Cris
- Nyertünk! - hallottam mindenhonnan csapattársaim boldogságtól elfúló hangját. Ahogy elhangzott a mérkőzés végét jelentő sípszó, felrobbant a stadion. A madridisták tombolva éljenezték a csapatot, míg a másik tábor szurkolói csalódottan hagyták el a helyüket és elindultak haza.
- Szép volt - állt meg mellettem Xavi, majd kezet fogtunk. Lassan az egész Barca lekezelt velünk és elhagyták a pályát.
- Elismerésem - veregetett vállba Messi.
- Köszönöm - vigyorogtam rá. A híresztelésekkel ellentétben mindig is tiszteltük egymást és elismertük a másik munkáját.
- Itt a nap hőse! - kurjantotta Pepe és mielőtt észbe kaphattam volna, Marceloval, Fabioval, Sergioval és Xabival felkaptak, majd a levegőbe dobtak.
- Ki a legjobb? - kérdezte ordítva, mire a többiek szintén kiabálva válaszoltak.
- Ronaldo!
Ezt háromszor eljátszották velem, majd végre letettek. Nevetve néztem rájuk.
- Kösz fiúk, de nélkületek nem ment volna!
Boldogságban úszva köszöntük meg a szurkolóknak a kitartást, amivel végig buzdítottak minket.
- Gyerünk fiúk, átöltözni! Vár titeket a média! - hallottuk meg az edzőnk jókedvű hangját.
- Igenis Mester! - szalutáltunk és egymást lökdösve indultunk el átöltözni.
Fél óra múlva frissen zuhanyozva, de még mindig eufórikus hangulatban léptünk ki az öltözőből.
- Irány az inkvizíció - léptem Iker mellé, aki csapatkapitánysága miatt kellett, hogy megjelenjen. Vigyorogva, jókedvűen léptünk be a sajtószobába, ahol vakuk százai villogtak felénk. Elindultunk az asztalhoz, aminek a másik oldalán megláttam a fiamat, akit Kendra tartott és mind a ketten büszkén mosolyogtak rám.
- Egy pillanat - néztem Anchelottira és odaléptem a függöny takarásában lévő szeretteimhez.
- Ügyes voltál apa! - ugrott rögtön a karjaimba Junior. Össze-vissza pusziltam nevető arcát. - Köszi a gólokat - vigyorgott rám csibészesen.
- Gratulálok - nézett rám szeretettel a szőke lány is. - Mesterhármas a Barca ellen? - kérdezte felhúzott szemöldökkel, de vidáman.
- Ilyet még nem csináltam - vontam meg álszerényen a vállam és adtam egy puszit a feje búbjára.
- Ó, te kis beképzelt - lökött oldalba. - Menj, mert már várnak rád - nézett az edzőmre, aki az óráját mutogatta. - Meghallgatjuk, hogy miket mondasz, aztán lelépünk.
- Oké, oké! Otthon találkozunk - simogattam meg Juniort és egy utolsó puszit adva neki, visszalépdeltem az asztalhoz. Leültem és bólintottam, hogy kezdhetik. Onnantól kezdve, nem volt megállás, sorra záporoztak ránk a kérdések. Jóleső érzés volt nyertesként válaszolni rájuk. Mikor már azt hittem, hogy vége, az egyik amúgy sem szimpatikus riporter, akiről köztudott, hogy Barca drukker, tette fel a kezét. Mikor megkapta a szólás jogát, érdekes kérdést intézett felém.
- Seňor Ronaldo - nézett rám sunyin - mit szólt a mai újságokban megjelent cikkekhez? Nem zavarta a koncentrálásban?
Értetlenül néztem először rá, majd az edzőmre. Ne tudtam, miről beszél, mert nem szoktam újságot olvasni, főleg nem meccsek előtt. Oldalra nézve megakadt a szemem Kendra ijedt arcán.
- Nem tudom, hogy miről beszél - fordultam vissza a férfi felé.
- Erről - lobogtatott meg egy szennylapot, amin Irina virított meztelenül egy másik férfi ölében.
Nagyot nyeltem és próbáltam megtartani a pókerarcomat, ami egész jól sikerült, hála a sok éves gyakorlatomnak.
- A barátnőm modell, így az ilyen jellegű fotózások a munkájával járnak - válaszoltam semleges hangon.
- Egy cseppet sem zavarta a koncentrációban? - feszegette tovább a kérdést.
- Mint tudja, három góllal segítettem a csapatot a győzelemhez ami szerintem tisztán mutatja, hogy elég koncentrált voltam. Amúgy is tartom magam annyira profinak, hogy az ilyen apróságok ne zavarjanak meg a játékban - válaszoltam, majd elfordultam Anchelotti felé, aki vette a lapot.
- Köszönjük a kérdéseket, de ha megbocsátanak, a fiúk szeretnének csatlakozni a többiekhez és megünnepelni ezt a fontos győzelmet - mondta , majd felálltunk.Odanéztem, ahol eddig Kendra és a fiam állt, de már nem láttam őket. Abban a pillanatban esett le, hogy Mit akarhatott tőle Perez megtudni. A folyosón idegesen túrtam a hajamba.
- Jól vagy? - hallottam meg Iker hangját.
- Úgy nézek ki? - csattantam fel. - A barátnőm pucéran pózol az újságok címlapján egy másik pasival és nem szólt róla. Szerinted jól vagyok? - veszítettem el a türelmemet.
- Nézd, Cris, elhiszem, hogy ideges vagy, de talán nem rajtam kéne levezetned - szólt rám a kapus.
- Bocs, igazad van - sóhajtottam fel. - Csak rohadt váratlanul ért.
- Szóljak a többieknek, hogy ne várjanak? - tette a kezét a vállamra.
- Nem kell, nem akarom elrontani az ünneplésüket.
Iker rám mosolygott, majd kikerekedett szemekkel nézett a hátam mögé.
- Cris, édesem - hallottam meg Irina hangját.
Dühösen fordultam hátra.
- Helló, Irina! - köszönt neki a kapus, miközben megszorította a vállamat. - Ne csinálj hülyeséget! - súgta a fülembe. - Én lelépek a többiekhez - mondta, majd magunkra hagyott.
- Olyan büszke vagyok rád! - ölelt át és csókra nyújtotta a száját, de én elfordultam. - Mi a baj szerelmem? - kérdezte mézes-mázos hangon, amitől felfordult a gyomrom.
- Ezt nem itt és nem most akarom megvitatni - sziszegtem a fogaim közt, mert egyre többen kezdtek figyelni ránk.
- De én most akarom tudni! - nézett rám sértődötten és nekem elborult az agyam.
- Azt kérdezed, hogy mi a bajom? Ma a pofámba nyomtak egy rohadt újságot, amin pucéran pózolsz egy pasival.
- Ezért csinálsz ekkora cirkuszt? - nézett rám, mint a sültbolondra.
- Irina! - emeltem meg a hangom. - Ezt elfelejtetted említeni, mikor itthon voltál. Meg kellett volna beszélnünk.
- Úgysem engedted volna - húzta el a száját.
- Még szép, hogy nem! Nekem gondolnom kell a gyerekemre is. Mit mondok Juninak, ha véletlenül meglát egy újságban? Hogy a barátnőm egy kurva?
- Ezt kikérem magamnak! - sipítozott már ő is, egyre hangosabban, ami egyre több embert vonzott körénk. - Azonnal kérj bocsánatot!
- Nem teszem - csóváltam meg a fejemet és kimondtam azt, ami már hónapok óta érlelődött bennem. - Szerintem ezzel a lépéseddel pontot teszünk a kapcsolatunk végére.
- Te szakítasz velem? - nézett rám döbbenten.
- Igen - bólintottam komolyan. - Neked mindig is fontosabb volt és lesz a karriered, mint én vagy Junior. Ma is Kendra volt itt vele a meccsen, pedig megígérted neki, hogy te hozod el - néztem rá szemrehányóan.
- Ó, már megint itt tartunk - nevetett fel gúnyosan. - A szent Kendrácska! Unom már, hogy mindig hozzá hasonlítgatsz!
- Soha nem tettem, mert te a barátnőm voltál, míg ő az egyik legjobb barátom.
- Voltam? - kúszott fel a hangja két oktávot.
- Igen Irina - veszítettem el a türelmemet. - Vége, koňec, the end, finito.
- Ez az utolsó szavad? - lépett hozzám közelebb.
- Ez - jelentettem ki határozottan.
- Rendben van, de tudd, hogy ezt még nagyon megbánod - fenyegetőzött suttogva, úgy, hogy a körülöttünk állók ne hallják.
- Mire haza megyek, vidd el a cuccaidat! - néztem rá megvetően és undorodva a gondolattól, hogy ez az álszent szuka volt a barátnőm. Ott akartam hagyni, így elfordultam, hogy elinduljak.
- Cris, beszéljük meg, kérlek! - szólt utánam hangsúlyt váltva, mikor rájött, hogy tényleg komolyan gondolom és ez nem egy átlagos összeveszés köztünk. - Gondold meg, hogy mit csinálsz! - csempészett egy kis fenyegető élt a mondatába.
- Már megtettem és csak azt bánom, hogy nem léptem előbb - fordultam hozzá és próbáltam úriemberként elbúcsúzni. - Viszlát Irina! Remélem, hogy megtalálod a számításaidat és boldog leszel - léptem el tőle és elindultam megkeresni a többieket.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése