Corina
Két hét telt el az incidens óta. Reggeltől estig dolgoztam, így nem volt időm töprengeni a történteken. Annyit megtudtam, hogy a volt férjem is bekerült a keretbe, ahogy Ramos és Casillas is. A kapussal sikerült jól összebarátkoznom. Nem is gondoltam volna, hogy ilyen jó fej. Amikor csak ideje volt, meglátogatott a személyzeti öltözőben. Ilyenkor, jókat beszélgettünk és rengeteget nevettünk. Kiderült, hogy nagyon sokban hasonlít az ízlésünk. Ugyanazokat a kajákat szeretjük, ugyanazért az énekesért rajongunk és a filmek terén is teljes az összhang köztünk. Mikor erre fény derült, meghívtam őt és a barátnőjét magamhoz vacsorára. Sarában is pozitívan csalódtam. Egy kedves, normális lányt ismertem meg a személyében, aki cseppet sem volt beképzelt. Eleinte tartottunk egymástól, de mikor rájött, hogy semmit nem akarok a barátjától, teljesen megenyhült irántam. Innentől fogva még egy barátnőt tudhattam magaménak. Így történt, hogy a péntek estémet Sara és Iker társaságában kívántam eltölteni, mivel meghívtak vacsorára. Leszálltam a motoromról, mikor egy ismerős autó parkolt mellém. Még nem vettem le a bukómat, mert vártam, hogy mit lép a védő. Kiszállt a kocsiból, majd kíváncsian vizslatta hol a motorom, hol engem. Csak mosolyogtam magamban. Ebben a pillanatban lépett ki a kapun Iker.
- Hola! - nézett egyikünkről a másikra.
- Hola! - köszöntünk egyszerre, majd úgy gondoltam, hogy itt az idő, hogy felfedjem a kilétem. Ahogy kibukkant a hajam a bukó alól, Sergio szó szerint eltátotta a száját, amire mi Ikerrel egyszerre kezdtünk el nevetni.
- Corina? - nézett még mindig csodálkozva rám.
- Szia, Sergio - mosolyogtam rá kedvesen.
- Ez a tiéd? - nézett áhítattal a motoromra.
- Látsz itt mást motoroscuccban, rajtam kívül? - forgattam meg a szemeimet.
- Nem, persze, csak... - dadogott. - olyan fura egy törékeny nőt, egy ilyen bazi nagy motoron látni.
Óvatosan végighúzta az ujját a festésen. Lerítt róla, hogy majd megveszik érte. Nekem, pedig az arcomra kiült a "büszke-tulajdonos" mosolya.
- Szeretnéd kipróbálni? - kérdeztem rá.
- Nem merem - vallotta be.
- Miért?
- Hát... Először is, még soha nem vezettem motort, másodszor, hogyha beleszeretek, akkor veszek én is egyet - sóhajtott fel.
- Ja, és akkor del Bosque vagy Ancelotti ki is nyír - kapcsolódott be a beszélgetésünkbe Iker, mire a védő egy nagy sóhaj mellett elhúzta a száját.
Nem tudom, hogy mi ütött belém, de szerettem volna megmutatni neki, hogy milyen érzés egy ilyen gyönyörűségen száguldani.
- Gyere! Elviszlek egy körre - mosolyodtam el én is, a kétértelmű mondatomon.
- Nem gond? - csillant fel a szeme.
- Nekem nem, de remélem, hogy a csapatkapitány is beleegyezik - néztem Ikerre, aki egy kis gondolkodás után, bólintott.
- De tényleg csak egy kör, és vigyázz rá, mert még szüksége van rá a csapatnak - ütögette vállba Sergiot.
Odaadtam a bukómat neki, míg én, összefogtam a hajam a csuklómon tartott hajgumival. Megvártam, míg kényelmesen elhelyezkedik és indítottam. Nem akartam túl gyorsan menni, nehogy valami baj legyen, de az egyik lámpánál Ramos a fülembe kiabált.
- Megmutatod, hogy mit tud?
Elvigyorodtam és csak bólintottam egyet. Elvezettem a motort egy kevésbé használt úthoz, ahol én is kiszoktam engedni a fáradt gőzt.
- Kapaszkodj! - szóltam hátra, majd gázt adtam. A szél az arcomba csapott, kipirosítva azt. Élveztem, ahogy lobog a hajam a szélben. Éreztem, hogy a focista erősen öleli a derekam, és ez különös érzéseket keltett bennem. Sajnos, nem tudtam hátra nézni, így nem láthattam az arcát. Mikor úgy gondoltam, hogy elég volt, megfordultam és visszavezettem a barátainkhoz. Iker azonnal ott termett mellettünk, gondolom már messziről hallotta, hogy jövünk. Sergio lemászott mögülem, majd a bukót levéve, a kezembe nyomta azt. Hatalmas vigyor terült szét az arcán.
- Ez kurva jó volt - nézett rám és barna szemeit ragyogva fordította felém.
- Örülök, hogy tetszett - nevettem fel. - Épségben visszahoztam - szalutáltam mókásan a kapusnak, aki csak mosolyogva megcsóválta a fejét. - Te nem akarod kipróbálni? - érdeklődtem tőle.
- Sara meg is ölne - nyögött fel, de láttam rajta, hogy eltette magában az infót.
- Akkor, majd legközelebb - szálltam le én is a motorról. Elindultunk Iker után.
- Jaj, bocs - nézett rám bociszemekkel a kapus - Sergiot is meghívtuk, ha nem baj.
- Ha baj, hazaküldöd? - somolyogtam rá, majd látva ijedt tekintetét , beleboxoltam a vállába. - Tudod, hogy csak hülyéskedek.
Megkönnyebbülten fújta ki a levegőt, míg a védő kérdőn nézett ránk.
- Ti mióta vagytok ilyen jóban? - kíváncsiskodott. Zavarba jöttem a kérdésétől és tanácstalanul néztem Ikerre, de ő hamar feltalálta magát.
- Meséltem, hogy találkoztunk a piacon? - nézett Ramosra, aki bizonytalanul bólogatott. - A lányok tök jól elbeszélgettek, aztán összehaverkodtunk. Ennyi - zárta le a témát gyorsan.
Ezt nem hiszem el - vigyorogtam magamban. - Most komolyan az én sztorimmal takarózik?
Beléptünk a házba, ahol, már mennyei illatok vártak minket.
- Hm... - szaglásztam a levegőbe. - Csirkés paileija.
- Azta - meredt rám Sergio. - Ennyiből megállapítottad? - kérdezte, mire megvontam a vállam.
- Nem csodálkoznál, ha ettél volna a főztjéből - tessékelt be minket az ebédlőbe Iker.
- Miért te már ettél?
- Volt hozzá szerencsém - mosolyodott el a kapus, és folytatta. - De azt ki is kell érdemelni - húzta az agyát a védőnek.
- Pfh. A fene se gondolta, hogy ti így összemelegedtetek - játszotta a sértődöttet, egészen addig, míg a háziasszony be nem hozta a vacsoránkat. Akkor már ő is inkább arra koncentrált.
- Szia, Sara! - adtam puszit a nő arcára, amin felnevetett.
- Szia, Rina! Bocs, de már megint olyan jó eper illatod van, hogy muszáj megszaglásszalak közelebbről - hajolt oda hozzám, mire én is nevetni kezdtem.
- Mondtam, hogy melyik tusfürdőt próbáld ki.
- Tudom, de egyszerűen nincs időm elmenni abba a boltba, mert tele van a naptáram - húzta el ő és Iker is a száját. - Meg kell interjúvolnom az egész válogatottat, külön-külön.
- Ó, - vigyorodott el Ramos. - Hozzám is jössz?
- Valamikor igen - forgatta meg Sara a szemeit. - De előtte a légiósokat kell letudnom, mielőtt visszautaznak a csapatukhoz. Tegnap, pont Torresnél voltam - nézett Sergiora, akinek kisfiús huncutság csillant meg a szemében.
- Nando, itt van? - kérdezte, majd el is komorult. - Fel sem hívott, hogy megérkezett.
- Velem üzent - nyugtatta meg Sara. - Elhagyta a telefonját, így nem tudja a számokat. Most próbálja pótolni őket. Holnap megkeres. Azért csak holnap, mert tegnap reggel jött. Otthon volt a szüleinél, majd interjúja volt velem. Ma, pedig Bosqueval tárgyal - magyarázta Sara.
Látszott a védőn, hogy megnyugodott.
- Holnap Navassal találkozom - mondta halkan a nő.
- Ne csináljatok úgy, mintha ez gond lenne. Én már túl léptem rajta - mosolyogtam rájuk.
- Ő már kevésbé - morgott Sergio az orra alatt, de meghallottam.
- Nézd, nem tehetek róla, hogy megbuggyant. Ő volt az, akinek nem voltam elég, tehát éppen ideje lesz, hogy felfogja végre, hogy vége. Először azt hittem, hogy belepusztulok, de aztán a barátnőim rádöbbentettek, hogy nem ér annyit az egész. Most pedig, már nem érdekel. - vontam meg a vállam, csodálkozó szemek kereszttüzében.
- Hogy-hogy nem tálaltál ki te is, mint az a lány? - kérdezte Ramos, mire Sara és Iker csúnyán néztek rá.
- Nincs baj - intettem nekik. - Tudod - kezdtem bele a magyarázatba -, soha nem voltam olyan, és nem is leszek, aki az újságok címlapján szeret tetszelegni. Az nem én vagyok. Én szeretem a nyugalmat, a normális életet - néztem a kapusra, aki csak mindentudón mosolygott. - Utáltam, mikor a sok firkász a házunk előtt leste, hogy mikor, kivel, mit csinálunk. Ezért is bántott, amikor Jesus az újságírók bevonásával próbált befolyásolni, hogy bocsássak meg. Ha kicsit is ismert volna, tudja, hogy ez az, amivel semmit nem ér el nálam. Legalább kiderült, hogy öt évig voltam egy olyan férfi felesége, aki még ezt sem tudta megjegyezni - sóhajtottam fel keserűen, majd gyorsan témát váltottam.
- Na, de most már együnk, mert teljesen kihűl a kaja.
Szedtünk magunknak és csendben vacsorázni kezdtünk. Láttam a többieken, hogy az előző mondataimon kattognak. Sergio pedig, néha lopva rám nézett, ami kicsit zavart. Hogy megtörjem a csendet, felvetettem, hogy elmehetnénk bulizni másnap este.
- Jó ötlet! - csillant fel Sara szeme, miután Ikerre nézett. - Olyan rég voltunk már bulizni.
- Értettem hölgyem! - szalutált a kapus úgy, mint nemrég én, majd szájon csókolta a barátnőjét. - Holnap este buli. Hova menjünk? - bohóckodott tovább, mire éreztem, hogy végre újra feloldódott a hangulat.
- Ötletek? - néztem körül, de csak tanácstalan arcokat láttam.
- Unasuna? - nézett rám a védő, mire elhúztam a számat.
- A múltkori után, kicsit jegelem a helyet - adtam magyarázatot. - Legalábbis, míg itt van - nem kellett nevesítenem, hogy tudják kiről van szó.
- Mit szólnátok, Speciálhoz? - kérdezte a lány.
- Még nem hallottam róla - vallottam be, de ahogy ránéztem a fiúkra, szerintem ők is így voltak vele.
- Most nyílt, nem olyan rég - magyarázta Sara. - Egy volt osztálytársamé, aki folyton azzal nyúz, hogy csekkoljam le.
- Akkor meg is van - közölte Iker. - Két legyet ütünk egy csapásra. Elmegyünk bulizni, míg te tiszteletedet teszed a srácnál. Ez így jó, nem? - nézett ránk kérdőn, mire mi bőszen bólogattunk.
Ránéztem az órámra és nem akartam hinni a szememnek.
- Úristen, már ennyi az idő? Mondjuk, jó társaságban, gyorsan telik, az biztos - álltam fel az asztaltól. - Sajnálom, de nekem mennem kell, mert holnapra szépre kell aludnom magam.
- Alvás nélkül is gyönyörű vagy - hallottam meg Ramos bókját, amibe belepirultam. Nem válaszoltam rá, mert nem akartam, hogy azt higgye, hogy udvaroltatok magamnak.
- Köszönöm a vacsorát - néztem inkább az egymásba feledkező párra, akik azt sem vették észre, hogy belebújtam a motoros-overálomba.
- Azt hiszem, hogy nem hallják - súgta oda nekem, mosolyogva a védő. - Majd én kikísérlek.
- Oké - nevettem fel, de még ez sem zavarta meg Ikeréket.
- Nagy a szerelem, ilyenkor se nem látnak, se nem hallanak - magyarázta, egy széles mosoly kíséretében.
- Vettem észre - nevettem vele én is. - Kösz, hogy kikísértél - ültem fel a Kawámra.
- Nincs mit. Inkább én köszönöm, hogy megmotoroztattál - éreztem, hogy direkt nem használja az, "elvittél egy körre" mondatot.
- Akkor holnap - vettem fel a bukómat.
- Igen, holnap találkozunk - válaszolt.
Még akkor is éreztem a tekintetét a hátamban, mikor befordultam az utcasarkon.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése