2017. június 1., csütörtök

Kérdezz - Felelek

Halihó!

Szöllős-Filus Andrea küldött nekem pár kérdést, amire szívesen válaszolok. Köszönöm neked, hogy rám gondoltál! ;) <3



1. Mióta írsz?

Megboldogult lánykorom óta írogattam, de ténylegesen csak 2012 óta rontom itt a levegőt a bloggerek közt. :)

2. Ki a kedvenc karaktered és miért ő?

Talán a név választásomból is kitűnik, hogy Dolores vagyis Lola a kedvencem. Miért? Hm. Talán a szabad felfogása, az erős személyisége miatt amivel egy tucat pasit kordában tud tartani. :D

3. Ha valós személy akkor találkoztál már vele?

Sajnos nem valós, de ha az lenne nagyon szívesen tanulnék tőle egysmást. ;)

4. Mi a legnagyobb álmod? 

Kezembe fogni a saját könyvemet. <3

5. Krumpli vagy rizs?

Rizs.

6. Hány blogot viszel jelenleg?

Egyenlőre két történetem fut még, de nemsokára befejezem az egyiket. Talán lesz még időm még egyre. 

7. Mi az ami nélkül nem lépsz ki a lakásból?

Ruha? :D :D :D Na jó, rágó és a Kindlem.

8. Kedvenc parfüm?

Szeretem a pasis illatokat ezért a családom meglepett egy Real Madrid parfümmel. Imádom!

9. Mi az a tanács amit a kezdő bloggereknek adnál?

Soha ne adjátok fel! Ja és ne a közönségnek, hanem magatok miatt írjatok!

10. Blog írás vagy egy könyv olvasás?

Na jó! Ez így nem ér!!!! Mindkettő. Nem tudok meglenni egyik nélkül sem.


Az én kérdéseim:

1. Mi a leghálásabb téma amit eddig írtál?
2. Mennyire tolerálja a környezeted, hogy írsz?
3. Ha választhatnál melyik karaktered bőrébe bújnál szívesen?
4. Füzet vagy word?
5. Előre kitalálod a történet összes pontját vagy menet közben alakítod?
6. Szoktál "nyomot" hagyni magad után egy-egy blogon?
7. Mi volt az első mondat amit leírtál a blogodon? :D
8. Kutya vagy cica?
9. Ki a kedvenc bloggered? Kinek történeteit olvasod legszívesebben?
10. Kivel írnál szívesen közös blogot?


Az én kihívottaim: Lexie Stevenson és Noemi Soler. :D 

Remélem válaszoltok rá lányok.
Ja és persze Andi a te válaszaidra is kíváncsi vagyok. ;)
Csóközön mindenkinek: Dolores <3 <3 <3

2017. március 17., péntek

Las Puertas II. évad 22. rész

Ana

   A mosogató felett bámultam ki az ablakon, szemeimet a természet sokszínűségén legeltetve. Két napja összezárva éltem a pilótával és ez abszolút nem tett jót a hormonjaimnak. Hiába beszéltem esténként Crissel és a gyerekekkel, a nap többi részében Kimi közelségének túlélése vette el az összes energiámat. Néha úgy éreztem, nem bírom tovább. A rég elfeledett képek egyre sűrűbben villantak be elém.

 "- Gyere vissza az ágyba gyönyörűm! - suttogta a fülembe, mögém lépve miközben karjai csapdájába zárt és a frászt hozta rám. Izmos mellkasa a hátamhoz simult, bennem pedig apró remegések indultak útnak.
 - Mennem kéne, mert a felügyelők estére bezárják a nagykaput - próbáltam kikerülni a teste vonzásából amit persze most is csak egy melegítő nadrág takart. Mellkasa egy vonalba került az arcommal és én akaratlanul is beszívtam a férfias illatot ami körül lengte őt. Térdeim elgyengültek az érzéstől ami végig rohant a testemen. Szemeimet lehunyva próbáltam újra erőre kapni és elszakadni tőle.
- Kiscica - becézett rekedten miközben kezei közé vette az arcomat és hüvelykujja lágy érintésével simogatta az ajkaimat. Bizsergő érzés áradt szét bennem, elkövettem azt a hibát, hogy tekintetemet felvezettem az arcára és abban a pillanatban elvesztem a jégkék szemekben amik szinte megbabonáztak. - Anabell - szólított újra. Forró lehelete végig perzselte a számat. Olyan volt, mintha engedélyt kérne és én a hallgatásommal megadtam neki. Apró kis nyögés szakadt fel a torkomból ahogy megéreztem az ajkait az enyémeken. Heves, érzéki csókokkal bombázta a számat majd mikor nem ütközött ellenállásba, nyelvével beljebb hatolt. Az érzés teljesen ledöbbentett. Minden idegvégződésem reagált rá. Már nem voltam ura a testemnek, Kimi átvette felettem az irányítást. Kezét a tarkómra csúsztatta és ujjait a tincseim közé fúrta, míg másik kezével magához szorított. Egy percig sem kellett kételkednem a vágyában, hiszen keménysége minden szónál többet mondott.
 - Istenem - szakadt fel rekedten a torkából. - Teljesen elveszed az eszem Kiscica.
 - Kimi - fektettem mindkét tenyeremet csupasz mellkasára miközben megpróbáltam megőrizni a józan eszemet és a szívemet amit már réges-régen az előttem tornyosuló férfi birtokolt.
 - Csshh, csak élvezd - hajtotta le a fejét a nyakamhoz. Orrával végig simított rajta, majd ajkai is bejárták ugyanazt az útvonalat. Önkéntelen sóhaj szaladt ki a számon miközben szemeim újra lecsukódtak."

 - Ana? - szólított újra a hang amitől megborzongtam. Hiperventillálva fordultam az ajtóban álló felé. - Valami baj van? - kérdezte miközben tekintetét végig járatta rajtam.
 - Nem. Miért? - ráztam meg elpirulva a fejemet, hogy kitisztítsam a gondolataimat.
 - Többször is szóltam, de olyan volt, mintha nem is itt lennél - nézett még mindig merően, mintha olvasni tudna a gondolataimban. Elpirulva sütöttem le a szemeimet.
 - Csak..csak a gyerekeimre gondoltam - füllentettem.
 - Gyerekeinkre - javított ki összeráncolt homlokkal. - Mikor fogadod el végre, hogy ők az enyémek is?
 - Tudod jól, hogy már elfogadtam - csattantam fel, frusztráltan a gyanúsítástól.
 - Nem - lépett közelebb hozzám. - Lehet, hogy azt hiszed megtörtént, de látom rajtad, hogy ez nem így van. Még mindig megpróbálsz úgy kezelni, mintha  csak egy régen látott ismerős lennék...
 - Mert az is vagy! - tört ki belőlem. - Nézd, én nem tudom neked megadni amit szeretnél... - sóhajtottam fel bosszúsan.
 - Még mindig nem érted? - nevetett fel cinikusan majd lépésről lépésre közelebb jött hozzám. - Úgy látszik nem voltam elég világos - vette a kezei közé az arcomat miközben pillantásával fogva tartott. - Te az enyém vagy és kész! Soha nem lehetsz azé az idióta portugálé. Se te, se a gyerekek!

Kimi

  Riadt tekintetével egy őzikére hasonlított. Szavaim az elevenébe találtak. Mielőtt meggondolhattam volna, magamhoz rántottam és számat az övére szorítottam. Éreztem ahogy megfeszül a karjaimban, de nem engedtem el. Nyelvem követelőzve jutott be édes ajkai közé és vette birtokba a száját. Ahogy ez megtörtént, Ana teste elernyedt, karjai felemelkedtek, majd ujjaival a hajamba túrt. Elégedett morgással nyugtáztam a tettét. Egyre hevesebben csókoltam és ő egyre hevesebben reagált rám. Levegőért kapkodva szakítottam el magam az ajkaitól, hogy a fülétől kezdve a kulcscsontjáig végig hintsem apró csókokkal a selymes bőrét. Nyelvemmel fényes utat húztam egészen a mellkasáig ahonnan nem tudtam tovább érezni őt az inge miatt. Bosszúsan nyúltam a gombokhoz, de annyira aprók voltak, hogy türelmetlenségemben egyszerűen szétszakítottam az anyagot. 
 - Kims - nyögött fel meglepődve és talán kicsit ijedten is. Hogy elhallgattassam, ajkaimat az elém táruló halmokra szorítottam. Ujjaim gyakorlott mozdulattal távolították el róla a maradék csipkés anyagot.
 - Kaunis (gyönyörű vagy) - nyaltam végig az apróra zsugorodott mellbimbón, majd az egészet a számba véve kiélveztem az ízét. 
Ana homorítva ajánlotta fel magát nekem. Ujjai még mindig a hajamba markolva pihentek, de most erőteljesen szorított magához. Egyik kezem az éppen szopogatott mellét gyúrta, míg a másik felfedező útra indult a tréning alsója alá. Óvatosan lejjebb toltam a nadrágot.
 - Ezt nem lenne sza-aaah.... - sóhajtott fel mikor félretoltam az utamat álló anyagot és ujjammal végig simítottam nedves ölén. 
 - De igen - öleltem át a derekát egy kézzel, ajkaimmal fogságba ejtve az övét, miközben ujjaimmal elmerültem az édes forróságában. Lehunyt pillái meg-megrebbentek az élvezettől. Annyira kibaszottul gyönyörű volt, hogy majdnem a gatyámba élveztem már csak a látványától is. 
 - Kims - rebegte élvezettől csöpögő hangon, majd megfeszült és legnagyobb örömömre egy csodálatos orgazmussal ajándékozott meg. 
Nem tudtam tovább türtőztetni magam, így felültettem a konyhapultra és nadrágomat lehúzva azonnal belé csúsztattam magam. 
 - Dear God!(Édes Istenem!) - nyögtem fel a forróságát megérezve magam körül. - Kibaszott szűk vagy Szerelmem! 
Először lassú, megfontolt mozdulatokkal merültem el benne, de aztán megéreztem az összehúzódásait amik a következő orgazmus jelei voltak, így gyorsabban és mélyebben kezdtem lökni. 
 - Kimi - karolta át a nyakamat, szemeit az enyémekbe mélyesztve könyörgött az enyhülésért.
 - Tudom Kicsim - lihegtem - én is mindjárt...
Nem tudtam befejezni a mondatot. A gerincemen végig futó zsibbadás olyan erővel robbant ki belőlem, hogy felkiáltottam. Számat Ana nyakára szorítva élveztem el miközben éreztem ahogy körmeit a hátamba vájva ő is követett a csillagok közé. 
Percekbe telt, mire újból lassabban vert a szívem. Arcomat felemelve felnéztem Bellre. 
 - Kicsim - szorult el a szívem a látványtól. - Ne sírj! Kérlek - simítottam végig az arcán.
 - Engedj! - könyörgött szívet tépő zokogással.
 - Nem - öleltem magamhoz, hogy megnyugtassam, persze sikertelenül. - Ana, kérlek ne csináld ezt - esdekeltem. - Csodálatos voltál. Olyan régóta vágytam már erre - szakadt ki belőlem a vallomás. 
 - De nekem ezt nem.. nem lett volna szabad - rázta meg a fejét.
 - Miért? - értetlenkedtem az előbb átéltek után még mindig ködös aggyal.
 - Hát nem érted? Megcsaltam Crist! - kiáltotta el magát majd lecsúszott a pultról és elrohant. Döbbenten meredtem utána. Valahogy eszembe se jutott az az átkozott portugál. Kedvem azonnal a béka segge alá süllyedt. Az előbbi eufórikus hangulatot felváltotta a harag. 
 - Vittu perkele! Ezt nem hiszem el! - csaptam ököllel a pultra, ami hangos döngéssel válaszolt a hideg és néma konyhámban.

2017. február 5., vasárnap

Las Puertas II. évad 21. rész

Ana

 - Nem hiszem el, hogy elmész - háborgott a portugál a hívás óta.
 - Cris, ne csináld - sóhajtottam fel szomorúan, miközben a bőröndömet csomagoltam. - Beteg lett és szüksége van rám. Nem mondhattam neki nemet.
 - Miért nem kéri meg az anyját vagy a bátyjáékat? Ők is tudnának neki segíteni.
 - Paula a szíve miatt nem utazhat, míg Ramiék a gyerekek miatt vannak megkötve. - Léptem az ágyon gubbasztó szerelmemhez. - Hé! - Emeltem meg az állát, hogy lássam a szemeit. - Sietek vissza! Néhány nap és rendbe hozom azt a bolondot - nyomtam apró csókot Cris ajkaira. 
 - Tudom, csak azt nem értem még mindig, hogy miért neked kell ezt megtenned? - ölelte át a lábaimat míg fejét a hasamhoz szorította. Most sokkal jobban hasonlított egy durcás kisgyerekhez, mint egy sztárfocistához.
 - Mert amilyen hülye, elüldözte maga mellől Markot. Nem tudom, hogy min vesztek össze, de most teljesen magára maradt - vontam meg a vállaimat. Nekem sem volt kerek a történet, de Kimi annyira szenvedett a telefonba, hogy megsajnáltam és igent mondtam a kérésére, hogy segítsek neki a gyógyulásban. 
Összecipzároztam a közben megtelt bőröndömet és útra készen álltam. Fájó szívvel búcsúztam el a gyerekeimtől, hosszan ölelve őket magamhoz.
 - Mond meg apának, hogy gyógyuljon meg minél hamarabb - pislogott rám könnyes szemekkel Nico.
 - Megmondom - nyomtam hatalmas puszit a fejére. - Vigyázzatok magatokra és fogadjatok szót! - kértem meg őket, majd mielőtt meggondolhattam volna magam, felálltam és beültem a kapu előtt várakozó taxiba.
 - Siess haza! - hajolt be az ablakon Cris és ajkait keményen az enyémekre nyomta. Úgy csókolt, mintha soha többet nem tehetné. Teljesen elolvadtam a karjaiban.
 - Igyekszem - válaszoltam kifulladva miután elengedett. - Szerintem egy-két nap és itthon leszek - ígértem.
Az autó elindult, én pedig addig integettem, míg el nem tűntek a szemem elől. Szomorúan dőltem hátra az ülésben.

(...)

  Magángéppel utazni sokkal gyorsabbnak tűnt. Ahogy leszálltam a svájci reptéren, azonnal körbeugráltak. Nem tudom, Kimi mit mondott nekik ki vagyok, de úgy éreztem magam, mint egy királynő. Minden kívánságomat lesték.
 - Köszönöm - mondtam miután a sofőr kiemelte a bőröndömet a csomagtartóból és letette a finn házának ajtajában. Elképedve néztem fel a monumentális építményre. A rengeteg üveg és beton nem nyerte el a tetszésemet, ennek ellenére mégis volt valami  az épületben, ami megfogott. Talán a különleges tagoltsága, vagy lehet, hogy inkább a kilátás, ami lélegzetelállító volt, ahogy körbe fordultam a tengelyem körül.
 - Helló! - szólalt meg az ismerős rekedtes hang a hátam mögül, mire ijedten fordultam felé.
 - Ó, szia! Neked nem ágyban kéne feküdnöd? - néztem összehúzott szemekkel a kócos hajú finnre.
 - De igen - vigyorodott el halványan -, de akkor nem lett volna senki, aki beenged.
 - Teljesen egyedül vagy? - pislogtam rá meglepetten.
 - Mint a kisujjam - vágta rá, miközben beengedett az ajtón. Nyúlni akart a bőröndömért, de nem hagytam, hogy kivegye a kezemből.
 - Te beteg vagy, ne emelgess és mars vissza az ágyba! - parancsoltam rá.
 - Igenis mama! - vágta haptákba magát. - Gyere, megmutatom a szobádat - indult el az emelt felé, én pedig követtem. Valahogy fura érzésem volt vele kapcsolatban, de nem tudtam miért. A lépcsőzés után benyitott egy ajtón, ami egy csodálatos szobába vezetett.
 - Hűha! - néztem elképedve körbe. - Te aztán tudsz élni! - simítottam végig a selyem ágyneművel ellátott franciaágyon, ahol akár öt ember is simán elfért volna. Bizonytalan lépteim elvezettek a hatalmas ablakhoz, ahonnan eszményi kilátás nyílt a ház mögötti természetre. Szinte éreztem az erdő illatát, csalogatását, hogy felfedezzem.
 - És ez csak a vendégszoba - kacsintott rám pimaszul. - A melletted lévő az enyém. Ha gondolod szívesen befogadlak. Ott van jakuzzi is.
 - Kösz, de nem - sütöttem le a szemeimet a burkolt célozgatást felfogva. - Elsőnek kipakolok, aztán főzök neked egy finom, gyógyító levest. Te pedig bebújsz az ágyba, mert így soha nem fogsz rendbe jönni!


Kimi

 Imádtam nézni, ahogy gyönyörű szemeivel végig pásztázta a szobát. Tudtam, hogy tetszeni fog neki, mert emlékeztem rá, hogy régen - bár akkoriban a testén kívül nem sok minden érdekelt -  rengeteget mesélt arról, hogy mennyire szeret a természetben barangolni. Ezért is választottam az elcsábításához ezt a házat. Ahogy figyeltem a lépteit, miközben szemrevételezte a szobát, majd az árulkodó boldog sóhaját, amit a kilátás szakított fel belőle, egyre jobban elöntött az érzés, hogy ő idetartozik, ebbe a környezetbe, hozzám. Nem tudtam megállni, hogy ne szúrjak oda neki, mert ha nem érzem az elutasítását, képes lettem volna azonnal az ágyra dönteni és addig szeretkezni vele, míg a nevét is elfelejti.
Parancsának engedelmeskedve visszasétáltam a szobámba és bebújtam az ágyamba. Kaján vigyorral az arcomon dobtam az egyik székre a pólómat. Előre élveztem a zavarát. A várakozástól ellustultam, szemeim lecsukódtak. Fogalmam sincs mennyi ideig aludtam, de arra ébredtem, hogy valaki óvatosan kisimítja a hajamat a homlokomból. Álmos szemekkel pislogtam a tündérre, aki az ágyam mellett állt.
 - Ébresztő álomszuszék! - mosolygott rám úgy, hogy kisKimi azonnal vadász szezont jelzett. - Kész a leves - mutatott a tálcára, ami az éjjeliszekrényemen gőzölgött és isteni illatokat árasztott magából.
- Ezt meg tudnám szokni - ültem fel a paplant ledobva magamról és látványosan nyújtózkodni kezdtem. Szám sarkába gúnyos vigyor ült ki, mikor láttam, hogy a tervem bevált. Ana szemei néhány pillanatig a mellkasomra tapadtak, majd arca bíbor színűre váltott és szemeit lesütve próbálta elrejteni zavarát.
 - Egyél amíg meleg, úgy használ a legtöbbet - fordította el a fejét.
 - És te? - pislogtam rá érdeklődve. - Egyedül nem esik olyan jól.
 - Én már ettem - harapta be az alsó ajkát, ami újabb lökés hullámot indított el a testemben. Félő volt, hogy az ölemben lévő tálca felborul a farkam mocorgásától.
 - Akkor legalább ülj ide, amíg végzek - mutattam az ágy szélére. - Utálok egyedül enni.
 - Oké - sóhajtott fel, miközben óvatosan elhelyezkedett a lábamnál.
Maga a tudat, hogy csak egy karnyújtásnyira van tőlem, beindította a fantáziám. Képek peregtek le előttem, ahogy rávetem magam és letépve róla a ruhát, a magamévá teszem, miközben ő a nevemet nyögve élvez el újra és újra.
 - Kimi, hahó! - jelent meg egy apró kéz a látómezőmben. - Jól vagy?
 - Mi? Ja, persze - makogtam visszatérve a jelenbe.
 Amilyen gyorsan csak lehet meg kell kapnom Annát, mert ha nem, beleőrülök - döntöttem el magamban. Hogy eltereljem a gondolataimat, kezembe vettem a kanalat és neki láttam elpusztítani a gőzölgő levest, ami mondanom sem kell, isteni volt.

Ana

 Megkönnyebbülve siettem a tálcával, rajta az üres tányérral a konyhába. A testem bizsergett az átélt izgalomtól, amit a finn közelsége okozott. Nem lehetett nem észre vennem, hogy szemei szinte felfaltak, miközben ott ültem mellette. A kétértelmű megjegyzései, a közelsége, mellkasának látványa elfeledett érzéseket szabadított fel bennem. Olyanokat, amikről azt hittem, már régen feledésbe merültek.
 - Fejezd be, Ana! - suttogtam a konyha csendjébe, miközben  megráztam a fejemet, hogy eltüntessem belőle a finn testének képét, ami annak idején rengeteg élvezetet okozott nekem és aminek a gyermekeimet köszönhetem. - Idióta! - szisszentem fel újra. - Neked ott van Cris! Emlékezz vissza, hogy Kimi szarban hagyott a kicsikkel - érveltem a szívemnek az eszemmel, de hiába. - Persze, mert nem tudott róluk. Nem mondtad el neki! Nős volt! - kiáltottam fel hangosan, majd saját magamtól megijedve, a szám elé kaptam a kezem. - Úgy érzem kezdek begolyózni! - sóhajtottam fel, miközben a halántékomat masszíroztam. - Crisnek igaza volt, nem kellett volna ide jönnöm!