Házasság extrákkal 7.

Kendra

 - Hol vagy te ribanc? - hallottam meg Irina ordítását.
 - Halkabban, mert nem rég fektettem le Juniort - léptem ki a konyhából, ahol épp a vacsora maradványait tüntettem el.
 - Leszarom azt a kis fattyút - kiabált tovább amiből rájöttem, hogy valami történt. Elöntött a düh attól, amit a kicsire mondott.
 - Ne beszélj így róla! - csattantam fel.
 - Úgy beszélek, ahogy akarok - járkált idegesen fel és alá, majd rám nézett és közeledni kezdett. - Miattad van! - jelentette ki. Értetlenül meredtem rá.
 - Micsoda?
 - Cris kidobott - hisztizett szinte toporzékolva. - De ezt még nagyon megbánja! Megbánjátok! Nem teheti ezt velem! - beszélt össze-vissza.
 - Irina már kértelek, hogy halkabban, mert Juni alszik - próbálkoztam megütni egy normális hangnemet, de nem hagyta.
 - Te engem csak ne csitítgass! Mióta betetted ide a lábad, azon dolgozol, hogy megkaparintsd Crist! De abból nem eszel! Azt hiszed nem látok át az álarcodon? Hányszor tetted már szét neki a lábad, hogy elérd a célod? - ordított magából kikelve, míg én lefagyva álltam a vádjaitól. Soha nem gondoltam férfiként a focistára. Ő nekem a barátom és egyben a munkaadóm volt, semmi több.
 - Ezt te sem gondolod komolyan? - néztem döbbenten a nőre. - Nagyon jól tudod, hogy nekem ott volt Raúl.
  A férfi nevének említésétől szívemben felszakadtak az épphogy behegedt sebek és a fájdalom átcikázott a testemen.
 - Volt? - pislogott rám gonoszul Irina. - Biztosan rájött, hogy mekkora egy cafka vagy és lelépett - vágta hozzám gúnyosan.
 - Nem - csuklott el a hangom. - Fogd már fel, hogy Cris és köztem soha nem volt semmi. Mi csak barátok vagyunk - bizonygattam a nőnek, teljesen feleslegesen.
 - Kár a gőzért, mert úgysem veszem be. Nincs a földön olyan nő aki ne tenné szét neki a lábát. De azt azért elmondom, hogy te sem kellesz majd neki másra csak ágymelegítésre. Pár nap és rájön, hogy nélkülem egy senki. Sírva fog kuncsorogni, hogy bocsássak meg.
  Elnyílt szemekkel néztem rá és hallgattam a hülyeségeit.
 - Te hallod magadat? - találtam meg a hangom. -Te vagy a senki. Ha ő nem lett volna melletted, akkor most nem tartasz ott ahol. Miatta jutottál el oda, ahol most vagy.
  Talán nem kellett volna hergelnem, de nem hallgathattam tovább, ahogy Crist szapulja alaptalanul.
 - Te kis...! - rontott nekem váratlanul. Arcomon hatalmasat csattant a tenyere égő, vörös foltot hagyva maga után.
 - Irina! - dörrent a levegőbe a portugál hangja.
  Megkönnyebbülten kaptam a fejem az ajtóra, ahol ott állt Cris, Iker, Sergio és Marcelo.

Cris

 - Sikerült lerendezned? - tette a vállamra a kezét Iker, miután utolértem őket az egyik szórakozóhelyen és leültem az asztalukhoz.
 - Szakítottam vele - masszíroztam meg az orrnyergemet. Meglepődve vettem észre, hogy a kapus arcára egy apró mosoly ült ki. - Látom, nem nagyon hat meg.
 - Sose tagadtam, hogy nem csípem az exedet - komolyodott el. - De engem nem a magánéleted érdekel, hanem a csapatbeli teljesítményed. Az utóbbi időkben nagyon szétszórt voltál és a foci sem úgy ment, mint kellett volna.
 - Tudom - sóhajtottam fel. - Hónapok óta csak veszekedtünk. Én már nem akartam annyit bulizni. Nekem Junior az első és vele szeretnék több időt eltölteni és ezt nehezen emésztette meg.
 - Cris, mikor összejöttetek, ő ezt elfogadta. Tudta, hogy van egy fiad, mégis belement a kapcsolatba. Nem árultál zsákbamacskát, így nem vethet semmit a szemedre.
 - Megfenyegetett - nyögtem ki. A kapus szemei összeszűkültek és úgy nézett rám. - Ráadásul kitalálta, hogy Kendra miatt van az egész. Sose szerette őt, mindig féltékeny volt rá, pedig te is tudod, hogy csak barátok vagyunk.
 - Tudom - bólogatott Iker, majd hirtelen rám nézett. - Most hova ment?
 - Szerintem hozzám, mert megmondtam neki, hogy mire hazaérek tüntesse el a cuccait. Miért?
 - Nem ismerem annyira Irinát, de mérget vennék rá, hogy bele fog kötni Kendrába - magyarázta a kapus. - Most pont nem hiányozna neki még ez is - állt fel az asztaltól.
 - Hova mész? - értetlenkedtem.
 - Megyünk - húzott fel engem is. - Hozzád te fafejű, mert ha a megérzéseim jók, akkor az exed Kendrán áll bosszút amiért kidobtad.
 - Baszd meg! - indultam el a bejárat felé mikor felfogtam, hogy mit mondott. Idegesen kerestem a kocsimat a parkolóban, majd mikor megtaláltam sietős léptekkel közelítettem meg. Marcelo és Sergio az épület előtt levegőztek és mikor megláttak kíváncsian néztek ránk.
 - Cris dobta Irinát, aki hazament összepakolni és félő, hogy beleköt Kendrába - tájékoztatta őket röviden Iker.
 - Mi is jövünk - pattant be a hátsó ülésre a két focista.
 - Ha valami baja lesz a Bogárkámnak, velem gyűlik meg a baja annak a némbernek - morogta Marcelo.
 Tövig nyomtam a gázt, hogy minél hamarabb haza érjek. A garázsba beparkolva, feltéptem az ajtót és a ház felé indultam. Már messziről lehetett hallani Irina ordibálását. Abban a pillanatban értem be, mikor megpofozta. Agyamat elborította a vörös köd.
 - Irina! - kiáltottam rá, mire ijedten kapta rám a tekintetét.
 - Ő kezdte - mutatott a lányra, aki egész testében remegett és az arcán könnycseppek csillogtak.
 - Jól vagy? - lépett mellé Sergio és átölelte. A lány úgy bújt hozzá, mint kisgyerek az apjához. Marcelo megindult Irina felé, de Iker a karjánál fogva visszatartotta.
 - Hagyd, ez az ő dolguk - intett felénk a fejével.
  Sergio átkarolta Kendrát és az emelet felé vezette. Iker és Marci követték. Mind a három férfi undorodva nézett az orosz nőre.
 - Látod, milyen álszent ribanc? Nem csak téged hülyít, hanem a barátaidat is az ujjai köré csavarta - nézett rám ártatlanságot színlelve. - Én sose tennék ilyet - lépett volna közelebb hozzám, de megállítottam.
 - Elég legyen - szóltam rá határozottan. - Az álszent az te vagy. Megmondtam, hogy vége. Szedd össze a dolgaidat és menj el.
 - Ne csináld ezt baby - simított végig a mellkasomon, de mikor lejjebb akart nyúlni elkaptam a csuklóját.
 - Nem mondom még egyszer, tűnj el! - sziszegtem az arcába, ami azonnal eltorzult a haragtól.
 - Rendben, lelépek, de fogsz még hallani rólam - tépte ki a kezét az enyémből és felrohant a lépcsőn.
 - Hurrá - roskadtam le a kanapéra. Hátradőltem és fáradtan lehunytam a szemem, így vártam, hogy az orosz nő lelépjen végre.
 - Elment már? - hallottam meg Iker kérdését magam mellől.
 - Nem - ráztam meg a fejem. - Fent van és pakol. Hogy van Kendra?
 - Már megnyugodott. Tudod, hogy Marci és Sergio a legjobb orvosság ilyenkor. Jó kezekben van - mosolyodott el, majd leült mellém, hogy együtt várjuk meg Irina távozását.
  Néhány perc múlva hangos szitkozódások közepette meg is érkezett. Legalább nyolc bőröndnyi cucc volt nála.
 - A többiért majd eljövök valamelyik nap - mondta gúnyosan.
 - Nem kell, majd összeszedem és elküldöm a címedre - néztem rá fáradtan.
 - Rendben - húzta el a száját. Elővette a táskájából a kulcsait és az asztalra dobta. - Nem gondolod meg magad? - próbálkozott még utoljára.
 - Nem - ráztam meg határozottan a fejemet.
 - Hát akkor ennyi volt?
 - Igen - bólintottam. Kikísértem a kapuig és Ikerrel együtt kihordtuk a bőröndjeit.
 - Ha mégis meggondolod magad, tudod hol találsz - suttogta a fülembe és meg akart csókolni, de elkaptam a fejemet.
 - Nincs az a pénz!
  Szemei szikrákat szórtak a válaszom hallatán.
 - Ez az utolsó szavad?
 - Igen.
 - Nagy embernek képzeled magad Ronaldo, de még nem tudod kivel húztál ujjat - nézett rám fenyegetőn, majd beszállt a kocsijába és füstölgő kerekekkel elhajtott.
  Sokáig néztem utána, majd egy megkönnyebbült sóhaj hagyta el a számat. Végre megint szabad vagyok!