2015. január 30., péntek

Házasság Extrákkal 42.rész

Cris

   - Készen vagy? - kopogtam be a fürdőszobába.
 - Mindjárt, már csak a sminkem van - hallottam meg a választ és néhány perc türelmetlen várakozás után tényleg kinyílt az ajtó és kilibbent rajta az én édes kis feleségem.
 - Hű a mindenit - szaladt ki a számon miközben szemeimmel majd felfaltam az előttem álló lányt.
 - Jó leszek így? - nézett végig magán idegesen.
 - Gyönyörű vagy - bókoltam neki amitől elpirult.
 - Jó, de most komolyan. Nem túl rövid vagy nem túl...
 - Nyugi van - húztam magamhoz a derekánál fogva és beleszippantottam a nyakába, ahonnan a számomra oly ismerős vanília illat belekúszott az orromba, felpezsdítve a véremet - csak egy idióta buliba megyünk, nem a spanyol királyhoz.
 - Cris - rebegte halkan a nevemet, amitől majdnem elveszettem a fejemet. - Indulnunk kéne, ha nem akarunk elkésni - csúsztatta tenyerét a mellkasomra és megpróbált eltolni, teszem hozzá, sikertelenül.
 - Nekem jobb ötletem van - csókoltam a füle tövénél lévő érzékeny pontra - vegyük le ezt a ruhát és maradjunk itthon.
 - Hogyisne! - csattant fel mérgesen. - Nem azért készülődtem fél délután, hogy most öt perc alatt tönkre tedd. Bírj magaddal és hagyd a nemesebbik részed a nadrágodban.
 - Nem tehetek róla, hogy a "nemesebbik részem" - nyomtam meg a szót - teljesen megőrül érted - haraptam aprókat a nyakától a válláig, amit édes kis sóhajokkal fogadott. A nadrágom egyre szűkösebbé kezdett válni és éreztem, hogy Kendra is lassan feladja az ellenállását. Végig csókoltam az állát majd ajkaimat az övére nyomtam és birtokba vettem a mézédes száját. Kezem már a ruha elbújtatott cipzárját kereste, mikor megszólalt az az istenverte telefonom. Megpróbáltam nem tudomást venni róla, hátha elhallgat, de ez nem következett be. Idegesen szakadtam el a karomban tartott lánytól.
 - Mi van? - szóltam a készülékbe nem túl kedvesen.
 - Bocsi, ha megzavartam valamit - röhögött hangosan Sergio -, de az újságírók lassan szétszedik a helyet, ha nem igyekeztek. Állítólag ígértél nekik egy interjút, ha nem csesztetik Kendrát amikor Junival van.
 - Erre bezzeg emlékeznek - túrtam morogva a hajamba miközben figyeltem ahogy a kedvesem megigazítja magán a ruhát és egy aprócska mosolyt villantva rám kimegy a szobából.
 - Oké, mond meg nekik, hogy már úton vagyunk és megkapják a szaros válaszaikat.
 - Rendben és mégegyszer bocs haver - röhögött a telefonba a védő, mint a fakutya.
 - Kapd be - nevettem el én is magam és kinyomtam a készüléket.
Lesiettem az emeletről, hogy megkeressem Kendrát, de ő már kabátban állt az ajtóban.
 - Indulhatunk? - kacsintott rám huncut mosollyal kívánatos ajkán.
 - Mindjárt - préseltem az ajtónak hirtelen. - Ugye tudod, hogy ezt nem úsztad meg, csak későbbre halasztottuk? - haraptam a fülcimpájába picit, majd újra megcsókoltam. Egészen addig játszottam a bársonyos nyelvével, míg meg nem éreztem, hogy kezeivel a hajamba túrva húz közelebb magához és sóvárgó ölét hozzám dörgöli. Vigyorogva engedtem ki karjaim közül és nevetve figyeltem ahogy vágytól elsötétült szemeiben felvillant a harag.
 - Oké - szólalt meg szexi, rekedt hangon, amitől kedvem lett volna vissza vinni a szobánkba, de nem tettem. - Te akartad - nyalt végig vörössé duzzadt ajkain. - Fogsz te még kegyelemért könyörögni Cristiano Ronaldo dos Santos Aveiro - fordított nekem hátat és sietős léptekkel a kocsihoz indult.
 Tudtam, hogy nem volt szép dolog tőlem amit tettem, de csak nevettem a fenyegetését hallva. Akkor kezdtem felfogni, hogy tényleg komolyan gondolja, hogy megbüntet, mikor az autóban feljebb húzta a szoknyáját, így szinte meztelenül hagyta az egész lábát.
 - Kendra - nyögtem fel a látványtól.
 - Igen Cris? - pislogott rám ártatlan szemekkel.
 - Ne csináld - bámultam a formás combjait.
 - Mit? Ja ezt? - húzta még feljebb az anyagot, az őrület határára taszítva engem. - Neked az útra kell figyelni és nem rám - fordította el kuncogva a fejemet egyenesbe. - Amúgy is viselkedj, mert mindjárt ott vagyunk - váltott kioktatóra a hangja.
 - Igazi boszorkány vagy, tudsz róla? - morogtam az orrom elé majd bekanyarodtam a klub parkolójába. Szemem sarkából láttam, hogy Kendra visszaigazítja a ruháját és egy mosolyt erőltet az arcára. Megszólalni nem volt időm, mert a vakuk irtózatos villogásba kezdtek.
 - Annyira utálom ezt - hallottam meg a lány dünnyögését mellőlem.
 - Sajnálom - néztem rá mire végre egy halvány, igazi mosoly csillant meg az ajkán.
 - Nem te tehetsz róla - simított végig az arcomon én pedig belefeledkeztem a csodálatos, kék szempárba.
Arra eszméltem, hogy egyre jobban lökdösik az autót, így mélyet sóhajtva kiszálltam és a szokásos mosolyomat magamra erőltetve segítettem ki a feleségemet a kocsiból. Mint várható volt, a piócák azonnal megrohantak a kérdéseikkel, amikre a megegyezésünkhöz híven válaszoltam. Egy idő után már kezdett fájni az arcom a magamra erőltetett mosolytól, így elköszöntem és kézen fogva behúztam magammal Kendrát a klubba.
 - Köszönöm, hogy ilyen türelmes voltál - sóhajtottam fel.
 - Cris, ez a dolgom - válaszolta szomorú felhanggal, amitől a szívembe szúrt valami. - Parádézok melletted, ahogy megbeszéltük.
A nyelvemen volt, hogy bevallok neki mindent. Azt, hogy nem akarom, hogy csak a papír miatt legyen velem, hogy nem akarom, hogy amikor lejár a szerződés elhagyjon, de valamiért nem tudtam megtenni. Talán féltem az elutasítástól.
 - Na végre! - perdült egyszer csak elénk Sergio. - Hagy nézzelek kislány - forgatta meg Kendrát a tengelye körül és bennem már ettől felébredt a féltékenység zöld szemű szörnye. - Gyönyörű vagy - hajolt a lány kézfejéhez, mint egy elfuserált lovag és megcsókolta.
 - Jól van, elég volt az ömlengésből - szakítottam félbe a hódító akcióját idegesen.
 - Csak nem féltékeny vagy? - röhögött fel Ramos, majd a szájához kapta a kezét. - Ja nem is, csak megzavartam a...
 - Kuss! - dörrentem rá, de elkéstem, mert Kendra azonnal megértette, hogy miről beszél az idióta védő és pirulva szegezte a tekintetét a földre.
 - Oké, bocsi - komolyodott meg végre Sergio. - Befejeztem. Gyertek, megmutatom, hol vannak a többiek - indult el előttünk.
Nagy nehezen átverekedtük magunkat a tömegen mire elértük a csapatnak fent tartott asztalt. Marcelo, Clarisse, Iker, Sara, Pepe, Ana, Fabio, Victoria, Benzema és Sergio ült velünk egy asztalnál. A többiek a mellettünk lévő asztaloknál foglaltak helyet.
 - Mi van itt ma? - néztem végig a rengeteg emberen.
 - Nem tudom, de láttam egy-két matracost is, sőt ha nem csalt meg a szemem még a Barcából is befigyeltek néhányan - húzta el a száját Marcelo.
 - Szerintem megint egy "nincs a fiúknak semmi baja egymással" partin vagyunk - legyintett lemondóan Benzema. - Pedig ha tudnák, hogy van olyan akit egy kanál vízben megtudnék fojtani - morogta idegesen.
 - Nocsak, meséld el Marci bácsinak, ki bántott? - hajolt hozzá a bongyor hajú, de röhögve vissza is húzódott, mikor Karim nyakon akarta vágni.
Az egész este hasonló jókedvű hangulatban telt el. Megvacsoráztunk, majd miután leszedték az asztalokat, megnyitották a másik termet, ahonnan hangos zene hangjai hallatszódtak át.
 - Megyünk? - néztünk egymásra, majd egy egyöntetű bólintás után elindultunk. Mindenki a saját párjával táncolt, míg Sergio és Karim szabad préda után néztek.
Szorosan öleltem át a felségem derekát és élveztem, hogy a karjaim közt tarthatom. A vérem szinte forrt, de ő csak nevetve elhúzódott minden próbálkozásom elől.
- Megmondtam Cristiano Ronaldo - suttogta a fülembe -, hogy fogsz te még könyörögni nekem - tért ki újabb csókom elől.
 - Kendra - mordultam rá - ne játssz a tűzzel, mert könnyen megégetheted magad!
 - Akkor én most megyek és lehűtöm a tüzet, nehogy igazad legyen - lépett ki a karjaim közül és elindult a mosdók felé.
 - Ne kísérjelek el? - kérdeztem nevetve.
 - Nagy kislány vagyok, megoldom.
Lesétáltam a parkettről, miközben szemeimmel a feleségem alakját követtem egészen addig, míg el nem tűnt a mosdókhoz vezető folyosón.
 - Csinos a kicsike - állt meg mellettem állítólagos argentin ellenségem.
 - Köszönöm Lionel - fogtam kezet a Barca nagyágyújával. - Amúgy hogy vagy?
 - Már jobban - sóhajtott fel. - Bár annyira sosem leszek jól, hogy élvezzem ezt az idióta felhajtást - mutatott körbe.
 - Tehát neked is feltűnt, hogy ez nem csak egy sima csapat buli? - nevettem el magam.
 - Viccelsz? Azok után, hogy lépten-nyomon "ellenségekbe" botlok - karmolt a levegőbe - furcsa lenne, ha nem jönnék rá, mire megy ki a játék.
 - Még jó, hogy a piócákat nem engedték be, mert holnap már arról menne a suskus, hogy valamelyikünk klubbot vált.
 - Sajnos annak, hogy a hobbinknak élünk, vannak árnyoldalai is, mint például a média - húzta el a száját Messi.
 - Ne is mond - ráztam meg a fejemet. - Meg kellett ígérnem egy interjút, cserébe, hogy békén hagyják Kendrát és Juniort.
 - Szánalmasak.
 - Azok - értettem vele egyet. Hirtelen a mosdók felé kaptam a fejemet, ahonnan még a zenén is átszűrődő kiabálást hallottunk meg. Sietve törtem utat a táncoló tömegen.
 - Ha mégegyszer hozzám érsz, eltöröm a kezed! - hallottam meg a feleségem dühös hangját.
 - Mi történt kicsim? - álltam meg mellette, amit jól látható megkönnyebbüléssel fogadott.
 - Semmi, csak ez a... ez - mutatott az előtte állóra - azt hitte, hogy jó poén a fenekemet fogdosni, de remélem most megtanulta, hogy nem minden nő teszi szét a lábait neki.
Dühösen néztem az ismerős focistára, akinek az arcán ott égett a feleségem tenyér lenyomata.
 - Hülye picsa - köpte a szavakat Kendrának és egy lépést tett felé, de elé léptem.
 - Kotródj innen Turan - sziszegtem dühösen az ittas Atleticosnak.
 - Jól van, nem kell a balhé - tette fel a kezeit, de a szemei sunyin villogtak. - Amúgy sem kéne amihez a mocskos kezed hozzáért, hát még másod - vigyorodott el, de az öklöm azonnal letörölte onnan az utolsó morzsáját is a jókedvének.
 - Takarodj! - üvöltöttem rá, de mielőtt jobban neki ugorhattam volna, Iker és Sergio lefogtak és arrébb taszigáltak.
 - Nyugi Cris - nézett rám szigorúan a Kapitány. - Nem éri meg, hogy holnap a címlapon viríts egy részeg fasz miatt.
 - Igazad van - bólintottam, majd Kendrához léptem. - Minden rendben?
 - Igen - eresztett meg egy halvány mosolyt -, de ha nem gond, akkor haza szeretnék menni.
 - Persze - simítottam végig az arcán. - Fiúk, azt hiszem mi lelépünk - fordultam a csapattársaim felé, és kezemet a lány derekára csúsztattam.
 - Oké - vigyorodott el Sergio - Húzódjatok csak félre, ha már nem bírtok magatokkal.
 - Sese - forgatta meg a szemeit Kendra. - Annyira idióta vagy.
 - Nem is, csak előrelátó - emelgette meg perverzen a szemöldökét felénk.
 - Ne is törődjetek vele - legyintett Iker. - Menjetek a másik ajtón, mert Gabi és Garcia ezen húzták ki azt az idiótát - mutatott a hátunk mögé.
 - Köszi Kapitány - kezeltem le vele. - Légyszi mond meg a többieknek, hogy...
 - Cris, induljatok már - nevetett fel Iker. - Majd én elmondom a többieknek, hogy mi történt, mert ha Sergiora bízom, akkor holnapra már te leszel a hős lovag, aki levágta a sárkány mind a hét fejét és kiszabadította a királylányt.
 - Nem is szoktam ilyeneket kitalálni - húzta el duzzogva a száját a védő.
 - Nem, ennél durvábbakat szoktál - nevettünk fel, majd Kendra nyomott egy puszit mind két férfi arcára és végre elindultunk haza.
Beültünk a kocsiba és csikorgó kerekekkel kilőttem a parkolóból. Miután meggyőződtem róla hogy egy firkász sem követ, levettem a lábam a gázpedálról.
 - Jól vagy? - fordultam Kendra felé.
 - Igen, csak egy percre megijedtem - vallotta be zavartan miközben a szoknyája szélét gyűrögette.
 - Sajnálom - simítottam kezemet az övére. - Sajnálom, hogy nem tudok minden pillanatban veled lenni és megóvni ettől a sok szarságtól - mondtam keserűen.
 - Cris, ez nem rajtad múlt - nézett rám édesen és nekem ettől a nézéstől felbolydult a hormon háztartásom. A vérem dübörögve száguldott végig a testemen. A lábam visszanyomtam a gázra és rövid időn belül már otthon is voltunk. A ház sötét volt, jelezve, hogy anya és a fiam már rég az igazak álmát alusszák. Beálltam a garázsba és mikor Kendra ki akart szállni, visszahúztam magamhoz.
 - Mit csinálsz? - kérdezte meglepődve.
 - Könyörögni fogok neked, hogy ne hagyj itt - suttogtam a szájába, majd hevesen megcsókoltam.  - Kérlek - ziháltam mikor elváltak ajkaink - könyörgöm, hogy itt és most...
 - Mi? - kérdezte elvékonyodott hangon.
 - Nem akarok addig várni, míg beérünk - húztam át az ölembe és hátrébb toltam az ülést, hogy kényelmesebben elférjen. - Kocsiba még úgysem csináltuk? - néztem rá huncut tekintettel.
 - Olyan bolond vagy - dobta hátra a fejét, majd kéjesen felnyögött, mikor megérezte cirógató ujjaimat a fehérneműjén. Áldassék a neve aki kitalálta a szoknyát.

                                                                 Kendra ruhája


2015. január 28., szerda

Las Puertas de Infierno 87.

Kimi

   Nem vártam meg míg Ana elkészül, inkább lesétáltam a konyhába, ahol anya és a gyerekek éppen reggeliztek.
 - Na mi van lókötők? Nem haltatok éhen? - simogattam meg a két szöszke haját.
 - Nem - rázta meg a fejét Nico. - A mama csinált nekünk palacsintát - húzta ki magát büszkén és tovább nyammogott a juharsziruptól tocsogó reggelijén.
Anyám elhomályosult szemekkel nézett a kicsikre, én pedig azon gondolkodtam, hogy milyen könnyen szólítják őt mamának, míg én még mindig Kimi vagyok nekik. Gondolataimból a csengő éles hangja szakított ki.
 - Hagyd, majd én megnézem ki az - intettem le anyámat és a bejárathoz siettem. Ahogy kinyitottam az ajtót, a szám széles vigyorba szaladt.
 - Hei Kims! - nézett vissza rám egy szintén nagyon jókedvű férfi és mögötte ott állt még két barátom.
 - Sziasztok.
 - Na mi van, már be sem engedsz? - veregetett vállba Toni. Oldalra lépve engedtem a szolid erőszaknak.
 - Jó reggelt Paula néni - soroltak be a konyhába, majd a gyerekek láttán értetlenül elhallgattak. Mély levegőt vettem és a kicsik mögé léptem. Tudtam, hogy eljött az ideje, hogy színt valljak nekik.
- Kimi, ha nem tudnám, hogy lehetetlen, azt mondanám, hogy olyanok, mint te kicsiben - nyögte ki Toni elkerekedett szemekkel. - Bár a pici lány azért sokkal szebb nálad - mosolygott a lányomra, aki szégyenlősen lehajtotta a fejét és a tányérjára meredt. Most tűnt csak fel, hogy mennyire hasonlít az anyukájához, akit szintén könnyű zavarba hozni.
 - Miért lenne lehetetlen? - emeltem fel a szemöldökömet és kíváncsian vártam a reakciójukat. Uffe-nak esett le legelőször.
 - Ők a te...? - pislogott meglepetten.
 - Igen - somolyogtam rájuk. - Nico és Lina az én gyerekeim.
A döbbenetet szinte tapintani lehetett a konyhában. Anya volt az aki megpróbálta feloldani.
 - Kimi, miért nem mentek a nappaliba? Ott beszéljétek meg. Hagyjátok a gyerekeket enni - nézett rám mérgesen.
 - Oké - tereltem ki a barátaimat a konyhából. Ahogy beértünk a másik szobába, leültek egymás mellé a kanapéra és a tekintetükkel szinte lyukat égettek a bőrömbe. - Most mi van? - mordultam fel.
 - Hogy mi van? - vette át a szót Toni. - Az drága barátom, hogy erről a kis titkodról elfelejtettél minket tájékoztatni - mutatott ki a konyha felé idegesen. -  Miért is nem tudtunk mi róla, hogy a szenilis Jégember örökítette a génjeit? - fűzte össze bosszúsan a karjait a mellkasa előtt.
 - Mert én is csak nem régóta tudom - válaszoltam a valóságnak megfelelően.
 - Baszki - meredt rám Jukka. - Nekem most esik csak le, hogy nem vicceltél és az a két kis szöszi tényleg a tiéd.
 - Gratulálok, gyors a felfogásod - ültem le az egyik fotelba.
 - De mégis hogyan? Mármint oké, hogy tudom, hogyan készül a gyerek, nem kell elmagyaráznotok - vigyorodott el Uffe -, de ők már elég nagynak tűnnek.
 - Mert azok is - húztam el a számat, mikor eszembe jutott az a rengeteg idő, amit kihagytam az életükből.
 - Akkor mégis hogyan? - értetlenkedtek még mindig.
 - Évekkel ezelőtt volt egy pár hetes kilengésem és ők lettek az eredményei - hadartam el gyorsan.
 - Hoppá! - nézett rám Toni áthatóan. - Csak nem nős voltál még?
 - De igen. Sajnos Ana is akkor tudta meg és így lelépett.
 - Várj, várj, várj! - állított meg Uffe. - Azt akarod beadni, hogy a csaj csak úgy otthagyott? Nem is kért lóvét meg ilyenek?
 - Mondom, hogy nem régóta tudok csak róluk - csattantam fel.
 Néhány percig néma csend telepedett ránk. Láttam rajtuk, hogy a gondolataik egymást kergetik.
 - Hogy jöttél rá? - szólalt meg Toni nagy sokára.
 - Nem semmi történet az biztos - vigyorodtam el, majd részletesen elmeséltem nekik, hogyan találkoztam Anával, hogyan követtem le és hogy mennyire meglepődtem mikor megláttam az ikreket.
 - Azta, mint egy idióta filmben - röhögött fel Jukka.
 - Ugye szívatsz minket? - nézett rám döbbenten Toni. - Anabelle vagy hogy is hívják a csajt, nem akar tőled semmit?
 - Azt mondja, de én teszek róla, hogy meggondolja magát - húztam gúnyos mosolyra a számat.
 - Miből gondolod, hogy sikerülni fog?
 - Mert akarom őt - jelentettem ki. - Semmit nem akartam még ennyire.
 - Fiúk, ez nem tréfál - meredt rám Uffe komolyan.
 - Haver neked jól elkapták a töködet - röhögött fel Jukka. - Mondjuk ha az a csaj az, akivel láttalak, akkor nem csodálom. Tényleg, ő az? - nézett rám kérdőn.
 - Igen - bólintottam. - Ő Ana.
 - Jó kis lúvnya - bólogatott elismerően, amitől valami furcsa keserű íz keletkezett a számban.
 - Ne hívd így! - szóltam rá idegesen, mire mind a hárman rám kapták a tekintetüket.
 - Ohohó - meredt rám döbbentem Toni. - Csak nem megolvadt a jégszív?
 - Nem, csak... - fordultam el és ekkor megláttam Anát, ahogy az ajtóból figyelt minket. Nem tudtam mióta állhatott ott, de hálát adtam az égnek, hogy finnül társalogtunk. A fiúk követték a tekintetemet.
 - Aztakurvapicsába - hallottam meg Toni elragadtatott suttogását, amitől a vér elöntötte az agyamat. Végig néztem a három barátomon, akik szinte nyálcsorgatva bámulták, és ettől a lány zavartan nézett rám.
 - Fiúk, ő itt Anabelle - váltottam angolra, hogy vegyék az adást. Toni ugrott fel elsőként és szinte félre lökve engem, elkapta Ana kezét.
 - Hódolatom szép hölgy - csókolt kezet ripacs módjára. - Toni Vilander szolgálatára.
 - Anabelle Montgomery - húzódott el tőle a lány.
 - Ők pedig Uffe és Jukka - vettem át a bemutatást és szikrázó szemekkel néztem a másik kettőre, hogy eszükbe se jusson leutánozni idióta barátjuk tettét.
 - Örvendek - mosolygott rájuk Ana kedvesen. Féltékenyen figyeltem ahogy mind a hárman szinte elfolynak a látványtól. - Csak szólni akartam, hogy elmegyünk sétálni a kicsikkel - fordult aztán felém.
 - Meddig? Hova? Minek? - törtek fel belőlem a kérdések.
 - Paula mesélte, hogy van a közelben egy játszótér és oda - nézett rám Ana szigorúan. - És azért, mert nem lehet a gyerekeket egész napra bezárni egy lakásba. Ja és, hogy meddig? - kérdezte hangját megemelve. - Ameddig kedvünk van - vágta oda majd faképnél hagyott.
 - Mindig ilyen tüzes a kicsike? - kérdezte Jukka röhögve.
 - Mi van Kims? Papucs lettél? - gúnyolódott Toni is. Egyedül Uffe nézett rám elgondolkodva.
 - Kuss! - reccsentem rájuk, majd vissza ültem a fotelba, ahonnan Ana érkezésekor álltam fel.
 - Miért van olyan érzésem, hogy valamit még nem mondtál el vele kapcsolatban? - szegezte nekem a kérdését Uffe. - Miért érzem úgy, hogy valami még van itt a háttérben? - nézett rám áthatóan.
 - Csak nem leszbikus? - nevetett fel gúnyosan Toni.
 - Rosszabb - temettem a kezeim közé az arcomat.
 - Férjnél van?
 - Nem, de van barátja - nyögtem ki és lemondó sóhajjal dőltem hátra a fotelben kezeimet a tarkómra kulcsolva.
 - Kimi, baszd meg! Az hol érdekelt téged valaha is? - rázta értetlenkedve a fejét Toni. - Megmutatod a kiscsajnak, hogy a pénz igenis boldogít és már sínen is vagy. Nem hiszem, hogy bárki is versenyezni tudna veled.
 - Belle-t nem érdekli a pénz - húztam el a számat szomorúan. - De ha érdekelné is, akkor sem rúghatnék labdába a csávója mellett.
 - Miért, ki a tököm az a gyökér? - kíváncsiskodott Toni amitől hálásan néztem rá, mert tudtam, hogy csak engem akart vigasztalni.
 - Biztosan tudni akarjátok? - sóhajtottam fel keserűen.
 - Naná - vágták rá szinte egyszerre. - Hagy utáljuk már mi is azért, mert megkaparintott egy ilyen nőt.
 - Anabelle pasija nem más, mint a portugál nagyágyú, Cristiano Ronaldo - ejtettem ki gúnyosan a focista nevét majd nem kis elégtétellel figyeltem a barátaim döbbent arcát.

2015. január 26., hétfő

10/10. 90.rész

Lola

   A hőség, a fullasztó tesztoszteron szag szinte elviselhetetlen felhőként tekeredett körém, de cseppet sem érdekelt. A testem a zene ritmusára vonaglott. A két pohár ismeretlen eredetű koktél, amit Benzema és Varane nyomtak a kezembe megtette a hatását. Kizártam minden zavaró tényezőt az elmémből és csak a táncra koncentráltam. A Dj. mintha tudta volna, hogy milyen stílust szeretek, csak olyan zenéket nyomatott, így szinte órákra a táncparketthez szegezett.
 - Nem fáradtál még el? - suttogta egy rekedtes hang a fülembe, amitől megborzongtam. Széles mosollyal az arcomon fordultam meg a védő ölelésében.
 - Egy picit - mutattam csekélyke kis távolságot az ujjaim közt.
 - Akkor gyere fel, pihenj egy kicsit - bökött a fejével az emelet felé, ahol a csapat többi tagja tartózkodott. Beleegyezőn bólintottam, majd követtem.
 - Na végre! - kiáltottak fel többen is.
 - Már azt hittük magunkra hagysz minket - dorgált meg Pepe vigyorogva.
 - Csak nem féltek egyedül?
 - Nem, de nélküled nem ugyanaz a buli - vonta meg a vállát.
 - Azért nem kell túlozni - nevettem el magam.
 - Kérsz valamit inni? - hajolt közel hozzám Sergio.
 - Egy ásványvíz most jól jönne - mosolyogtam rá hálásan. Elgondolkodva néztem a focista után.
 - Bocs Lola - szólalt meg hirtelen mellettem Benzema, majd értetlen tekintetemet látva folytatta. - Nem voltunk ma a helyzet magaslatán.
 - Karim, azért jöttünk ide, hogy elfelejtsük a mai meccset - sóhajtottam fel. - Nem kaptunk ki, úgyhogy nincs miért haragudnom. Legközelebb viszont adjatok bele mindent, mert utálok Cholo ellen veszíteni - vigyorodtam el.
Pillantásom a pult felé kalandozott, ahol Cris és Sergio beszélgettek. Mindkettőjük arcáról le lehetett olvasni a feszültséget, de aztán a portugál bólintott egyet mire Sergio megeresztett egy halvány mosolyt. A védő kezébe kapta az ásványvizes üvegemet és vissza indult felénk. Kíváncsiságom nem hagyott nyugodni, így mikor lehuppant mellém, felé hajoltam és a fülébe súgtam a kérdésemet.
 - Mi volt ez?
 - Mi? - próbálta tettetni a hülyét, de mikor látta, hogy semmire nem megy vele, nagyot sóhajtott. - Ja, hogy az? - húzta el a száját. - Csak megbeszéltem Crissel, hogy ne ma hajtsa be rajtad az adósságát - jelentette ki a legnagyobb nyugalommal, én pedig szinte kiköptem a vizet a számból.
 - Hogy mit csináltál? - emelkedett meg a hangom egy oktávval feljebb miközben hitetlenkedve járattam a szemeimet a két focista közt.
 - Nyugi - tette a karomra a kezét Sergio - csak megkértem, hogy ma hagy legyek én veled.
 Agyam ami először lefagyott az információtól, most vörös ködben úszott.
 - Nem vagyok egy kibaszott tárgy, amit ide-oda adogattok egymásnak. Majd én eldöntöm, hogy kivel, mikor kefélek! - emelkedett meg a hangom, mire a csapat többi tagja felénk kapta a fejét.
 - Lola, kérlek - nézett rám könyörögve Ramos, de most nem tudtam tisztán gondolkodni.
 - Azt hiszem nekem itt ért véget a buli - fordultam a döbbenten bámuló focistákhoz.
 - Ne már - hallottam meg csalódott hangjukat, de nem tudtak meghatni, így a táskámat magamhoz véve intettem nekik és sietős léptekkel elindultam a kijárathoz. A friss levegőre kilépve kicsit kitisztult a fejem. Fogtam egy taxit és hazavitettem magam.
Cipőimet lerúgva csuktam be magam után az ajtót. A nappaliba érve levetettem magam a kanapéra és behunyt szemekkel hátra dőltem.
 - Mégis mi a faszt gondolt ez az idióta? - mondtam ki hangosan a gondolataimat. A fejem lüktetni kezdett a fájdalomtól. Egy nagy nyögés után felálltam és felvánszorogtam a fürdőbe. Ledobtam magamról a ruháimat majd beálltam a forró zuhany alá. Jóleső borzongás futott végig rajtam. Élvezettel csavartam még melegebbre a vizet, ami már szinte égette a bőrömet. Hirtelen hűvös fuvallat csapta meg a hátam. Ijedten fordultam hátra majd a hívatlan látogató arcát meglátva görcsbe ugrott a gyomrom.
 - Mit keresel itt? - csattant keményebben a hangom, mint akartam.
 - Téged - vigyorodott el magabiztosan a focista. - Tartozol.
 - Úgy tudom lemondtál róla - húztam el a számat.
 - Ja, mert az az idióta megkért rá.
 - És akkor most mégis mit akarsz itt?
 - Miután elmentél Sese leitta magát a sárga földig - lépett közelebb, miközben egyik kezét a derekamra simította. - Úgy láttam ma mégis nekem kedvez a szerencse.
 - Ezt fejezd be - próbáltam ellökni magamtól. - Hogy jutottál be egyáltalán?
 - Ha nem vetted volna észre szomszédok vagyunk - hajolt a nyakamhoz és apró csókokat lehelt a bőrömre. - Mivel sose zárod a lakást, könnyű dolgom volt, csak át kellett ugranom a kerítést. Viszont máskor ne legyél ilyen felelőtlen, mert akár betörő vagy gyilkos is lehettem volna - harapott bele a vállamba, amitől felnyögtem.
A mai este történései felzaklattak és éreztem, hogy ezen csak egy kiadós ágytorna segíthet, így engedtem a kísértésnek. A portugál meglepetten meredt rám, mikor hevesen neki löktem a csempének és az ajkaira tapadtam. Nem finomkodtam, mert most nem arra volt szükségem. Ujjaim bejárták a focista minden egyes izmát. Körmeimmel vékony kis csíkokat hagytam a bőrén. Tenyeremet erőteljesen nyomtam forró és kemény  férfiasságára.
 - Megőrjítesz - fordított a helyzetünkön és most ő szorított a csempének. Kezeivel a combjaim alá nyúlt és megemelt. Nem sokat teketóriázott, azonnal belém hatolt. Hangos nyögésünket vissza verték a falak. - Istenem milyen forró vagy! - fúrta a fejét a nyakamhoz majd a fenekem alá csúsztatta a kezeit és mozogni kezdett. Lábaimmal átkulcsoltam a derekát és a kezeimmel a nyakába kapaszkodtam. Az orgazmus nem sokat váratott magára, de amilyen hamar jött, olyan elsöprő erejű is volt. Pihegve, remegő lábakkal értem földet mikor Cris leengedett. Kaján vigyor játszadozott az ajkain.
 - Most mi van? - néztem rá szigorúan.
 - Semmi, csak Sergio egy barom.
 - Ez most hogy jött ide?
 - Mert ha minden úgy ment volna, ahogy eltervezte, akkor most ő élhette volna át ezt - mutatott kettőnkre.
 - De nem jött össze neki - zártam el a csapot és léptem ki a zuhanyfülkéből. Egy bolyhos törölközőt tekertem magam köré majd Crisnek is elővettem egyet. Csendben szárazra töröltük magunkat. Cris felöltözött, míg én csak bele bújtam a köntösömbe.
 - Gondolom haza tudsz menni arra amerről jöttél - mutattam az erkély ajtómra.
 - Nem maradhatnék éjszakára? - pislogott rám kiskutya szemekkel.
 - Nem - jelentettem ki határozottan. - Megkaptad a jussod. Én pedig szeretnék aludni.
 - Oké - húzta grimaszra a száját. - Jó éjt Lolita - hajolt hozzám és ajkait az enyémekre tapasztotta, de nem engedtem, hogy elmélyítse a csókját.
 - Jó éjszakát Cris - mosolyogtam rá negédesen, majd becsuktam mögötte az ajtót. Mozdulatlanul figyeltem ahogy a kerítéshez ért és egy hanyag mozdulattal átugrott rajta. Csak amikor meggyőződtem róla, hogy tényleg bement a házába, akkor hagytam ott a leshelyemet. A konyhába sétáltam és csináltam magamnak egy nyugtató teát. Jóleső sóhajjal ültem le az egyik fotelbe, kezemben a forró innivalóval. Alig ittam néhány kortyot, mikor megszólalt a csengőm. Értetlenkedve néztem az órára, ami hajnali hármat mutatott, de mivel a zaj nem szűnt, meg, így kénytelen voltam felkelni és eltámolyogni a kaputelefonig.
 - Igen? - kérdeztem kíváncsian.
 - Nagyon sajnálom Seňora, hogy ilyenkor zaklatom - hallottam meg egy idegen hangot -, de az utasom ezt a címet adta meg nekem úticélként.
 - Utasa?
 - Seňor Ramos - nyögte ki az idegen. - Az úr nincs túl jó állapotban.
 - Hogy az a... - káromkodtam el magam, de aztán kapcsoltam. - Azonnal megyek - engedtem el a kaputelefon gombját majd szorosabbra húztam a köntösöm övét. Felkapcsoltam a kinti fényeket és sietve indultam el a kapuig. Ahogy kitártam az ajtót. egy kissé ideges sofőrrel néztem farkas szemet.
 - Ne haragudjon, hogy ilyenkor zaklatom - kezdett bele az újabb bocsánat kérésébe -, de egyszerűen nem tudtam mit kezdeni vele. Csak ezt a címet hajtogatta és...
 - Semmi gond - intettem le szegény férfit. - Hol van?
A taxis az autóhoz lépett és kinyitotta a hátsó ajtót. Majdnem elnevettem magam, mikor megláttam a védő eldőlt alakját.
 - Uram - kezdte rázogatni a sofőr - uram, megjöttünk.
 - Lllollla - hallottam meg a védő akadozó hangját. - Bocsásssss mmegg - próbált kiszállni az autóból, de majdnem előre esett.
 - Segítene? - néztem a taxisra, aki készségesen nyúlt Sergio hóna alá és együttes erővel betámogattuk a focistát a nappalimba. Végig döntöttem a kanapén, majd a táskámhoz siettem. Bőséges borravalóval és egy autogrammal háláltam meg a segítséget.. Mindent bezártam és vissza siettem Ramoshoz, hogy lecsesszem és rávegyem egy kijózanító, hideg zuhanyra, de mire beértem, a védő már az igazak álmát aludta. Közelebb léptem hozzá, cipőit lehúztam róla és betakartam egy pléddel. Kezem önálló életre kelve simított végig a borostás arcon, amit a spanyol egy apró nyögéssel nyugtázott.
 - Mi a fenéért ilyen bonyolult az élet? - sóhajtottam fel fájdalmasan, majd magára hagytam a focistát és én is lefeküdtem aludni. A fáradtság miatt azonnal elnyomott az álom.

2015. január 23., péntek

Házasság Extrákkal 41.rész

Kendra

   - Ideges vagy? - fogta meg a kezemet a portugál, amiért egy hálás pillantást kapott tőlem.
 - Enyhén szólva - húztam el a számat.
 - Még meggondolhatod magad - morogta az orra alá.
 - Cris - sóhajtottam fel - ezt már megbeszéltük. Nem szeretnélek magamhoz láncolni egy gyerekkel.
 - De én...
 - Seňora Aveiro - vágott a focista szavába az asszisztens - maga jön - nézett rám nem túl lelkesen, de ahogy meglátta mellettem a férjemet, egyből hangnemet váltott. - A doktorúr már várja. Amíg várakozik, hozhatok egy kávét? - pislogott csábosan Crisre, aki csak megrázta a fejét és mellém lépett.
 - Köszönöm nem kérek. Bemegyek a feleségemmel - jelentette ki, amit csodálkozva vettem tudomásul, de nem ellenkeztem vele.
 - Seňora  - nyújtotta a kezét az orvos mikor beléptünk az ajtón. - Dr. Mendez vagyok. Á és Seňor Ronaldo is csatlakozik hozzánk - nézett furcsán a mellettem állóra, aki csak bólintott egyet. - Miben segíthetek önöknek?
 - Sara Carbonero ajánlotta önt - szólaltam meg remegő gyomorral, mert tudtam, hogy most már nem léphetek vissza. Nagy levegőt vettem és belevágtam.- A fogamzásgátló injekció érdekelne engem, illetve minket - néztem bátortalanul a portugálra, akinek az arcáról semmit nem tudtam leolvasni.
 - Értem, akkor foglaljanak helyet, mert egy kicsit hosszadalmas lesz, mire minden fontosat elmondok róla - mutatott a székekre. Szó nélkül ültünk le majd a doki tényleg elég hosszú mesélésbe kezdett. Nagyon oda kellett figyelnem, hogy mindent megértsek. - Remélem segítettem dönteni - dőlt hátra a foteljában mikor befejezte a beszélést.
 - Igen - bólintottam.
 - És mire jutott?
 - Szeretném, ha beadná nekem.
 - Biztos vagy benne? - nézett rám Cris elkomolyodva.
 - Igen - bólintottam, de a hangom megbicsaklott.
 - Rendben, akkor jöjjön velem - állt fel és átvezetett egy másik szobába. Fél szemmel láttam, hogy Cris és az orvos összenéztek, de olyan rövid ideig tartott, hogy nem tulajdonítottam neki nagy jelentőséget. Remegő lábakkal követtem a férfit, aki előkészítette a fecskendőt és a tűt. - Tolja le egy kicsit a nadrágját - mondta, majd lefertőtlenítette a szuri helyét és már be is adta. Kicsit csípett, de nem ettől lett könnyes a szemem. - Kész is vagyunk - mosolygott rám kedvesen. - Legközelebb három hónap múlva találkozunk.
 - Köszönöm - suttogtam halkan, majd kisétáltam a portugálhoz, aki érdeklődve nézegetett egy terhességről szóló plakátot.
 - Kész is vagy? - sietett elém és óvón átölelt. Hozzá bújtam és nagyot szippantottam az illatából, hogy lenyugodjak. - Mehetünk haza? - kérdezte miközben belecsókolt a hajamba.
Nem volt erőm megszólalni így csak bólintottam. Cris helyettem is elköszönt majd kezét a derekamra csúsztatva kitámogatott az autóhoz. Szótlanul ültem be mellé és hazáig csak bámultam ki az ablakon. A szemem sarkából láttam, hogy a focista sűrűn felém pillangat. Mikor leparkolt, kiszállt és engem is kisegített. Arcomat a kezei közé fogta és mélyen a szemembe nézett.
 - Most menj és feküdj le pihenni - adott apró csókot az ajkaimra.
 - Nem vagyok fáradt - ellenkeztem, de nem hagyta.
 - Nem érdekel. Most felmész és mire utánad megyek, már az ágyban akarlak látni - fordított a lépcső felé. Sóhajtva engedelmeskedtem neki. A szobánkba belépve végig dőltem az ágyon és utat engedtem az eddig visszatartott könnyeimnek. Az eszemmel tudtam, hogy jobb lesz ez így nekünk, de a szívem hevesen ellenkezett ellene. Észre sem vettem és álomba sírtam magam.
Óvatos simogatásokra, apró, lepke könnyedségű csókokra ébredtem. Ahogy felnyitottam a szemeimet, a portugál aggódó arcával találtam szemben magam.
 - Jól vagy? - kérdezte halkan.
 - Igen. Miért?
 - Mert tegnap délután óta alszol - simított végig az arcomon.
 - Mennyi az idő? - ültem fel hirtelen.
 - Reggel hét óra van - vigyorodott el.
 - Miért nem keltettél fel? - néztem rá ijedten.
 - Kicsim, fáradt voltál. Nem volt szívem hozzá - vonta meg a vállát.
 - Ne haragudj - sütöttem le a szemeimet.
 - Miért tenném?
 - Mert...nem tudom - ráztam meg a fejemet.
A portugál az állam alá nyúlt és maga felé fordított. Szemei csintalanul villantak rám a reggeli fényben.
 - Nem gondolod, hogy tesztelnünk kéne? - hajolt egyre közelebb hozzám.
 - Mit?- kérdeztem elveszve a barna íriszek örvényében.
 - Hogy hat-e a szuri - nyomta az ajkát az enyém ellen és végig döntött az ágyon. Nem tudom, hogy csinálta, de a testem azonnal válaszolt az érintéseire. Halk sóhajokkal fogadtam kutakodó kezeit, amik végig simítottak a testem minden táján. Ajka elszakadt az enyémtől, hogy bejárja a keze útvonalát. Annyira gyöngéd volt velem, hogy teljesen elvarázsolt.
 - Cris - nyögtem fel mikor már úgy éreztem, hogy nem bírom tovább a lassú kínzást. - Kérlek...
 - Mit szeretnél Baba? - hajolt fölém vágytól sötétlő szemekkel. - Csak mond ki és minden kívánságodat teljesítem - suttogta a számba.
 - Érezni akarlak - türelmetlenkedtem - magamban...most.
Alig mondtam ki az utolsó szót, a portugál lassú mozdulattal belém csúszott. Egyszerre nyögtünk fel az érzéstől, majd Cris mozogni kezdett bennem. Vele teljesnek éreztem magam. Alkarjával a fejem mellett támaszkodott és ujjai a hajamba túrtak.
 - Olyan gyönyörű vagy - súgta miközben a nyakamat csókolta. Hátra vetett fejjel élveztem a mozdulatait. Lábaimat felhúztam az oldala mellé, hogy még mélyebben érezhessem magamban. Az orgazmus fokról fokra épült bennem és mikor már azt hittem, hogy ennél jobb nem lehet, elöntött egy mindent felülíró, hihetetlen érzés. Testem megfeszült és remegve adta meg magát a gyönyörnek, ami teljesen magával ragadott. Cris nevét kántálva jutottam el a végső állomásra, ahová magammal repítettem a focistát is. Percekig tartott míg újra normálisan tudtam gondolkodni.
 - Ez... - próbáltam szavakba önteni az érzéseimet, de nem nagyon sikerült.
 - Tudom - mosolyodott el lágyan. - Én is ugyanazt érzem - húzott magára és ajkaival végig cirógatta az enyémeket. - Csodálatos volt.
 - Igen - pislogtam rá szerelmesen. Igen szerelmesen, mert rájöttem, hogy teljesen mindegy, hogy mi történik köztünk, velünk, mélyen és visszavonhatatlanul beleszerettem a férjembe.

2015. január 21., szerda

Las Puertas de Infierno 86.

Kimi

   Szerettem aludni, de ma valahogy nem sikerült az álmaim közt maradnom. Az okára azonnal rájöttem, mikor megláttam magam mellett Anát. Közel volt, túl közel. Bőre illata az orromba kúszott, az őrületbe kergetve vele. Kezem önálló életre kelve simított ki egy kósza tincset az arcából. Mint egy szerelmes kamasz, úgy gyönyörködtem kisimult arcában, cseresznye piros, telt ajkaiban, sűrű szempilláiban, amik meg-megrebbentek álmában. Nehéz volt megállni, hogy ne kerekedjek fölé és ne gyűrjem magam alá, hogy aztán végig csókoljam a teste minden porcikáját. Ahogy ezt végig gondoltam, a testem vérellátása meglódult az altájam felé. Alsóm kényelmetlenül szorítani kezdett, így óvatosan kimásztam a még mindig alvó nő mellől és a fürdőbe siettem. Könyörtelenül engedtem a hideg vizet végig a testemen remélve, hogy lehűti a bennem tomboló tűzet, de nem jártam szerencsével. Ahányszor lehunytam a szemeimet, elém kúszott Ana ölemben vonagló képe és az addig sikeresen lehiggadt farkam újra életre kelt. Lemondóan nyúltam az említett testrészemhez és saját kezembe vettem az irányítást. Egyik tenyeremmel megtámaszkodtam a falon, míg a másikkal erőteljes mozdulatokkal hajszoltam magam a kielégülés felé. Nem kellett sok és örömnedvem beterítette az előttem lévő csempét. Szaggatottan vettem a levegőt, mintha legalábbis a maratont futottam volna le. Ahogy rendeztem a légzésemet, lemosakodtam és eltüntettem rosszalkodásom bizonyítékát. Egy, a derekamra tekert törölközővel tértem vissza a szobába ahol Anabell már ébren volt.
 - Jó reggelt! - vigyorogtam rá, mikor megláttam, hogy a látványom milyen reakciókat vált ki belőle. Arca tűzpiros lett, fejét szégyenlősen lehajtotta.
 - Neked is - suttogta zavartan.
 - Nekem jól indult - hajoltam a füléhez és elégedetten vettem észre teste remegését ahogy megérezte a leheletemet. Nem tudtam ellenállni a kísértésnek, így finoman végig húztam az ajkaimat a nyakán lévő selymes bőrön.
 - Mit?... Mit csinálsz? - ugrott fel ijedten és elhátrált előlem, de késő volt, mert már tudtam, hogy hatással vagyok rá, akár csak ő rám.
 - Bebizonyítom, hogy nekem van igazam és te is vonzódsz hozzám - néztem rá szenvtelenül.
 - Már tegnap is mondtam, hogy ez nem igaz - csattant fel dühösen, amitől szemei szinte szikrákat szórtak.
 - Akkor ezt nem fogod bánni, mert nem lesz rád hatással - szorítottam a falnak és kezeit a háta mögé szorítva, ajkaimat az övére nyomtam. Éreztem ahogy megfeszült a karjaimban és szabadulni próbált, de nem engedtem. Hiába vergődött, nem tudott elmenekülni előlem. Óvatosan beleharaptam az alsó ajkába, amitől az elnyílt, szabad utat biztosítva a nyelvemnek. Nem teketóriáztam sokat, elmélyítettem a csókot és birtokba vettem a száját. Az édes érzés amikor viszonozta a csókomat, letaglózott. A belsőm megremegett és még többet akartam. Elengedtem a kezeit és a csípőjébe markolva húztam az ágyékomhoz, amitől belenyögött a csókunkba. Ajkamon halvány mosollyal folytattam a kínzását és szinte megrészegültem a gyönyörtől mikor megéreztem, hogy ujjaival a hajamba túrt.
 - Anya! - robbant be a tökéletes pillanatunkba két apró szőkeség. Bell abban a pillanatban ellökött magától és tekintetét a kicsikre függesztette.
 - Nico, hányszor mondtam, hogy ha valahova belépsz, előtte kopogj - igazgatta idegesen a pizsamáját amit én kaján mosollyal az arcomon figyeltem. A remény újra gyökeret vert bennem. Talán vissza kaphatom, ami már egyszer az enyém volt.
 - Bocsánat - sütötte le a szemeit a fiam. - Csak azt szerettük volna tudni, hogy mikor reggelizünk? - motyogta halkan.
 - Szerintem a mama már készített nektek valami finomat - kapcsolódtam a beszélgetésbe és bátorítólag rá mosolyogtam a két kis törpére.
 - Menjetek, nézzétek meg, hogy mit csinált Paula - kérte a gyerekeket Ana is, mire ők ahogy jöttek, viharos gyorsasággal távoztak a földszint felé.
Vészjósló csend ereszkedett ránk. Leültem az ágyra és onnan figyeltem a lányt, aki a kezét tördelte idegességében. Néhány pillanattal később rám nézett és szemeiből annyi fájdalom, szomorúság sugárzott, hogy beleborzongtam.
 - Ana - szólítottam meg, de felemelte a kezét és csendre intett.
 - Ne! Megígérted, hogy nem teszed - suttogta rekedten, a sírás szélén állva.
 - Te is élvezted! - védekeztem azonnal, de most valahogy nem éreztem elégtételt a kimondott szavak után. Az előttem álló arcáról csak úgy sütött a bűntudat, amit nem tudtam kezelni.
 - Megkérlek, hogy a fent maradó pár napban tartózkodj az ilyen jellegű megnyilvánulásaidtól - szegte fel dacosan az állát, amivel csak azt érte el, hogy még jobban akarjam őt.
 - Lehetetlent kérsz - mordultam fel.
 -Akkor legjobb lesz, ha már most összepakolok és haza megyek a gyerekekkel - nézett velem farkas szemet.
 - Nem teheted, megígérted, hogy itt lesztek...
 - Te is ígértél valamit - csattant fel feldúltan és tekintetéből kiolvashattam, hogy minden szavát komolyan kell vennem.
 - Rendben - sóhajtottam fel lemondóan. - Ezentúl megpróbálok nem rád mászni.
 - Ez nekem nem elég - nézett rám mérgesen. - Ha nem fogtad volna fel, nekem van valakim.
 - Ami cseppet sem zavart az előbb - húztam el gúnyosan a számat. - Vagy netalántán a portugált képzelted a helyemre?
 - Ez aljas volt - fordította el a fejét majd a bőröndjéhez lépett. - Azt hiszem legjobb lesz, ha haza megyünk.
 - Ne! - dörrentem rá, amitől ijedten pislogott rám. - Maradjatok - vettem vissza a hangomból. -  Kérlek. Megígérem, hogy nem lesz több ilyen.
Elgondolkodva nézett a szemembe majd néhány pillanat múlva válaszolt.
 - Rendben, kapsz még egy utolsó esélyt.
 - Köszönöm - néztem rá hálásan.
Bólintott majd kezeibe vette a ruháit és eltűnt a fürdőszoba ajtaja mögött. Legyőzötten dőltem végig az ágyon. Agyam azonnal terveket kezdett kovácsolni, hogy hogyan tudnám kijátszani a megállapodásunkat, mert tudtam, hogy lehetetlen lesz betartani az ígéretemet és nem is akartam. Most, hogy megéreztem az elfojtott tüzet benne, szerettem volna lángra lobbantani. Akartam őt, és tudtam, hogy mindent el fogok követni, hogy az enyém legyen.

2015. január 19., hétfő

10/10. 89.rész

Lola

   - Nem értem Del Bosquet - néztem értetlenül az előttem ülőre. - Miért nem fiatalít egy kicsit a kereten? Miért ragaszkodik görcsösen a régi csapathoz, ahonnan már sokan kiégtek vagy kiöregedtek?
 - Ne foglalkozz vele, nem a te dolgod - morogta Flo bácsi miközben ki sem látszott az asztalát elborító papír halom mögül.
 - De így esélye sem lesz egy újabb VB-t nyerni - dőltem hátra a fotelomban idegesen. - Olyan srácokat nem válogatott be, mint Jese, Morata, Isco vagy...
 - Kicsikém - masszírozta meg az orrnyergét a bácsikám miután levette a szemüvegét - ne akard megváltani az egész világot. Te csak a mi klubunkra koncentrálj!
 - Azt teszem - húztam el a számat - vagy úgy látod, hogy valamit rosszul csinálok?
 - Nem, nem - szabadkozott azonnal. - Sőt, túl jól teljesítesz.
 - Ezt hogy érted? - pislogtam rá értetlenül.
 - Egyre többen érdeklődnek felőled.
 - Hogy mi van? - lepődtem meg.
 - Több csapat is megkeresett már, hogy nem akarsz e átigazolni hozzájuk a jövő szezonra.
 - És te mit mondtál nekik?
 - Hogy egyenlőre jól érzed itt magad - mondta, majd rám nézett. - Vagy rosszul gondolom?
 - Nem, imádok itt lenni, csak most megleptél - néztem még mindig elhűlve a rokonomra. - Meg szabad tudnom, hogy kik voltak azok? - tört elő a kíváncsi énem.
 - A United, a City, a Roma és a Milan - sorolta a klubok nevét. Elképedve néztem ki a fejemből. Sose hittem volna, hogy egyszer eljutok erre a szintre, hogy ekkora múlttal rendelkező csapatok fognak érdeklődni irántam. Igen, tudom ez volt a célom, de ez akkor is ledöbbentett. Töprengésem feltűnt a bácsikámnak is. - Csak nem elgondolkodtál valamelyik ajánlaton?
 - Nem, dehogy csak ez annyira...álomszerű - suttogtam halkan. - Ez volt a célom, de annyira nehéz elhinni, hogy tényleg teljesülhet.
 - Lolita, ne csodálkozz rajta - mosolyodott el Flo bácsi. - Rengeteg erőt és energiát fektettél ebbe és most az meghozta a gyümölcsét. Nagyon büszke vagyok rád.
 - Köszönöm - pislogtam rá hálásan. - Legalább van valaki aki értékeli is amit csinálok.
 - Most miért mondod ezt?
 - Te is tudod, hogy apa egyáltalán nem örül a munkámnak - húztam el a számat. - Ő azt szeretné, ha férjhez mennék és családom lenne - bukott ki belőlem keserűen. - De mint tudjuk, azt nem nekem találták ki.
 - Olvastam mi történt. Jól vagy?
 - Megvagyok - válaszoltam szűkszavúan.
 - Na persze - sóhajtott fel. - Az újságból kellett megtudnom, hogy szakítottatok Silvaval.
 - Senkinek semmi köze hozzá! - mordultam fel.
 - Persze, de nem neked kellet apádnak magyarázkodni, hanem nekem, mert nem vetted fel neki azt az átkozott telefont.
 - Miért, mit kellett volna mondanom? Bocs apa, de Thiago elfelejtett tájékoztatni róla, hogy nős. Ja és a gyerekeiről sem tudtam - csattantam fel idegesen majd nem tudtam tovább ülve meredni, így az ablakhoz mentem és kibámultam rajta. - Megint én csesztem rá - nyögtem fel fájdalmasan. - De most nem hagyom magam a földbe döngölni - szorítottam ökölbe a kezeimet.
 - Lolita - ölelt át Flo bácsi - Nézz rám - kérte kedvesen és én teljesítettem a kérését. - Nem cseszted el, csak rosszul választottál.
 - Mint mindig - mosolyodtam el keserűen. - Most is elhittem, hogy talán van esélyem egy normális kapcsolatra, de megint csalódtam. Belefáradtam a keresgélésbe. Én nem fogok senki után rohangálni, nem éri meg. Elveszem ami kell aztán viszlát!
 - Ja, te lány! Fogalmad sincs róla, hogy miről beszélsz. Nem élheted le az életedet anélkül, hogy ne lennél szerelmes. A szerelem nagyon jó dolog...
 - Az a rész már megvolt - horkantottam fel - és a vége kicsit sem tetszett.
 - Látom nem tudlak meggyőzni semmivel - sóhajtott lemondóan a bácsikám.
 - Mindig is szerettem benned az éleslátásodat - vigyorodtam el.
 - Nagyon szemtelen vagy. Vigyázz, nehogy elfenekeljelek - fenyegetett meg nevetve.
 - Nem tennéd, mert annál jobban szeretsz és amúgy is én vagyok maga a megtestesült jóság - kacsintottam rá.
 - Na persze - legyintett somolyogva, majd tekintete megakadt a fali órán. - Nem kéne még indulnotok?
 - Nem rohanok - vontam meg a vállamat. - Csak ide megyünk a szomszédba.
 - Tudom, de nem szeretném, ha az Atleti vezetősége modortalannak tartana.
 - Szerinted nem leszarom, hogy mit gondolnak rólam?
 - Lola! - csattant keményen Flo bácsi hangja. - Tudom, hogy Diego nem a szíved csücske, de akkor sem viselkedhetsz a Realhoz méltatlanul.
 - Nem kell félned, én leszek a legnyájasabb ember a földön erre a fél napra - forgattam meg a szemeimet. - De hogy ezt kivitelezni tudjam, sajnálatomra itt kell, hogy hagyjalak - nyomtam puszit bácsikám aggodalmas arcára. Nevetve csuktam be magam mögött az ajtót miközben még hallottam, ahogy hízelgő csitrinek nevez.

  - Túl élted? - kérdezte Zidane rötyögve.
 - Épphogy - masszíroztam meg az arcomat, ami elzsibbadt a rá erőltetett mosolytól. - Fárasztó, ha az embernek homlok egyenest mást kell mondania, mint amit gondol.
 - Miért, mit is gondolsz róluk igaziból? - vigyorgott rám a francia.
 - Azonkívül, hogy egytől egyig favágó az összes és egy idióta majom az edzőjük? Azonkívül semmit - biggyesztettem látványosan az ajkaimat amit Zizu nevetéssel fogadott.
 - Gondolom nem ezt mondtad nekik?
 - Isten ments! Még a végén megköveztek volna - túrtam a hajamba. - Édesen mosolyogtam és közöltem, hogy hatalmas megtiszteltetés, hogy megint egymás ellen játszhatunk. Ja és bűbájosan pislogva kezet fogtam azzal a görénnyel, úgyhogy a holnapi sajtó tuti, hogy vezércikket csinál belőlünk - tájékoztattam a mellettem röhögéstől fuldokló segítőmet. - Most mi van? Ezt kívánja a klub érdeke - utánoztam bácsikám szigorú hangját, amitől Zidaneból kitört a nevetés.
 - Baszd meg Lola - törölgette a szemeit még mindig jókedvűen. - Sose hittem volna, hogy ezt mondom, de örülök, hogy veled dolgozhatok - buktak ki belőle a szavak amiktől én lefagytam. Percekig csendben figyeltem az előttem álló világsztárt. A némaságom neki is feltűnt, mert tekintetét az enyémbe fúrta. - Valami rosszat mondtam? - kérdezte most már csak somolyogva.
 - Nem csak... Én is örülök, hogy veled osztozom a csapaton - nyeltem vissza a könnyeimet.
 - Istenem, te lány - ölelt magához. - Néha olyan vagy, mint egy harcias amazon, néha meg mint egy kislány. A fene sem tud rajtad kiigazodni - puszilt a hajamba.
 - Néha még nekem is gondot okoz - vontam meg a vállam ami újabb nevetésre ösztönözte a franciát.
Jókedvűen, tele reményekkel kezdtük el a meccset, amit már a harmadik percben góllal indítottunk Benzema jóvoltából. Sajnos ezután a csapat kicsit elbízta magát és Ramos hibájából majdnem tizenegyest kaptunk. Levegőt visszafojtva figyeltük, ahogy az ellenfél játékosai egyre másra rúgták fel a mi focistáinkat. Akkor szakadt el a cérnám mikor Xabi és Cris is földre került. Felugorva a pálya mellől osztottam a matracosok játékosait. A csapatom szétesni látszott, aminek az eredménye egy egyenlítő gól lett a huszonnyolcadik percben. Hogy a káosz teljes legyen, az eső is szakadni kezdett. A párharcok egyre jobban eldurvultak. Főleg Pepe és Godin közt, aminek a vége egy-egy sárga lap lett. Csalódottan figyeltük ahogy Gabi a hosszabbítás első percében megszerezte a vezetést.
Az öltözőben síri hangulat uralkodott mikor beléptem. A fiúk ázott verebekként húzták össze magukat tartva a lecseszéstől, de meglepődve kapták rám a tekintetüket mikor a taktikát kezdtem elemezni és a hibáikra hívtam fel a figyelmüket. Nem kellett pszichológusnak lennem ahhoz, hogy érezzem, most nem a basztatásra van szükségük, hanem a megerősítésre. Hálás tekintettel és száraz ruhában indultak neki a második félidőnek. Alig kezdődött el a meccs, Simeonet figyelmeztette a bíró, amit én csak somolyogva figyeltem. A játék ellaposodott. A hatvanötödik percben őrült kiabálásra figyeltünk fel az ellenfél kispadjánál. Nevetve néztünk össze a franciával, mikor megláttuk, hogy Burgos a másik csapat segédedzője egy piros lap után távozik a pályáról. A dolog pikantériája, hogy négy embernek kellett lefognia, hogy ne menjen neki a bírónak. Gyomorgörccsel számoltuk vissza a perceket és hatalmas kő gördült le a mellkasunkról, mikor Cris betalált a nyolcvankettedik percben és ezzel kiegyenlített. Nem túl boldogan, de legalább egy ponttal térhettünk haza. Flo bácsi a meccs után megköszönte, hogy kivételesen nem én csináltam a fesztivált, majd mosolyogva magamra hagyott. Amilyen gyorsan csak tudtunk, felöltöztünk és elhagytuk a Vincente Calderont. A buszban mindenki arcáról letudtam olvasni a csalódottságot ezért nem erőltettem a megbeszélést. Inkább felvetettem egy búfelejtő buli kellemes képeit, ami nagyon is felpörgette az eddig elcsigázottan ülő férfiakat. Megbeszéltük, hogy melyik klubban találkozunk, majd mindenki hazatért, hogy elkészülhessen estére. Ahogy hazaértem, lezuhanyoztam és felvettem egy dögös ruhát. A taxim dudálására felkaptam a kabátomat és elindultam, hogy kitáncoljam magamból a mai nap felgyülemlett negatív energiáimat.

2015. január 16., péntek

Házasság Extrákkal 40.rész

Cris

   - Mitől vagy ilyen ideges? - nézett rám edzés végén vigyorogva Iker.
 - Ma viszem Kendrát ahhoz az orvoshoz, akit Sara ajánlott - húztam el a számat.
 - És ezért vagy így elkámpicsorodva? - emelte meg a szemöldökét.
 - Te ezt nem értheted - sóhajtottam fel.
 - Akkor magyarázd el - nyitotta ki az öltöző ajtót, ahova beléptünk.
 Kikötöttem a cipőmet, levettem a koszos mezemet és kezembe fogtam a törölközőmet, hogy elinduljak zuhanyozni. Tekintetemet a kapusra emeltem, aki még mindig érdeklődve fürkészte az arcom. A szívem egyre nehezebb lett, így leültem a barátom mellé és néhány perc csend után kiböktem azt ami a szívemet nyomta.
 - Nem akarom, hogy megkapja azt a rohadt injekciót. Mióta Sara megemlítette neki, hogy van ilyen lehetőség is, másról sem beszél, csak, hogy mennyivel egyszerűbb lesz így neki.
 Iker elkerekedett szemekkel pislogott rám.
 - Azért nem akarod, mert van más, számodra jobb megoldás vagy...?
 - Tudod, hogy miért! - csattantam fel. - Gyereket akarok - fordítottam el a fejemet, hogy ne lássam a rosszallást az arcán.
 - Cris, biztos vagy te ebben? - kérdezte teljes nyugalomban, amiért kénytelen voltam mégis ránézni.
 - Sose voltam biztosabb semmiben. Ha nem kötöm magamhoz, akkor elveszítem - morogtam az orrom alá, de Iker így is meghallotta.
 - Te nem vagy eszednél ember - rázta meg a fejét. - Arra nem gondoltál, hogy ő vajon akar-e veled maradni? Bár nem hiszem, hogy ne akarna, de akkor is - oktatott ki egy pillanat alatt. - Figyelembe kéne venned az ő érzéseit is.
 - Tudom, de félek - nyögtem ki. - Mi van, ha rám un? Mi van, ha Raúl eléri a célját és visszaédesgeti magához?
 - Ezek mind-mind csak fikciók. Ne is haragudj, de tiszta hülye vagy. Ha le akar lépni akkor is elhagy, ha van egy gyereke tőled. Legfeljebb a kicsit is magával viszi. De ennek nagyon minimális a valószínűsége, mert Kendra nem olyan.
 - Tudom csak néha annyira nehéz belegondolni, hogy egy rohadt szerződés tartja csak mellettem. Minden egyes nappal közelebb kerülünk a végéhez és már most azon parázok, hogy mit fogok csinálni, ha elhagy.
 - Szerintem beszélned kéne vele az érzéseidről. A múltkor azt mondtad szereted - nézett rám kérdőn.
 - Ez így van, de annyira nehéz megnyílni neki. Mi van, ha ő nem érez így? Ha kineveti az érzéseimet?
 - Ilyenkor úgy megtépném azt az orosz ribancot - morogta a kapus. - Teljesen elvette az önbizalmadat. Ahogy én látom, Kendra sem közömbös feléd. Nem azt mondom, hogy szeret, mert azt csak ő tudhatja, de hogy nem hagyod hidegen, az biztos - mosolygott rám biztatóan.
 - Miről megy a duma? - jelent meg mellettünk a kíváncsi Sergio is.
 - Semmiről - mordultam fel idegesen. Nem akartam, hogy ő is rajtam szánakozzon, de Iker másképp gondolta.
 - Cris nem fogja fel, hogy beszélnie kell Kendrával, ha gyereket akar.
A tekintetemmel ölni lehetett volna, mikor ránéztem a barátomra.
 - Már itt tartotok? - kerekedtek el a védő szemei. - Hű, ti aztán jól bele húztatok - vigyorodott el perverzül.
 - Fogd be - szóltam rá. - Én csak azt mondtam, hogy jó lenne még egy gyerek - füllentettem.
 - És mi itt a baj? - értetlenkedett a védő.
 - Csak annyi, hogy Kendra nem tud róla, hogy Cris babázni akar - világosította fel Iker Sergiot. Lemondó sóhajjal temettem az arcomat a kezeim közé. Úgy éreztem, nincsenek pletykásabb emberek az én két idióta csapattársamnál.
 - Miért nem csinálsz neki egyet "véletlenül" - tette macskakörömbe a szót.
 - Sese! - szólt rá Iker. - Ez nem volt szép. Nem hiszem, hogy Kendra örülne neki és amúgy is ma mennek orvoshoz.
Eltűnődve néztem magam elé. Nem is mondott akkora hülyeséget a védő. Mi lenne, ha csak úgy becsúszna az a gyerek? Nem jó, mert éppen ma megyünk arra a rohadt injekcióra, ami három hónapnyi védettséget ad neki. Hogy tudnám kijátszani ezt? Kell lennie valami megoldásnak - törtem a fejemet egyre jobban.
 - Ajaj - nézett rám a kapus idegesen. - Ismerem ezt a nézést. Most próbálod kitalálni, hogy hogyan tudnád ezt lebeszélni a dokival - csóválta meg a fejét lemondóan.
 - Ott még nem tartottam, de adtál egy baromi jó ötletet - vigyorodtam el, mert már tudtam, hogy mit kell csinálnom. Felkaptam a törölközőm a padról és a zuhanyzóba siettem. Egyre jobban kezdett körvonalazódni bennem a terv. Jókedvűen öltöztem fel majd barátaim tekintetétől kísérve, felhívtam az orvost és megkértem, hogy még mielőtt Kendrával mennénk, találkozzunk. Elégedetten nyomtam ki a készüléket mikor befejeztem a beszélgetést.
 - Na, mit találtál ki, mert hogy valamit sikerült az biztos. Olyan a fejed, mint egy macskának aki most nyalta ki a tejfölös köcsögöt - húzta el a száját a kapus.
 - Semmi fontosat - vigyorodtam el. - Illetve ötletem már van és most már csak az orvos segítségére van szükségem - mondtam miközben összepakoltam a cuccaimat.
 - Talán jobb is, ha nem tudunk róla, mert ha Kendra rájön, hogy mi is benne voltunk, egy életre elvágjuk magunkat nála - csóválta meg megint a fejét. Sergio csak kapkodta köztünk a tekintetét.
 - Beavatnál minket is, hogy mégis mire készülsz? - pislogott rám értetlenkedve.
 - Á-á. Tényleg jobb, ha nem tudtok róla. Az sem biztos, hogy összejön - merengtem el egy pillanatra, de aztán megint meggyőztem magam, hogy csak ezzel az ötlettel nyerhetem meg a csatát. Amilyen gyorsan csak tudtam elköszöntem a barátaimtól, hogy minél előbb lezavarjam a beszélgetést az orvossal.
 - Cris - szólt utánam Iker -, ne csinálj hülyeséget! Nem éri meg ez miatt elveszíteni Kendrát.
 - Bízd csak rám, tudom mit csinálok - válaszoltam neki gúnyosan majd elsiettem a találkozóra, ami talán az egész életemet megváltoztathatja.

2015. január 14., szerda

Las Puertas de Infierno 85.

Ana

   Késő este volt mire hazaértünk. Útközben Kimi megállt egy kisebb étteremnél ahol megvacsoráztunk. Nico és Lina már az autóban elaludtak, így az ölünkben cipeltük fel őket az ágyukig. Olyan fáradtak voltak, hogy észre sem vették, hogy levetkőztettük őket. Nyomtam egy puszit a homlokukra, majd behúztam az ajtót magam után.
 - Köszönöm - néztem a falnál rám váró finnre.
 - Nincs mit. Örülök, hogy jól éreztétek magatokat.
 Bólintottam, majd a "szobánkba" siettem. Előpakoltam a zuhanyzáshoz, miközben végig magamon éreztem Kimi perzselő tekintetét.
 - Holnap vendégeink lesznek - szólt utánam mikor kiléptem az ajtón. Értetlen arckifejezésemet látva elhúzta a száját és folytatta. - A barátaim tudják, hogy hazajöttem és találkozni akarnak.
 - Nekem mi közöm van ehhez? - néztem rá ellenségesen.
 - Téged is láttak és szeretnének megismerni. Úgy gondoltam, hogy a legegyszerűbb az lenne, ha áthívnám őket és itt zúdítanám a nyakukba az egészet - vigyorodott el.
 - Te ismered őket - vontam meg a vállamat, de a gyomromban keletkezett csomóval nem tudtam mit kezdeni. Nem akartam belekeveredni a pilóta életébe, csak amennyire muszáj volt.
 - Persze, de úgy gondoltam, hogy előbb megbeszélem veled, hátha nem értesz vele egyet.
 - Van köztük gyilkos? - kérdeztem hirtelen.
 - Nincs.
 - Pedofil?
 - Ö...nincs, de...
 - Akkor nem értem, miért ellenezném a találkozást velük?
 - Hát... - vakarta meg idegesen a tarkóját - ők egy kicsit...hogy is mondjam, szabadszájúak és nem nagyon tudnak viselkedni - nyögte ki.
 - Akkor semmiben sem különböznek tőled - nevettem fel gúnyosan.
 - Ha az emlékeim nem csalnak, akkor annak idején semmi kifogásod nem volt ezen tulajdonságaim ellen, sőt - lépett felém egyet, de elhátráltam előle. - Én még emlékszem - szorított a falnak - mennyire imádtad, mikor mocskos dolgokat suttogtam a füledbe miközben benned mozogtam - nézett rám perverz tekintettel, ajkait megnyalva. Megbabonázva pislogtam a jéghideg kék íriszekbe. A testem szinte megbénulva várta, hogy a finn azt tegyen velem amit csak akar. Rémülten figyeltem ahogy egyre közelebb hajol hozzám és már csak néhány milliméter választott el tőle, hogy megcsókoljon, mikor valahonnan mellőlünk meghallottuk Paula diszkrét köhintését.
 - Bocsánat, hogy zavarok - mosolygott ránk mindentudóan, mire elvörösödtem és végre lerázva magamról a bénultságot, kiléptem a pilóta karjai közül.
 - Nem zavartál, éppen zuhanyozni indultam - szorítottam magamhoz a hálóruhámat és a törölközőmet.
 - Ezt még folytatjuk - húzta el gúnyosan a száját Kimi és utamra engedett. A hátam mögött még hallottam, hogy valamit magyaráz az anyukájának, de nem értettem, mert finnül tette. Hevesen dübörgő szívvel zártam magamra a fürdőszobát, majd neki dőltem az ajtónak.
 - Mi a frász volt ez? - kérdeztem a tükörképemtől. Zavartságomnál csak a félelmem volt nagyobb. Mi lesz, ha beváltja a fenyegetését? Na, nem azt nem fogom hagyni - határoztam el magamban. Ledobtam magamról a ruháimat és beálltam a forró vízsugár alá. Most kezdtem csak el érezni, hogy mennyit kivett belőlem ez a nap. Az izmaim sajogtak és a meleg víz hatására elpilledtem. Amilyen gyorsan csak tudtam megtörölköztem, majd felvettem a pizsamámat. Elmélázva néztem a tükörbe miközben a hajamat kiengedtem és megfésültem. Mostanában egyre jobban zavart a hosszúsága ezért megfogadtam, hogy amint befejezem a klubban a munkát, levágatom. Egy apró bizakodó mosolyt villantottam a tükörből visszabámuló nőre majd visszatértem a szobánkba. A finn az ágyon feküdt és mikor beléptem, rám függesztette a tekintetét. Szemei szinte azonnal lemeztelenítettek és én egyre nagyobb zavarban éreztem magam. Leültem az ágy szélére és elkezdtem összefonni a hajamat éjszakára.
 - Annyira csodálatos - hallottam meg a rekedtes hangját, majd ujjai érintését éreztem meg a tincseimen. - Sose hittem volna, hogy a hosszú haj ilyen szexi is tud lenni.
 - Ne akarj megint zavarba hozni - sütöttem le a szemeimet.
 - Pedig nagyon élvezem - nevetett fel. - Olyankor olyan vagy, mint egy kislány. Jobban emlékeztetsz a régi Anára.
 - Én viszont szeretném elfelejteni - csattantam fel frusztráltan.
 - Sose fog sikerülni - vigyorodott el. - A gyerekek mindig emlékeztetni fognak rá, és ameddig tehetem, én is -  hajolt újra túl közel hozzám.
 - Megígérted, hogy nem érsz hozzám - bicsaklott meg a hangom.
 - Lehet, hogy nem mondtam igazat - csúsztatta az ujjait a tarkómra.
 - Kérlek, ne... - hajtottam le a fejemet, mert nem tudtam ránézni. Érintésébe beleborzongtam, amit ő is észre vett és egy elégedett félmosollyal nyugtázta.
 - Ne mond azt, hogy te nem érzed mennyire vonzódunk egymáshoz - emelte meg az államat.
 - Én nem vonzódom hozzád - suttogtam nem túl meggyőzően, hiszen az érintései eléggé felkavartak.
 - Akkor ezt mivel magyarázod? - húzta végig a mutatóujját a karomon, minek nyomán csupa libabőr lettem.
 - Fázom - rántottam el a kezemet tőle, majd bebújtam a takaróm alá, amit úgy szorítottam magamhoz, mintha megvédene bármitől is.
 - Ugye tudod, hogyha akarom, nem menekülsz előlem? - nézett rám elkomolyodva és szemeiben megláttam a prédára vadászó ragadozót. Cseppet sem tetszett, hogy én voltam a préda.
 - Azt ígérted, viselkedni fogsz - nyögtem ki.
 - Sok mindent ígértem már - húzta el a száját. - Volt amit be tudtam tartani és volt amit nem.
 - Ha lehet, akkor ez tartozzon azok közé az ígéreteid közé, amiket betartasz.
 - Meglátjuk - állt fel mellőlem és egy kacsintás után magamra hagyott.
Dühösen és összezavarodva dőltem be a párnák közé. Most mi a fenét csináljak? Nem akarok semmit sem érezni a finn iránt, de a testem elárul. Egy hatalmas sóhaj szaladt ki a számon. Bárcsak már otthon lehetnék és minden mehetne úgy, mint régen. Az lett volna a legjobb, ha Kimi sose jött volna rá a titkomra - hunytam le a szemeimet és néhány pillanat múlva a fáradtságtól elzsibbadt aggyal már az igazak álmát aludtam.

2015. január 12., hétfő

10/10. 88.rész

Lola

   Időnk sem volt megszokni az új helyzetünket Sergioval, mert már utaztunk is Németországba, ahol a Shalke volt a következő ellenfelünk. A német precizitás itt is mindenhol azonnal kitűnt. A focisták, mint jól beállított robotok, úgy mozogtak a pályán. Zidane-nal sokat vitatkoztunk, hogy mi lenne a legjobb taktika számunkra, de végül sikerült dűlőre jutnunk. A világon már csak BBC- ként elhíresült csatársorunkat küldtük a pályára, ami jó ötletnek bizonyult, mert Cris már a tizenharmadik percben gólpasszt adott Benzemának, így megszereztük a vezetést. Sajnos az ellenfél azonnal letámadott minket és csak Iker csodás védésének köszönhettük, hogy nem egyenlítettek. Idegbetegen ordítottam a két belső védőmmel, Pepével és Sergioval, akik óriásit hibáztak a majdnem gól előtt.
 - Ezt nem hiszem el - ültem vissza a francia mellé. - Most komolyan nem fogják fel, hogy mekkora tétje van ennek a mérkőzésnek? - túrtam a hajamba.
 - Nyugalom, ők is rájöttek, hogy baromságot csináltak - tette a vállamra nyugtatólag a kezét, de az ő arca is feszült volt és csak akkor enyhült meg, mikor Bale megszerezte a második találatunkat, Karim jóvoltából. Ekkor már én is éreztem, hogy ez a meccs a miénk és senki nem szólhat bele az alakulásába. A fiúk egyre jobban ráéreztek a játék ütemére. A csalódottság egyedül Cris arcáról volt leolvasható, aki a próbálkozásai ellenére sem tudott eredményes lenni. Idegbetegen káromkodott amit azonnal megjegyeztem magamnak és a szünet utolsó perceiben kérdőre vontam mikor kettesben maradtunk az öltözőben.
 - Mi a faszom ez a görcsösség benned?
 - Semmi - morogta, szemeit a földre szegezve.
 - Cris, ha nem mondod el mitől vagy ilyen idegbeteg, kénytelen leszek lecserélni, mert így fabatkát sem érsz - vágtam csípőre a kezeimet.
 - Nem teszed meg - emelte rám a tekintetét.
 - Kipróbáljuk? - vettem magamra a magabiztos álarcomat amitől elbizonytalanodott és végül kinyögte, hogy mi baja.
 - Sese mondott valamit - nem is kellett folytatnia, tudtam miről van szó. - Igaz?
 - Igen - bólintottam. - Sergio és én valamilyen szinten együtt vagyunk...
 - Fasza - húzta el a száját. - Akkor tényleg szakítottál a brazillal.
 - Mondhatjuk úgy is - sóhajtottam fel keserűen mikor eszembe jutott, hogyan adtam a telefonomon keresztül Thiago tudtára, hogy már van valaki más.
 - Vegyem úgy, hogy vége a megállapodásunknak?
 - Miért lenne vége? - kérdeztem határozottan, mire döbbenten pislogott rám, így muszáj voltam megmagyarázni. - Sergio elfogadta a helyzetet.
 - Ez hülye - csúszott ki a száján és most rajtam volt a sor, hogy meglepődve nézzek rá. - Már bocs, de ki az aki szeretne osztozni egy nőn?
 - Te is azt teszed - világosítottam fel keserű szájízzel.
 - Igaz. Akkor nem változik semmi? - kérdezte bizonytalanul.
 - Nem. Ha gólt lősz, ugyanúgy áll az ajánlatom - néztem a szemeibe, ahonnan megkönnyebbülést és valami megmagyarázhatatlan érzelmet olvastam ki.
 - Lola, jöttök? - kopogott be Zizu, mire lenyomtam a kilincset és kiléptem a folyosóra.
 - Persze, csak tartottam egy kis eligazítást - vigyorogtam a franciára, akibe belekaroltam és együtt mentünk ki, hogy folytassuk a játékot.
  Az első pár percben semmi változást nem vettem észre, de aztán edzőtársammal elhűlve figyeltük amint a portugál egy magasabb fokozatba kapcsolt és ennek eredménye kép az ötvenkettedik percben megrezgette az ellenfél hálóját, Bale segítségével. Gólöröme után vigyorogva mutatott a kispad felé.
 - Mit tettél vele? - nézett rám hitetlenkedve Zidane.
 - Semmi különöset, csak egy apró ösztönzésre volt szüksége.
 - Akarok én erről tudni?
 - Szerintem nem - somolyogtam rá. - Nem bírná a szíved - ugrattam kopasz segítőmet.
 - Nők - forgatta meg látványosan a szemeit, amit az egyik kamera azonnal kiszúrt, így néhány pillanat múlva már látszódtunk is a hatalmas kivetítőn. Jókedvűen integettem a szurkolóknak és puszit dobtam feléjük, amit hatalmas ovációval fogadtak. Nem kellett sokat várnunk, és még jobb kedvünk kerekedett, mikor Roni passza után Benzema újra eredményes volt. A kispadon érezni lehetett a megkönnyebbülést. A játékosok már mertek viccelődni egy egy elrontott helyzeten. A hatvankilencedik percben újabb gólnak örülhettünk. Bale bombájával már 5-0-ra vezettünk. A fiúk hátradőlve, szinte láb lógatva nézték a meccset, így gyorsan kihasználtam a három cserémet. A bónusz pontot akkor gyűjtöttük be, mikor Cris  Benzema hathatós segítségével megint betalált. Örömünkbe egy kis üröm is vegyült, mert a hatodik gól után a fiúk figyelme lelankadt és a hosszabbítás első percében Huntelaar, 953 perc után bevette Iker kapuját. A hármas sípszó után magabiztosan léptem az ellenfél edzőjéhez, aki barátságosan megszorította a felé nyújtott kezemet és gratulált az eredményhez.
  Amint véget ért a sajtótájékoztató vissza siettünk a szállodába, de még nem feküdtünk le, hiszen a fiúk ünnepelni akartak. Nem kellett sokáig kérlelniük, azonnal belementem, hogy lazíthassanak. A hotel elkülönített termébe mentünk, ahol pillanatokon belül karneváli hangulatot csináltak a fiúk. Szólt a zene és mindenki nevetve rázta magát a Marcelo és Sergio által összeállított zenékre.
 - Lolita - nevetett rám a brazil barátom, majd megragadta a karomat és egy tüzes szambát kezdett táncolni velem. Kacagva követtem a lépéseit amit a csapat tapsolva fogadott. Mikor véget ért a zene, végig néztem a kipirult, felhőtlenül boldog arcokon. Szerettem így látni őket. Mintha minden teher lehullott volna a vállukról.  Pár szóval megköszöntem nekik a mai teljesítményüket majd úgy tettem, mint aki elhagyja a helységet, de csak a folyosóig mentem, ahol már két torta várta, hogy a tulajdonosa elfújja a rajta égő gyertyákat. Megköszöntem a pincérnek a segítséget, majd betoltam a fiúk közé a zsúrkocsit. Ahogy beléptem a terembe, mindenki elhallgatott és az ünnepeltek arcára kiült a meglepetés.
 - Feliz Cumpleaňos Pepe és Jese! - álltam meg előttük a direkt erre az alkalomra készített süteményekkel. - Kívánjatok valamit - mosolyogtam rájuk kedvesen. A két focista egymásra kacsintott majd egyszerre fújták el az összesen ötvenkét darab gyertyát. Össznépi hangzavar kezdődött mikor a torták felszeletelésre kerültek.
 - Az első a Főnökasszonyé! - kiáltott fel Pepe és a kezembe nyomott egy elég rusztikusra sikeredett szeletet.
 - Kösz - pislogtam a krémes finomságra és a számhoz emeltem - Meg ne próbáld! - mordultam rá Marcelora, aki a kezét emelve akarta az arcomba nyomni a tortát.
 - Ne már - nyafogott, mint kiskorunkban, mikor valami nem jött össze neki. - Most elrontottad az örömömet.
 - Ne haragudj, nem akartam - villantottam rá egy ártatlan pillantást de a következő percben már kentem is az arcára a kezemben szorongatott édességet.
 - Lola? - nézett rám elhűlve, majd próbálta a nyelvével lenyalni az édes krémet. - Hmm, nem is rossz. Megkóstolod?
 - Kösz, de nem  - ráztam meg nevetve a fejem és nem figyeltem a mellettem állóra, aki orvul a számba tömött egy hatalmas darabot a saját sütijéből. Mérgesen fordultam a védő felé, aki arcomat meglátva menekülőre fogta. Kiszaladt a teremből ahova követtem. Az egyik fordulónál viszont berántott egy sötét beugróba és ajkaival azonnal az enyémekre tapadt. Szó szerint faltuk egymást majd lihegve, vigyorogva váltunk szét.
 - Direkt csináltad ne is tagadd - böktem oldalba mire felnevetett.
 - Már nem bírtam nélküled - ölelt magához. - Este megmutatom, mennyire megőrjítesz, akárhányszor csak rád nézek - puszilt a hajamba.
 - Ma nem jó - közöltem vele higgadtan.
 - Miért? Nem tudja meg senki, óvatosan lopakodom majd - simított végig az arcomon.
 - Sergio - léptem el tőle, hogy a szemeibe tudjak nézni. - Mennyi is lett a végeredmény?
 - 6-1 de hogy jön ez most ide?
 - Ki szerezte a gólokat? - próbáltam óvatosan rávezetni.
 - Karim, Gareth és...Cris - halkult el a hangja mikor rájött, hogy mire szeretnék kilyukadni. - Akkor ti... ma? - húzta el a száját.
 - Igen - néztem rá . - Ma letudom a megállapodásunk rám eső részét, de gondolom ezt nem kell elmagyaráznom neked, hogy mit jelent.
 - Nem, de...
 - Nincs de, Sergio! Akkor is mondtam és most is megismétlem, Cris és köztem még mindig él az egyezség. Ha ezt nem tudod kezelni, akkor inkább felejts el - néztem rá szigorúan. Figyeltem az arcát, amin rengeteg érzelem suhant át egy pillanat alatt, de aztán birtoklón megragadta a derekamat és magához rántott.
 - Valahogy túlélem, de kárpótolnod kell otthon - suttogta a számba majd újra elmerültünk egymás kényeztetésében. A pillanatunkat pincérek egy csoportja zavarta meg, akik furcsa pillantásokat löveltek összefonodó párosunkra. A srácok szemében a kíváncsiságon kívül a huncutság is fellelhető volt és ahogy elhaladtak mellettünk, az egyik rám kacsintott. Érzésem szerint fogalma sem volt róla, hogy ki vagyok, csak egy cicababának hitt aki egy focistával enyeleg. Nevetve néztem utána.
 - Bassza meg Lola! - hördült fel Ramos. - Miért kell neked minden utadba tévedő pasival kikezdened? - fakadt ki.
Döbbenten néztem a markáns férfi arcra, aki miután leesett neki, hogy mit mondott, elszégyellte magát. Meg sem vártam a magyarázkodását, hátat fordítottam neki és visszatértem a terembe, ahol már kezdtek elszabadulni az indulatok. Voltak olyanok akik már félmeztelenül táncoltak, míg mások jókedvűen nevetgéltek.
 - Hol jártál báránykám? - suttogta egy hang a fülembe amitől elmosolyodtam.
 - Elrendeztem az éjszakánkat - vontam meg a vállam, mire a portugál szemei elkerekedtek.
 - Én azt hittem, hogy most Ramos...
 - Hinni a templomban kell - ráztam meg mosolyogva a fejemet. - Elmagyaráztam neki, hogy két ilyen gól után jár a jutalom.
  Cris szája széles mosolyra húzódott majd körül sem nézve húzni kezdett maga után. Benne is ugyanúgy tombolt az adrenalin, mint bennem. Nevetve követtem, mert tudtam mit szeretne, hogy minél hamarabb letudjam a tartozásomat felé. Ahogy kiléptünk a teremből, belebotlottunk a szembe jövő védőbe, aki idegesen nézett végig párosunkon, de nem szólt egy szót sem. A liftbe beszállva Cris azonnal a nyakamnak esett, míg én belebámultam abba a csokibarna szempárba, aki ezt egészen addig nézte, míg az liftajtó be nem zárult mögöttünk. Furcsa érzéssel a gyomromban engedtem át magam a portugálnak és hagytam, hogy megkaphassa a jutalmát.

2015. január 9., péntek

Házasság extrákkal 39.rész

Kendra

   Percekig bámultam a csukott ajtóra, kezemben a gyűrűvel. Nem értettem, hogy most mi lelte a focistát és akárhogy töprengtem rajta, semmi épkézláb okot nem találtam a viselkedésére. Kopogás térített vissza a valóságba.
 - Hova rohant a fiam?  - dugta be Dolores a fejét az ajtón mosolyogva, de mikor meglátta kétségbeesett arcomat, elkomorult. - Mi történt, összevesztetek? - ült le mellém aggódva.
 - Nem..én..nem tudom - hajtottam le a fejemet, majd válaszként a kezébe nyomtam a levelet és az ajándékot. Először furcsán nézett rám, de mikor elolvasta a pár szót, megvilágosodott.
 - Ez az akire gondolok? - kérdezte halkan.
 - Igen - sóhajtottam fel. - A volt pasim.
 - De mégis mit akar tőled? Nem tudja, hogy férjhez mentél?
 - Szerintem tudja, csak be akart kavarni nekem - nyögtem ki, ami egy ideje már bökte a csőrömet.
 - Úgy láttam sikerült neki. Cris nagyon feldúlt volt - nézett rám óvatosan. - Mondott valamit?
 - Nem és én sem tudtam neki mondani semmit, mert csak úgy itt hagyott.
 - Bolond gyerek - csóválta meg a fejét Dolores. - Hagyj neki egy kis időt, hogy lehiggadjon és akkor majd megtudjátok beszélni a történteket.
 - Bízom benne - sóhajtottam fel remény vesztve.
 - Na - pattant fel mellőlem a nő - ne szomorkodjunk, hanem menjünk enni. Az előbb még éhen akartál halni!
 - Nem várjuk meg Crist?
 - Nem. Magára vessen, ha kaja előtt elhúzott - kacsintott rám kedvesen, amit én egy halvány mosollyal viszonoztam és követtem őt a konyhába, ahol Juni már lelkesen segített a terítésben.

Teltek a napok és semmi nem változott. Cris a kirohanása óta kínosan ügyelt rá, hogy ne hozza fel a témát. Ha esetleg én akartam róla beszélni, akkor egyszerűen csak kimentette magát alóla valami ürüggyel, így lassan feladtam a próbálkozásaimat. A gyűrűt visszaküldtem Raúlnak, de sajnos nem vette a lapot, mert a továbbiakban minden áldott nap virágot küldött, amit Doloressel közösen próbáltunk eltüntetni a portugál szeme elől. Hiába írtam a férfinak, hogy szálljon le rólam, kérésem süket fülekre talált ezért inkább úgy döntöttem, hogy figyelmen kívül hagyom a szánalmas próbálkozásait.
 - Hétre Ikerékhez megyünk vacsorázni - zökkentett ki a gondolataimból a focista.
 - Nem tudtál volna előbb szólni? - néztem rá mérgesen miután leolvastam az időt az óráról. - Egy óra alatt nem készülök el.
 - Ügyes vagy, megoldod - kacsintott rám, majd kibújt a pólójából és elindult, hogy birtokba vegye a fürdőt.
 - Hé! - kiáltottam utána felháborodottan mire megtorpant. - Be ne merj menni előttem oda - ugrottam elé és kezeimet a mellkasára támasztottam. - Ha már csak egy órát adtál, akkor hagy kezdjem én a zuhanyozást - pislogtam fel rá kiskutya szemekkel.
 - Menjünk együtt! Nem csak időt hanem vizet is spórolunk - vigyorgott rám pimaszul.
 - Biztos vagy te abban, hogy ez jó ötlet? - húztam fel a szemöldökömet, hiszen a Madeirán eltöltött utolsó éjszaka óta nem voltunk együtt. Azt hittem, már nem él a megállapodásunk, de úgy látszik tévedtem.
 - Teljesen - hajolt a fülemhez és orvul megharapta a fülcimpámat.
 - Cris - remegtek meg a térdeim a hatására amit ő csak kaján vigyorgással vett tudomásul.
 - Akarlak Baba! - nézett mélyen a szemeimbe amitől én úgy éreztem, mintha hipnotizáltak volna. Száját akaratosan az enyémre nyomta és vadul birtokba vette azt. Egy apró nyögés csúszott ki a számból, amit ő azonnal arra használt ki, hogy nyelvével utat törjön magának a számba. Testem ismerősként köszöntötte a kezeit, amik végig simogatták érzékeny bőrömet, megpróbálva az őrületbe kergetni vele.
 - Cris - szakadtam el zihálva az ajkaitól, de a focista nem figyelt rám, így kénytelen voltam kicsit eltolni magamtól. - Cris...
 - Mi a baj kicsim? - nézett rám vágytól elsötétült szemekkel.
 - Még nem voltam orvosnál - közöltem vele majd szégyenkezve lehajtottam a fejemet.
 - Mikor kell menned? - kérdezte, de ujjai nem hagyták abba a melleim masszírozását.
 - A héten valamikor. Szóval...
 - Oké, majd vigyázok - mordult fel nem túl lelkesen, de folytatta amit elkezdett.
 Szája bejárta a nyakam, vállam vonalát és apró csókokat helyezett el a fülem mögötti érzékeny részen. Egyik kezével a hajamba túrt, míg a másik a fenekemre siklott és belemarkolt. Én sem tétlenkedtem, tarkóját átkulcsolva húztam le a fejét magamhoz egy csókra.
 - Annyira finom vagy - vállt el tőlem egy pillanatra. Felkuncogtam, mikor orrával végig simított a kulcscsontoman - és csikis - mosolyodott el. Próbáltam kiszabadulni a kezei közül mielőtt máshol is csikizni kezdene. - Ohohó - kapott utánam - ne menekülj!
 - Nem menekülök, csak arról volt szó, hogy vacsorázni megyünk, nem? - kérdeztem gonoszkodva és a portugál szemeinek kereszttüzében vetkőzni kezdtem. Gyorsan megszabadultam a felesleges ruháimtól, majd egy csábító mosolyt küldve a férjemnek, beálltam a fülkébe. Megnyitottam a csapot és folyatni kezdtem magamra a vizet. Nem telt el egy perc sem és már éreztem is a hátamnak nyomódni Cris meztelen testét.
 - Azt hitted megúszod? - ölelt magához szorosan. - Pedig tudhatnád, hogy előlem nem menekülsz - harapott bele a nyakamba amitől a gerincem mentén bizseregni kezdett. Egy hirtelen mozdulattal maga felé fordított és ajkai most nem a számra, hanem a melleimre csaptak le. Hátra vetett fejjel élveztem a tetteit.
 - Cris, kérlek - nyöszörögtem, mikor ujjával a nőiességemet kezdte cirógatni.
 - Mit szeretnél édes? - vigyorgott magabiztosan rám.
Lábaimat széjjelebb tártam neki, hogy jelezzem, mit akarok és egyik combomat a dereka köré csavartam. Elfúló lélegzetéből tudtam, hogy már ő is nehezen tudja visszafogni magát.
 - Érezni akarlak - suttogtam a szájába és hangosan felnyögtem az élvezettől mikor teljesítette a kívánságomat. Először csak lassan mozgott bennem, amivel az őrületbe kívánt kergetni, de aztán mikor a csípőm magától kezdett válaszolni a lökéseire, ő sem bírta tovább, begyorsított. Éreztem, ahogy bámulatos gyorsasággal épült fel bennem az orgazmus majd egy mélyebb lökés után megfeszültem és aprót sikkantva lebegtem át egy másik dimenzióba. Cris azonnal követett, férfiasságát kihúzva belőlem a hasamra élvezett.
Remegő lábakkal néztem ahogy a víz lemossa rólam élvezete bizonyítékát.
 - Hiányoztál, de nem akarok több ilyet - nyögött fel. - Benned szeretnék elmenni - nézett a szemeimbe.
 - Tudod, hogy addig nem lehet, míg nem beszéltem a dokival. Amint felír valami fogamzásgátlót, már nem kell ezt csinálnod. Eddig is kísértettük a sorsot - hajtottam le a fejemet. Nem mertem rá nézni, mert akkor lehet, hogy kiolvasta volna a szemeimből, hogy semmire sem vágynék jobban, mint egy gyerekre tőle, de ez lehetetlen volt.
 - Akkor minél hamarabb elviszlek hozzá - csókolt meg lágyan, majd kezébe vette tusfürdőjét. - De most már mosakodjunk, mert így is magyarázkodhatunk, hogy miért késünk - vigyorodott el. Nevetve boxoltam a vállába majd sietve én is lefürödtem.
Jó fél óra késés után ott álltunk Ikerék ajtaja előtt és azt magyaráztuk a vigyorgó házigazdáknak, hogy kinek a hibájából is késtünk el.

2015. január 7., szerda

Las Puertas de Infierno 84.

Kimi

  Elégedetten dőltem hátra a padon és onnan figyeltem a többieket. Úgy éreztem, hogy sikerült közelebb hoznom a finn családomat a leendő családommal. A jégcsarnokot betöltötte a gyerekek hangos kacagása és sikongatása. Szemeim megakadtak a lányon, aki először még bátortalanul lépett a pályára, most pedig már magabiztosan siklott a jégen. Az arcán játszó mosoly minden pénzt megért. Annyira gyönyörű volt, hogy nem tudtam róla elszakítani a tekintetemet.
 - Na mi van Kims? - huppant mellém Rami majd követte a tekintetemet. - Baszott mázlista vagy, ugye tudod? - vigyorodott el mikor Ana lehajolt, hogy felsegítse Linát és így kirajzolódott tökéletes fenekének körvonala.
 - Hé, beárullak Kristiinek - mordultam rá idegesen.
 - Hűséget fogadtam, nem vakságot - nevetett fel vidáman és tovább folytatta a stírölést.
 - De egy percen belül vak leszel, ha tovább bámulod - ütöttem nyakon.
 - Ú, Kims féltékeny - húzta el gúnyosan a száját. - Mondjuk megértem. Még engem is kísértésbe tudna vinni ez a nő.
 - Felejtsd már el! - fordultam felé és próbáltam a tekintetemmel megölni, de nem jött össze.
 - Oké, oké! - tette fel a kezeit. - Csak vicceltem. Tudod, hogy nekem Kristii a mindenem.
 - Remélem is.
 - Viszont azt ugye sejted, hogy nem fogod ilyen könnyen megúszni, ha Toniék rájönnek, hogy itthon vagy?
 - Baszd meg! - nyögtem fel idegesen.
 - Az első lesz, hogy leszedik a fejedet, hogy nem szóltál nekik, aztán pedig pontról pontra kielemzik Ana minden testrészét.
 - A közelükbe sem engedem - közöltem komoly hangon.
 - Te sem hiszed, hogy eldughatod őket? - bökött a fejével a lányra és a gyerekeimre, nekem pedig igazat kellett neki adnom. Ha Toniék akartak valamit, azt mindig elérték.
 Mintha megérezte volna, hogy róla beszélünk, megcsörrent a telefonom és a kijelzőn a legjobb barátom neve díszelgett.
 - Emlegetett szamár - húztam el a számat, de megnyomtam a fogadás gombot.
 - Hei Kims! - köszönt egy nagyon jókedvű srác.
 - Hei Toni! - mosolyodtam el mikor kihallottam a hangjából a több pohárnyi vodkát.
 - Figyelj csak, te kurvapecér - nevetett fel - úgy hallottam, hazajöttél...
 - Igen, itthon vagyok - vallottam be kelletlenül. - Ki buktatott le?
 - Juri látott téged. Ja és azt is mondta, hogy valami extra csini cicababával hetyegtél - röhögött artikulálatlanul a készüléken át a fülembe. - Ugye nem leszel irigy és osztozol velünk rajta?
 - Nézd Toni, ez most nem a legjobb időpont... - próbáltam lerázni, de nem hagyta magát. Idegesen néztem Ramira, aki csak eltátogta, hogy ő megmondta.
 - Kims, ugye nem azt akarod mondani, hogy nem is találkozhatunk vele? Juri ódákat zengett róla, így már mindenki rettenetesen kíváncsi rá.
 - Figyelj tesó, nem ígérek semmit, de meglátom, hogy mit tehetek ez ügyben.
 - Papucs lettél Kimi? - röhögött hitetlenkedve a barátom.
 - Nem, csak ez most kurvára nem olyan helyzet, mint eddig. Ana nem a barátnőm - csúszott ki a számon, de mielőtt folytathattam volna, Toni megelőzött.
 - Akkor meg pláne rohadtul be kell, hogy mutasd nekünk, hátha valamelyikünk szerez neki pár kellemes éjszakát. Tudod, csak hogy elmondhassa, hogy a finn srácok milyen jók az ágyban.
 - Kussolj! - mordultam rá, mert már a gondolata annak, hogy hozzáérnek, kiakasztott.
 - Most mi van? Nem azt mondtad, hogy nem a barátnőd? Azt hittem akkor szabad a pálya?
 - Toni, ez nem telefontéma - sóhajtottam fel. - De vedd úgy, hogy ő tabu és szólj légyszi a többieknek is.
 - Ezt nem értem...
 - Nem is kell. Majd holnap elmagyarázom - masszíroztam meg az orrnyergemet.
 - Oké - komolyodott el hirtelen. - Akkor holnap találkozunk.
 - Majd hívlak - nyomtam ki a telómat.
 - Mondtam, hogy nem fogod megúszni - csóválta meg nevetve a fejét Rami.
 - Pedig reménykedtem benne, hogy mire észbe kapnak, Ana már nem lesz itt.
 - Tényleg Ronaldoval jár? - fordult hirtelen felém a testvérem.
 - Ja.
 - Nem vagy tőle boldog - vigyorgott gúnyosan.
 - Miért, te az lennél? Egy bájgúnár legyeskedik a gyerekeim körül.
 - Na meg Ana körül is. Van valami terved ez ellen? - pislogott rám összeesküvő módon.
 - Még nincs, de nem adom fel. Nekem kell ez a nő - néztem Anára, aki kezében Justuval pörgött a jégen és édesen kacagott.

2015. január 5., hétfő

10/10. 87.rész

Lola

   - Elmondod? - kérdezte a védő, hatalmas barna szemeit az enyémekbe fúrva. Sóhajtva ültem fel mellette. Megropogtattam a csontjaimat és kinyújtóztattam az eléggé igénybe vett izmaimat.
 - Nem, mert nem fontos - ráztam meg tagadóan a fejemet és kikászálódtam az ágyból.
 - Ha nem lenne fontos, nem kötöttél volna ki az ágyamban - nézett rám cseppnyi gúnnyal az arcán.
Mielőtt visszavághattam volna, felcsendült a telefonom dallama. Mindketten a nadrágomra kaptuk a tekintetünket, majd lassan lehajolva a földön lévő ruhadarabhoz, előhalásztam a készüléket. Szám önkéntelenül elhúztam ahogy megláttam a hívó nevét.
 - Nem veszed fel? - érdeklődött kíváncsian a focista.
 - Muszáj leszek - sóhajtottam fel majd úgy ahogy voltam, anyaszült meztelenül kiléptem a szobából és fogadtam a hívást. - Mit akarsz? - emeltem a fülemhez a telefont.
 - Lola - tört elő a megkönnyebbülés a hívóból. - Jól vagy?
 - Már miért ne lennék? - húztam össze a szemöldökömet miközben a konyhát keresgéltem. Néhány lépés után siker koronázta tettemet.
 - Zlatan mondta, hogy itt voltál - vallotta be hívásának okát zavartan.
 - Ja, igen - válaszoltam hűvösen, miközben a mosogató széléhez dőltem és kibámultam az ablakon. Sergio rendezett kertje néhány pillanatra lekötötte a figyelmemet.
 - Én...én sajnálom - kezdett mentegetőzni, de közbe vágtam.
 - Mit? Azt, hogy nem mondtad el, hogy nős vagy, vagy azt hogy rájöttem? - csattant keményen a hangom.
 - Lola....
 - Ne, ne kezd! - állítottam le azonnal. - Tudod Thiago, évek óta te voltál az egyetlen akinek elhittem, hogy újra bízhatok a férfiakban, de most rájöttem, hogy csak magamat áltattam. Te is ugyanolyan vagy, mint a többi. Tucatárú! - húztam el a számat.
Megrebbentem mikor Sergio kezei a derekamra fonódtak. Éreztem a forró testét az enyémhez simulni, majd az ajkai a gerincemen csókoltak végig.
 - Ez nem igaz! - mordult fel a brazil. - Engedd, hogy megmagyarázzam. Isabele és én egy ideje már külön éltünk...
 - Ó, mert így most jobban érzem magam amiért eltitkoltad - nevettem fel keserűen.
 - Most csak a fájdalom beszél belőled, mert egyedül vagy...
 - Ki mondta neked, hogy egyedül vagyok? Azt hiszed, mert átvertél majd bezárkózom és a sebeimet nyalogatom?  - ráztam meg hitetlenkedve a fejemet miközben a védő kezei egyre jobban szították bennem a vágy tüzét.
 - Lola, kérlek, ne csináld - nyögött fel Silva fájdalmasan - beszéljük meg!
 - Nekünk már nincs miről - közöltem vele szenvtelen hangon.
Sergio rám kapta a tekintetét, de nem hagyta abba a kínzásomat. Ügyes ujjainak köszönhetően robbanás közeli állapotba kerültem.
 - Szerintem meg van! - csattant idegesen a brazil hangja. - Adj egy esélyt, hogy személyesen is megmagyarázzam.
 - Már semmi értelme - nyögtem fel mert időközben Sergio neki döntött a konyhaszekrénynek és hátulról belém hatolt.
 - Jól vagy? - hallottam meg az éterből a brazil kíváncsi hangját, de válaszolni már nem tudtam, mert a Ramos kegyetlen tempóban lökni kezdett és én nem tudtam visszafogni az élvezetemet.
 - Soha jobban - nyögtem fel mikor Sergio egyik keze belemart a mellembe, a másik pedig a nőiességemen dolgozott. - Most leteszem - közöltem rekedt hangon - és ha lehet, ne hívj többet! - nyomtam ki a telefonom, ami kicsúszott a kezemből és a mosogatóban landolt. Most már minden idegszálammal a védőre koncentráltam. Nem is kellett sok, hogy megremegjek az orgazmustól és a spanyol azonnal követett. Kezeimmel tartottam meg a testemet, míg Sergio a hátamhoz simulva próbálta rendezni a légzését.
 - Le kéne zuhanyozni - nyögtem fel fáradtan.
 - Gyere - kapta el a csuklómat és magával húzott. Kinyitott előttem egy ajtót. Halványan elmosolyodtam mikor megláttam a gőzölgő forró vizet aminek a tetejét vastag hab réteg borította. - Úgy gondoltam jól esne egy kis relax - villantott rám egy csibészes mosolyt.
 - Tündér vagy - csókoltam szájon majd beléptem a habok közé és élvezettel nyúltam el a vízben.
 -Hé, és velem mi lesz? - pislogott rám bánatos kiskutya szemekkel.
 - Talán beférsz te is - nevettem fel és előrébb csúsztam, hogy beszállhasson mögém. Elégedett sóhajjal dőltem neki a kidolgozott felsőtestének. Néhány pillanatig csendben élveztük a helyzetet, de aztán Sergiot legyőzte a kíváncsiság.
 - Szakítottatok?
 - Hmm - néztem magam elé. - Még csak el sem jutottunk addig.
 - Hogyhogy?
 - Túlontúl lefoglalta a felesége.
 - Ki? - feszültek meg az izmai a focistának.
 - A felesége. Ja, hogy te sem tudtál róla? Képzeld, én sem - válaszoltam flegmán.
 - Lolita...
 - Ne - emeltem fel a kezemet. - Tényleg nem érdekel. Lehetett volna benne annyi gerinc, hogy elmondja, de nem tette - rántottam meg a vállamat.
 - Legalább magadnak ne hazudj - közölte Sergio komoran, mire értetlenkedve fordítottam felé a fejemet. - Ha nem érdekelt volna, nem kötöttél volna ki az ágyamban.- Kiakartam szállni a vízből, de a focista elkapta a karomat és nem engedett. - Nem akartalak megbántani és én csak örülök neki - vigyorodott el mire megforgattam a szemeimet majd újabb néma percek következtek.
 - Mi lesz most? - törte meg halkan a csendet.
 - Mivel? - húztam az időt.
 - Velünk - sóhajtott fel mikor rájött a terelésemre.
 - Sese tisztázzuk, nincs olyan, hogy velünk, se olyan, hogy mi. Vagy te és vagyok én. Amúgy sem hiszem, hogy pont egy ilyen nőre lenne szükséged...
 - De igen - csókolt bele a nyakamba. - Fogd már fel, hogy nekem te kellesz.
 - Sergio - sóhajtottam fel lemondóan. - Nem tudsz most tisztán gondolkodni - léptem ki a vízből és magamra tekertem egy törölközőt. - Elvakít, hogy dugtunk és hogy rájöttél, hogy vége a kapcsolatomnak.
 - Hülyeség - ugrott ki mellém és magához rántott. - Először is nem dugtunk - húzta el a száját - hanem szeretkeztünk. Másodszor leszarom, hogy van-e valakid vagy nincs. Így is, úgy is kellesz.
 - Még úgy is, hogy Crissel osztozkodnod kell rajtam? - néztem rá gonoszkodva, mert tudtam, hogy így kiugrasztom a nyulat a bokorból.
 - Még úgy is - nézett a szemeimbe, bár az arca egy pillanatra megrándult.
 Hitetlenkedve csóváltam meg a fejemet majd zavartan elnevettem magam.
 - Te nem vagy komplett - léptem el tőle, de visszahúzott.
 - Tudom mit vállalok ezzel, és hajlandó vagyok rá. Tudok a megállapodásotokról, de nem érdekel, mert kellesz - tapadt az ajkaimra.
 Vadul vette birtokba a számat és megpróbálta leigázni a nyelvemet az övével, de nem hagytam. Percekig téptük egymás ajkait, majd végül zihálva fúrtuk tekintetünket a másikéba. Egy pillanatra elgyengültem, mikor megláttam kétségbeesett arcát és mielőtt végig gondoltam volna, már ki is csúszott a számon a válasz.
 - Rendben, de nem tűröm, hogy féltékenykedj!
Sergio arcára először hitetlenkedés ült ki, majd önelégülten elvigyorodott mielőtt megcsókolt volna. Kezeimet a tarkójára vezettem és megpróbáltam nem megbánni a döntésemet.