2017. február 5., vasárnap

Las Puertas II. évad 21. rész

Ana

 - Nem hiszem el, hogy elmész - háborgott a portugál a hívás óta.
 - Cris, ne csináld - sóhajtottam fel szomorúan, miközben a bőröndömet csomagoltam. - Beteg lett és szüksége van rám. Nem mondhattam neki nemet.
 - Miért nem kéri meg az anyját vagy a bátyjáékat? Ők is tudnának neki segíteni.
 - Paula a szíve miatt nem utazhat, míg Ramiék a gyerekek miatt vannak megkötve. - Léptem az ágyon gubbasztó szerelmemhez. - Hé! - Emeltem meg az állát, hogy lássam a szemeit. - Sietek vissza! Néhány nap és rendbe hozom azt a bolondot - nyomtam apró csókot Cris ajkaira. 
 - Tudom, csak azt nem értem még mindig, hogy miért neked kell ezt megtenned? - ölelte át a lábaimat míg fejét a hasamhoz szorította. Most sokkal jobban hasonlított egy durcás kisgyerekhez, mint egy sztárfocistához.
 - Mert amilyen hülye, elüldözte maga mellől Markot. Nem tudom, hogy min vesztek össze, de most teljesen magára maradt - vontam meg a vállaimat. Nekem sem volt kerek a történet, de Kimi annyira szenvedett a telefonba, hogy megsajnáltam és igent mondtam a kérésére, hogy segítsek neki a gyógyulásban. 
Összecipzároztam a közben megtelt bőröndömet és útra készen álltam. Fájó szívvel búcsúztam el a gyerekeimtől, hosszan ölelve őket magamhoz.
 - Mond meg apának, hogy gyógyuljon meg minél hamarabb - pislogott rám könnyes szemekkel Nico.
 - Megmondom - nyomtam hatalmas puszit a fejére. - Vigyázzatok magatokra és fogadjatok szót! - kértem meg őket, majd mielőtt meggondolhattam volna magam, felálltam és beültem a kapu előtt várakozó taxiba.
 - Siess haza! - hajolt be az ablakon Cris és ajkait keményen az enyémekre nyomta. Úgy csókolt, mintha soha többet nem tehetné. Teljesen elolvadtam a karjaiban.
 - Igyekszem - válaszoltam kifulladva miután elengedett. - Szerintem egy-két nap és itthon leszek - ígértem.
Az autó elindult, én pedig addig integettem, míg el nem tűntek a szemem elől. Szomorúan dőltem hátra az ülésben.

(...)

  Magángéppel utazni sokkal gyorsabbnak tűnt. Ahogy leszálltam a svájci reptéren, azonnal körbeugráltak. Nem tudom, Kimi mit mondott nekik ki vagyok, de úgy éreztem magam, mint egy királynő. Minden kívánságomat lesték.
 - Köszönöm - mondtam miután a sofőr kiemelte a bőröndömet a csomagtartóból és letette a finn házának ajtajában. Elképedve néztem fel a monumentális építményre. A rengeteg üveg és beton nem nyerte el a tetszésemet, ennek ellenére mégis volt valami  az épületben, ami megfogott. Talán a különleges tagoltsága, vagy lehet, hogy inkább a kilátás, ami lélegzetelállító volt, ahogy körbe fordultam a tengelyem körül.
 - Helló! - szólalt meg az ismerős rekedtes hang a hátam mögül, mire ijedten fordultam felé.
 - Ó, szia! Neked nem ágyban kéne feküdnöd? - néztem összehúzott szemekkel a kócos hajú finnre.
 - De igen - vigyorodott el halványan -, de akkor nem lett volna senki, aki beenged.
 - Teljesen egyedül vagy? - pislogtam rá meglepetten.
 - Mint a kisujjam - vágta rá, miközben beengedett az ajtón. Nyúlni akart a bőröndömért, de nem hagytam, hogy kivegye a kezemből.
 - Te beteg vagy, ne emelgess és mars vissza az ágyba! - parancsoltam rá.
 - Igenis mama! - vágta haptákba magát. - Gyere, megmutatom a szobádat - indult el az emelt felé, én pedig követtem. Valahogy fura érzésem volt vele kapcsolatban, de nem tudtam miért. A lépcsőzés után benyitott egy ajtón, ami egy csodálatos szobába vezetett.
 - Hűha! - néztem elképedve körbe. - Te aztán tudsz élni! - simítottam végig a selyem ágyneművel ellátott franciaágyon, ahol akár öt ember is simán elfért volna. Bizonytalan lépteim elvezettek a hatalmas ablakhoz, ahonnan eszményi kilátás nyílt a ház mögötti természetre. Szinte éreztem az erdő illatát, csalogatását, hogy felfedezzem.
 - És ez csak a vendégszoba - kacsintott rám pimaszul. - A melletted lévő az enyém. Ha gondolod szívesen befogadlak. Ott van jakuzzi is.
 - Kösz, de nem - sütöttem le a szemeimet a burkolt célozgatást felfogva. - Elsőnek kipakolok, aztán főzök neked egy finom, gyógyító levest. Te pedig bebújsz az ágyba, mert így soha nem fogsz rendbe jönni!


Kimi

 Imádtam nézni, ahogy gyönyörű szemeivel végig pásztázta a szobát. Tudtam, hogy tetszeni fog neki, mert emlékeztem rá, hogy régen - bár akkoriban a testén kívül nem sok minden érdekelt -  rengeteget mesélt arról, hogy mennyire szeret a természetben barangolni. Ezért is választottam az elcsábításához ezt a házat. Ahogy figyeltem a lépteit, miközben szemrevételezte a szobát, majd az árulkodó boldog sóhaját, amit a kilátás szakított fel belőle, egyre jobban elöntött az érzés, hogy ő idetartozik, ebbe a környezetbe, hozzám. Nem tudtam megállni, hogy ne szúrjak oda neki, mert ha nem érzem az elutasítását, képes lettem volna azonnal az ágyra dönteni és addig szeretkezni vele, míg a nevét is elfelejti.
Parancsának engedelmeskedve visszasétáltam a szobámba és bebújtam az ágyamba. Kaján vigyorral az arcomon dobtam az egyik székre a pólómat. Előre élveztem a zavarát. A várakozástól ellustultam, szemeim lecsukódtak. Fogalmam sincs mennyi ideig aludtam, de arra ébredtem, hogy valaki óvatosan kisimítja a hajamat a homlokomból. Álmos szemekkel pislogtam a tündérre, aki az ágyam mellett állt.
 - Ébresztő álomszuszék! - mosolygott rám úgy, hogy kisKimi azonnal vadász szezont jelzett. - Kész a leves - mutatott a tálcára, ami az éjjeliszekrényemen gőzölgött és isteni illatokat árasztott magából.
- Ezt meg tudnám szokni - ültem fel a paplant ledobva magamról és látványosan nyújtózkodni kezdtem. Szám sarkába gúnyos vigyor ült ki, mikor láttam, hogy a tervem bevált. Ana szemei néhány pillanatig a mellkasomra tapadtak, majd arca bíbor színűre váltott és szemeit lesütve próbálta elrejteni zavarát.
 - Egyél amíg meleg, úgy használ a legtöbbet - fordította el a fejét.
 - És te? - pislogtam rá érdeklődve. - Egyedül nem esik olyan jól.
 - Én már ettem - harapta be az alsó ajkát, ami újabb lökés hullámot indított el a testemben. Félő volt, hogy az ölemben lévő tálca felborul a farkam mocorgásától.
 - Akkor legalább ülj ide, amíg végzek - mutattam az ágy szélére. - Utálok egyedül enni.
 - Oké - sóhajtott fel, miközben óvatosan elhelyezkedett a lábamnál.
Maga a tudat, hogy csak egy karnyújtásnyira van tőlem, beindította a fantáziám. Képek peregtek le előttem, ahogy rávetem magam és letépve róla a ruhát, a magamévá teszem, miközben ő a nevemet nyögve élvez el újra és újra.
 - Kimi, hahó! - jelent meg egy apró kéz a látómezőmben. - Jól vagy?
 - Mi? Ja, persze - makogtam visszatérve a jelenbe.
 Amilyen gyorsan csak lehet meg kell kapnom Annát, mert ha nem, beleőrülök - döntöttem el magamban. Hogy eltereljem a gondolataimat, kezembe vettem a kanalat és neki láttam elpusztítani a gőzölgő levest, ami mondanom sem kell, isteni volt.

Ana

 Megkönnyebbülve siettem a tálcával, rajta az üres tányérral a konyhába. A testem bizsergett az átélt izgalomtól, amit a finn közelsége okozott. Nem lehetett nem észre vennem, hogy szemei szinte felfaltak, miközben ott ültem mellette. A kétértelmű megjegyzései, a közelsége, mellkasának látványa elfeledett érzéseket szabadított fel bennem. Olyanokat, amikről azt hittem, már régen feledésbe merültek.
 - Fejezd be, Ana! - suttogtam a konyha csendjébe, miközben  megráztam a fejemet, hogy eltüntessem belőle a finn testének képét, ami annak idején rengeteg élvezetet okozott nekem és aminek a gyermekeimet köszönhetem. - Idióta! - szisszentem fel újra. - Neked ott van Cris! Emlékezz vissza, hogy Kimi szarban hagyott a kicsikkel - érveltem a szívemnek az eszemmel, de hiába. - Persze, mert nem tudott róluk. Nem mondtad el neki! Nős volt! - kiáltottam fel hangosan, majd saját magamtól megijedve, a szám elé kaptam a kezem. - Úgy érzem kezdek begolyózni! - sóhajtottam fel, miközben a halántékomat masszíroztam. - Crisnek igaza volt, nem kellett volna ide jönnöm!

10 megjegyzés:

  1. Ez mi!!!OMG!!Nah,ne már vagy 6× írtam újra ezt a kommentet mert ott cseszekszik a net!Most boldog vagyok!!Sírok!😂Úristen új rész,megint TOP1 komment,ém mondtam,hogy betegesen keresem a részeket!!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Imádlak Hanna! <3
      Örülök, hogy meglephettelek vele. :D

      Törlés
  2. Szia Dolores!

    -Hej Kimi,kicsit tegyél rá erre a 'beteg vagyok' hantára ...mert igy nagyon hamar lebuksz es legalabb icipicit élvezd, mielőtt a vadászni vágyô szervedet -a titok- lelepleztévek likvidáljak...
    :D
    Most Komolyan Kimi eszement egy félnôtás fazon vagy...ertem en, hogy miert tetted...de Ana se hulye...es igen tudatalatt azert jott el nert nem vagy te se kozombis szamara...es nem csak a kozos gyerkocokre gondolok...de akkor is ha rajin hogy a rossz erzete beigazolodott olyan lavinat inditassz el amit mêg hat jegesmedve se állit meg...

    Vagy lehet jobb lenne felporgetni az esemenyeket és -miután 'puhábbnak latod'- bevallani a dolgot...igy is kiborul...de talan igy jobban meguszod..
    Hisz gondolj bele total kesz lesz hogy tulajdonksppen manioulalod az erzeseit ês te duplan fogsz kapni mivel nem csak az fog fajni hohgy otthagy -es a lehetséged eskuvo egyre folytogatobb kozelsege- hanem az is ahogy Ana sajat magat hibaztatja az erzeseiert, azeet hogy bedolt neked es azert hogy valamilyen felekeppen cserbenhagyta azt az embert aki megadott neki mindent amit te nem...
    Jo tudom ennek a 'nem adtad meg nekik'...-nek egy resze onhibadon kivul tortent de akkor is...
    Szaval szurkolok, hogy egyik feltevesem se legyen igaz még csak rêszben sem...
    De kösd fel a makkodat mert jönnek a mokusok...

    Imadtam, köszönöm szépen, hogy ezt a rêszt is olvashattam!
    U.i.: Örülök, hogy újra itt vagy

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Részemről az öröm Tina, hogy olvasol és írsz!

      Neked/nektek, olvasóknak köszönhetem, hogy még itt vagyok. Te és azok akik szintén írnak egy-két kedves szót, adtok erőt ahhoz, hogy befejezzem a történetet.

      Imádom olvasni, ahogy "kiosztod" a szereplőket, próbálod kitalálni a következő lépésüket. :D
      Közben pedig jókat nevetek a tanácsaidon: "Kösd fel a makkodat mert jönnek a mókusok" XD. Ezek honnan jönnek neked?
      Komolyan mondom, jobban szeretem olvasni a hozzászólásaidat, mint te a történeteimet. :D :D :D

      Megpróbálom sűrűbben hozni a részeket. Már úgy sincs sok hátra.

      Millió puszi és hatalmas ölelés neked!

      Dolores <3 <3 <3 <3 <3 <3 <3 <3 <3 <3

      Törlés
  3. Uristeeen! Ezaz, végre új resz! Imadom Kimit, remelem beválik a terve, és Ana elfelejti a portugált! (TeamKimi ;)
    Ez a resz is fantasztikus lett. Látszik, ahogy Ana hezitál, az esze másfele húz mint a szíve. Gyerünk Kimi *-*
    Koszonom, hogy olvashattam! Örülök, hogy visszatértél! Innentől már rendszeresen lesznek részek? <3
    Puszi, Heaven (vagyis régebben Amelia Frey) <3

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Kedves Miss Heaven, exAmeliaFrey!
      Örülök, hogy tetszett.
      Jól látod, Ana most össze van zavarodva. Nehéz neki, mert egyik oldalról ott van Cris aki mindenestül elfogadta, a másik oldalon pedig Kimi aki az első szerelme volt.
      Majd meglátjuk, mi lesz illetve ki lesz a befutó. ;)
      Igyekszem időben hozni a részeket, de nem tudok biztosat mondani, mert még mindig sok a dolgom. :(
      Millió puszi: Dolores <3 <3 <3

      Törlés
  4. JAjj de vártam már ezt a részt :) :))))
    Egy kicsit tényleg vegyen vissza Kimi mert így hamar elüldözi Anat. De mint mindig hajrá Kimi!!! :D
    Várom a folytatást! :)
    Puszi :*

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia Linus04!
      Örülök, hogy még mindig itt vagy velem és olvasol.
      Puszi: Dolores <3 <3 <3

      Törlés
  5. Sziaaaaa!!! Alig vártam már a kövi részt!!! Imádom Kimiiiiiit!*-* <3333 Siess a kövivel kérlek! <3

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia Névtelen!

      Igyekszem nem megvárakoztatni titeket!
      Köszönöm, hogy írtál!

      Hatalmas ölelés: Dolores <3 <3 <3

      Törlés