikor kopogás hallatszik.
 - Fiúk kész vagytok már? - lép beljebb Ana, majd apró sikkantást hallatva a szeme elé kapja a kezét. Ekkor térek magamhoz a bámulásból. Egyszerűen nincsenek szavak, hogy milyen gyönyörű. Nem feltűnő a ruha amit visel, mégis ahogy a testére simul mindent elhomályosít maga körül. A haja pedig az én gyengém. Most is kibontva omlik a hátára térdhajlata alá, két oldalt simán csak feltűzve mégis olyan, mint valami kibaszott hercegnő.
 - Ööö, bocsi, de vegyetek fel valamit - nyögi zavartan mire belém bújik a kisördög.
 - Szégyenlős vagy? - kérdezem, de mikor nem válaszol csak még jobban elpirul már tudom is a választ. - Bell, te szégyenlős vagy. Mekkora már?Sztriptíz bárban táncolsz, de ha meglátsz egy félmeztelen pasit, elvörösödsz - nevetek fel.
 - Kettőt - suttogja alig halhatóan - és tegyük hozzá, nem akármilyen pasikat - motyogja, amitől nekem hájjal kenegetik az egómat. Tehát tetszik neki a látvány. Elég egy pillantás egymásra a védővel és már húzzuk is el Ana kezét a szemei elől. Íriszeit ránk emeli és egy szexi mozdulattal beharapja az ajkát, mire nekem meglódul a vérnyomásom a testem altája felé.
 - Nyertetek - sóhajt megadóan, mire elengedjük. Az ajtóhoz siet, de mielőtt becsukná még visszaszól. - Öt percetek van elkészülni.
  Mégegyszer végig futtatja rajtunk a tekintetét ami mind a kettőnket büszkeséggel tölt el, majd gyorsan becsapja az ajtót maga után belőlünk pedig kitör a nevetés. Mi is felöltözünk, elvégezzük az utolsó simításokat, majd meghallva Ana türelmetlen kiáltását, elindulunk lefelé. Egymást lökdösve, röhögve megyünk le a lépcsőn. Bell már teljesen kiakadva vár ránk.
 - Ne morcoskodj szépségem! Két ilyen pasira érdemes várni - utalok a szobában történtekre.
 - Ne durcizz drága Ana, mert csúnya ráncos lesz tőle a bőröd - ugratja Sese is majd megpuszilja. A lány csak megforgatja a szemét. A védővel megindulunk az ajtó felé és engedve a késztetésnek még visszaszólok:
 - Gyönyörűm nem jössz? Még a végén elkésünk - nevetek fel villámokat szóró szemei láttán. Sese is velem nevet és összepacsizunk. Ahogy hátra nézek látom, hogy Ana durcásan követ minket.

2014. augusztus 8., péntek

Házasság extrákkal 25.rész

Cris

   Korábban ébredtem, mint szoktam, ami nem is volt meglepő az átforgolódott éjszaka után, hisz az idegen hely és az, hogy ő itt van mellettem szinte lehetetlenné tette számomra az alvást. Óvatosan az ablak felé fordítottam a fejemet, hogy a sötétítő rései közt beszűrődő fényben táncoló porszemcséket nézegessem. Nem akartam felébreszteni a lányt, főleg mert jó volt, hogy feje a mellkasomon pihent, hosszú, formás combja pedig beékelődött a lábaim közé. Egyszóval minden tökéletes volt. Élveztem, hogy a karjaim közt tarthatom. Tekintetemet nyugodt arcára vezettem. Szőke haja kócosan terült szét körülötte, ajkai résnyire nyíltak, csókra hívogatóan. Ijedten éreztem, hogy mocorogni kezd.
 - Ne, Dave kérlek ne - suttogta és egy apró könnycsepp csúszott ki a szemhéja alól.
  Ki a fene az a Dave és miért sír miatta Kendra? Önkéntelenül szorítottam jobban magamhoz. Nem fogom engedni, hogy bárki is bántsa őt, még az álmaiban sem.
 - Cris? - nézett rám tágra nyílt szemekkel, amikben hatalmas érzelmi vihar tombolt.
 - Jó reggelt - mosolyogtam rá nyugtatásképp.
 - Te..mit? - nézett le hirtelen a derekát ölelő karomra.
 - Csak tartalak, nehogy legurulj a mellkasomról, ahova feltornáztad magad - vigyorogtam rá. Nem hagyhattam ki a poént. Halkan, nevetve néztem ahogy elpirult mikor rájött, mennyire rám simult álmában.
 - Bocs - motyogta, majd kibújt a takaró alól és eltűnt a fürdőszobában.
  Kezeimet a fejem alá csúsztattam és jókedvűen kezdtem bámulni az ágy tetejét díszítő faragásokat.Még mindig nehéz volt elhinnem, hogy egy igazi "hercegnős" ágyban aludtam, a feleségemmel.
  Kinyitódott az ajtó és Kendra teljesen felöltözve, megfésülködve állt meg mellettem.
 - Tudtál aludni? - kérdezte nyugtalanul.
  Elkaptam  a kezét és lehúztam magamhoz.
 - Olyan jót, mint te nem - utaltam rá, hogy este csak letette a fejét és máris álomországban volt.
 - Nem tehetek róla, imádom az ágyamat - vonta meg szégyenlősen a vállát.
 - Kendra, kérdezhetek valamit?
 - Már megtetted - mosolyodott el.
 - Most komolyan. Ki az a Dave? - néztem rá kíváncsian így pont láttam a döbbenetet, a fájdalmat és a szomorúságot átsuhanni az arcán.
 - Honnan tudsz róla? - csuklott el a hangja majd felpattant és az ablakhoz ment. Hogy zavarát palástolja kihúzogatta a sötétítőket.
 - Beszéltél álmodban - ültem ki az ágy szélére, szememet továbbra is rajta tartva. - Szóval ki az a gyökér aki miatt még álmodban is sírsz? - lépdeltem mögé.
  Néhány percig szótlanul bámult kifelé az ablakon és már azt hittem, nem fog válaszolni mikor egyszercsak megszólalt.
 - Dave...nos, ő volt az első szerelmem - sóhajtott fel szomorúan. - Tizenkét éves koromban belezúgtam, mint vak ló a gödörbe - húzta el a száját.
 - Mi történt? - döntöttem megfeszült testét a mellkasomnak.
 - Ő volt az egyik, aki...aki folyamatosan csúfolt és belém kötött - nyögte. - Kigúnyolt, mikor rájött vaz érzéseimre.
Most rajtam volt  a sor, hogy megfeszüljek. Magam felé fordítottam és lehajtott álla alá nyúltam, hogy rám nézzen.
 - Kicsim - csókoltam le az időközben kigördülő könnycseppeket az arcáról. - Az a Dave egy idióta, ha nem vette észre, hogy mekkora kincs volt az orra előtt.
  Kedvem lett volna megcsókolni, de nem akartam kihasználni, hogy ennyire zaklatott.
 - Kösz Cris - bújt közelebb hozzám, mint egy édes kiscica. Kifújta magát, majd kézfejével megtörölte az arcát utána megigazította a copfját.
 - Menjünk reggelizni - eresztett meg felém egy halvány mosolyt.
 - Te könnyen beszélsz, mert már felöltöztél - mutattam magamra és a boxeromra.
  Kendra lenézett a ruhadarabra majd vörösödve kapta el rólam a tekintetét.
 - Lent találkozunk - harapta be az alsó ajkát és sietősen távozott. Ezt látva jóízűen felnevettem.
  A bőröndömhöz léptem és egy gyors zuhany után felöltöztem. Lassan, minden családi képet végig nézve a falakon sétáltam le a konyhába.
 - Jó reggelt - köszöntem az anyósomnak és Philnek, akik már az asztalnál ültek. Kendra körbe ugrálta a szüleit és mindenféle finomsággal halmozta el őket.
 - Csüccs le! - mutatott nekem is egy székre és egy üres tányért csúsztatott elém. Térült-fordult és máris előttem illatozott egy adag finom rántotta. - Tessék - tolt elém egy bögre gőzölgő teát is.
  Elkaptam a kezét és megpusziltam. Nem tudom, miért tettem, de jól esett. Angie és Phil sejtelmesen összemosolyogtak.
 - Kislányom, te is ülj le és egyél - szólt rá az anyukája.
  Kendra szófogadón helyet foglalt mellettem és csipegetni kezdett.
 - Miért nem eszel normálisan? - néztem rá összevont szemöldökkel, mert megszoktam, hogy mindig jó étvággyal fogyasztja el az ételt.
 - Nem vagyok éhes - morogta az orra alatt mire Angie felkapta a fejét.
 - Dri - fogta meg az asztalon nyugvó kezét a lánynak. - Ugye nem?
 - Nem - sütötte le a szemeit, míg én csak kapkodtam a fejem, néma játékukat látva.
 - Lemaradtam valamiről? - kérdeztem, mert éreztem, hogy itt valami súlyos dologról lehet szó.
 - Semmiről - vágta rá gyorsan Kendra, de megint csak kerülte a tekintetemet.
 - És mi a tervetek mára fiatalok? - terelte el a beszélgetést Phil.
 - Nem tudom - vontam meg a vállam. - Rábízom magam az asszonyra - vigyorogtam a mellettem eddig csendben ülő lányra.
 - Akkor már menthetetlen vagy fiam - sóhajtott drámaian Kendra nevelő apja, amitől mindenki felnevetett.
 - Szerintem megmutatom Crisnek a várost és kisétálunk a kikötőbe - nézett rám a lány kérdőn mire én csak bólintottam.
 - Öltözzetek fel rendesen, mert esőt mondanak mára - figyelmeztetett minket Angie.
 - Oké anya - mosolyodott el Kendra és egy cuppanos puszit nyomott szülője arcára.
  Magunkhoz vettünk egy vékonyabb kabátot, majd kiléptünk a házból, hogy megismerhessem azt a helyet, ahol a feleségem felnőtt.

2014. augusztus 7., csütörtök

10/10. 67.rész

Lola

 - A focistákkal jöttél? - kérdezte a lány miközben egyre több különböző színben pompázó pohár gyülekezett előttünk.
 - Igen - bólintottam.
 - Ki a barátod a kapus...vagy? - kérdezte az ajkaiba harapva amitől kérdőn fordultam felé. - Bocs, vedd úgy,  hogy meg sem szólaltam - vörösödött el.
 - Thiagoval vagyok - vigyorodtam el majd azonnal kombinálni kezdtem, hogyan is mutassam be a lányt Sirigunak. - Dolores, de a barátaimnak csak Lola - nyújtottam felé a kezem amit elfogadott és rám mosolygott.
 - Chloé. Akkor te vagy a spanyol edzőcsaj, aki elcsavarta a kis brazil fejét - kuncogott fel.
 - Ha minden igaz - vontam meg a vállamat.
 - Tessék - tolta elém a tálcát a lány, ami telis-teli volt. Az én agyamból pedig azonnal kipattant az isteni szikra.
 - Ö...Chloé nem tudnál segíteni? - néztem a lányra elveszett tekintettel. - Tudod nem merem megkockáztatni, hogy ráborítom valakire ezeket - mutattam a poharakra.
 - Persze, hogy segítek - indult ki a pultból miközben odaszólt a társának, hogy hova megy.
 Chloéval a nyomomban tértem vissza az asztalunkhoz. Sirigu azonnal végig mustrálta a lány adottságait és fény csillant a szemében. Remek, neki is tetszik a lány.
 - Megjöttem - huppantam le Thiago mellé. - Fiúk, ő Chloé aki ezt a sok finomságot készítette nekünk - estem túl a bemutatáson.
 - Helló - köszöntek a fiúk egyszerre.
 A lány lepakolta a poharakat  az asztalra majd zavartan távozott. Ahogy elnéztem, a kapust megfogta a lány szőke haja és kedves, csinos arca.
 - Ó, basszus - csaptam a homlokomra - elfelejtettem az ásványvizet.
 - Hozom - ugrott fel mellőlem a barátom, de visszahúztam. - Te maradj. Salvatore nem hoznál nekem egy mentes vizet? - pislogtam szépen a kapusra.
 - Dehogynem - pattant fel majd sietve lelépett a lány után.
 - Lola - nézett rám vigyorogva Zlatan. - Itt a vized - mutatott rá az üvegre.
 - Ó - kaptam a szám elé a kezem - úgy látszik nem vettem észre - vontam meg a vállam. A svéd csak röhögött, míg a többiek nem értettek semmit. - Nézd! - mutattam a barátomnak a pultra támaszkodó csapattársát és a vele szemben mosolygó lányt.
 - Te kis kerítőnő - nevetett fel majd megcsókolt. Ahogy elváltunk, összevillant a tekintetünk és Thiago azonnal felállt és a kezét nyújtotta felém.
 - Táncolsz velem?
 - Naná! - léptem hozzá és követtem őt a tömegbe. Összesimulva mozogtunk a ritmusra, testünk olyan összhangban volt, mintha mindig is ezt csináltuk volna. A levegő egyre forróbban izzott körülöttünk. Néha visszatértünk az asztalhoz, hogy csillapítsuk a szomjunkat. A fiúk már jó hangulatba kerültek az elfogyasztott alkoholtól, míg a kapus még mindig a pultnál ült és szórakoztatta a szőke lányt. Egy pillanatra összevillant a tekintetem Chloééval aki eltátogta a merci szót. Felemeltem felé a poharam jelezve neki, hogy szívesen.
 - Szerelmem, nem bírom tovább - nyögött a nyakamba Thiago.  - Haza akarok menni és le akarom szaggatni rólad ezt a ruhát - harapott bele a fülcimpámba. Már a szavaival is beindított. Egyhúzásra megittam a poharamban lévő koktélt, majd kézen fogtam a brazilt.
 - Mi léptünk - néztem a többiekre akik alkoholgőzös tekintettel pislogtak ránk.
 - De még nem is voltunk a Mámorban - húzta fel az orrát Zlatan, de a beszéd kissé nehezére esett.
 - Legközelebb  - hajoltam hozzá és az arcára cuppantottam. Ugyanígy tettem Marcoval és Eddivel is. - Sirigunak mondjátok meg, hogy szívesen - vigyorogtam el magam miközben a kapust és a karjaiban tartott szőkét néztem smárolás közben.
 - Menjünk már - nyafogott Thiago.
 - Hű, de sietős - röhögött fel Marco.
 - Neked is az lenne, ha egy ilyen tüzesvérű csajszi várna otthon - csapta hátba nevetve Cavani.
 - Basszus, ne is mond! Már csak néhány nap a szülésig, de hetek óta nem érhettem hozzá a barátnőmhöz - sóhajtott fel a szép szemű olasz. - Tudjátok, már lassan olyan kemény leszek, mint ez az asztal - kopogtatta meg az előtte lévő bútort.
 - Ismerek egy jó módszert - vigyorogtam rá.
 - Igen? - pislogott rám kíváncsian.
 - Ja, úgy hívják, hogy zsebhoki - haraptam be az ajkaimat.
 - Baszd meg Lola - tört ki a többiekből, míg Marco jobb híján az asztalba verte a fejét.
 - Thiago, jobb lesz ha most elviszed a csajod és betömöd valamivel a száját, mert nem bírom elviselni, hogy perverzebb, mint én - temette a kezeibe az arcát Ibra.
 - Már itt sem vagyunk - ragadta meg a kezemet a barátom és sietős léptekkel húzott maga után. A klub előtt beültünk egy taxiba és hazáig csókolóztunk, hogy valamennyire csillapítsuk az egymás iránti vágyunkat. Kapkodva szálltunk ki az autóból majd szinte betörtük az ajtót, hogy minél hamarabb egymásnak eshessünk. A nappaliig jutottunk el, ott is a kanapéra hanyatlottunk. Thiago nem sokat vacakolt, tényleg letépte rólam a ruhám.
 - Majd veszek másikat - suttogta a mellemre, de nem érdekelt csak az, hogy minél hamarabb csillapítsa a bennem tomboló vágyat. Szemeim kipattantak mikor a köldökömbe csókolt, és tekintetem megakadt valamin.
 - Kicsim - próbáltam eltolni a fejét, amit egy morgással fogadott.
 - Mi a baj? - nézett rám teljesen elsötétült íriszekkel.
 - Kérhetek valamit? - pislogtam rá beharapott ajakkal.
 - Bármit, csak azt ne, hogy hagyjam abba - simított végig a lábam közt, amitől egy kisebb zihálás tört fel belőlem.
 - Nem, nem azt - suttogtam elakadó lélegzettel, mert ujjai már kényes területeken jártak. - Felvennéd a kedvemért? - mutattam a szekrényen álló sötétszürke álarcra, aminek a baloldalán egy TS2 felirat virított.
 - Te tényleg perverz vagy - vigyorodott el, de felállt és felcsatolta a szinte védjegyévé vált maszkot. - Így gondoltad? - ereszkedett vissza rám.
 - Igen - sóhajtottam fel kéjesen, majd az ujjamat végig futtattam a még hűs anyagon.
 - Lehet, hogy Zlatannak igaza volt és tényleg be kéne tömnöm a szád valamivel - vigyorgott rám az álarc mögül.
 - Úgy gondolod? - löktem le magamról és  csípőjére ültem. - Kérésed számomra parancs - hajoltam az öle felé, amitől azonnal elakadt a lélegzete.
 - Annyira szeretlek Bruxa - szakadt ki a száján miközben a hajamba markolva húzott még jobban magára. Heves és érzelmekben gazdag éjszakát töltöttünk együtt, hogy lecsillapítsuk a testünkben tomboló tüzeket. Valamikor hajnalban sikerült annyira kimerülnünk, hogy aludni térjünk, egymásba gabalyodva, boldogan. Egyetlen dolog nem volt világos előttem. Ha most boldog vagyok, akkor miért kísért álmaimban egy barna szempár, aminek a gazdáját úgy hívják: Sergio Ramos?

2014. augusztus 6., szerda

10/10. 66.rész

Lola

  - Így jó leszek? - pördültem meg a tengelyem körül.
 - Basszus kicsim - sötétedtek el Thiago íriszei. - Ne csináld ezt velem!
 - Mit? - vigyorogtam rá, bár tudtam, hogy mire gondol.
 - Egész este azon fogok kattogni, hogy mikor érünk haza, hogy kihámozhassalak ebből a falatnyi cuccból - csókolt a fedetlen vállamra.
  A lilás ruha második bőrként tapadt a testemre. Elöl egy szép strasszköves csatt díszítette, míg az oldalából jó nagy helyen "kispórolták" az anyagot. A brazil kezei szinte égették a meztelen bőrömet.
 - Édesem - fordultam szembe vele és felnéztem kisfiús arcára - ha így folytatod, Zlatanék megint ránk törik az ajtót - pislogtam rá szendén, miközben megigazítottam az ingnyakát. Kezeimet végig csúsztattam kidolgozott mellkasán és ujjaimat beakasztottam az övtartójába és közelebb húztam magamhoz. Ne tudom, mit tett velem ez a srác, de teljesen felforgatta az eddigi nyugodt életemet. Hála a magassarkúmnak csak kicsit kellett nyújtózkodnom, hogy elérjem kívánatos, húsos ajkait.
 - Hmm - nyögött fel mikor óvatosan beszívtam alsó ajkát. - Szerelmem, ne játssz a tűzzel, mert megéget - suttogta rekedten a számba. Valami frappáns választ akartam adni, de kopogtak az ajtón. Vagyis inkább dörömböltek.
 - Běběchaton, fejezzétek be amit csináltok és nyissátok ki az ajtót! Vár az éjszaka!
  Sóhajtva léptem el a braziltól, aki a szemeit forgatva húzta el a száját.
 - Ha hazajövünk befejezzük - vigyorgott aztán rám sejtelmesen majd az ajtóhoz lépett és kinyitotta.
 - Na végre! - csattant fel négy mérges hang. - Mi tartott ennyi ideig? - nyomultak be az ajtón, hogy aztán lefagyva megálljanak előttem.
 - Ú, már értem - nyelt nagyot a kapus.
 - Ez igen Běběchaton - fogta meg a kezemet Zlatan és megforgatott. - Szerintem ma testőrt kell játszanunk melletted - vigyorgott rám és puszit nyomott a homlokomra.
 - Én szívesen őrzöm a testedet egész éjjel - pislogott rám huncutul Marco.
 - Hey! - csattant fel Thiago és mellém lépve magához ölelt. - Ő az enyém. A megjegyzéseiteket tartogassátok otthonra!
 - Nyugi - tette fel a kezét Sirigu. - Örülj neki, hogy dicsérjük a nődet.
 - Örülök, de ha lehet kevesebb nyálcsorgatással - morogta az orra alá. Durcás képét látva magamhoz húztam és megcsókoltam. Heves viszonzásra találtam. Keze a fenekemre csúszott, majd belemarkolt.
 - Hahó - szólt ránk Zlatan. - Mi is itt vagyunk ám! De ha titeket nem zavar, mi szívesen nézünk ingyen pornót csak várjátok meg míg hozunk sört és pattogatott kukoricát - röhögött fel.
  Lihegve váltunk el egymástól Thiagoval. A brazil szemeiben olyan tűz égett, hogy még én is megijedtem tőle. Cavani lépett hozzánk és a karomat elkapva húzott el a barátomtól.
 - Most már tényleg menjünk! - indult el velem az ajtóhoz. Ahogy kikerültem Thiago bűvköréből újra normálisan tudtam gondolkozni. Az utcára érve döbbenten néztem a hófehér Limuzinra.
 - Ennél feltűnőbb nem volt? - kérdeztem nevetve Edet aki csak megvonta a vállát.
 - Zlatant kérdezd, ő találta ki - mondta, de ő is mosolygott.
  A hátunk mögött hangoskodás hangzott fel, így arra fordultunk. A négy férfi hevesen vitatkozva közeledett felénk.
 - Mi a gond? - kérdezte Cavani megelőzve engem.
 - Nem tudjuk eldönteni, hova menjünk - hangzott a felelet Marco szájából. - Zlatan a Mámorba, Thiago pedig a Blue Cat-be akar menni.
 - A Mámor a legjobb klub egész Párizsban - bizonygatta az igazát Ibra.
 - Szerintem meg a Blue Cat és mivel Lola az én barátnőm így oda megyünk, ahova én mondom - állt meg karba tett kézzel a többiek előtt a brazil.
 - Mint az oviban - sóhajtottam fel. - Mi lenne, ha először elmennénk ebbe a Blue Cat-be, aztán később meglátogatnánk a Mámort? - néztem rájuk kérdőn.
  Úgy látszik ez az ötlet elnyerte a tetszésüket, mert elmosolyodtak és Zlatan kinyitotta az autó ajtaját.
 - Hölgyem - hajolt meg előttem ahogy betessékelt.
 - Köszönöm - pukedliztem és bemásztam az egyik ülésre. Thiago leült az egyik oldalamra, Zlatan pedig a másikra. Sirigu, Veratti és Cavani velünk szemben foglalt helyet. Ibra kinyitotta a hűtőt és kivett belőle egy üveg pezsgőt. Mire észbe kaptam, az édes nedü már a kezemben tartott pohárban gyöngyözött.
 - Ez igazi francia pezsgő - vigyorgott rám a svéd majd koccintásra emelte a kristályt. - Lolára és arra, hogy egyszer talán megtudjuk, hogy milyen az ő keze alatt edzeni!
 - Úgy van! - hallottam egyszerre négy torokból.
  Sorra érintették a poharaikat az enyémhez, de alig hallottam a kristályok gyönyörű csengését, mert a fülemben még mindig Ibra szavai visszhangoztak. Furcsa érzés kerített hatalmába. Annál nagyobb elismerést nem is kaphattam volna, minthogy maga a "nagy" Zlatan Ibramovics szeretne velem edzeni. Szemeim bekönnyeztek és alig bírtam visszatartani a sós cseppeket.
 - Köszönöm - néztem hálásan a svédre, aki egy igazi zlatanos mosolyt villantott rám, majd magához ölelt.
 - Běběchaton, innen fentről szuper a belátás - vigyorgott rám perverzül miközben a szemeit a nem sokat takaró dekoltázsomon legeltette.
 - Idióta - löktem el magamtól nevetve és a mellettem ülő barátomhoz bújtam.
  Ibra érezte, hogy oldania kell a feszültséget és erre megtalálta a kellő poént. Három üveg isteni finom pezsgővel alapoztuk meg a hangulatunkat, ebből következett, hogy a klub előtt igencsak jókedvűen szálltunk ki a Limóból. A bejárat előtt hatalmas sor állt, de mi rögtön bejutottunk. Úgy látszik a fiúk sűrűn megfordultak itt, mert mindenki ismerősként köszöntötte őket. Leültünk egy szabad asztalhoz a VIP részben.
 - Mit isztok? - kérdeztem azonnal.
 - Elhitted, hogy te fizetsz? - néztek csúnyán rám mind az öten.
 - Szerintem csináljuk azt, hogy mindenki fizet egy kört és akkor nincs vita belőle - pislogtam rájuk.
 - Jó ötlet - bólintott rá Sirigu, de ahogy kimondta én már le is csaptam.
 - Az első kör az enyém! Stip-stop! - vigyorodtam el döbbent arcukat látva.
 - Egy boszorkány vagy - csóválta meg a fejét Ibra mosolyogva.
 - Más is mondta már - néztem jelentőségteljesen a barátomra, aki csak csillogó szemekkel pislogott rám. Mikor végre mindenki eldöntötte, hogy mit szeretne inni, a pulthoz sétáltam.
 - Mit adhatok? - fordult hozzám a mixerlány. Felsoroltam neki a kívánt italokat majd türelmesen vártam, hogy elkészítse azokat. Közben rá-rápillantottam a nevetgélő társaságra. Mosolyogva figyeltem a focistákat, akik teljesen úgy viselkedtek, mint egy csapat megkergült tinédzser.
                                                     
                                                                 Lola ruhája