10/10 41. rész

Lola

   A napok gyorsan teltek és már a Celta Vigo elleni meccsünkre készültünk. Ideges voltam, mert drága Karimunk mostanában elég szétszórt volt. Még az edzőtáborba induló buszt is lekéste. Ronaldo pedig  gyászolt, mert elhunyt az egyik példaképe, Eusebio. Crist váratlanul érte a hír, de a többieken is látszott a megrendültség. A meccs egy perces néma megemlékezéssel indult.
  Az első félidőben kiordítottam a lelkemet, de hiába, nem ért semmit. A szünetben bementem hozzájuk az öltözőbe, de nem szólaltam meg, csak néztem őket. Tudtam, hogy ez idegesítőbb, mintha kiabálnék. Nem is bírták sokáig.
 - Ne csináld ezt! - horkant fel végül Di Maria. - Tudjuk, hogy nem vagyunk jók - hajtotta le a fejét.
 - Akkor miért nem tesztek ellene? Hogy akartok így tovább jutni? Ha már egy Celta Vigoval sem bírtok el, mi lesz veletek a matracosok ellen vagy az El Classicon?
  Lesütötték a szemüket, így adva igazat nekem.
 - Xabi - néztem a szakállas baszkra - látom, hogy fáradsz, így Illaramendi kezdi a második félidőt. -  Hálásan bólintott. Még nem volt száz százalékos a visszatérése óta. A fiatal 24-es pedig boldogan állt neki melegíteni.
  A második félidőre felspanolták magukat néhányan, de voltak olyanok is, akiknek most ez nem ment. Ezért cseréltem le Iscot Jesere. A fiatal csatár új színt vitt a játékba. Két perc múlva Di Mariat felváltottam Balelel, aki végre egészséges volt és égett a vágytól, hogy megmutathassa, hogy mit tud. A gyors cserének meg lett az eredménye, mert Jese gyönyörű gólpasszt adott Benzemának, aki könyörtelenül értékesítette azt.
 - Okos csere volt - bólintott Zizu mosolyogva.
 - Tudom - vigyorogtam rá. - Jese jó vétel volt. Figyeld meg, minél több esélyt kap, annál többször fogja meghálálni.
 - Úgy legyen - bólogatott elgondolkodva a francia.
  A következő gólra a 82. percig kellett várnunk, amikor is Carvajal labdáját Cris lőtte be a hálóba. Kezeit az ég felé emelte és innen mindenki tudta, hogy Eusebionak ajánlja a találatot. Ezután mintha megtáltosodtak volna a fiúk. Egyre többször rémisztgették az ellenfelet a kapuja előtt. Aztán a hosszabbítás harmadik percében Bale villant egyet és Roni elé rúgva a labdát harmadszor is megzörrent a Celta hálója. Ez volt Cristiano 400. gólja a pályafutása során.
  A lefújás után elégedetten fogtam kezet az ellenfél edzőjével, majd az irodámba siettem. Volt még néhány papír, amit elő kellett készítenem, hogy Xabi szerződését meghosszabbíthassuk. Gondolataimba merülve firkálgattam egy lapot, mikor kopogtak.
 - Igen? - néztem kérdőn a portugálra, aki somolyogva lépett be hozzám. Úgy gondoltam, itt az idő, hogy elbeszélgessek vele a "kapcsolatunkról." - Jó, hogy jössz - néztem rá szigorúan, amitől elkomolyodott és kérdőn nézett rám. - Volna itt egy-két dolog, amit tisztáznunk kéne - mutattam az íróasztalom előtt lévő fotelra. Leült és feszülten várta, hogy mit mondok. - Nézd Cris, mikor idekerültem, volt egy megállapodásunk, Te gólt lősz, én lefekszem veled.
 - Talán nem vagy megelégedve a teljesítményemmel? - kotyogott közbe újabb vigyorral a szája sarkában.
 - Nem erről van szó - csóváltam meg a fejem. - Már az elején tisztáztam veled, hogy ez pusztán csak szex és semmiféle érzelem nem fér bele. Erre te mostanában egyre többször viselkedsz úgy, mintha a tulajdonod lennék. A féltékenység nem fér bele a megállapodásunkba - néztem összeszűkült szemeibe.
 - Oké - sóhajtott fel - lehet, hogy mostanában kicsit túlzásba vittem a dolgokat. Megpróbálok figyelni rá, de tudod az ember nehezen osztozik azon, ami eddig csak neki nyújtott élvezetet - fogalmazott kétértelműen, amitől kezdtem magam kényelmetlenül érezni.
 - Miről beszélsz? - néztem rá várakozva, hátha rájövök, hogy mire célzott.
 - Semmiről - próbálta terelni a témát, de nem hagytam.
 - Gyerünk Cris, ha már elkezdted fejezd is be! - csattantam fel.
  Elkomolyodva nézett rám, majd félrefordította a fejét és kinézett az ablakon.
 - Láttalak szilveszterkor - nyögte ki, amitől bennem megállt az ütő. Azt hittem, hogy ez csak Marcelo és az én titkom.
 - Mikor? Hol? - kérdeztem rá, hátha tévedek, de ahogy rám nézett, tudtam, hogy miről beszél.
 - Véletlenül rátok nyitottam - nyelt egy nagyot és a szemeiben felcsillant a vágy.
 - Véletlenül? - húztam fel a szemöldökömet.
 - Na jó, téged kerestelek, mert egész este másra sem tudtam gondolni csak rád. Láttam, hogy felmész a lépcsőn, de mikor utánad mentem nem tudtam, hogy hova tűntél, így mindenhova benyitottam.
 - Elmondtad neki? - csúszott ki a számon.
 - Nem - rázta meg a fejét, belőlem pedig egy hatalmas sóhaj szakadt ki. - Miért nem akarod, hogy megtudja? - kérdezte az arcomat fürkészve.
 - Először is részegek voltunk, másodszor mert egyikünknek sem jelentett semmit, így legalább hamarabb elfelejtődik a hülyeségünk, harmadszor pedig soha nem fekszem le egy csapaton belül több játékossal, mert abból csak bonyodalom származna - soroltam az érveimet.
  Cris elgondolkodva nézett rám és hogy eltereljem a gondolatait, kigomboltam az ingem két felső gombját és végig nyaltam az ajkaimon, amit ő megbabonázva nézett.
 - És mond csak - pislogtam rá ártatlan szemekkel - tetszett amit láttál?
  Szemei elsötétültek és egy morgás hagyta el a torkát. Felpattant és az asztalomat megkerülve maga felé fordította a székemet.
 - Azóta is arra a képre verem ki a farkamat - mondta vigyorogva, majd felrántott magához.
 - Ó, te szegény - somolyogtam rá - hát nincs senki, aki segítene neked? - simítottam végig egyre keményedő férfiasságán.
 - Lola, ne játssz a tűzzel! - kapta el a kezemet. - Ha nem fejezed be, itt az íróasztalon duglak meg!
 - Ki tart vissza? - néztem rá incselkedve, mert a tudat, hogy bárki ránk nyithat, eléggé beindított.
 - Most már senki - söpört le mindent az asztalról egy hirtelen mozdulattal. Megfordított és hassal rálökött. - Kapaszkodj, mert a lelket is kikúrom belőled - suttogta a fülembe, amitől az egész testem megremegett.
  Fél óra múlva, kócosan, de kielégülten gomboltam be az utolsó gombot is az ingemen. Végigsimítottam a hajamon, hogy valahogy rendbe szedjem magam. A lábaim még mindig remegtek az előbb átélt intenzív szextől. Hogy el ne áruljam magam, lehuppantam a székembe és onnan figyeltem a csatár öltözködését. Vigyorogva néztem, ahogy fél lábon ugrálva próbálja felhúzni a nadrágját.
 - Ne nevess! - nézett rám mérgesen, de a szemei jókedvűen csillogtak.
 - De ha egyszer béna vagy - tört ki belőlem a röhögés.
 - Az előbb a nevemet nyögve nem tartottál bénának - gonoszkodott ő is.
 - Cris, ha nem lennél jó, akkor nem veled dugnék - vontam meg a vállam.
 - Szóval jó vagyok? - nézett rám öntelten vigyorogva.
 - A fociban és a szexben mindenképp, a többi meg engem nem érdekel - válaszoltam őszintén.
  Furcsán nézett rám, majd megkérdezte.
 - Miért jó ez így neked?
 - Mire gondolsz? - kérdeztem vissza, mintha nem tudnám.
 - Erre a csak szex, érzelmek nélküli dologra. Gyönyörű vagy, okos, kedves, híres, mégse akarsz senkit magad mellé, pedig bármelyik pasit megkaphatnád. Egyszerűen nem értelek - ingatta meg a fejét.
 - Addig jó nekem - próbáltam elviccelni a dolgot.
 - Lola - lépett hozzám és meglepő kedvességgel simított végig az arcomon - rohadt rövid az élet. Egy nap azon kapod magad, hogy elrohant melletted és egyedül maradtál.
 - Inkább maradok egyedül, minthogy egy kirakat kapcsolatban éljek boldogtalanul - vágtam vissza dühösen. Hogy jön ő ahhoz, hogy tanácsokat osztogasson? Semmit sem tud rólam, semmit!
 - Nem tehetek róla, hogy akivel boldog lehetnék, tudomást sem vesz rólam - nézett rám fájdalmasan és az ajtóhoz lépett, felrántotta és mikor kiment, becsapta maga után. Sóhajtva dőltem hátra a székemben.
 - Idióta - suttogtam magam elé, de nem a portugálnak címeztem.