Lola
Este a fiúk kitalálták, hogy a meccs után, rájuk fér egy kis lazítás.
- Ugye velünk jössz? - néztek rám kiskutya szemekkel.
- Ki mondta, hogy ti mehettek? - húztam fel kérdőn a szemöldököm, mire döbbenten meredtek rám. Annyira murisak voltak, hogy muszáj volt nevetnem rajtuk.
- Bocs, fiúk - nyögtem ki nagy nehezen -, de ezt nem hagyhattam ki. - Törölgettem le a röhögéstől előbukkanó könnyeimet.
- A frászt hoztad ránk - háborgott Benzema. - Már azt hittem, hogy mégsem vagy olyan jó fej.
- Csak addig vagyok az, míg azt csináljátok, amit mondok - komolyodtam el, hisz itt volt az ideje, hogy lefektessek egy-két alapszabályt. - Amíg figyeltek rám, szó nélkül teszitek a dolgotok, addig béke van köztünk, de ha érzem, hogy linkeskedtek, akkor bekeményítek - végig néztem rajtuk, hogy lássam, megértették. - A kölcsönös tisztelet az alapja mindennek. Ha ti ezt megadjátok, akkor nem lesz gond. Én már eleve úgy jöttem ide, hogy mindegyikteket tisztelem azért, amit ebben a sportágban elért, hiszen nem kis dolog a Királyi Gárdához tartozni. Viszont, ez kellő alázatot is kíván, hiszen nem a klubnak kell lenni értetek, hanem nektek a klubért. Mindig legyetek büszkék arra, hogy ti vehetitek fel a Los Galaktikos mezt - fejeztem be a monológomat, aztán összeütöttem a kezem és elvigyorodtam. - Most, hogy ezt tisztáztuk, hova is megyünk este?
A csend pillanatok alatt váltott hangzavarrá. Mindenki másik szórakozóhelyre akart menni. Végül szavazással döntöttünk és így esett a választásunk a Mojitóra.
- Kilenckor találkozunk a klub előtt - búcsúztam el tőlük.
- Aztán szexy légy - hajolt be a kocsi ablakon Ronaldo.
- Mikor nem vagyok az? - néztem kihívóan a szemébe. - Hogy érezd a törődést, ma kiteszek magamért - simítottam végig az arcán kacéran, majd indítottam és otthagytam a parkolóban.
Hazaérve beálltam a zuhany alá. Végigpörögtek az események a fejemben. A sajtótájékoztató maga volt a pokol. A firkászok majd szétszedtek, mivel most tudták meg, hogy én lettem a Madrid edzője. Előre féltem a holnaptól, mert várható volt, hogy a címlapokon fog virítani a képem. Utáltam ezt a felhajtást. Sóhajtva zártam el a csapot, majd egy puha törölközőbe burkolózva léptem a szobámba. Megálltam a szekrény előtt és próbáltam felmérni a kínálatot. Extra szexyn akartam kinézni, ha már megígértem a portugálnak. Hosszas tanakodás után, önmagammal, sikerült választanom. Egy hófehér miniruha mellett döntöttem, ami köldökig ki volt vágva. A hátam teljesen szabadon volt benne és elől egy csomó tette sejtelmessé. Hatalmas színes fülbevalót tettem a fülembe, majd egy-két széles karperecet csúsztattam a karomra. A hajamat csak simán megszárítottam és feltűztem a frufrum. A sminket nem vittem túlzásba, mert nem szerettem a kilónyi vakolatot az arcomon. Belebújtam a kristályokkal kirakott platformos magassarkúmba és elégedetten néztem végig magamon a tükörben.
- Remélem jó leszek így Cris - mosolyogtam a tükörképemre. Még volt egy kis időm az indulásig, így a telefonomon nézelődtem a hírek között. A sporthíreknél leragadtam. Végignéztem, hogy ki hova igazolt, hogy tisztába legyek a dolgokkal. Megakadt a szemem valamin, illetve valakin.
- Átigazoltál az AS Romához? - néztem gúnyosan a képre, és úgy éreztem, mintha tőrt forgatnának a szívemben. - Még mindig jól nézel ki - suttogtam a telefonomnak, ahonnan egy barna szempár nézett velem szembe. Mielőtt elveszhettem volna a múlt ködében, csengettek. Összerezzentem a hangra, majd a kistáskámba süllyesztettem a telefonom és ajtót nyitottam. A portugál arcára ráfagyott a mosoly amikor meglátott és a szemében felcsillant a vágy, de tudtam, hogy nem engedhetem ki a gyeplőt a kezemből, mert akkor elvesztem.
- Elvitte a cica a nyelved? - kérdeztem tőle nevetve. Kiléptem mellé és bezártam az ajtót.
- Bocs - nyögte ki -, csak megleptél.
- Miért is?
- Mert, még nem láttam ilyen gyönyörű nőt - nézett a szemeimbe és kiolvastam belőle, hogy mire gondol. Jól estek a szavai az önbecsülésemnek, mert mégiscsak a nagy CR7 bókol nekem.
- Köszönöm - mosolyogtam rá huncutul. - Irinának is mindig ezt mondod? - gonoszkodtam.
- Nem nagyon szoktunk beszélgetni - vigyorodott el. - Mást csinálunk helyette - mondta sokat sejtetően.
Tudtam, mire megy ki a játék.
- Addig, míg nem megy az edzés rovására, tőlem akkor és annyiszor dugod meg a barátnődet, ahányszor csak bírod - láttam rajta, hogy ledöbbent. Korábban kelj fel Ronaldo, ha engem féltékennyé akarsz tenni. Az nem fog menni és ezt jobb, ha már az elején tisztázzuk.
- Cris, - kezdtem bele. - Ugye tudod, hogy ami köztünk van az csak és kizárólag szex és semmi más? - néztem a szemeibe, hogy lássa komolyan gondolom amit mondok. - Én nem fogom a párnámat vizesre sírni, mert te épp Irinával henteregsz és jelenetet sem rendezek, ha mással látlak. Kapóra jöttél, mert nekem is vannak szükségleteim, de remélem, hogy nem képzelsz bele többet. Ha ez gondot okoz, most szólj és felejtsük el egymást.
Arcára egy percig kiült a döbbenet, majd mikor átgondolta, hogy mit is mondtam, elvigyorodott.
- Tartós szövetségnek nézünk elébe - mondta és láttam rajta, hogy megértette. Én pedig észrevétlen kifújtam a levegőt a tüdőmből, megnyugodtam, hogy nem kell másik ágymelegítő után néznem.
Az ő kocsijával mentünk, mert ő nem ivott, így haza tudott fuvarozni a buli végén.
- Még beugrunk Ramosért - mondta, majd az utcánk végén megállt és dudált egyet. Nemsokkal később már hárman tartottunk a klub felé.
- Hogy lesz valakiből edző, nő létére? - hajolt be a két ülés közé a védő, nekem pedig furcsa bizsergés futott át a testemen, ahogy a lehelete megcsiklandozta a bőrömet.
- A családom és az ismerőseim szerint a véremben van - mosolyodtam el.
- Hogy-hogy? - nézett rám egy pillanatra a portugál.
- Az apám révén - feleltem, de nagyon nem akaródzott elárulnom a nevét, bár szerintem holnap már a címlapokon fog virítani.
- Előbb-utóbb úgyis megtudjuk, hogy ki ő - olvasott a gondolataimban Ramos. Tudtam, hogy igaza van, mégis olyan nehéz volt kimondani, hiszen akkor minden megváltozik. Csak is arra fognak gondolni, hogy könnyű volt nekem ilyen hátszéllel. Pedig ha tudnák. Egy híres apa mellett nagyobbak az elvárások is. Bárhova mentem tanulni, nekem mindig kétszer nagyobb erőbedobással kellett csinálnom mindent, hogy elfogadjanak. Nyeltem egy nagyot, majd kinyögtem apa nevét.
- Romário de Souza Faria.
A kocsiban tapintani lehetett a döbbenetet. Kibámultam az ablakon és vártam, hogy feldolgozzák az infót. A védő tért először magához.
- Romárió? Mármint, "az" a Romárió? - nézett rám megerősítésért és én bólintottam. Hátra dőlt az ülésen. Ronaldo viszont az arcom fürkészte.
- Mi van? - csattantam fel. - A vezetésre figyelj! - morogtam vele.
- Nem értelek - csóválta meg a fejét. - Miért nem mondtad eddig?
- Nem szeretem, ha azt hiszik, hogy miatta tartok ott ahol.
- Miért, nem? - jött a gúnyos kérdés a hátam mögül. Hirtelen fordultam felé és villámló szemekkel néztem rá.
- Soha, érted? Soha, nem kértem apám segítségét, mégis mindig megkaptam, hogy könnyű volt nekem. Elárulom, hogy kicsit se - fordultam vissza az ülésben, majd karomat a mellkasomon összefogva pufogtam magamban. Kínos csend ereszkedett közénk, amit kis idő múlva a portugál tört meg.
- Tudtam, hogy valahonnan ismerős az a csel, amit az első edzésen beszoptam - vigyorodott el és az én szám sarka is felfelé kezdett kúszni.
- Apától lestem - vallottam be, már mosolyogva.
A klub előtt megálltunk, míg Cris leparkolt, mi addig Ramossal csendben vártuk, kínosan ügyelve arra, nehogy egymásra nézzünk. Aztán a két férfival az oldalamon léptem be a klubba, ahol rögtön magával ragadott a hangulat. A hangfalakból igazi vérforraló latin zene szólt és én már most éreztem, ahogy a testemben szétárad a ritmus. Táncolni akartam, méghozzá azonnal, de muszáj volt előbb a többieket megkeresnünk. Az emeleten meg is találtuk őket.
- Azta mindenit! - néztek rám döbbenten, majd vigyorogni kezdtek. - Tuti, hogy nekünk van a világon a legdögösebb edzőnk - nyalta meg az ajkait Karim, én pedig felnevettem.
- Ez a dögös edző, mindjárt szomjan hal, így elmegy a pulthoz - mutattam a bár felé, de legalább hárman ugrottak egyszerre, hogy kiszolgáljanak.
- Majd én - nézett rám Roni, és eltűnt a szemem elől, hogy öt perc múlva egy koktéllal a kezében jelenjen meg újra. Belekóstoltam és vigyorogva fordultam felé.
- Sex on the Beach? Nem is rossz - aprókat kortyoltam az italomból, aztán a fülemet megütötte egy ismerős dallam.
- Ááá! Gusttavo Lima - álltam fel mellőlük és kérdőn néztem rájuk. - Jön valaki táncolni?
Többen is követtek a parkettre és végre táncolhattam. Nagyon jól elvoltunk. Sokat ökörködtem a fiúkkal, akik nem győztek elhalmozni bókokkal. Vége volt az egyik számnak, mikor meghallottam Justin Timberlake senkiével nem összetéveszthető hangját, ahogy a Senoritát énekli. Ránéztem a portugálra, aki vette a lapot és közelebb lépett hozzám. Őrülten erotikus táncba kezdtünk, amibe Sergio is beszállt. Izzott tőlünk a levegő. A két focista közé préselődve tekergettem a csípőmet, amit ők csillogó szemekkel követtek. Nagyon jól táncoltak ők is. Mikor vége lett a számnak, nevetve néztem rájuk, mert egyikük sem akart arrébb lépni tőlem.
- Megszomjaztam - simítottam végig az előttem álló Ramos mellkasán, majd hátra fordultam Crishez. - Kérnél nekem még egy koktélt? - pislogtam rá szépen. - Én addig elmegyek a mosdóba - csúsztam ki közülük, majd hátra sem nézve, elindultam az említett helyre. Bent megigazítottam a sminkemet, hideg vízzel kicsit lehűtöttem magam és gereblyéző mozdulatokkal rendbe szedtem a rakoncátlan tincseimet. Utolsót pillantva a tükörbe, elégedetten léptem ki a folyosóra. A helyemre érve, leültem és a már asztalon lévő italomba kortyoltam. Körülnéztem, szememmel a focistáimat figyeltem, mint egy tyúkanyó, mert azért csak az edzőjük vagyok. Többen lent táncoltak és én mosolyogva néztem a mozdulataikat.
- Melyikük tetszik? - ült le mellém Marcelo.
- Van egy- két jó pasi - húztam össze a szemem -, de egyik sem tízes.
- Nocsak, te is pontozod a férfiakat? - vágódott le a másik oldalamra Xabi.
- Miért, csak nektek szabad a nőket? - fintorogtam. - Micsoda hímsovinizmus - sóhajtottam fel színpadiasan.
- Ez érdekes téma - húzta közelebb hozzánk a székét Fabio és Pepe is. Egész kis kupaktanács gyűlt körém.
- Mi, az hogy én is pontozom a pasikat? - értetlenkedtem, mire bólogatni kezdtek.
- Milyen szempontok szerint pontozol? - nézett rá Marci.
- Hát... - gondolkodtam el. - Szem, száj, fenék, has - vigyorogtam rájuk. - Nem ebben a sorrendben, de ezek is fontosak. Aztán jöhet még az arc, haj, mosoly.
- Nekem hányast adnál? - kotyogott bele Karim. Összehúzott szemekkel végigmustráltam, mint valami művész az alkotását.
- Hetest.
- Csaaak? - kerekedtek el a szemei.
- Igen, mert nem tetszik a hajad, keveset mosolyogsz és nincs meg benned az a bizonyos plusz, ami a tizedik pontot jelenti nálam.
- Mi a tizedik pont?
- Tízest csak az kap, akibe bele is tudnék szeretni - mondtam, majd vigyorogni kezdtem -, de az nálam ritka, mint a fehér holló.
- Volt már olyan, aki megkapta a tízest? - nézett a szemembe Ramos, mire a jókedvem elillant.
- Igen, volt - bólintottam.
- Mi történt?
- Kivontam belőle húszat, így lett mínusz tíz pontja.
- Nehogy azt mond, hogy köztünk nincs tízes - szólalt meg a portugál mellőlem. Nem is vettem észre, hogy mikor került oda.
- Talán - válaszoltam sejtelmesen és próbáltam nem a védőre nézni.
- Én mennyit kapnék? - vigyorgott rám Cris.
- Tízből-kilencet - vágtam rá egyből. Többen is döbbenten néztek rám.
- Roni nem üti meg a mércédet? - hüledezett Mesut.
- Az a bizonyos plusz hiányzik belőle - fordultam a portugál felé és megütögettem a döbbent arcát. - Amúgy, minden rendben van vele - vigyorogtam, miközben magamon éreztem Ramos tekintetét. - És ti? - fordítottam a helyzeten. - Mi alapján pontoztok?
A kezdeti zavar után, amit a kérdésemmel okoztam, Karim volt az, aki beszélni kezdett.
- Nálunk is a szem, száj, arc, fenék, mosoly és persze a mellek - húzta fel a szemöldökét és a dekoltázsom felé kacsingatott. Vettem a lapot, és jól előre hajolva felé, tettem fel a kérdésem.
- Én hányast kapnék? - nyelt egy nagyot, bár a szemeit nem tudta elszakítani a mellkasomról, de válaszolt.
- Egyértelműen tízest - nézett fel végre a szemembe, mire a többiek is helyeselni kezdtek, én pedig nevetve dőltem hátra.
- Mertetek volna mást mondani, holnap dupla munka lett volna a jutalom.
Most már ők is velem nevettek. Ránéztem az órámra és láttam, hogy már jócskán elmúlt két óra, így ideje lenne mennünk.
- Fiúk! - csaptam össze a kezem. - Itt a móka vége, mert holnap, illetve ma, még edzés van.
Fancsali képet vágtak és volt, aki morgott is egy sort.
- Tőlem maradhattok - kezdtem bele a mondandómba, mire pár embernek felcsillant a szeme. - De, ha meglátom valakin, hogy kicsit is másnapos, vagy fáradt, egy hónapig csak a kispadról nézheti a meccseket. Érthető? - bőszen bólogattak.
- Akkor, jó éjszakát mindenkinek! - köszöntem el, de még visszafordultam. - Jó vadászatot! - kacsintottam rájuk, majd nevetve mentem le a lépcsőn. Ahhoz, hogy az ajtóhoz jussak, át kellett verekedni magam a táncolókon. Nehéz feladat volt, mert ilyenkor már sok illuminált pasi nem tudta türtőztetni a kezeit. Így történt, hogy az egyik ilyen jómadár, ráöntötte a hófehér ruhámra a vörösborát.
- Baszd meg! - csattantam fel, mert ez volt az egyik kedvenc darabom, és ahogy elnéztem, mehet a kukába. - Nem tudsz vigyázni?
- Mi van cica? Nem tetszik a rendszer? - dülöngélt a lábain, én pedig láttam, hogy ebből semmi jó nem sül ki, ha maradok, így inkább elindultam a kijárat felé, de ő nem így gondolta és a csuklómnál fogva visszarántott.
- Ne siess, cica! Hagy nyaljam le rólad a boromat - ölelt szorosan magához és a szájából érkező szagtól majdnem behánytam.
- Baj van? - szólalt meg mögülem egy ismerős hang.
- Nincs - mondta ideglenes fogvatartóm. - Csak heves a kicsike - hajolt közelebb hozzám és én ezt a pillanatot választottam, hogy a jobb kezemet, ami szabadon volt, ökölbe szorítottam (ahogy apától tanultam) és egy jól irányzott ütést helyeztem el az állcsúcsán. Azonnal elengedte a másik kezem, majd hátratántorodott két lépést és dühösen nézett rám.
- Ezért kicsinállak - morogta, de én eléléptem és a pofájába sziszegtem.
- Van még ott, ahonnan ez jött - mutattam az öklömre, ami már kezdett sajogni, de nem mutattam ki a fájdalmat. - Nem volt elég? - néztem nagyon, de nagyon mérgesen rá, ami úgy látszik, hatott, mert felemelve a kezeit, elhátrált, majd eltűnt a tömegben.
- Azta! - nézett rám Cris és Ramos. - Nem semmi vagy. Láttuk a youtube-on, hogy ütötted ki Simeonét, de élőben sokkal jobb volt látni - vigyorgott rám a csatár.
- Szép ütés volt. Kitől tanultad? - kérdezte Sergio.
- Apától - vigyorogtam, majd megmozgattam az ujjaimat, hogy nem törtem-e el. - Most megyek, mert úgy érzem, ezt jegelnem kell - mutattam feléjük a szemmel láthatóan, dagadásnak indult kezemet.
- Hazaviszlek - mondta Cris és utat törve előttem elindult.
- Tessék - terítette rám Sergio a kabátját. - Valamennyit takar a foltból - mutatott a ruhámra.
- Köszönöm - hálálkodtam, de teljesen letaglózott a ruhájából áradó férfias illat, ami most az én testemet ölelte körbe.
Veszély, veszély, veszély! - villogott egy kis, piros lámpa a fejemben. Magamhoz térve, sietve követtem Ronaldot a kocsihoz. Hazafelé különböző régi történeteket meséltek nekem a csapatról, amin nagyon sokat nevettem. Kitettük Sergiot, majd miután elköszöntünk, Roni az én házam előtt állt meg.
- Haza tudtam volna sétálni - szálltam ki nevetve.
- Persze, és ha útközben elkap valami perverz állat - nézett rám kajánul.
- Nálad is perverzebb? - dobtam vissza a labdát.
- Még nálam is - lépett közelebb, és kiolvastam a szeméből, hogy mit akar.
- Cris - támasztottam a kezem a mellkasának. - Egy, nem akarok miattad a címlapokra kerülni. Kettő, Irina biztos hallotta, a kocsidat és lassan kijön , hogy hol vagy. Három, neked nem volt elég mára? - suttogtam a szemébe nézve.
- Egy, hajolt egyre közelebb az ajkaimhoz, ha beengedsz nincs címlapfotó. Kettő, Irina elutazott Angliába. Három, belőled soha nem elég.
