Cris
Ez egy olyan szituáció volt, amivel egyikünk se számolt. A fiam csillogó szemekkel nézett Kendrára, aki hirtelen nem is tudta, hogy mit mondjon, olyan zavarban volt. Nem gondoltam volna, hogy ennyire hiányzik egy anya a fiam életéből. Igyekeztem neki mindent megadni, de úgy látszik, a másik szülőt semmivel nem tudtam pótolni.
- Igen Juni - kapta az ölembe a fiamat - ha elveszem Kendrát, ő lesz az anyukád.
- Ha Irinát vetted volna el akkor ő is az lett volna? - kérdezte nem túl lelkesen.
- Igen - válaszoltam az igazsághoz hűen.
- Akkor nagyon örülök, hogy Kendrát választottad. Őt jobban szeretem - nyomott egy édes puszit az arcomra. Ránéztem a lányra, aki könnybe lábadt szemekkel nézett minket majd elfordult és kiment a konyhából. Értetlenül néztem utána.
- Add ide Junit - szólalt meg a védő akinek a jelenlétéről meg is feledkeztem - és menj utána!
Átadtam a kicsit Sergionak és Kendra keresésére indultam. A kerti hintában találta rá, sírt.
- Mi a baj? - ültem mellé, de nem szólalt meg csak a mellkasomba fúrta a fejét. Hagytam, hagy nyugodjon meg és aztán újra feltettem a kérdést, miközben az álla alá nyúltam és magam felé fordítottam az arcát. Szemeit lehunyva tartotta, pillái nedvesek voltak a sírástól és alsó ajkát a fogai közé szorította. Hatalmas önuralmamba került, hogy ne támadjam le és ne csókoljam fulladásig. Pillái megrebbentek és felnyitotta őket. A fájdalom ami a szemeiben kavargott, mellbe vágott.
- Kérlek mond, hogy nem én tettem valamit amivel megbántottalak - néztem rá esdeklőn, mire halványan elmosolyodott.
- Nem, vagyis nem közvetve, csak belegondoltam, hogy milyen szomorú lesz Junior ha elválunk és másik anyukát kell megszoknia.
Szíven ütött, hogy most is a fiammal foglalkozik és nem magával.
- Te mindig mellette maradhatsz - ajánlottam fel hirtelen.
- Meglátjuk - mosolygott rám keserűen és most én éreztem a fájdalmat, ha arra gondoltam, hogy a szerződés lejárta után elhagy minket, engem. Nem engedhetem, hogy eltűnjön az életemből - tökéltem el magamban. Ha törik, ha szakad ez a házasság működni fog és akkor majd nem akar elmenni.
- Cris - kiabált ki anya az ajtón. - Megjött az ügyvéd.
Kendra ijedten nézett rám, így kötelességemnek éreztem újra megkérdezni.
- Biztosan ezt akarod?
Egy pillanatnyi hezitálás után bólintott.
- Igen - állt fel és letörölte a könnyeit. - Mehetünk - mosolygott rám kedvesen. Elképedve néztem rá. Hol volt eddig a szemem? Miért nem láttam meg Őt korábban? Megfogtam a kezét és megcsókoltam a gyűrűsujját.
- Köszönöm - néztem rá hálásan, majd kézenfogva beléptünk a nappaliba, ahol már Seňor Pereira várt minket
Kendra
Az ügyvéd felolvasta a szerződés összes pontját és mindent elmagyarázott nekünk.
- Ez mi? - mutattam egy záradékra, ami feltűnően kisbetűvel volt írva.
- Nos ez - jött zavarba Cris és valamennyire Seňor Pereira is.
- Ez a záradék azt tartalmazza, hogy amit Cris a házasság alatt vesz magának, az a magáé és nem kell visszaadnia a szerződés lejárta után - világosított fel az ügyvéd.
- Micsoda? - pislogtam elhűlve a focistára.
- Szeretném ha valamivel honorálni tudnám, hogy ezt teszed értem.
- De Cris... - tenyerét a számra tapasztotta és könyörögve nézett rám.
- Kérlek Kendra! Ez nekem semmiség, viszont megnyugtatja a lelkiismeretemet.
Belenéztem az igéző barna szemeibe, ahonnan csak az aggodalmat olvashattam ki, hogy visszautasítom az ajánlatát.
- Rendben - adtam meg magam sóhajtva.
- Akkor ide kérek egy aláírást - tolta elém a szerződést az ügyvéd - és ide is, és ide is - íratta alá három példányban, majd Cris is így tett. - Most rányomom a bélyegzőt és én is hitelesítem - magyarázta. - Így ni! Készen is vagyunk. Egy az öné Seňorita Froster, ez a tiéd Cris és egy nálam marad, ha valami gond lenne - csúsztatta be a lapot az aktatáskájába.
- Köszönöm Julio - ráztak kezet, majd az ügyvéd távozott, Cris kikísérte.
Kezemben a szerződéssel ültem a nappaliban és elrévedve néztem az aláírásokat. Most először bizonytalanodtam el. Vajon jól teszem, ha hozzámegyek a barátomhoz, akivel semmit nem érzünk egymás iránt? Vagy lehet, hogy csak ő nem érez semmit?- jutottak eszembe a Cris közelében tapasztalt reakcióim. És mi lesz Juniorral? Nem akarom, hogy a válás után sérüljön az amúgy is törékeny kis lelke.
- Jól vagy? - ült le mellém Dolores és átkarolta a vállamat.
- Nem tudom, összezavarodtam - vallottam be lehajtott fejjel.
- Elhiszem - simított végig a hátamon. - Ha ez megnyugtat, nagyon hálás vagyok, hogy bevállalod ezt a fiamért. Tudod egy anyának mindig fáj, ha bántják a gyerekét. Ráadásul Cris ezt abszolút nem érdemli meg, mert ő olyan jó ember - lágyult el a hangja. - De van egy nagy hibája, mindig rosszul választ párt.
Döbbenten néztem Doloresre.
- Jaj, nem rád értettem - szabadkozott azonnal. - Irinára, Juni anyjára és a többi üresfejű libára gondoltam, akikkel eddig dolga volt - sorolta a nőket mérgesen és nekem a féltékenységhez hasonló érzés kezdte szorítani a szívemet. - Ebből azt akartam kihozni, hogy nem ismertem még olyan jószívű, kedves és bátor nőt, mint te. Tudom, hogy ez a házasság csak papíron fog létezni köztetek, de érzem, hogy mégis mindketten, sőt hárman boldogok, lesztek ezalatt az idő alatt míg tart - hajolt hozzám és megpuszilt. - Most az egyszer jól választott fiam - mosolygott rám majd otthagyott.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése