Házasság extrákkal 33.rész

Cris

  - Mit tervezetetek mára? - nézett ránk mosolyogva anya. Szinte sugárzott az arcáról, hogy tisztában van vele, hogy mi történt köztem és Kendra közt és nagyon is elégedett a dolgok alakulásával.
 - Pihenést - csúszott ki a lány száján majd rám kapta a tekintetét és mélyen elpirult.
 - Hallottad - vigyorodtam el - Ha a feleségem pihenni szeretne, akkor azt tesszük.
 - De azért fagyizni elmegyünk? - pislogott ránk Juni kétségbeesett tekintettel.
 - Persze - vágtuk rá egyszerre Kendrával.
  Miután befejeztük a reggelit, elindultunk a szobánkba, de anya megállított.
 - Menj csak - néztem bátorítóan a lányra - mindjárt megyek én is.
  Bólintott majd magunkra hagyott minket a konyhában.
 - Ugye nem csak szórakozol vele? - vont felelősségre jóanyám miután hallotta becsukódni a szobánk ajtaját.
 - Nem - ráztam meg a fejem. - Nekem ez már rég nem a szerződésről szól.
 - Helyes - nyugodott meg anya. - Ez a kislány nem érdemelné meg, hogy összetörd a szívét.
 - Vigyázok rá - fogadkoztam. - Annyira szeretném tudni, hogy ő mit érez - sóhajtottam fel.
 - Valamit biztos, ha ágyba bújt veled.
 - Honnan? - néztem anyára döbbenten.
 - Az arcotokra van írva - nevetett fel - na meg elég vékonyak a falak kisfiam és nem voltatok valami halkak - vigyorgott rám.
 - Anya! Basszus, ne nézz így rám, mert zavarba hozol - forgattam meg a szemeimet.
 - Szerinted én mennyire voltam zavarban, mikor meg kellett Juninak magyaráznom, hogy nincs semmi baj, csak te és Kendra...khm szeretgetitek egymást?
 - Úristen! Ő is hallotta? - temettem a kezeim közé az arcomat.
 - Nyugi, még elég kicsi, így beérte az én magyarázatommal, de legközelebb azért halkabbak legyetek - kacsintott rám majd otthagyott lefagyva.
  A gondolataimba merülve lépkedtem fel a lépcsőn, hogy benyitva a szobánkba elmosolyodjak a látványtól. A szőke lány az ágyon feküdt összegömbölyödve, mint egy kiscica és aludt. Jóleső érzéssel töltött el a tudat, hogy miattam és az éjszakánktól fáradt el ennyire. Óvatosan másztam mellé és közel bújtam hozzá. Vigyorogva konstatáltam, hogy amint megérezte a jelenlétemet, közelebb kúszott és lábát az enyémek közé tolta. Mélyet szippantottam az illatából ami körülölelt minket. Lehunytam a szemeimet és azon kezdtem agyalni, hogy miként kerültünk ebbe a helyzetbe. Azt hiszem köszönetet kell mondanom Irinának, mert ha ő nem kezd el hazugságokat terjeszteni akkor soha nem jövök rá, mekkora kincs van az orrom előtt. Mert Kendra az, egy igazi drágakő. Jó lenne tudni, hogy ő hogy gondolja a köztünk lévő kapcsolatot, mert én nagyon is komoly vagyok kettőnket illetően. Minden egyes szó amit a fogadalomban kiejtettem a számon, a szívemből jött. Én tényleg úgy érzem, hogy ő az a nő aki mellett le tudnám élni az életemet. Nem utolsó szempont az sem, hogy Juni is szereti. Bár ki nem? Az egész lényéből árad a kedvesség, a közvetlenség. Nem is tudom, hogy miért nem vettem észre előbb?
  Imádom nézni ahogy nevet. A szemei olyankor égszínkékek lesznek és az arcán megjelennek a gödröcskéi, amik ellenállhatatlanná teszik a mosolyát. Szeretem az apró kezeit is, amik sokszor segítettek, hogy elfelejtsem a mindennapok szarságait mikor esténként a tévé előtt a vállaimat masszírozta.
  Szemeim kipattantak, mikor mocorogni kezdett. Érdeklődve figyeltem ahogy lassan felemeli rám a tekintetét és halványan elmosolyodik.
 - Szia - suttogtam halkan majd egy puszit nyomtam a hajára.
 - Szia - sóhajtott fel. - Bocs, hogy elaludtam, de nagyon fáradt voltam - fordult a hátára, amivel elérte, hogy hiányozzon a közelsége.
 - Ugyan mitől? - könyököltem fel és nevetve figyeltem a reakcióját.
 - Cris - ütött a mellkasomra elpirulva. Elkaptam a kezeit és vigyorogva magamra húztam.
 - Igen? - néztem rá mint egy ártatlan óvodás.
 - Lehetne, hogy nem emlegeted fel ami történt? - hunyta le a szemeit miközben szabadulni próbált a fogságomból.
 - Megbántad? - komolyodtam el egy pillanat alatt. Kíváncsian néztem a lány arcát, hátha letudok olvasni róla valamit, közben pedig idegesen vártam a válaszát.
 - Nem - suttogta - csak szarul érzem magam a tudattól, hogy én lettem az újabb numerád.
 - Kendra! - csattant a hangom idegesen. - Ne beszélj hülyeségeket! Te nem egy numera vagy, hanem a feleségem...
 - Az álfeleséged - javított ki halkan.
 - Nem mindegy? Feleség és kész!  - csóváltam meg a fejemet. - Nem azért feküdtem le veled, hogy elmondhassam, megvoltál, hanem azért mert kívántalak. És mielőtt a múlt időn kezdenél lovagolni, most is kívánlak - fordítottam magam alá majd lecsaptam az ajkaira. Nyelvemmel pillanatok alatt megtörtem az ellenállását, így birtokba vehettem a forró száját és érzéki párbajra hívhattam a nyelvét. Zihálva, levegőért kapkodva szakadtunk el egymástól. Szemeibe néztem, amik most sötétkéken világítottak a vágytól. Arca kipirult és megduzzadt ajkai hívogatóan meredtek rám, de mielőtt újabb rohamra indulhattam volna ellene, kivágódott az ajtó és Juni szaladt be rajta.
 - Mikor megyünk már? - mászott fel mellénk az ágyra és ugrálni kezdett. Elhúzódtam a lánytól, de közben oda súgtam neki:
 - Később folytatjuk - kacsintottam rá majd elkaptam a fiamat és felborítottam, hogy megcsikizhessem. Junior sikítva próbált menekülni a kezeim közül, de hiába.
 - Kendra, segíts! - kiáltotta a lánynak, aki eddig mosolyogva figyelt kettőnket.
 - Oké - emelte rám huncut tekintetét a szőkeség majd kezeivel közelíteni kezdett az oldalamhoz.
 - Meg ne próbáld! - néztem rá szigorúan, de ő csak kinyújtotta rám a nyelvét és ujjait az oldalamba bökte. - Én figyelmeztettelek - kaptam el a kezeit és újra magam alá gyűrtem. - Ezért most véged, asszony! - kezdtem el csikizni, amit kacagva fogadott.
 - Mi ez a hangzavar? - állt meg anya az ajtóban nevetve.
  Kendra alattam vergődött, sikított, míg Junior felmászott a hátamra és most ő próbálta megmenteni a lányt.
 - Eh...he...lég! - könyörgött a feleségem levegőért kapkodva.
 - Rendben - mosolyogtam rá. - Remélem megjegyezted, hogy mi vár rád ezentúl, ha ellent mondasz uradnak és parancsolódnak? - fenyegettem meg játékosan az ujjammal, mire megforgatta a szemét.
 - Apa, gyia! - ugrált Juni a hátamon. - Menjünk fagyiznííí!
 - Kapaszkodj prücsök! - vettem a hátamra teljesen, majd futásnak eredtem. Végigszaladtam vele a folyosón, le a konyhába, megkerültük az asztalt majd vissza fel a lépcsőn a szobánkba miközben Junior édesen kiabált és biztatott, hogy gyorsabban. Lihegve eresztettem le az ágyra majd én is lerogytam.
 - Azt hiszem kezdek eltunyulni - sóhajtottam fel levegő után kapkodva.
 - Én is úgy látom - nézett rám Kendra pimaszul. - Sőt, mintha egy kis pocakot is eresztettél volna - nevetett fel felháborodott arcomat látva majd felugrott és az ajtóhoz szaladt.
 - Ez bosszúért kiált - vontam össze a szemöldökömet és rákacsintottam a fiamra, aki csak vigyorgott kettőnkön. Felpattantam és a lány után eredtem, aki egy apró sikkantás után lefutott a lépcsőn, de nem volt elég gyors, így hamar utol értem és magamhoz rántottam.
 - Megvagy - vigyorogtam rá. - Tartozol egy bocsánatkéréssel a hasamra tett megjegyzésed miatt - suttogtam az ajkaira, amik elnyíltak a közelségemtől -, de természetben is fizethetsz - néztem rá pimaszul, mire elhúzódott tőlem és a mellkasomra csapott.
 - Bolond vagy!
 - Te teszel azzá - járattam a tekintetemet a szája és a szemei közt, amit ő is észre vett. Legnagyobb megdöbbenésemre ő volt az aki csókot kezdeményezett. Felmordultam mikor megéreztem forró nyelvét kutakodón végig simítani az ajkaimon. Nem haboztam, azonnal elmélyítettem a csókot. Kezeimmel a hajába túrtam és a falnak löktem. A vágy úgy söpört végig rajtam, mint a sebesvonat, mikor ágyéka az enyémnek préselődött. Oxigén után kapkodva váltam el tőle.
 - Te nő, megőrjítesz - döntöttem a homlokomat az övének.
 Apró lábak dobogása hallatszódott fel mögülünk, így elléptem a lánytól és kíváncsian fordultam a fiam felé.
 - Menjünk már - durcáskodott, de azonnal felcsillant a szeme, mikor biccentettem, hogy indulunk. - Hurrá! - kiáltotta és szélsebesen az ajtóhoz rohant.
 - Juni várj meg minket! - szólt utána Kendra és gyorsan megigazította a haját, amit én kócoltam össze.
 - Gyönyörű vagy  - mosolyogtam rá.
 - Köszönöm - sütötte le a szemeit zavartan. - Menjünk, mert képes és elcsatangol egyedül - lépett ki az ajtón.
  Szorosan egymás mellett lépkedtünk, követtük a fiamat, aki végig beszélte az utat és ugrándozva sietett a céljához. Egy kósza ötletet követve Kendra keze után nyúltam és összefűztem az ujjainkat. A lány meglepődött, de nem húzódott el. Egy bolt előtt sétáltunk el, melynek a kirakatában megláttam magunkat és a látvány mosolygásra késztetett. Teljesen úgy néztünk ki, mint egy igazi család és akkor eldöntöttem, hogy mindent elfogok annak érdekében követni, hogy így is legyen.