Az utolsó szavakat már a számba mondta, aztán hirtelen csapott le rá, mint egy ragadozó az áldozatára, csakhogy ez az áldozat nem hagyta magát. Nehezen, de bejutottunk a lakásomba és átvettem az irányítást. Ügyesen a nappali kanapéja felé irányítottam, miközben ő már szinte falta a felsőtestemet. A ruhámból semmi perc alatt kihámozott, de én sem tétlenkedtem. Gombok repültek szanaszét, mikor letéptem róla az inget és a padlóra dobtam. Nadrágja és boxere pillanatok múlva követte azt. Nyelvem már a mellkasán játszott a két kis hegyes mellbimbóval. Vágytól elfeketedett szemekkel kapott ölbe, majd végig fektetett a kanapén. A hideg bőr és a felforrósodott testem közti különbség, csak még jobban felkorbácsolták az érzékeimet. Cris már a hasam alját csókolta, mire nekem jóleső sóhajok hagyták el az ajkam. Aztán visszatért a számhoz, szenvedélyesen csókolni kezdett. Én bevetettem a kezeimet. Végig simítottam a hátán, majd belemarkoltam a fenekébe, mire belenyögött a csókunkba. Fordítottam a helyzetünkön és a csípőjére ültem. Végignyaltam az állvonalát és a nyakát. Apró csókokkal hintettem be az ádámcsutkáját, aztán én is egyre lejjebb kezdtem el csókolgatni. Ujjaim a kockás hasát fedezték fel. Ahogy lejjebb csúsztattam a kezem, Cris felmordult, majd maga alá gyűrt. Két kezemet a fejem felett lefogta, majd belémhatolt. Először óvatosan mozgott, majd mikor úgy gondolta, hogy hozzászoktam a méretéhez, őrült tempóba kezdett. Szószerint csillagokat láttam a lehunyt szemhéjjam mögött. Egyszercsak felrobbant minden és elemi erővel tört rám az orgazmus. Éreztem, hogy a csatár sem marad le mögöttem. Két erőteljes lökés után megfeszült a teste, majd ernyedten rám nehezedett. Elengedte a kezeimet és a nyakamat kezdte el csókolgatni. Mivel csikis voltam, kuncogva húztam össze magam.
- Elég volt - nevettem fel. - Nem bírom tovább - mocorogtam alatta és próbáltam kiszabadulni a teste alól.
- Ejnye - vigyorgott a fülembe -, nem bírod az iramot? - gúnyolódott, mire végighúztam a körmeimet a hátán egészen a fenekéig.
- Á! Te vadmacska - nézett rám, újra vágytól csillogó szemekkel, majd apait-anyait beleadva megcsókolt. Fulladásig tapadtunk egymás ajkaira, csak akkor váltunk el a másiktól, mikor már kapkodva szedtük a levegőt. Lihegve néztünk egymás szemébe, majd mindketten elvigyorodtunk.
- Őrülten jó volt - szólalt meg Roni rekedten.
- Meghiszem azt - bólogattam elégedetten, hiszen a testem teljesen ellazult az átélt orgazmus után. - De, most már jó lenne, ha aludni mennénk, mert az edzésen olyanok leszünk, mint a mosott szar - fejtettem ki a véleményem és örömmel vettem a portugál fancsali képét.
- Nem tudok kiigazodni rajtad - csóválta meg a fejét. - Egyik pillanatban olyan vagy, mint egy kiscica, a másikban, meg mint egy ragadozó, aki éppen vadászik.
- Mert lehet, hogy úgy is van - morfondíroztam hangosan, miközben összeszedtem a csatár ruháit. Kezébe nyomtam, ezzel is nyomatékosítva, hogy most már menjen.
- Nem alhatnék itt? - nézett rám bociszemekkel, de nem tudott meghatni.
- Cris, az ágyam tabu - mondtam és ő csodálkozva nézett rám.
- Tabu?
- Igen tabu. Oda csak azt engedem be, aki megkapta a tíz pontot - utaltam, a klubban elhangzott beszélgetésre. Nehezen, de haza küldtem végre a portugált, aki kicsit csalódottan vette tudomásul, hogy ma nem alhat velem. Lezuhanyoztam, kerestem a kezemre jeget, majd elégedetten dőltem be az ágyamba, a testemet jóleső fáradtság lepte el. Pillanatokon belül elaludtam.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése