2016. február 12., péntek

Las Puertas II. évad 6. rész

Ana

   Orromra csúsztattam a napszemüvegemet és idegesen néztem körül az emberektől zsongó reptéren. Nico és Lina egymás kezét szorongatva álltak mellettem,  kíváncsian járatták a tekintetüket a hatalmas épületben.
 - Anya, apa jön elénk? - tette fel a kérdést a fiam.
 - Nem tudom - sóhajtottam fel. - Bár szerintem ő most nem ér rá... - magyarázkodtam, mikor valaki félbeszakított.
 - Elnézést, ön Anabell? - kérdezte egy ismerős hang mögöttem. Amilyen gyorsan csak tudtam, megfordultam és tekintetem találkozott Rami vigyorgó képével.
 - Szia - mosolyodtam el.
 - Rami bácsi! - ugrottak a gyerekek, apjuk testvérének a nyakába.
 - Na mizu törpék? - kapta fel a két kicsit a karjaiba. - Hű, ti aztán jól megnőttetek. Mivel etet titeket anya, kővel?
A bőröndömet magam után húzva indultam el a nagyobbik Raikkönen nyomában. Nico és Lina egyfolytában szóval tartották a finnt, így nem sokat tudtunk beszélni.
A kijáratnál egy hatalmas terepjáró várt bennünket. Miután beültünk, Rami biztos kézzel vezetett el minket az úticélunkig. A hotel hátsóbejáratához érve, a nyakában lógó kártyát felmutatva begurultunk a mélygarázsba.
 - A főbejárat és az előtér tele van újságírókkal. Kims azt mondta, inkább így csempésszelek be titeket - magyarázta feszülten.
 - Nyugi - mosolyogtam rá. - Teljesen jó így.
Az igazat megvallva, hálás voltam a pilótának, hogy megértette, nem akarok nyilvánosságot se magamnak, se a gyerekeknek. A garázsból lifttel mentünk fel a szálloda tizedik emeletére, ahol egy hatalmas lakosztályt kaptunk.
 - Kiminek időmérője van - avatott be Rami, miután lepakoltunk. - Azt üzeni, hogy amint végez, jön. Addig is érezzétek otthon magatokat.
 - Köszönjük - bólintottam.
 - Anya, nézhetünk mesét? - tette fel a kérdést Lina.
 - Persze - vettem a kezemben az asztalon heverő távirányítót és bekapcsoltam nekik a falon lévő plazmát. - Nem vagytok éhesek? Szomjasak? - kérdeztem, de miután nemleges választ kaptam, inkább hagytam őket, hagy merüljenek el a Minionok világába.
A finn sráccal a nyomomban kiléptem az erkélyre, hogy magamba igyam a látványt, ami a Meridian Beach Plaza legfelső emeletéről tárult elém. Nem láttam még ehhez foghatót. A Földközi-tenger kéksége és az ég színe szinte egybe olvadt.
 - Ez gyönyörű - bukott ki belőlem.
 - Reméltem, hogy tetszeni fog - szólalt meg az ismerős, rekedtes hang a hátunk mögül. Félve pillantottam a finnre, aki nem tudom, mikor lopakodott mögénk.
 - Kimster - vigyorgott rá boldogan a bátyja. - Ez gyorsan ment.
 - Ja. Elmagyaráztam a fiúknak, hogy rohadtul nem fogok most jópofizni egy mitugrász firkásznak sem - motyogta, miközben a tekintetét egy pillanatra sem vette le rólam.
 - Apa! Apa! - vették észre Nicoék az újonnan érkezőt.
 - Kicsikéim - ölelte át őket szeretettel majd mindkettőnek hatalmas puszit nyomott a feje búbjára. - Úristen, mekkorát nőttetek.
 - Rami bácsi is ezt mondta, meg azt is, hogy anya biztos kővel etet minket - hadarta el Nico a reptéren történteket.
 - És igaza van? - somolygott a kisfiúra a finn.
 - Nincs - rázta meg a fejét a kérdezett.
 - Na majd én lecsekkolom - mondta Kimi és felkapta a fiát, majd a levegőbe repítette aztán elkapta amit a kicsi hangos kacagással fogadott.
 - Én is, engem is - rángatta meg az apja pulóverének az ujját Lina.
 - Igenis hercegnőm - dobta fel a kicsilányt is, aki szintén nevetni kezdett.
A szívem szorításával nem törődve, mosolyogva néztem őket.
 - Azt hiszem én most megyek - szólalt meg Rami, akiről teljesen el is feledkeztem.
 - Köszönöm, hogy kijöttél értünk - búcsúztam tőle kedvesen.
 - Ugyan hagyd már - legyintett, majd a törpékhez fordult. - Mit szólnátok hozzá, ha holnap Justuu és Titus is velünk lenne és együtt néznénk meg az időmérőt?
 - Jóóó! - harsant fel az egybehangzó felelet.
 - Ők is itt vannak? - néztem kérdőn Ramira.
 - Még nem - rázta meg a fejét. - Holnap jönnek Kristiivel.
Nem tehettem róla, de a nő nevének említésekor egy kicsit megrándult a szám, amit a férfiak észre is vettek.
 - Ne haragudj rá, ő csak a családját védte - nézett rám könyörgőn az idősebbik finn.
 - Nem haragszom - sóhajtottam fel - csak rosszul esett, hogy úgy nekem támadt.
 - Hidd el, hogy már megbánta - bizonygatta a férje. - Miután elmentél, sokszor beszélgettünk rólad és már tudja, hogy nem kellett volna úgy viselkednie veled. Szarul érezte magát utána, mikor rájött, hogy mekkora bakot lőtt.
 - Oké, elhiszem - mosolyodtam el halványan. - Amúgy sem vagyok haragtartó.
 - Köszi - ölelt hirtelen magához Rami. - Nem szeretem, ha veszekedés van a családban - kacsintott rám, majd elengedett és otthagyott lefagyva az előtérben.
Elhűlve néztem utána. Ő tényleg úgy érzi, hogy egy család vagyunk? Merengésemet a másik finn rekedtes hangja szakította félbe.
 - Baromi jól nézel ki.
 - Ö..köszi - fordultam felé.
 - Nagyon szexi ez az új stílus - simított ki egy kóbor tincset az arcomból.
 - Kimi... - léptem hátrébb, de neki ütköztem a falnak. - Nem szeretném...
 - Megőrjít a hiányod - vágott közbe és nem engedte, hogy befejezzem amit elkezdtem. - Minden egyes átkozott nappal világosabbá válik, hogy mit vesztettem azzal, hogy hagytalak elmenni - próbált hipnotizálni a szemeivel. Egyik kezével megtámasztotta a fejem mellett a falat, míg a másikkal a hajam végével kezdett játszani. - El sem tudod képzelni, hogy milyen érzés úgy lefeküdni, hogy tudom, te egy másik pasi karjai közt vagy és a gyerekeim ott vannak veletek. Vissza akarom kapni a családom Anabell - hajolt egyre közelebb hozzám.
 - Nem...nem lehet - nyöszörögtem, miközben a testem hátba akarta támadni az eszem és reagált a finn simogatásaira.
 - Dehogynem - súgta már a számba.
Istenem, gyengültek el a térdeim. Cris is pont így szokott rám hatni. Ahogy felvillant a portugál neve, a köd ami eddig ellepte az elmémet, hirtelen felszállt. Kezeimet az előttem álló mellkasának támasztottam és próbáltam ellökni magamtól.
 - Állj le!
 - Látom rajtad, hogy te is akarod - folytatta az ostromot.
 - Akkor rosszul látod - győzködtem immáron tiszta fejjel.
 - Miért harcolsz ellenem?
 - Mert nem helyes amit csinálunk. Nekem ott van Cris...
 - Leszarom - mordult fel a pilóta és láttam rajta, hogy kezdi elveszíteni a fejét, így muszáj voltam beavatni a titokba, amit csak a barátaink tudtak eddig.
 - Nem teheted, mert ő a vőlegényem - nyögtem ki, mire a finn úgy ugrott hátrébb, mintha megütöttem volna.
 - Hazudsz - mordult rám haragosan.
 - Igazat mondok - emeletem fel a kezemet, hogy megmutassam neki igazolásként a gyűrűmet.
 - A rohadt életbe! - öklözött bele a falba mellettem amitől összerezzentem. - Mióta?
 - Ahogy hazaértünk Finnországból - vallottam be.
 - Miért nem mondtad, mikor telefonon beszéltünk? - meredt rám fagyos tekintettel.
 - Mert úgy voltunk vele, hogy ez csak a mi dolgunk...
 - Csak a ti dolgotok mi? - húzta el a száját gúnyosan Kimi. - Az, hogy rád és Nicoékra teszi a mocskos kezét, csak a ti dolgotok? Úgy gondoltad, nem érdekel, hogy ő lesz az apja az ÉN gyerekeimnek?  - szinte habzott a szája az idegességtől, miközben láttam, hogy próbálja magát visszafogni, hogy ne csináljon nagyobb jelenetet. - Nem fogom megengedni! Te az enyém vagy! - ordította, majd feltépte az ajtót és elrohant.
Könnyes szemekkel néztem utána. Miért nem érti meg, hogy már rég elcseszte és köztünk már nem lehet semmi?

8 megjegyzés:

  1. Ez igen Kimi (y) előbb kellett volna gondolkozni akk most is a tiéd lenne :* Ana jol tette h nem hagyta magát ^^ és végül elmondta neki, hogy ő már másé am is ha annyi éven keresztül nem gondolt Anára ne most kezdje el! Igazat adok Anának ^-^
    Ölel és puszil: fallen angel <3 <3 <3

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia!
      Igen, igazad van, nem most kéne Kiminek kapkodnia, de ő már csak ilyen. :)
      Ebből még lesznek majd gondok. :D
      Köszi, hogy írtál.
      Millió puszi: Dolores <3 <3 <3

      Törlés
  2. Hm hm...
    Egy részem Kannabell shipper,úgyhogy ez most nem esett jól :( Nem lehet az,hogy klónozol mégegyet Anából és ő pedig Kimivel lenne? :P
    Na jó...tudom,hogy Kimi egy köcsög meg már elcseszte,de azért én szurkolok neki egy kicsit.De Christ és Anát is loveolom ❤❤
    A gyerekek annyira cukik ahw,láttam magam előtt,kihaltam *-*
    Várom a folytatást
    <333

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Örülök, hogy tetszett. :)
      Puszi: Dolores <3 <3 <3

      Törlés
  3. Hajrááá Kimi! :) Na meg persze Sergio :) <3 Én még mindig reménykedem mindkét eshetőségben. :)
    Puszi

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia Linus04!
      Örülök, hogy itt vagy! :D
      Puszi: Dolores <3

      Törlés
  4. Kedves Dolores!
    Imádtam mint mindig!
    Kimi....sajnos ez késò bánat ....ilyenkor már könnyű siránkozni ..,de valahol legbelűl még szurkolok ám nekik...
    De, viszont nallam is kettos 'merce' mukodik mert Sergionak es szurkolok ám szaval barmelyik két eshetosegnek orulnék...de ez majd elvalik idovel
    Mar is nagyon varom a kovetkezo reszt!
    Tovabbi szep estet!
    Szia
    BezTina

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia itt is Tina! :DDD
      Igen, igaz, hogy Kimi most kezd kapkodni, de azt azért ne felejtsük el, hogy még csak nemrég derült ki számára a gyerekek létezése, így valahol érthető a helyzete.:)
      Sergio...hm. Nos, ahogy te írod, majd idővel elválik. :D
      Örülök, hogy ennyire várod a következő fejezetet. :)
      Millió puszi: Dolores <3 <3 <3 <3 <3 <3 <3

      Törlés