A kor nem számít Negyvenkilencedik rész

Cor

   A telefonom csörgésére ébredek. Morcosan nyúlok érte és meg sem nézve a hívó felet, veszem fel.

 - Halló - nyögök bele fáradtan.

 - Hola Bebě - hallom meg barátom gusztustalanul friss és vidám hangját. - Jól alakult az éjszaka? - kérdezi meg, mire nekem kipattannak a szemeim. Honnan tudja?

 - Honnan tudod? - ülök fel az ágyban. Mozdulatomra a mellettem fekvő védő morcosan bújik hozzám közelebb. Akaratlanul is elmosolyodom. Kócos hajával, kipirult arcával olyan, mint egy kisgyerek. Egy rohadt szexi kisgyerek. Ujjaimmal cirógatni kezdem a tetoválásait, mire doromboláshoz hasonló hangokat ad ki magából.

 - Szerinted? - szólal meg a vonal másik végén a barátom és én ijedten térek vissza a valóságba. - Muszáj volt valakinek tisztába tenni Sergiot az érzéseivel, de ahogy hallom, meggyőző voltam - a telefonon keresztül is hallom, hogy vigyorog. Elönt a hála iránta, mert ha ő nincs, mi soha nem valljuk be egymásnak, hogy mit érzünk.

 - Kösz Niňo - suttogom a telefonba, mire Sese felemeli a fejét és elkéri tőlem a mobilt.

 - Hola Nando - köszön bele rekedt hangon. Nem hallom a csatár mit mond, de Sergio arcára széles mosoly ül ki.

 - Igen, mától csak az enyém - néz a szemeimbe és a testem már ettől megborzong. - Köszi Nando - mondja, majd még hozzá teszi - tudom, ez az utolsó dobásom - elköszön és visszaadja a készüléket. Míg én a barátommal beszélgetek, ő a hátam mögé kerül és csókolgatni kezdi a nyakam és a vállam. Muszáj vagyok gyorsan elbúcsúzni Niňotól, ha nem szeretném, hogy fültanuja legyen a következő negyed órának. (Még jó, hogy valaki kilopta Angiet a kiságyból, míg mi aludtunk.) Pihegve omlunk egymás karjába.

 - Ezt soha nem fogom megunni - simít végig az arcomon. Mellkasára teszem a fejem és szórakozottan simogatni kezdem a mellkasát.

 - Kérdezhetek valamit? - nézek rá félőn, mert úgy érzem, hogy itt az idő, hogy megosszam vele a titkomat.

 - Nyugodtan - mosolyodik el.

 - Hány gyereket szeretnél? 

  Látom az arcán az értetlenséget, látom, hogy nem erre számított, de aztán egy kis gondolkodás után válaszol.

 - Minimum hármat. Mi is nagy családba nőttünk fel, így alap, hogy nekem is az lesz. Miért? 

  Rá nézek és próbálok megszólalni, de nem kell, mert a szemei elkerekednek és látom bennük, hogy rájött.

 - Terhes vagy? - suttogja, és én bólintok. - De hát... mi... - dadog aztán leesik neki. - Pilar - ejti ki a nő nevét, majd felnevet. Döbbenten nézek rá, míg ő már a könnyeit törölgeti a nevetéstől. Aztán megkapom a magyarázatot.

 - Ha megtudná, hogy neki köszönhetően Angienak kistestvére lesz, szerintem idegbajt kapna. 

  Már én is mosolygok.Hirtelen már csak azt érzem, hogy Sergio csókol és csókol mindenhol, majd a kezét a hasamra csúsztatja.

 - Kisbabánk lesz megint - mondja boldogan, de kijavítom.

 - Kisbabáink.

  A döbbenettől megszólalni sem tud, én pedig lesütöm a szemem.

 - Ikrek - suttogja áhítattal. - Két kisbaba egyszerre - mosolyog rám, mire kénytelen vagyok ismét kijavítani.

 - Három - harapom be a szám és tudom, hogy mennyire lesokkolja a hír, hisz én is így jártam, mikor az orvos közölte velem, hogy három kicsi élet növekszik bennem egyszerre. A védő csak mered maga elé. A félelem átjárja a testem, hogy talán túl sok ez így neki és mindjárt közli velem, hogy ezt ő nem tudja vállalni. Felnéz rám és a szemei könnyesek.

 - Rina - szorít magához - nálad csodálatosabb nővel még nem találkoztam. Szeretlek.

                                                     ~ o ~ o ~ o ~ o ~ o ~

Két hónap múlva

   Almazöld ruhában vonulok végig a sorok között.  Szememet le sem tudom venni a férfiról, aki a végén vár engem. Nagyon jól néz ki szmokingban és csokornyakkendőben. Niňo vezet, így biztos lehetek benne, hogy nem esek orra, mert ő mindig vigyáz rám. Sergio elé érve vigyorogva teszi a kezem a védőébe.

 - Vigyázz rá te mázlista - suttogja, majd ellép tőlünk.

 - Gyönyörű vagy - csillognak Sese szemei ahogy rám néz.Még mindig elpirulok a bókjaitól. 

  Az anyakönyvvezető szövegére alig figyelek, mert elveszek Sergio szemeiben. Már csak azt hallom, mikor kimondja, hogy "akarom" és én szárnyalni tudnék a boldogságtól. Az én esküm jön és végre én is kimondom "akarom". 

  " A rám ruházott hatalomnál fogva házastársnak nyilvánítom magukat. Megcsókolhatja a feleségét." - halljuk mind a ketten és örömmel teszünk eleget a kérésének. Füttyszó, kiabálás hallatszik mindenhonnan, de minket nem zavar, mert belefeledkezünk egymásba. Egyszer csak Sergio felkapja a fejét.

 - Ez az volt? - néz rám kérdőn, mire bólintok. Óvatosan csúsztatja kezét a már gömbölyödő pocakomra és mikor újra megérzi a rúgást, elvigyorodik.

 - Éreztem - néz rám elolvadva. A vendégek még nagyobb éljenzésbe kezdenek. Paqui lép oda hozzánk kezében a gyönyörűen felöltöztetett lányunkkal, aki most tényleg úgy néz ki, mint egy hercegnő.

 - Most már hivatalosan is egy család vagytok - puszil meg mindkettőnket. Ennél boldogabbak már nem is lehetnénk. Mosolyogva fogadjuk a család és a barátok jókívánságait.

                                                       ~ o ~ o ~ o ~ o ~ o ~

Négy hónappal később

 - Nem azt mondtad, hogy van még hátra két hét? - néz rám idegesen a védő, miközben a kórház felé száguldunk.

 - Sergio, hármas ikrek - nyöszörgöm a fájdalomtól. - A doki is megmondta, hogy bármikor beindulhat a szülés.

  Megérkezünk a kórházba, ahol azonnal a szülőszobába visznek. Sergio egy tapodtat sem mozdul mellőlem. Próbál erőt sugározni belém, hiszen egy szülés nem sétagalopp, főleg ha egyszerre három pöttöm igyekszik kijutni a nagyvilágba. Minden zökkenő mentesen zajlik. Először egy kisfiú, majd egy kislány és még egy kisfiú látja meg a napvilágot. Sergio szeméből szüntelenül potyognak a könnyek a boldogságtól.

 - Szeretlek és az egész életem nem elég, hogy megköszönjem neked ezt a csodát - simít végig az arcomon és megcsókol. Halványan elmosolyodom, majd a fáradtságtól mély álomba zuhanok.

   Szemem kinyitva egy nagyon szép szobában találom magam, ami tele van lufikkal és virágokkal. Az ágy mellett a férjem alszik, ráborulva a kezemre amit megpróbálok óvatosan elhúzni, de mocorgásomra felébred.

 - Jó reggelt - mosolyog rám álmosan és nyújtózik egyet.

 - Neked is. Hol vannak? - kérdezem halkan, mert sehol sem látom a gyerekeket.

 - Mivel ritka a hármas iker és korábban is jöttek, még megfigyelik őket - tájékoztat. - De ha minden igaz, nem sokára hozzák őket enni.

  Alighogy kimondja, nyílik az ajtó és egy nővér tolja be őket. Ijedten nézem a gyerek dömpinget. Sergio meglátja rémült arcomat és nyugtatni kezd.

 - Nyugi. Felveszünk egy babysittert és anya is segít majd. Na meg ahogy a fiúkat ismerem - húzza el a száját - ott fog lebzselni mind nálunk.

  Elmosolyodom, hiszen tudom, hogy igaza van. Etetés után még beszélgetünk, mikor kopognak az ajtón.

 - Bejöhetünk? - pislog rám egy bongyor fej, majd mikor bólintok, szépen sorban bemasíroznak rajta Saraval, Ikerrel és Crissel.

 - Hol vannak? - néz körül érdeklődve a portugál és én elnevetem magam.

 - Nem sokára visszakapjuk őket - mosolygok rá.

 - Hogy vagy? - simít végig a karomon Sara. - Fájt? - teszi fel a kérdést és látom a félelmet a szemeiben.

 - Nyugi - fogom meg a kezét - túl éled - simítok végig a pocakján. - Amikor már a kezedben tartod, elfelejted a fájdalmad.

  Elmosolyodik, sikerült kicsit megnyugtatnom.. Iker boldogan öleli magához.

 - Tudjátok, hogy kedvet csináltok az embernek utánozni titeket? - pislogott ránk Marcelo, de csak én értettem meg a kérdést és vigyorogva nézek rá. A többiek csak értetlenül bámulnak.

 - Enzonak kistestvére lesz - nyögi ki, mire mindenki gratulál. 

  Nyílik az ajtó és már hozzák is a babáinkat.

 - Hát Sergio - vihog Cris - lassan egy egész csapatot össze tudsz hozni a gyerekeidből.

 - Ne irigykedj, inkább fogd meg őt - nyomja a kezébe Sese az egyik babát. - Ő itt Cristopher Sergio Ramos.

  Ronaldo először ledöbben, majd vigyorogva néz a kezében tartott csomagra.

 - Ő is Cris - suttogja, miközben a békésen alvó kisfiúnk arcát cirógatja.

 - Igen, mint a keresztapja - nézek rá és egy élmény őt figyelni, mikor felfogja, hogy mit mondtam.

 - Én? - pislog ránk elhomályosodott tekintettel. - Köszi srácok - ringatja tovább a kicsi Crist.

 - Ő itt Esperanza Tesoro Ramos - nyúl a lányunkért Sergio, és megáll vele Marcelo előtt. - Leszel a keresztapja?

  Bongyi szája elé kapja a kezét majd óvatosan nyúl a piciért.

 - Nekem is lesz hercegnőm - puszilja meg a babát és bólint. - Meg is sértődtem volna, ha csak a nyálgépet kéritek fel - int a fejével Cris felé, aki még mindig csillogó szemekkel gügyög a kezében tartott babának.

  Iker és Sara már tudja, hogy mit szeretnénk, őket már kérdezni sem kell.

 - Igen, igen, igen - tapsikol a nő és már nyúl is a másik kisfiúért. - Őt hogy neveztétek el?

  Sergio rám néz és megforgatja a szemeit mielőtt válaszolnék.

 - Fernando Juan Ramos - mondom, mire mindenki vigyorogva néz a védőre.

 - Ne nézzetek! Ő szülte őket és egy gyenge pillanatomban beleegyeztem, hogy ő adjon nevet nekik - morgolódik, de látom rajta, hogy nagyon is büszke a gyerekeire.

 - Álljatok egymás mellé - kérem őket, majd a fiókomban kutatok a mobilomért. Csinálok róluk pár képet, amiket azonnal elküldök egy üdvözlő szöveggel együtt.

   " Cristopher Sergio, Esperanza Tesoro és Fernando Juan Ramos tegnap este megérkeztek.

      Üdvözletüket küldik az oroszlánoknak és üzenik, hogy jól érzik magukat a keresztszüleikkel."

  Néhány pillanat múlva már csörög is a mobilom. Mosolyogva veszem a fülemhez, hogy utána jó messzire eltartsam onnan.

 - Gratulálunk! - üvölti egy egész csapat a háttérből, majd hallom ahogy Niňo csendre inti őket. Kihangosítom a készüléket.

 - Ügyes vagy Bebě! Gratula. Mond meg Sergionak, hogy majd iszunk.

 - Mikor? - kotyog közbe a védő vigyorogva.

 - Amint leszáll a gépünk nálatok - hangzik a válasz és mi kérdőn nézünk egymásra, de hamar megoldódik a rejtély, mikor Niňo folytatja. - Hétvégén az Atleticoval csapunk össze.

 - Akkor eljöttök hozzánk is? - érdeklődöm izgatottan.

 - Ki nem hagynánk, ugye fiúk? - mire egy óriási csatakiáltás a válasz. - Meglátjuk, hogy ki a jobb piálásban. Chelsea vs. Real Madrid - vihog a Kölyök a telóba. - Most mennünk kell, de majd egyeztetünk.

  Mire észbe kapok, a szobában mind a négy pasi  félkézzel a telefonját nyomkodja.

 - Most mi van? - nézek Sarára.

 - Semmi - sóhajt fel. - Csak izzítják a Reál forró vonalát a piálás miatt.

  Nevetve nézek végig rajtuk. Mindegyikük kezében egy babával szervezkedik, hogy sikerüljön leinni a másik csapatot a sárgaföldig.

  Sergio becsúsztatja a készüléket a zsebébe, majd önelégült fejjel rám néz. Megfogja a kezem és hozzám hajol.

 - Én vagyok a világ legszerencsésebb és legboldogabb férfija és te teszel azzá - néz a szemembe. - Szeretlek Corina Ramos - csókol meg hevesen, amit azonnal viszonzok, majd mikor vége szakad, levegőért kapkodva súgom az ajkai közé:

 - Én is téged Sergio Ramos.

                                                     The End.