Házasság extrákkal 9.

Kendra

 - Nézd! - mutatta Juni a képet, amin eddig dolgozott. - Ez a mi családunk.
 - Nagyon szép - simogattam meg a fejét. - Elmondod kik ezek? - mutattam a pálcika emberkékre.
 - Ez apu, ez a mama, ez te vagy és ez pedig én.
  Könnyek futották el a szemem, hogy engem is a családjába sorolt.
 - Bejöhetek? - dugta be a fejét Serg az ajtón.
 - Persze - mosolyogtam rá. - Véget ért a kupaktanács?
 - Nagyjából - ült le mellénk sóhajtva. - Juni, apa üzeni, hogy menj le.
 - Nincs kedvem - húzta el a száját a kicsi.
 - Pedig valami jégkrémet emlegetett - vigyorodott el Sese.
  Juni abban a pillanatban felugrott és már szaladt is lefele a lépcsőn.
 - Óvatosan! - kiáltottam utána aggódva. - Ekkora gáz van? - néztem a baszk férfira, aki gondterhelten bólintott.
 - Miből jöttél rá?
 - Nem volt nehéz. Reggel majdnem ránk törtétek az ajtót, most pedig egy átlátszó történettel elküldted Juniort, tehát valami olyanról akarsz beszélni velem, ami nem tartozik rá.
 - Okos - nézett rám elismerően.
 - Köze van ahhoz az újsághoz, amit Iker hozott?
 - Igen. Tudod mi van benne?
 - Nem - ráztam meg a fejemet.
 - Akkor mindjárt jövök - mondta, majd felállt és pár percre eltűnt a földszinten. Mikor visszajött hozta az újságot és Ikert.
 - Ajaj - néztem egyikükről a másikra. - Komoly gond lehet, ha már a nehéztüzérséget vetitek be - próbáltam elviccelni a dolgot.
 - Olvasd el és döntsd el magad - nyomták a kezembe az újságot.
  Döbbenten olvastam a főcímet, majd Ikerre néztem aki bólintott, hogy folytassam. Megkerestem a cikket és kíváncsian vetettem bele magam. A közepénél már felfordult a gyomrom, a végére pedig lesokkolva néztem a férfiakra, akik komor képpel ültek velem szemben.
 - De hiszen ez hazugság! Még hogy Cris meleg és hogy csak alibiből járt Irinával! Ki hiszi ezt el? - dobtam a földre az újságot felháborodva.
 - Az a baj, hogy sokan - sóhajtott fel Iker. - Te is tudod, hogy mekkora hatalma van a médiának.
 - Mindig azt mondják, nem zörög a haraszt, ha nem fújja a szél - okoskodott Sese.
 - Nem lehet kiadni egy cáfolatot? - kérdeztem kétségbeesve, mert tudtam, hogy igazuk van. A lavinát már elindították és csak rajtunk múlik, hogy mekkora lesz a pusztítás.
 - Őszintén, te hinnél neki ha egy ilyen cikk után mentegetné magát?
 - Nem - suttogtam halkan. - De csak kell lennie valami megoldásnak! - csattantam fel idegesen.
 - Volna itt valami - kezdte Sergio - egy olyan dolog, amivel megcáfoljuk Irina vádjait és közben rajta is bosszút állunk.
 - Mindenben segítek - ajánlottam fel azonnal holott még azt sem tudtam miről van szó. Szemem előtt csak egy cél lebegett Crist megvédeni. - Mit találtatok ki?
  A két focista egymásra nézett, majd Iker mondta ki mire gondoltak.
 - Crisnek meg kell nősülnie.
 - Hogy mi van? - kerekedtek el a szemeim.
 - Elvesz egy nőt, ezzel megcáfolja a hazugságokat és azt mondja, hogy miatta szakított Irinával. Senki nem fog többé hinni annak a kígyónak - magyarázta a kapus.
 - Ez egész használható ötlet - bólogattam.
 - Én találtam ki - húzta ki magát büszkén Serg.
 - Egy bökkenő van. Honnan szedtek olyan nőt, aki ebbe belemegy? Ráadásul olyan valaki kell aki eddig is a képben volt, mert ha egy vadidegennel állít be Roni, akkor a kutya sem fog hinni neki.
 - Így van - bólogatott Iker - ezért is gondoltunk rád.
  Megütközve néztem a két férfira. Először azt hittem viccelnek, de mikor láttam, hogy nem mosolyognak és várakozón néznek rám, leesett, hogy komolyan gondolják.
 - Én? - kérdeztem rá mégis hitetlenkedve.
 - Igen, te vagy az egyetlen olyan nő, aki már régóta Cris mellett van. Ráadásul megbízik benned.
 - De ezt ... én nem... hogyan? - pörögtek a kérdések a fejemben.
 - Figyelj! - fogta meg a kezemet Iker. - Tudod, hogy soha nem mondanék neked ilyet, ha bármi más megoldást látnék ennek az ügynek a rendezésére. - Bólintottam, mert benne a végletekig megbíztam. - Te vagy az egyetlen akiről a firkászok elhinnék, hogy tényleg lehetett valami köztetek, mert itt élsz velük. Írtok egy titkos megállapodást, hogy mondjuk egy év múlva közös megegyezéssel elváltok - gesztikulált hevesen.
  Hiába tudtam, hogy ez jó ötlet azért rendesen vaciláltam, egészen addig míg Sergio be nem vetette ellenem az ütőkártyáját.
 - Juniornak sem mindegy, hogy Cris kivel kerül közelebbi kapcsolatba. Gondolom te se szeretnél egy műnőt látni mellette.
 Az ellenállásom itt tört meg. Belegondolva tényleg borzasztó lenne a kicsinek, ha újra meg kéne szoknia egy másik nőt az apja mellett, aki ki tudja hogy viselkedne vele.
 - Cris mit mondott? - sóhajtottam fel, megadva magam nekik. Szemük összevillant, majd fészkelődni kezdtek.
 - Az igazság az, hogy még nem tudja kire gondoltunk. Előbb veled akartunk beszélni, hogy vállalod-e.
 - A barátom és most bajban van - mondtam. - Ha így tudok rajta segíteni, akkor megteszem. Úgysincs már aki számon kérje rajtam - csuklott el a hangom Raúlra gondolva.
 - Nyugi kislány - ölelt át Iker - ha meglátja, hogy férjhez mentél, a fejét fogja a falba verni, de már késő lesz.
 - Kösz - mosolyodtam el halványan. - Mikor akarjátok véghez vinni ezt az őrültséget? - kérdeztem sóhajtva.
 - Minél előbb, annál jobb - fogta meg a kezemet Sergio. - Most pedig menjünk és beszéljünk Crissel.
  A focisták előre mentek, míg én a gondolataimba merülve lépkedtem utánuk.
 - Megtaláltuk az ideális feleséget neked - hallottam meg Sese hangját.
 - Ilyen hamar? - csodálkozott el a portugál.
 - Nem kellett messzire menni, csak kellett egy kis idő, míg meggyőztük - mondta a kapus.
 - Ki az? - kérdezték egyszerre a konyhában ülők.
 - Én - léptem be a helységbe, ahol minden szem rám tapadt. Benzema és Marcelo tátott szájjal, Iker és Sergio vigyorogva míg Cris elhűlve nézett rám.
 - Te tényleg bevállalnád ezt értem? - nyögte ki mikor magához tért.
 - Érted és Juniorért. De van egy pár feltételem - tettem karba a kezeimet.
 - Azt hiszem, mi itt már feleslegesek vagyunk - vigyorgott még mindig a védő. - Lelépünk, ti meg beszéljétek meg, hogy mikorra szervezzük a banzájt.
  Szemeimet fogva tartotta a portugál barna tekintete, így alig érzékeltem, hogy a többiek leléptek. Ketten maradtunk a konyhában, némán bámulva egymást.