Cris
Végre újra itthon. Jó volt a családommal, de hiányzott Madrid, azon belül is egy valaki. Első utam hozzá vezetett. Junior teljesen kidőlt, így a kezembe vettem és úgy csengettem be a lányhoz.
- Szia - köszöntem halkan. Végig nézve rajta ami először feltűnt azok a szeme alatti karikák voltak. Fáradtnak tűnt.
- Szia! Gyere beljebb - mosolygott rám. Már ettől jobb kedvem lett. Nagyon hiányzott a pihenőm alatt, ezért sokat meséltem róla a tesóimnak, akik szeretnék őt megismerni.
Hálásan követtem, mikor segített Juniort kényelmesen lefektetni a szobájában. Lopva körül néztem és tetszett a látvány. A szoba nagyon nőies volt, akárcsak a tulajdonosa. Mindent belengett az illata. Szemem megakadt a hatalmas ágyon amitől képek kezdtek bevillanni előttem. Megráztam a fejem és elindultam Ana után a konyhába. Lent elmagyaráztam neki, hogy miért hozzá jöttem először.
- Hiányoztál - nyögtem ki.
- Ti is hiányoztatok -mondta kedvesen, majd hozzá tette, hogy a többiek is. Elmesélte, hogy minden nap telefonálnak neki.
- Rosszabbak, mintha a szüleim lennének.
- Pedig úgy hallottam, hogy hirtelen lett két bátyád - nevettem rá.
Mosolyogva mesélte el, hogy Iker és Marcelo Húginak szólítja és, hogy ez mennyire jól esik neki, de kért, hogy ne áruljam el a fiúknak.
A hasam már jelezte, hogy régóta nem jutott táplálékhoz. Mióta beléptem a lakásba, azóta incselkedtek velem az illatok.
- Éhes vagy? - kérdezte a lány.
- Nagyon - feleltem az igazsághoz hűen. - Már alig vártam, hogy újra ehessek a főztödből.
Ana hatalmas adag zöldséglevest tett elém. Mit ne mondjak, isteni finom volt. Bell leült és nézte, ahogy eszem. Feltűnt, hogy ő nem is eszik. Szóvá tettem a dolgot, de ő csak legyintett. Végig néztem az alakját, ami megint vékonyabb lett, mióta láttam. Jól lecsesztem érte és közben elfogyott a levesem.
- Kérhetek még? - pislogtam rá szépen. Nevetve szedett még egy adagot. Mikor a felénél tartottam, akkor varázsolta elém a palleját. Ez így nem ér! Közben Junior is felébredt, de Ana nem engedte, hogy felálljak az asztaltól, inkább ő ment fel a fiamért. Nem sokkal később Juni már az én kezemben volt. Hogy megköszönjem a kaját, egy puszit nyomtam Ana arcára. Élvezettel néztem ahogy elpirult. Megetettem a kicsit, mikor befutottak az ikrek és Lexy is.
- Hol az utánfutód? - kötekedtem a szőkével, és míg itt volt, élvezettel szívattam. Mikor Lexy lelépett, Ana tettetett haraggal nézett rám, de aztán elkottyantotta, hogy a barátnőjének van egy hatalmas posztere Mesutról.
- Ezt el kell mondanom neki - kaptam vérszemet.
- Meg ne próbáld - fenyegetett meg az ujjával.
- Ne mutogass, mert megharapom - hülyéskedtem vele.
- Azt próbáld meg - vágta oda, és nekem nem kellett több elkaptam az ujját és óvatosan megharaptam. Szuper gyorsasággal rántotta el és láttam rajta, hogy őrült zavarban van. Bennem pedig megmozdult valami. Elég volt csak az ujjához érnem, máris minden vér az altájam felé áramlott. A kisördög felébredt bennem, ezért muszáj volt még egy kicsit húznom az agyát. Mögé léptem és a fülébe suttogtam.
- Nem vagy elég gyors.
Elégedetten vettem észre, hogy teste reagált a közelségemre. Sajnos Lináék megzavartak, így nem folytathattam a játékomat, de nem baj van még időm.
Lina lelkesedése a fociért még engem is megmosolyogtatott, ezért megkérdeztem Anát, miért nem járatja edzésre. Elregélte, hogy egyedül nem mer autót venni, pedig nagyon jól jönne nekik.Kapva-kaptam az alkalmon és felajánlottam a segítségemet, mire örömében a nyakamba ugrott., majd szégyenlősen eltávolodott. Néha olyan volt, mint egy kislány, de én szerettem benn ezt a kettősséget.
A meccs kezdetekor ellátott minket mindenféle jóval és aztán leült, nagyon messze tőlem. Végig szurkoltuk az egész játékot ami 3-0-ás végeredményt hozott.
- Ez jó volt - állt fel Ana és kinyújtózott. A szemeim majd kiestek a helyükről. Ana mosolyogva nézett a kanapéra, ahol a három törpe már mélyen aludt. A telefonjával csinált róluk egy képet és elküldte valakinek.
- Haza kéne mennünk - gondolkodtam hangosan és azon gondolkodtam, hogyan fogom a fiamat hazavinni.
Köpni-nyelni nem tudtam Ana ötletétől miszerint aludjunk nála. Ramos meg fog őrülni, ha ezt megtudja - húzódott vigyorra a szám.
- Nem zavarunk? - kérdeztem udvariasságból. Erre Ana ecsetelni kezdte, hogy mennyire nem tenne jót ha minden nap ingáznánk és én csak lelkesen bólogattam. Örültem, hogy nem akar egyedül maradni és ez nekem és a fiamnak kedvezett.
- Ha Neymar kibírja a kanapén, akkor én is - jelentettem ki.
- Ki mondta, hogy ő ott alszik? - kérdezte a lány.
Nem akartam elhinni, hogy a brazil inkább hotelbe megy és erre rá is kérdeztem. Teljesen ledöbbentem, mikor Ana elmondta, hogy ők együtt szoktak aludni. Az én agyamat elöntötte a féltékenység. Neymar és Ana egy ágyban? Bell gyorsan elmagyarázta, hogy soha nem feküdtek le egymással és nem is fognak.
- A marha - szaladt ki a számon. Valami viszont szöget ütött a fejemben. - Ha ő veled alhat, akkor én miért nem? - kérdeztem reménykedve, de Ana gyorsan lehűtött. Zavartan vakartam meg a fejemet, mert nem volt miben aludnom. Bell egy pillanatig gondolkodott, majd a kezembe nyomott egy mezt.
- Santos? Na ne már? - húztam el a számat.
- Hát még mindig jobb, mint a mostani Barcelonás - somolygott rajtam. Beletörődve mentem zuhanyozni, majd mikor végeztem még néztem egy kicsit a tévét. Ana is végzett és mikor elment mellettem a konyhába, édes illat lengte körül. Gondolataimban már a köntöse alatt jártam.
- Jó éjszakát - köszönt el tőlem mosolyogva.
- Jó éjt - villantottam rá én is egy mosolyt, majd próbáltam kényelmesen elhelyezkedni. Még az idegen környezetben is hamar elnyomott az álom.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése