2014. április 11., péntek

10/10 38. rész kiegészítés

Cris

   Egész nap feszült voltam, mert kikészítettek a szállítók. Ráadásul délután megérkezett Irina is, aki közölte, hogy csak a bulira jött haza és holnap már utazik is tovább. Bezárkózott a szobába és ki sem mozdult onnan a kezdésig. Mint jó házigazda az ajtóban fogadtam a vendégeket, mikor megjelent Marcelo Clarrel és Lolával. Lolita ellenállhatatlanul szexi volt. A szemeiből sütött a bujaság, de Irina felbukkanása elrontott mindent, pedig nagyszabású terveim voltak az edzőmmel. Fél szememet rajta tartva láttam, hogy kevertet magának egy koktélt és mikor belekóstol, elégedetten csettint a nyelvével. Ó, istenem mikre képes az a nyelv, ha velem van.
 - De jó, meghívtad Alejandrot - tapsikolt mellettem  boldogan a barátnőm. - Megyek és beszélek vele, hátha ihletet kap és velem készíti el az új fotósorozatát - lépett el mellőlem. Elhúztam a számat, majd szemeimmel Lolát kerestem, akit a táncparkett közepén találtam meg. Mindig volt valaki aki szívesen táncolt vele. Most vettem csak észre, hogy lekerült a lábáról a gipsz. Éppen Ikerrel táncolt és jókedvűen mosolygott. Ahogy vége lett a számnak elhúzódott a kapustól és mondott neki valamit, majd elindult az emelet felé. Sajnos egy-két ismerős pont ezt az időpontot választotta, hogy odajöjjön hozzám beszélgetni. Amilyen gyorsan csak tudtam, leráztam őket és a nő után indultam.
  Felérve az emeletre tanácstalanul néztem körül. Vajon merre mehetett? Sorra nyitottam be az ajtókon, hátha megtalálom valahol. A harmadik szoba kilincsére tettem a kezem, mikor félreérthetetlen hangok ütötték meg a fülemet bentről. Ismerős volt a hang, mert mikor Lolával voltam, imádtam, hogy nem fogja vissza magát és mindig hangosan adja a tudtomra, hogy élvezi amit teszek. De most nem miattam törtek elő belőle ezek a hangok. Óvatosan nyitottam ki az ajtót és csak egy résen kukucskáltam be. A látványtól a levegőm bent rekedt és a testem azonnal reagált. Lola valakin lovagolt. Háta íves vonala, gömbölyű feneke és az izzadságtól fénylő bőre mindenkit kísértésbe vitt volna. Olyan volt, mint egy pogány istennő. Nem tudtam levenni róla a szemeimet, pedig bármikor lebukhattam volna. A kíváncsiság viszont nem engedte, hogy magukra hagyjam őket, tudnom kellett, hogy ki az a szerencsés, aki érintheti és élvezheti a testét. Hirtelen váltottak pózt és a férfi maga alá gyűrte a nőt. Halk morgás hagyta el a torkomat, mikor kihallottam a férfi nevét Lola zihálásából.
 - Se...Sergio - nyögte a csapattársamnak és bennem feléledt a birtoklási ösztön. Amilyen halkan tudtam, visszacsuktam az ajtót, de szerintem még azt sem vették volna észre, ha becsapom. Pár lépés után még hallottam, hogy Lola Sergio nevét sikítva elélvez. Kezem ökölbe szorult és erőt kellett vennem magamon, hogy ne menjek vissza betörni a védő orrát. A féltékenység úgy csapott le rám, mint dögkeselyű az áldozatára. Fájón belemart a szívembe és apránként tépkedte darabokra.
 - Jól vagy? - nézett rám Iker mikor leértem a földszintre.
 - Persze - bólogattam és próbáltam kiverni a fejemből a képeket és a hangokat amik még mindig hatással voltak rám.
 - Pont jókor jöttél - vigyorgott rám Marcelo is. - Mindjárt éjfél. Lolitát nem láttátok? - nézett körül aggódva.
 - Szerintem kiment levegőzni - füllentettem. - Menjünk mi is, mert kezdődik a tűzijáték - tereltem ki mindenkit az udvarra. Rengeteget költöttem erre a látványosságra, de én szinte semmit nem láttam belőle. Szemeim előtt csak Lola képe lebegett. Megőrjített a tudat, hogy más is hozzáérhetett.
 - Ez gyönyörű volt Cris - hallottam meg Clarisse hangját és gondolataimból kiszakadva, rájöttem, hogy semmit sem láttam az egészből.
 - Örülök, hogy tetszett - mosolyogtam rá kedvesen, miközben a szemem a lépcsőre tapadt, ahol Lola alakja tűnt fel. Körülnézett, majd mosolyogva indult el felénk. Koccintani akartam vele ezért gyorsan kerítettem két pohár pezsgőt. Clarrel beszélgetett mikor mögé léptem.
 - Veled még nem is koccintottam az új évre - nyújtottam felé az egyik italt miközben szemeimmel végig pásztáztam a testét. Ajkai duzzadtak voltak, haján látszott, hogy próbálta rendbe tenni és a szemei.... A szemei furcsán csillogtak.
 - Velünk se - morgolódott Marcelo. - Boldog új évet!
  Koccintottunk és láttam rajta, hogy le akar lépni. Muszáj volt valamit kitalálnom, mert még nem akartam elengedni.
 - Gyere táncolni - jutott eszembe a mentőötlet. Megfogtam a kezét és behúztam a többiek közé. Szerintem Ikeren és rajtam kívül már nem volt józan ember a házban, de ahogy elnéztem, Lola sem volt berúgva. Az égiek velem voltak, mert pont egy lassú szám indult el így közelebb húztam magamhoz. Bevillantak az emeleti képek és a boxerem feszíteni kezdett.
 - Merre van Irina? - nézett rám huncut szemekkel, mert megérezte a vágyamat.
 - Leszarom - morogtam el neki az igazságot. - Egész este majd megveszek érted - súgtam a fülébe. - Hová tűntél? - kérdeztem és összeszűkült szemekkel vártam a választ, de ő csak elkomorult és elhúzódott tőlem.
Jól kiosztott, hogy semmi közöm hozzá, mert nem a barátnőm és nem is lesz.
 - És ha most megbocsájtasz, hazamegyek, mert elfáradtam - mondta.
 - Ne haragudj! - kaptam utána mert nem akartam, így elengedni. - Igazad van, semmi közöm hozzá, hogy mit csinálsz, csak aggódtam érted - nyögtem ki az első dolgot, ami eszembe jutott, mert azt mégsem mondhattam neki, hogy beledöglök a féltékenységbe.
  Vacilált egy pillanatig, de aztán nem szólt semmit.
 - Köszönöm, de tudok magamra vigyázni - vetette oda. - Találkozunk a reptéren - hagyott faképnél. Néztem ahogy elbúcsúzik az ismerőseitől, majd kilép az ajtón.
 - Bassza meg! - szaladt ki a számon.
 - Mi a gond Cris? - szólalt meg mellettem Iker, a szívbajt hozva rám.
 - Azonkívül, hogy mindjárt infarktust kapok, azonkívül semmi - kapkodtam a levegőt és fogtam a mellkasom.
 - Mondták már, hogy szarul hazudsz? - nézett rám fürkészőn.
 - Akkor úgy mondom, hogy semmi olyan amit ne tudnék megoldani.
 - Ugye tudod, hogy ha gondod van, azt elmondhatod?
 - Tudom Kapitány! - vigyorodtam el. - Hidd el, megbirkózom vele - bizonygattam neki és közben magamnak is. Ebben maradtunk. A fenn maradó időt próbáltam kiélvezni a barátaim körében. Hajnal négykor végre elment az utolsó vendég is így én is lefeküdtem aludni, hogy kipihenjem magam a Franciaországi útra.

                                                       ~ o ~ o ~ o ~ o ~ o ~ o ~

   Dél körül ébredtem és mikor lementem a konyhába érdekes kép fogadott. Sergio sürgölődött a tűzhely előtt.
 - Á, jó reggelt! - köszönt rám jókedvűen és nekem kedvem lett volna letörölni a vigyort az arcáról.
 - Látom, neked jó - morogtam nem túl kedvesen.
 - De még milyen - nézett rám ábrándozva és ettől felfordult a gyomrom. - Képzeld - kezdett bele - tegnap éjjel sokat ittam.
 - Láttam - húztam el a számat, mire ő rám kapta a tekintetét.
 - Láttál? És azt véletlenül nem láttad, hogy kivel mentem szobára? - hajolt közelebb hozzám és izgatottan várta a válaszom. Döbbenten meredtem borostás arcára. Most csak szívat, vagy tényleg nem emlékszik hogy Lolával feküdt le?
 - Nem miért?
 - A picsába - sóhajtott fel és leült a székre. - Nem fogod elhinni, de éjjel lefeküdtem valakivel, csak azt nem tudom, hogy kivel - vakarta meg a tarkóját és a szemeiből sütött a tanácstalanság. - Életem legjobb éjszakája volt és nem tudom, hogy ki az a nő.
 - Te komolyan megdöntöttél valakit és nem emlékszel, hogy kit? - fogtam fel végre, hogy mi a gondja.
 - Nagyon gáz mi? - nevetett fel keserűen.
 - Hogy nézett ki? - kérdeztem meg, mert biztos akartam lenni benne, hogy nem csak szívat.
 - Semmi nem maradt meg belőle, csak az, hogy rohadt jó teste van és kurva jó volt vele. Szívesen megismételném még párszor ezt az éjszakát, de reggelre lelépett - komorodott el. - Sejtésed sincs róla, hogy ki lehetett?
 - Nincs - biggyesztettem le az ajkaimat. - Lehet, hogy Irina egyik barátnője - adtam neki hamis támpontot.
 - Nem - rázta meg a fejét. - Kérdeztem tőle, de ő sem tudta.
 - Mikor beszéltél vele? - értetlenkedtem.
 - Elég korán keltem, így fent voltam mikor lelépett.
 - Már el is ment? - csodálkoztam el, mert csak most tűnt fel a barátnőm hiánya.
 - Ja - bólintott. - Azt üzeni, hogy majd hív. Te Cris, jó ez így neked? - nézett rám áthatón.
 - Nem tudom - vontam meg a vállam, pedig már régen tudtam a választ. Valamit tennem kell, mert Irina és én már csak szenvedünk egymás mellett. Ő egyre többet van távol, míg az én gondolataimat egy másik nő tölti ki.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése