Cris
A napok gyorsan telnek Ana mellett. Napközben sokat hülyéskedünk, játszunk a gyerekekkel. Junior teljesen kinyílt. Mindig jókedvű és egyre többet beszél. Az estéinket a meccs nézések kötik le. Mikor Ana megkérdezte, hogy szerintem ki jut be a döntőbe a Spanyol - Brazil párosításra voksoltam. A Tahiti elleni játszmát előre behúztam, mert Ikerék sokkal profibbak a másik csapatnál. Kényelmesen elterülve néztük a bevonulást, mikor Ana hirtelen a tévére mutatott.
- Ő ki?
- Kiszúrtad Torrest? Ő Sergio legjobb barátja - világosítom fel.
- Ő El Niňo? Találó név - merül el a kölyökképű tanulmányozásában.
- Tetszik? - kérdezem tőle keserű szájízzel.
- Nem rossz...
Nem rossz? Nem is beszélt vele, de már bejön neki.
- Nős - vágom rá gyorsan.
- Bolond - nevet ki. - Ha egy pasi jól néz ki, az nem azt jelenti, hogy le is feküdnék vele.
Kár - gondoltam magamban - pedig én szívesen venném.
- Rossz hatással vagy rám - sóhajt fel, de tudom, hogy csak viccel.
- Ééén? - kérem ki magamnak, majd tudatosítom benne, hogy mennyire jól áll neki, ha visszaszól és nem bújik a csigaházába. Bohóckodunk még egy kicsit, amit a gyerekek nagyon szeretnek. Végül a meccsre koncentrálunk, amit 10-0-ra nyernek a barátaim. Végig röhögöm az egészet, viszont Anán látom, hogy a negyvenhatodik percben kicsit elkámpicsorodik, mikor Sergiot lecserélik.
- Cris, ki ez a srác? - mutat rá a cserére.
- Jesus Navas. Nős - teszem hozzá gyorsan, mert tudom, hogy a szemeinek nem tudnak ellenállni a nők.
- Édesem, nem férjhez akarok hozzá menni, csak megkérdeztem ki ő - évődik velem. Nekem pedig megugrik a szívem és szeretném, ha mindig így szólítana.
Aztán a meccs végén az alvó gyerekeinket már rutinosan visszük fel a szobájukba és fektetjük le őket. Ana elköszön, mert dolgozni megy holnap. Nem is sejti, hogy én is megyek a klubba, mert beszélnem kell Leroy-jal Ana szülinapi meglepetéséről, amit valamelyik nap találtam ki. Az ajtaja előtt elhaladva még be akartam kopogni hozzá, hogy megkérdezzem, bevigyem-e dolgozni, de meghallottam, hogy valakivel beszélget.
- Hola Sese! ... Mi a baj? ... Te is nekem - hallottam meg a választ. Csalódottan fordultam el az ajtajától. Lementem a kanapémhoz és végig dőltem rajta. Hiányzik neki - sóhajtottam fel. Ez azt jelenti, hogy jobban rá kell hajtanom a dologra. Eddig türelmesen vártam, de nem hagyhatom, hogy Sergio nyerjen. Nekem kell ez a nő.
Ana
Lassan két órája táncolok egyfolytában. Teljesen kitikkadtam. Úgy döntöttem, ennek a számnak még megvárom a végét, majd leülök egy kicsit és iszom. Tánc közben éreztem, hogy valaki néz. Éreztem magamon a perzselő pillantását. Jó, tudom, hogy sokan bámulnak, de ez egészen más volt. Hiába próbáltam megkeresni a szemeimmel, ne találtam. Végre véget ért a szám. Lesétáltam a pódiumról és a pult felé vettem az irányt. Joe a hátam mögött jött, hogy senkinek még csak eszébe se jusson hozzám érnie.
- Szia Pam! Egy hatalmas narancslevet kérek - néztem a pult mögött álló lányra.
- Sokáig vagy még? - kérdezte, miután elém tolta az üdítőt. Nem válaszoltam, csak miután egy huzamra megittam a narancsomat.
- Ha minden jól megy, akkor két óra múlva leléphetek - kezdtem masszírozni a bokám. - Nem bírom a magassarkút - néztem rá nyafogva.
- Pedig csodálatosan áll - hallottam meg egy ismerős hangot a hátam mögött.
- Cris? - fordultam meg hirtelen. - Hát te?
- Hát én. Eljöttem megnézni, hogy dolgozol, és mielőtt megkérdeznéd, Lexy vigyáz a gyerekekre. Ja és Mes - húzódott vigyorra a szája.
- Tetszett amit láttál? - incselkedtem vele, magam sem tudom, hogy miért. Közelebb hajolt hozzám, hogy csak én halljam amit mond.
- Túl sok az ember, de ha nem így lenne megmutatnám, mennyire - suttogta a fülembe, amitől elöntött a forróság. Próbáltam nem a nadrágjára nézni, de egy ilyen beszólás után sikertelenül. Elég közel volt hozzám, hogy észre vegyem a dudort, ami a vágyát jelezte. Zavartan kapom el a fejem róla.
- Elhiszed most már, hogy tetszett? - nevetett fel kajánul én pedig vörösödve hunytam le a szemeimet.
- Anabell - szólal meg egy másik ismerős mellettem. - Karolina meggyógyult, így vissza tud jönni dolgozni. Viszont mostanában te nagyon sokat dolgoztál, pihenésre van szükséged. Vedd úgy, hogy fizetett szabadságra küldelek. Fejezd be a ma estét, aztán már csak másodikán találkozunk, addig a klub közelében sem akarlak látni.
Elámulva nézek a főnökömre. Ez most hogy jött neki?
- De Leroy...
- Nincs de. Amit mondtam, az úgy lesz. A mai estét még végig táncolod és holnaptól szabin vagy. Vita nincs. Szeretlek Ana és nem akarom, hogy teljesen kibukj. Az elmúlt időszak elég húzós volt neked. Pihend ki magad, játssz a gyerekekkel, vagy csinálj amit akarsz.
Mikor felocsúdtam, magamhoz öleltem a barátomat és a fülébe súgtam.
- Köszönöm.
- Nincs mit - morogta - és egyél rendesen, mert csont és bőr vagy - mosolygott rám aztán elindult a dolgára. - Két perc múlva kezdesz - fordult még vissza és megkocogtatta az órája számlapját.
- Hajcsár! - nevettem rá, de gyorsan kértem még egy pohár üdítőt, majd felmentem a helyemre.
Cris leült az egyik első asztalhoz és onnan nézett. Nem mondom, hogy nem zavart, de valahol a hiúságomat is legyezgette. Egy idő után azt vettem észre, hogy csak neki táncolok. Néztem a szemét ami egyre sötétebben csillogott. Nem tudom, hogy miért, de jól esett húzni őt. Tetszett, hogy nőként tekint rám. Hamar eltelt a két órám, ami után gyorsan lezuhanyoztam és átöltöztem. Kilépve az öltözőmből Crisbe botlottam.
- Ide nem...
- Ne aggódj, Leroy engedett be. Ma én viszlek haza - nézett rám.
- Akkor már induljunk is, mert rohadt fáradt vagyok - válaszoltam, majd belekaroltam és úgy mentünk az autójáig. Elhelyezkedtem az ülésben és hátradöntöttem a fejem. Hallottam, ahogy beült mellém, de nem indított. Kinyitottam a szemeimet és az ő barna íriszeivel találtam szemben magam. Közel volt, talán túl közel.
- Szégyelld magad - suttogta rekedten, míg az arcomat fürkészte.
- Miért? - kérdeztem suttogva.
- Mert felhúztál a táncoddal, amit direkt csináltál. Azt hitted, nem veszem észre?
- Nem, nem hittem. Tudtam, hogy rá fogsz jönni - mosolyodtam el. - Jó volt veled játszani - vallottam be neki. - Hamarabb eltelt az idő.
Egyre közelebb jött hozzám. Már csak milliméterekre volt az ajkaimtól, de nem csókolt meg. Szemembe fúrta magát és kérdőn nézett rám, mintha az engedélyemre várna. Éreztem forró leheletét az ajkaimon. Nem lett volna erőm ellenkezni, ha megteszi és megcsókol. Hirtelen egy csapat részeg fiatal jelent meg az utcán és a kiabálásukkal megtörték a pillanatot. Zavartan fordítottam el a fejemet. Hallottam a csalódott sóhajtását, de nekem kezdett kitisztulni a fejem. Csókolózni akartam Crissel? Azzal a Crissel akinek barátnője van? Ana neked elmentek otthonról.
- Indulnunk kéne - nyögtem ki nagy nehezen.
- Igazad van, neked pihenned kéne - mondta a portugál és beindította az autót. Gyorsan hazaértünk és én kipattanva a kocsiból, gyorsan felszaladtam az emeletre és a szobám ajtaját magamra csukva, bemásztam az ágyamba és a kimerültségtől pillanatok alatt elaludtam.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése