Kendra
- Apa, Kendra ébresztő! - hallottam meg Junior hangját a fejem fölül. Fáradtan nyitogatni kezdtem a szemeimet és ami először feltűnt, hogy nem a szobámban vagyok. Ijedten ültem fel és néztem körül.
- Juni, kicsit halkabban - szólalt meg mellettem a portugál, akinek eddig az ölében aludtam. Elpirultam a gondolattól, hogy mit képzelhet rólam. Nem is mertem rá nézni.
- Cris, mi mi a fenét csináltunk? - kérdeztem tőle suttogva.
- Semmit. Teljesen kivoltál mikor hazajöttél és beszélgettünk, majd elaludtál az ölemben én pedig nem akartalak felébreszteni, ezért inkább itt aludtam veled - vonta meg a vállát.
- Köszönöm - csuklott el a hangom mikor eszembe jutottak a tegnap este történtek. A szemeimet újra ellepték a könnyek. Szívem ezer darabra törve hevert körülöttem. Cris megfogta az állam és maga felé fordította.
- Baba, szedd össze magad! Az a szemét nem ér annyit, hogy tönkre tedd magad miatta. Rá fog jönni, hogy egy kincset dobott el magától, de akkor már késő lesz - próbált lelket önteni belém.
Junior, aki eddig mellettünk állt és figyelmesen hallgatott minket, megszólalt.
- Éhes vagyok!
Egyszerre robbant ki belőlünk a nevetés.
- Látod? Az élet nem áll meg - kapta fel a kisfiút és össze-vissza puszilgatta.
- Gyorsan lezuhanyozom, rendbe teszem magam és már jövök is - indultam el az emeletre. A szobámba lépve mázsás súlyként szakadt a nyakamba a tegnap este. Az éjjeli szekrényemről közös képünk nézett vissza rám, míg a szobám falát beborították a tőle kapott képeslapok. Minden országból küldött nekem néhány szerelmes sort.
- És ki tudja, hány országban talált magának valakit, akivel elüthette az időt? - tettem fel a kérdést suttogva.
Melegítőt vettem elő és elindultam zuhanyozni. A tükröt messzire kerültem, mert sejtettem, hogy borzalmasan nézhetek ki egy átsírt éjszaka után. Beléptem a fülkébe és megnyitottam a csapot. A hatalmas zuhanyrózsa elárasztotta a testemet forró vízcseppekkel. A zokogás újra erőt vett rajtam és a könnyeket, fejemet a rózsa felé fordítva tüntettem el. Elzártam a vizet, majd egy törölközőt tekertem magamra és a tükör elé lépve félve néztem fel. A látványtól ledöbbentem. Szemem vörös volt és fel volt dagadva. Az orrom kipirult a sok fújástól, de a legrosszabb a szám sarkában bujkáló ránc volt, ami lefelé görbülve mutatta meg, hogy viselője megtört. Amilyen gyorsan csak tudtam, megtörölköztem, felvettem a melegítő nadrágomat és egy kinyúlt pólót, ami tökéletesen tükrözte jelenlegi lelkiállapotomat. Kezembe fogtam az alapozót és próbáltam szalonképesre varázsolni magam. Többé-kevésbé sikerült is. Hajamat gyorsan kifésültem, majd lófarokba fogtam. Még egy pillantás a tükörbe és már siettem is le a két Ronaldohoz.
A konyhaajtóban megtorpantam. A látvány nem volt mindennapi. Junior a konyhapulton ült és kacagva figyelte, ahogy Cristiano a palacsintákkal zsonglőrködik. A portugál büszkén kihúzta magát, mikor meglátott.
- Ma én csinálom a reggelit, palacsinta lesz - mutatott a serpenyőre, amiben már füstölt a tészta.
- Oda... - akartam szólni, de Cris észrevéve a füstöt, kapkodva próbálta megfordítani, de csak a földre pottyantotta a feketére sült tésztát - ...ég.
- Na jó, ezt még gyakorolnom kell - vakarta meg a tarkóját.
- Beolajoztad a serpenyőt? - kérdeztem és már csináltam ia, amit mondtam.
- Azt minek? - nézett rám hatalmas szemekkel.
- Talán, hogy ne égjen le? - vigyorogtam rá.
- Akkor azért nem jött össze - csapta homlokon magát amitől Junior nevetni kezdett. - Ne nevess - nézett vészjóslóan a fiára, aki érezte, hogy ebből hatalmas játék lesz és csakazért is folytatta a kacagást. Cris megfogott egy kis lisztet és a kisfiú majdnem fekete hajába fújta. Juni elkerekedett szemekkel nézett az apjára, de nem sokáig, mert belenyúlt a lisztes zacskóba és revansot vett. Percek alatt disznóólat csináltak a konyhából, amíg én kisütöttem a palacsintát.
- Befejezni! - vágtam csípőre a kezem, mire mind a ketten úgy néztek rám, mint két megszeppent kisgyerek. - Most felmentek, rendbe szeditek magatokat - néztem rájuk szigorúan. - Addig én rendet rakok - mutattam a csatatérre, amit csináltak.
Szófogadóan masíroztak fel az emeletre. Összesöprögettem, letöröltem a pultot és elraktam a hozzávalókat a helyükre. Pont végeztem mikor a két tiszta fiú levágtatott a konyhába. Eléjük tettem a tányért rajta a palacsintával. A hűtőből kivettem a tejszínhabot és a lekvárt. A szekrényből pedig elővarázsoltam egy üveg nutellát.
- Jó étvágyat! - ültem le melléjük és örömmel néztem hogyan tömik magukba a finomságot.
- Te nem eszel? - kérdezte Cris, miután lenyelte a sokadik palacsintáját.
- Nem vagyok éhes - húztam el a számat, mert az étel említésétől is görcsbe rándult a gyomrom. Tegnap a vacsora kellős közepén nyögte ki Raúl, hogy mit tett. Mivel nem akartam, hogy lássa rajtam, mennyire összetört, így felálltam és otthagytam. Taxit fogtam és a hátsóülésen sírva fakadtam. Szegény sofőr hiába próbált vigasztalni, nem sikerült neki.
- Ne csináld ezt - nézett rám mindent tudóan a portugál. - Azzal, hogy nem eszel csak legyengülsz és tönkre teszed magad. Mutasd meg neki, hogy nélküle is boldog lehetsz.
Levágott egy darabot a palacsintájából és a számhoz emelte - Egyet az én kedvemért - mondta vigyorogva, mikor elfogadtam tőle. - Egyet Juni kedvéért - mosolygott a fiára, aki bólogatva nézte, hogyan etet meg az apja. Ezt játszottuk egészen addig, mikor már éreztem, hogy nem fér belém több.
- Ennyi - tettem fel a kezemet, hogy megállítsam a villát.
- Na, még ezt az egyet, mondjuk Iker kedvéért - tudta, hogy a kapus nevének aki a barátom volt, úgysem tudok ellenállni.
- Mi van velem? - lépett be az ajtón az emlegetett szamár.
_ Apa megetette Kendrát - tapsikolt Juni - és az utolsót a te kedvedért ette meg - magyarázta lelkesen.
- Jó kislány - simított végig vigyorogva a hajamon, mint egy óvódásnak. - Ügyes voltál - cukkolt, majd puszit adott.
- Csak azért nem mondok erre semmit, mert ami elhagyná a számat, az nem a kicsi fülének való - durcáskodtam, míg a két focistából kitört a nevetés. - Férfiak - forgattam meg a szemeimet és otthagytam őket. Felmentem a szobámba és egy óriási sóhaj után elkezdtem Raúl mentesíteni a szobámat.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése