2015. november 11., szerda

Visszatérés! Las Puertas de Infierno II.évad 1.rész

Ana

  Elgondolkodva forgattam a gyűrűt az ujjamon miközben bámultam kifelé az irodám ablakán. Apró mosoly kúszott a szám sarkába mikor eszembe jutott az a bizonyos, hetekkel ezelőtti nap.

Haza felé tartva, az autóban még mindig hitetlenkedve néztem az ujjamon lévő ékszerre. El sem hittem, hogy a portugál megkérte a kezemet és én igent mondtam. Abban a pillanatban ahogy kimondtam a szót, ami mindent megváltoztatott köztünk, még nem sejtettem, hogy néhány pillanat múlva már rettegve gondolok majd a jövőre. Úgy látszik a hangulat változásomat Cris is észre vette, mert kérdőn fordult felém. 
 - Hé! - tette kezét a combomra. - Mi a baj? Megbántad? - nézett rám aggódva.
 - Nem, dehogy - ráztam meg a fejemet - csak...félek - vallottam be.
 - Mitől? - értetlenkedett a mellettem ülő.
 - Én... - rágtam idegesen a szám belsejét - szóval nekem még sose volt rendes kapcsolatom - bámultam ki az ablakon. - Nem tudom, hogyan kell csinálni...Hogy mit vársz tőlem?
 - Kicsim - lágyult el a csatár hangja. - Semmi olyat nem kérek, amire még nem vagy felkészülve. Együtt majd kitaláljuk, hogyan tovább. Oké? - emelte a szájához a kezemet és forró csókot nyomott rá.
 - Rendben - bólintottam valamivel nyugodtabban. 
 - Van még valami, ami miatt meg kell, hogy nyugtassalak? - vigyorgott rám.
 - Ó, te! - forgattam meg a szemeimet, de aztán bevillant valami. - Végül is azt hiszem van még egy dolog amit meg kéne beszélnünk - motyogtam csendesen.
 - Akkor ki vele, de gyorsan.
 - Mit csináljunk a médiával? Én nem akarom, hogy rajtunk csámcsogjanak - fordultam vissza az ablak felé.
 - Nem tudom meddig tudjuk titkolni a kapcsolatunkat, de megígérem, hogy megpróbálom a legtovább megóvni magunkat tőlük. Így jó lesz? - kérdezte komoly hangon.
 - Igen - bólintottam - és Cris...köszönöm - néztem rá hálásan.
 - Érted mindent - villantott rám egy sármos mosolyt amitől a szívem zakatolni kezdett.


Otthon, ahogy beléptünk az ajtón Molly, a gyerekek, Marcelo, Clarisse, Iker és Sara azonnal körénk gyűltek. 

 - Naaa? - néztek ránk a barátaink kíváncsiságtól csillogó szemekkel.
 - Igent mondott - vigyorodott el Cris miközben magához szorított.
 - Gratulálok! - visítottak fel a lányok, míg a pasik a portugál vállát ütögették, Molly pedig csendben somolygott magában. 
 - Akkor most te is az apukánk leszel? - szakította félbe az örömködést Lina óvatos hangja. 
Meglepetten néztünk a két kicsire, akik komoly arccal pislogtak ránk. 
 - Nem tudom - guggolt le hozzájuk a csatár. - Te mit gondolsz? Lennél a kislányom?
Lélegzet visszafojtva vártuk Li válaszát, aki hatalmas szemekkel nézett az előtte lévő férfira, majd tekintetével megkereste a bátyját, mintha szavak nélkül kommunikálnának. A szemünk előtt lejátszódó jelenet annyira szürreális volt, hogy majdnem elnevettem magam, de mielőtt ez megtörténhetett volna, a lányom válaszolt.
 - Végre nem én leszek a legkisebb a családban - mosolyodott el majd egy hatalmas puszit nyomott Cris döbbent arcára. 
 - Ez azt hiszem azt jelenti, hogy nincs ellene kifogásuk - lökte vállba Iker a még mindig mozdulatlanul kucorgó barátját. 
 - Nem, ez csak azt jelenti, hogy Linának nincs kifogása - mondta Cris miközben farkas szemet nézett a fiammal. - És te hogy vagy vele Nico? Mit szólnál, ha egy család lennénk?
 Idegesen néztem a kicsire, aki töprengő fejet vágott, majd válaszolt.
 - Nekem már van apukám - emelte fel dacosan a fejét, pont ahogy Kimi szokta.
 - Nicola! - döbbentem le.
 - Hagyd csak - mondta a portugál. - Igaza van. Figyelj rám Nico - magyarázott a kisfiúnak. - Én nem akarom helyettesíteni Kimit. Ő a ti igazi apukátok, de ettől függetlenül anya és én szeretjük egymást. Mit gondolsz, el tudsz fogadni minket Junival?
A szívem hevesen vert, melegség járta át a testem. Sose gondoltam volna, hogy Cristianoban ennyi érzelem bújik meg, és hogy úgy tud beszélni egy három éves gyerekkel, mintha egyenrangú lenne vele. Izgatottan vártam, vajon mi lesz a válasz.
 - Oké - suttogta kissé bátortalanul Nicola, majd belecsapott a felé tartott tenyérbe.
 - Köszönöm - bólintott komolyan a portugál majd mosolyogva figyelte ahogy a két kicsi, Molly kíséretében felmasírozott az emeletre.
 - Ez meleg volt tesó - csapott a csatár vállára Marci. - Baromi jól csináltad. Tisztára, mint valami túsztárgyaló - vigyorodott el.


Nem sokkal a finnországi tartózkodásunk után, levelet kaptam egy ügyvédi irodától. Idegesen bontottam ki a borítékot és elkerekedett szemekkel olvastam fel Mollynak, hogy Kimi betartotta a szavát és a nevére vette a gyerekeket. És ha ez még nem lett volna elég, küldött egy jelentős összeget tartalmazó bankkártyát is. Először vissza akartam utasítani, de pótanyám rábeszélt, hogy kössem le a pénzt a kicsik számára, mert jól fog jönni a továbbtanulásuknál. Jobban belegondolva, igazat adtam neki és még aznap átírattam a gyerekek nevére az összeget, azzal a kikötéssel, hogy csak tizennyolc éves koruk után férhetnek hozzá. A finnek küldtem egy sms-t, amiben tudattam vele a döntésemet. Egyenlőre lekötötték őt a verseny hétvégéi, így nem tudta meglátogatni az ikreket, de telefonon szinte minden nap beszélt velük. Lassan kezdtem hozzászokni, hogy ő is az életünk része lett.



 - Megjöttek a szállítók! - ébresztett fel merengésemből Pedro, aki nemrég kezdett az éttermemben, mint pultos.

 Igen, végre sikerült elérnem amit akartam. Megnyitottam a saját éttermemet, igaz rengeteg munkával járt, de imádtam csinálni. Hála Istennek, a portugál türelmes volt, így csak a gyerekek miatt volt lelkiismeret furdalásom, mert kevés időm jutott rájuk. 
 - Máris megyek! - álltam fel az asztalomtól és a hátsó ajtóhoz siettem. Gyorsan átnéztem az árút, majd tételesen átvettem a rendelést. Leroy mindenre megtanított, amiről úgy gondolta, hogy segítségemre lehet. Volt főnökömmel véd és dac szövetséget kötöttünk. Soha nem volt ilyen erős köztünk a barátság, mint mióta elhagytam a klubot. Rengeteget segített nekem. Megoldotta a munkaerő problémámat mikor nem találtam egyetlen megfelelő alkalmazottat sem. Körbe kérdezett az ismerősei körében, így lett Alejandro a szakácsom, Briana és Jorge a pincérem, Lucy a konyhalányom és Pedro a pultosom. Nagyon jó kis brigádot szedett össze nekem. 
Miután telepakoltuk a raktárat visszatértem az íróasztalomhoz. Alig ültem le, máris megcsörrent a telefonom.
 - Igen? - vettem a fülemhez.
 - Szia Kicsim - hallottam meg a számomra oly kedves hangot. - Meddig vagy ma?
 - Nem tudom. Miért? - mosolyodtam el.
 - Mert nagyon szeretnélek elvinni valahova - közölte sejtelmesen Cris.
 - Hova? - kíváncsiskodtam.
 - Majd megtudod, ha végre eljössz velem. Szóval, mikor végzel?
 - Hááát.... - vetettem egy gyors pillantást a karórámra. - Körülbelül negyed óra múlva, ha neked is jó.
 - Tökéletes - állt meg az ajtómban a csatár miközben kinyomta a kezében tartott készüléket. - Szia - vigyorodott el.
 - Szia - néztem rá elbűvölve. - Ez gyorsan ment.
 - Hiányoztál - lépett elém majd lehajolt és egy apró csókot nyomott a számra. 
 - Cris - pislogtam rá könyörögve.
 - Tudom, tudom az alkalmazottak előtt ne - húzta el a száját. - Felfogtam, hogy nem szeretnél felhajtást körülöttünk, de nem gondolod, hogy már sejtenek valamit?
 - A sejtés és a biztos tudat közt hatalmas a különbség - magyaráztam.
 - Oké - tette fel a kezeit. - Mit is mondtál, mikor végzel?
 - Amint aláírtam ezeket a papírokat - mutattam egy kisebb halomra az asztalomon - és ellenőriztem, hogy minden rendben van-e. 
 - Ana - csóválta meg a fejét az előttem álló. -  Minden tökéletesen működik. Ügyesen csinálod a dolgod, az alkalmazottaid pedig profik. Ideje lenne lazítanod egy kicsit. Nico és Lina lassan már csak fényképről ismer - dorgált meg, amitől elszégyelltem magam.
 - Teljesen igazad van. Rossz anya vagyok...
 - Én nem ezt mondtam - húzott fel a székemből Cris. - Csak annyit kértem, hogy vegyél vissza egy kicsit a tempóból - vont a  karjaiba és kisimított egy tincset az arcomból.
 - Rendben - néztem fel rá. - Azt hiszem, ez a papír torony megvár.
 - Ez a beszéd - vigyorodott el a portugál. - Akkor mehetünk?
 - Várj, szólok a többieknek, hogy lelépek - siettem ki az irodából, majd miután Pedro megnyugtatott, hogy rendben lesz minden a távollétemben, követtem a focistámat a parkolóba. Beültem az autóba, ahol körbe vett Cris jellegzetes, férfias illata. 
- Hová megyünk? - kérdeztem kíváncsian.
- Majd meglátod - villantott rám egy huncut mosolyt, amitől a pillangóim egyre hevesebben kezdtek verdesni a gyomromban. 
Nem kérdezősködtem tovább, rá hagytam magam a sofőrömre, de aztán értetlenül pislogtam, mikor félórás autó út után befordult az ismerős utcába. 
 - Miért jöttünk hozzád? - szaladt ki a számon a kérdés.
Választ nem kaptam, viszont mikor becsukódott mögöttünk a kapu és beálltunk a garázsba, Cris a kezét nyújtotta felém.
 - Gyere - vigyorgott továbbra is sokat mondóan. Gyors léptekkel követtem őt a medencéig, ahol legnagyobb meglepetésemre ott találtam a gyerekeimet, Doloresszel és Juniorral együtt.
 - Anya! Anya! - kiáltoztak boldogan. - Cris elhozott minket, hogy tudjunk játszani Junival.
 - Köszönöm - lepték el szemeimet a könnyek. 
 - Ugyan már - legyintett a csatár. - Nem nagy dolog. Csak úgy gondoltam, örülnétek, ha együtt töltenénk egy délutánt - vonta meg a vállát. - Meg amúgy is, rég láttalak bikiniben - kacsintott rám.
 - Te kis perverz - legyintettem felé, de ő elkapta a kezemet és a tenyerembe csókolt.
 - Gyere, Mollyval becsomagoltattam a kedvenc fürdőruhámat.
 Fejemet csóválva, de nevetve követtem a portugált a szobájába, ahol a kezembe nyomta a Brazíliában viselt bikinit. Becsuktam magam után a fürdőszoba ajtót, kibújtam a ruháimból és felvettem az alig valamit takaró anyagot. Kritikus szemmel nézegettem magamat a tükörben. Mi a fenét eszik rajtam Cris? Miért pont én kellek neki, mikor sokkal szebb nőket is megkaphatna? Olyanokat, akiknek nincs gyerekük. Akik nem várakoztatták volna meg a szexszel.
 - Gyönyörű vagy - szólalt meg mögöttem Cristiano, mire ijedten pördültem meg a tengelyem körül.
 - A frászt hoztad rám - szorítottam a kezemet a mellkasomhoz.
 - Bocs. Kopogtam, de nem válaszoltál. Min agyaltál? - lépett közelebb hozzám.
 - Semmin. Hülyeség - morogtam az orrom alá.
 - Ana - fogta kezei közé az arcomat a csatár, de nem folytatta, mert ajkai rátaláltak az enyémekre. Hosszú, szenvedélyes csókban forrtunk össze. Nyelveink lágy keringőbe kezdtek egymással. Kezeim önálló életre kelve túrtak a barna tincsek közé. - Istenem, annyira kívánlak - súgta ajkaim közé a portugál. - Nem tudom, meddig tudok még várni - nézett rám vágytól elsötétült tekintettel.
 - Akkor ne tedd - szakadt ki belőlem és végig simítottam hitetlenkedő arcán.
 - Ana, én nem...
 - Csssh - tettem ujjamat a szájára. - Én is akarlak. Nagyon - vallottam be.
A következő pillanatban már csak azt éreztem, hogy eltűnik a lábam alól a talaj. Cris a csókunkat meg nem szakítva az ágyába vitt. Óvatosan letett és fölém mászott. Sokáig nem szólt semmit, csak áthatóan nézett rám. Tekintetétől az egész testem libabőrös lett. Akartam őt, úgy ahogy eddig még senkit és semmit. 

8 megjegyzés:

  1. Wáááááá ez jobb lett mint amire számítottam *-* *-* *-* tök jo h sikerült az étterem és beindult *-* *-* *-* és ááá pont itt abba hagyni *-* sirba viszel te nő *-* *-* és most kell megint egy hetet várnom :( ez nem fair.... de amig tudom h lesz és csinálod addig tudok várni *-* *-*
    Ölel és puszil: Fallen Angel
    Ui.: még mindig imádlak *-* *-* <3 <3 <3 <3 <3

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönöm! :D Örülök, hogy tetszik és én is imádlak! <3 <3 <3

      Törlés
  2. ❤️❤️❤️❤️❤️

    VálaszTörlés
  3. Óóó
    Imádtam :) Alig várom a következőt :) Kíváncsi vagyok Kimi mikor tér vissza?
    Puszi Kolett

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia Kolett!
      Örülök, hogy tetszett. :)
      Türelem Kimit terem. :DDDD
      Puszi <3 <3 <3

      Törlés
  4. Úúúú most muszáj itt befejezni??Te direkt kínzol.Tudom. :P
    Amúgy vagy nem olvastam még el a sztorit vagy nyár óta teljesen kiment a fejemből,mert semmire se emlékszem jelen pillanatban.A Házasság extrákkal-t azt ugye elolvastam azt hiszem még nyáron és mikor a szünet után hoztad a részt,felelevenítettem az előző részeket és be tudtam kapcsolódni a történetbe.De itt most nincs időm visszaolvasni a részeket,vagy elolvasni teljesen,szóval csak elolvastam ezt a részt és most gondoltam nem hagylak komment nélkül ...de igazából fogalmam sincs hogy mik voltak az előzmények meg hogy ki az az Ana. :D :D :D Majd visszaolvasom valamikor amikor esetleg lesz időm....ami belátható időn belül nagyon nem lesz,úgyhogy igazából lehet hogy úgy fogok komizni,hogy nem tudom hogy mi van :D
    Na jó most biztos idiótának nézel (joggal :D )
    Lényeg hogy majd visszaolvasom,de amúgy ezt a részt is így külön imádtam
    Várom a következőt
    Ölelés ❤❤❤

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Kedves Greenfire!
      Nagyon köszönöm ezt a kimerítő kommentet. :D
      Sajnálom, hogy nincs időd elolvasni az első évadot, de tudom, hogy majd egyszer bepótolod. :) Örülök, hogy különálló részként is tetszett.
      Tudom, hogy néha gonosz vagyok és hagylak titeket várakozni, de hát ez van. Nekem is kell egy kis szórakozás. XDDD
      Remélem, a mai rész bepótolja azt, ami a múlt hetiből kimaradt. :D
      Ja és, ha szeretnél egy újabb történetet olvasni tőlem, akkor ajánlom neked a HAPPENED-et, amit Lily Clarkkal közösen kezdtünk el írni. ( http://madridbantortent.blogspot.hu/ )
      Remélem ez is elnyeri a tetszésedet. :)
      Puszi és ölelés: Dolores <3 <3 <3

      Törlés