2016. április 8., péntek

Las Puertas II.évad 9.rész

Kimi

   - Ana? - nézett rám kérdőn a barátom ahogy beléptem a szobámba.
 - Most kísértem ki a reptérre, a törpékkel együtt - sóhajtottam fel fájdalmasan, mivel az elválás nem csak engem, de a gyerekeimet is megviselte. Nico úgy csimpaszkodott a nyakamba, hogy alig tudtuk lefejteni rólam a kezecskéit, Lina arca pedig olyan hatalmas szomorúságot tükrözött, hogy meglett férfi létemre, majdnem elbőgtem magam.
 - Sajnálom - mondta Mark részvéttel teli hangon.
 - Ja, én is - kulcsoltam össze a kezeimet a tarkómon miután elhelyezkedtem a kanapén.
 - Voltatok a sajtótájékoztatón?
 - Igen, túl vagyunk rajta - meredtem magam elé.
 - Minden oké volt? - kíváncsiskodott tovább a férfi, de nekem mára már kezdett elegem lenni a kérdésekből.
 - Hát persze - húztam el a számat. - Mindenki nagyon kedvesen volt. Egy cseppet sem akarták szétszedni Anabellt - csöpögött éles szarkazmustól a válaszom, miközben eszembe jutott a nő arca, ahogy minden oldalról egyre több és mocskosabb kérdés repült felé.
 - Basszus, és hogy viselte?
 - Szerinted? Olyan volt, mint egy királynő. Egy rettenetesen rémült királynő - hunytam le a szemeimet fáradtan.
 - Még jó, hogy a gyerekeket nem vonhatják bele ebbe a herce-hurcába - szólalt meg Mark.
 - Nem merik, mert tudják, hogy azzal maguk alatt ássák meg a sírt - dühöngtem.
 - És mi lesz ezután?
 - Fogalmam sincs - vontam meg a vállam. - Ana először beszélni akar a portugállal - forgattam meg a szemeimet a focista említésére. - Tegnap felhívta és elmondta neki, hogy mire készülünk.
 - Gondolom kiakadt a csávó - röhögött fel Mark.
 - Nem tudom - ráztam meg a fejem - nem avatott be, hogy miről beszéltek.
Néhány percnyi szótlan üldögélés után Mark kíváncsian felém fordult.
 - Ezek után is be akarod cserkészni? Nem ment el a kedved tőle?
 - Sőt! Csak most kaptam kedvet igazán a vadászathoz - nyújtottam ki a lábaimat, hogy kényelmesebben üljek. - Eddig is akartam őt, de a mai nap után életcélommá vált, hogy meggyőzzem róla, nekünk együtt kell felnevelnünk a gyerekeinket.
 - Miből gondolod, hogy sikerülhet? - pislogott rám Mark, mintha őrültet látna. Talán igaza is volt, megőrültem. Megőrültem attól a gondolattól, hogy végre igazi családom lehet. Egy csodálatos nővel és két tünemény gyerekkel. A saját gyerekeimmel.
 - Nem tudom - vallottam be az igazságot. - Viszont úgy érzem, hogy ő sem tud közömbösen viselkedni amikor mellettem van. Látom amikor megborzong az érintésemtől, elpirul ha valami múltbéli dolgot hozok fel beszédtémának vagy amikor megcsókolom, ugyanolyan tüzesen viszonozza, mint régen - vigyorodtam el kajánul. - Ő is emlékszik rá, hogy milyen volt velem, ahogy én is. Bár most ölni tudnék a gondolattól, hogy Ronaldoval van, de tudom, hogy ha türelmes leszek, akkor nemsokára az én ágyamat fogja melegíteni és akkor többet nem menekül. Azonnal feleségül veszem, mielőtt még meggondolhatná magát.
 - Te tényleg odavagy érte - döbbent le a barátom. - Szentül meg voltam róla győződve, hogy csak azért akarod őt, mert kihívást jelent és persze a gyerekek miatt.
 - Hogy a picsába ne lenne kihívás? - mordultam fel. - Talán még a világbajnokságnál is nagyobb, de itt belül - mutattam a mellkasomra - érzem, hogy sikerülni fog. Egyetlen nőnél se éreztem ilyen mindent felülíró vágyat. Mindenestül akarom. Érted? - néztem komolyan Markra. - Nem csak a teste kell, hanem a lelke is. Arra vágyom, hogy viszonozza az érzéseimet és ha ez megtörténik, én leszek a legboldogabb fasz a földön.
 - Te aztán jócskán benne vagy a trutyiban - csóválta meg a fejét a férfi. - Sose hittem volna, hogy a fagyos jégember szívét ilyen könnyen nyársra lehet húzni.
 - Úgy látszik van az a nő, akinek ez sikerült.
 - Csak vigyázz, nehogy túl süttesd azt a szívet - figyelmeztetett Mark, majd magamra hagyott az Ana körül forgó gondolataimmal.

Cris

   Türelmetlenül pislogtam a bejárat felé, hogy mikor hallom már meg Ana vagy az ikrek hangját. Tudtam, hogy hatalmas a forgalom ilyenkor a repülőtérről, de már alig bírtam kivárni, hogy magamhoz ölelhessem őket. Be kellett látnom, hogy sokkal féltékenyebb vagyok a finnre, mint gondoltam volna. A tegnapi telefon után pedig még jobban elburjánzott bennem ez az érzés.
Mikor Anabell felhívott, hogy elmondja, lesifotók készültek róluk és a legjobb megoldásnak a felvállalás tűnik, majdnem felrobbantam mérgemben. Én akartam az lenni, akivel lefotózzák, aki elsőként mondhatja el, hogy "igen, tessék, nézzétek ő az enyém". Irigy voltam a pilótára. Nem elég neki, hogy gyerekei vannak attól a nőtől, akit szeretek, még a végén azt is kitalálja, hogy ő van együtt Anával. Valahogy nem voltam biztos benne, hogy véletlenül készültek a képek, de mikor ezt megemlítettem Bellnek, majdnem összevesztünk.
Sóhajtva döntöttem hátra a fejemet a nappali kanapéjára és a szemeimet lehunyva próbáltam túlélni az idegtépő várakozás perceit.
 - Apa - mászott fel mellém a kisfiam.
 - Igen Juni? - mosolyogtam rá miközben azon gondolkodtam, mennyire hasonlít rám ez a kis lurkó.
 - Mikor jönnek? - fogta kezei közé az arcomat és kíváncsi tekintetét az enyémbe fúrta.
 - Nem tudom - húztam magamhoz, hogy megöleljem -, de lassan már itt kéne lenniük - sóhajtottam fel nyűgösen. Sajnáltam, hogy nem én mentem ki eléjük, de Ana nyomatékosan megkért rá, hogy maradjak a seggemen és ne akarjak még nagyobb zűrt kavarni.
A távolból felhangzott egy autó hangja. Mindketten megdermedtünk egy pillanatra majd némán füleltünk. Mikor meghallottuk Nico hangját, mindketten felpattantunk és a bejárathoz siettünk. Széles vigyorral az arcomon nyitottam ki előttük az ajtót.
 - Sziasztok! - köszöntem, majd egy gyors szájra puszi után elvettem az Ana karjában alvó kislányt és felsiettem vele a szobájába. Amint letettem már fordultam is vissza, hogy megkeressem a szerelmemet, akit a konyhában találtam meg.
 - Baromira hiányoztál - öleltem át hátulról és orromat a nyakához nyomva szippantottam egy hatalmasat az illatából. 
 - Ti is nekem - dőlt a mellkasomnak és még a ruhánkon keresztül is éreztem, hogy a teste tele van feszültséggel. Gondolom teljesen kikészült a finn mellett.
 - Gyere - fogtam kézen és elkezdtem húzni a szobánk felé.
 - Cris, hova megyünk? - kérdezte félig nevetve, félig bosszúsan.
 - Majd meglátod - mosolyodtam el.
Mikor beértünk a szobánkba, tovább léptem vele a fürdőszoba felé, majd betuszkoltam őt is. Bedugaszoltam a kádat, megengedtem a vizet és a kedvenc habfürdőjéből is öntöttem bele. Vigyorogva fordultam felé majd finoman vetkőztetni kezdtem.
 - Cris - sóhajtott fel, ahogy minden egyes gomb után felbukkanó meztelen bőrfelületre csókot nyomtam.
 -Cssh, csak élvezd - hámoztam ki a ruháiból.
 - De a gyerekek - akadékoskodott még mindig, de már láttam rajta a megadás jeleit.
 - Anya figyel rájuk - mormogtam, miközben számmal már a kackiásan ágaskodó mellbimbóira koncentráltam. Imádtam az ízét, a bőre selymes tapintását. Rettenetesen kellett koncentrálnom, hogy vissza tudjam fogni magam. Besegítettem a kádba, majd én is megszabadultam a ruháimtól és mögé csusszantam. Élveztem ahogy hozzám simult. Újabb felfedezőtúrára indultam a tökéletes testén. Arcát felém fordította, így kínálva fel nekem az ajkait, amit mohón el is fogadtam. Nyelvünk boldog ismerősként üdvözölte a másikat. Kezem besiklott Ana lábai közé és mikor megtaláltam amit kerestem, az egyik ujjammal óvatosan dörzsölgetni kezdtem nőiessége központját. Kaján vigyorra húzódott a szám, heves zihálását hallva. 
 - Gyerünk Kicsim - suttogtam a fülébe és nyelvemmel megérintettem a fülkagylóját - élvezz el nekem - nyomultam előre az ujjaimmal és tüntettem el őket Anában. A teste megfeszült és egy apró sikoly hagyta el a száját miközben eljutott a csúcsra. Elégedetten simogattam tovább a még mindig rázkódó nőt. 
 - Istenem - sóhajtott fel nagy sokára elégedett hangon. 
 - Mondjad - vigyorogtam rá.
 - Jaj te - nevette el magát és kezével rácsapott a combomra. Jóleső érzés volt látni a mosolygós arcát. - Hiányoztál - mondta miközben az ujjaival rajzolgatni kezdett a bőrömre és ezzel majdnem az őrületbe kergetett.
 - Anabell - mordultam fel, mikor a combom belső oldalát kezdte cirógatni a körmével.
 - Cris? - nézett fel rám az ajkát beharapva. 
 - Azt hiszed, megúszod? - szálltam ki a kádból és emeltem ki őt is a habokból. 
 - Hé, hova viszel? - kapaszkodott erősen a nyakamba.
 - Oda, ahol a helyed van - siettem vele a szobánkba és tettem le az ágyra.
 - Tiszta víz lesz minden - próbált menekülni, de nem engedtem. A bokájánál fogva húztam magamhoz közelebb.
 - Nem érdekel. Csak te érdekelsz - hallgattattam el egy intenzív csókkal. 
Egyik kezével a hajamba túrt, míg a másikat a hátamon járatta fel és alá, néha a fenekembe markolva.
 - El se tudod képzelni, hogy mennyire hiányoztál - toltam szét a lábait, hogy közéjük furakodhassak. - Minden egyes perc rémálom volt nélküled - néztem mélyen a szemébe miközben birtokba vettem a testét. Kéjes nyögés szaladt ki a torkomon ahogy megéreztem magam körül a szoros izmokat. - Basszus, annyira szűk vagy még mindig - temettem az arcomat a mellei közé miközben egyre gyorsabban kezdtem mozogni. Éreztem, hogy lassan el fogom veszteni az önuralmamat, így benyúltam kettőnk közé és az ujjammal körkörös mozdulatokat végezve segítettem Bellt egy újabb orgazmushoz. - Az enyém vagy - hördültem fel, mikor én is elértem az extázis csúcsát.
Pihegve, némán feküdtünk még egy darabig egymás mellett. Kezünk összefonódva hevert a mellkasomon. Nem kellettek szavak, hogy tudjuk mit akar mondani a másik, hiszen mindkettőnk arcáról, szeméből sugárzott a szerelem egymás iránt.

6 megjegyzés:

  1. Kedves Dolores!
    Huha, nagyon szuper volt!
    És a két férfi szemszöge..kész ajándék :)

    Szép hétvégét!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönöm szépen!
      Neked is szép hétvégét! <3

      Törlés
  2. Szia Dolores :3
    Bocsi hogy még sak most irok de csak most jutottam el idáig. Nagyon szuper rész lett és Chrisék nagyon aranyosak. Egyik felem viszont drukkol Kiminek mert látszik rajta, hogy nagyon akarja a gyerekeket na meg persze Anát is. Tisztelem is, mert nem nyúl aljas eszközökhöz, hogy megszerezze őket. A gyerekekhez visszatérve sztem jobb lenne ha újra együtt lennének lehet most tetszik nekik hogy két apjuk van de ez idővel változhat és lehet majd Kimivel akarnak lenni mondjuk ezt inkább Nicoból nézném ki. De ez már nagyon távol jövő.
    Puszil és ölel : fallen angel :* <3

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia Fallen Angel! <3
      Nagyon szépen köszönöm a dicséretet.
      Imádom a meglátásaidat. Igazad van, a gyerekek szempontjából Kimi lenne a jó választás, de vajon Anának az jó lenne? :)
      Millió puszi: Dolores <3 <3 <3

      Törlés
  3. Drága Dolores!
    Kikerültél te is! :)
    http://sortarsak-bellsbooth.blogspot.hu/

    VálaszTörlés