Házasság extrákkal 2.

Cris

   Junit már rég lefektettem és én is indultam volna aludni, mikor meghallottam a zár kattanását. Csodálkoztam, hogy Kendra ilyen hamar hazaért, és Raúl kocsiját sem hallottam. Vigyorogva vártam, hogy a nappaliba érjen. Tudtam, hogy mennyire fontos volt neki ez az este és akármennyire is utáltam a barátját, szurkoltam neki, hogy boldog legyen. Mikor belépett elég volt egy pillantás rá és már ugrottam is fel, hogy a karjaimba zárjam zokogó testét. Magammal húztam a kanapéra és tovább ölelve próbáltam megnyugtatni. Nem tudom, mit tett vele az a szemét, de nagyon nagyon megbánja, hogy ilyen állapotba hozta. A görcsös zokogás lassan hüppögéssé szelídült, majd az is abba maradt.
 - Mi történt? - kérdeztem halkan.
  Felemelte a fejét és könnyektől maszatos arcát rám emelte. A szemei fájdalommal telin csillogtak, haja kibomlott és kócosan omlott a vállára, de még így is szép volt.
 - Megcsalt - suttogta sírástól rekedt hangon.
  Karjaim megfeszültek körülötte, pedig a java még hátra volt a történetnek.
 - Szakítottunk - mondta és én döbbenten meredten fájdalomtól eltorzult arcára.
 - Hogy mit csináltatok? - kérdeztem meg hangosabban, mint kellett volna.
 - Jól hallottad, szakítottunk - válaszolt rekedten. - Azért hívott el, hogy elmondja, pár hónapja lefeküdt egy lánnyal, aki teherbe esett tőle.
  Már nem zokogott, de a könnycseppek megállíthatatlanul folytak le kipirult arcán. Elengedtem és a konyhába mentem. Öntöttem egy pohár vizet és bevittem neki egy csomag zsebkendővel együtt.
 - Köszönöm - nyúlt a pohár után és az utolsó cseppig kiitta. Kifújta az orrát és megtörölte a szemét. Egy csepp festék sem volt már rajta, mégis vonzó volt. Miket beszélek? - vágtam magam nyakon gondolatban. - Kendra itt ül előttem összetörve, én pedig azon gondolkodom, hogy milyen jól néz ki még így is. Egy görény vagy Ronaldo - szidtam magam.
 - Tudod - hajtotta a fejét az ölembe -ezek után bele sem merek gondolni, hogy hányszor csalhatott még meg.
  Cirógatni kezdtem az arcát és simogattam a haját. Puha és selymes volt a tapintása. Jól esett azzal szórakozni, hogy beletúrtam, majd kiengedtem az ujjaim közül.
 - Raúl egy idióta barom - mondtam. - Észre sem veszi, hogy mekkora kincset engedett ki a keze közül. Ha az enyém lettél volna, soha nem engedlek el - vallottam be neki, de válaszként már csak a szuszogását hallottam. Elaludt. Végig néztem rajta. Ruhája ami induláskor úgy állt rajta, hogy a szavam is elállt tőle, most gyűrötten ölelte körbe a testét. Óvatosan hátra nyúltam és a kanapé támlájáról lehúztam a takarót, és betakartam vele. Nem akartam felkelteni a mozgolódásommal. Annyira meghitt volt a pillanat, hogy hátradőltem, minél tovább ki akartam élvezni. Mostanában úgysem volt ilyenben részem. Irinával a kapcsolatom kezdett zátonyra futni. Nem vallottuk be, de lassan a szexen kívül más már nem nagyon tartott össze minket. Irina folyton bulizni akart, jönni-menni míg én szerettem volna több időt tölteni a fiammal és nyugiban pihenni. Annyira agyaltam ezen, hogy észre sem vettem, elnyomott az álom.