10/10 48.rész

Cris

  - Nem hagyhatjuk egyedül - mondta Pirri, miközben a lány homlokát fogta.
 - Vigyük hozzám - ajánlottam fel. - Úgyis szomszédok vagyunk, ha kell neki valami, át tudok szaladni érte.
 - Jó ötlet - bólogatott a doki.
 - Mi lehet a baja? - kérdezte Zidane aki szintén velünk jött és a lány az ő ölében aludt.
 - Nehéz megmondani - hümmögött Pirri. - Kell néhány vizsgálat, de a vírustól kezdve a gyomorrontásig és a terhességig minden lehet.
  Terhesség?! - villant az agyamba. - Lehet, hogy Lola az én babámmal terhes? De az is lehet, hogy Sergioéval - szólalt meg egy gonosz hang a fejemben.
 - Bár a terhességet kizárnám - morogta a doki - az nem jár ilyen magas lázzal, de ki tudja?
  Begurultam a garázsba és segítettem Zizunak kivenni a lányt aki fel sem ébredt a mozdulatainkra. Felvezettem őket az egyik vendégszobába, gondosan elkerülve azt, amiben a védővel volt szilveszterkor.
 - Kimennétek? - fordult felénk a doki mire észbe kaptunk és hagytuk, hagy adja be az injekciót a lánynak.
 - Sose láttam még ennyire gyengének - csúszott ki a számon ahogy a franciával a falnak támaszkodtunk.
 - Igen, Lola nagyon erős lány, de ahogy én látom csak kívülről. Valami történhetett vele, mert belül szenved - mondta Zizu.
 - Te nem kedvelted őt - néztem rá.
 - Nem - vallotta be. - Hihetetlen volt számomra, hogy egy fiatal lány kordába tudjon tartani egy csapat férfit, de aztán láttam őt munka közben. A szívét, lelkét odateszi a csapatának.
 - Nagyon meggyőző tud lenni, az igaz - vigyorodtam el.
  Ekkor lépett ki Pirri a szobából és óvatosan becsukta maga mögött az ajtót.
 - Hogy van? - kérdeztük szinte egyszerre.
 - Egyenlőre alszik és reméljük, hogy az enyhe nyugtató amit adtam neki reggelig kitart. A láza nagyon magas, folyamatos folyadék pótlásra lesz szüksége és a gyógyszereket is be kell adni neki. Megtudod oldani? - nézett rám.
 - Persze, csak mond meg, miből mennyi kell neki - figyeltem rá komolyan.
 - Felírom - vett elő egy tollat, kitöltött pár receptet majd átnyújtotta.
 - Itt maradsz, míg elmegyek kiváltani? - néztem a másodedzőre, aki bólintott.
  Beültem az autómba és amilyen gyorsan csak tudtam megjártam az utat.

 - Minden oké? - léptem be a szobába.
 - Eddig igen, nyugodtan alszik - ásított egyet a francia.
 - Itt maradsz? Van még üres szobám - ajánlottam fel.
 - Nem, már így sem tudják, hol lehetek. Hívok egy taxit és lelépek - állt fel és már pötyögött is a telefonján. Pár perc múlva megérkezett a kért autó és Zizu is elköszönt. Visszamentem a szobába és az ágy felé fordultam, ahol a lány sápadt arcát néztem, figyeltem ahogy egyenletesen lélegzik. Nem tudom, meddig bámulhattam, de egyszer csak megszólalt.
 - Marco - suttogta és egy könnycsepp jelent meg a szeme sarkában. Légzése felgyorsult és kapkodni kezdte a levegőt. - Nenene... a kisbabám - sikította miközben egyre jobban dobálta magát az ágyon.
  A döbbenettől mozdulni sem bírtam, csak néztem őt. Annyira törékenynek tűnt és azok a dolgok amiket öntudatlanul osztott meg velem, még sebezhetőbbé tették. Napok óta féltékeny voltam, hogy összejött azzal a bájgúnárral és meg akartam büntetni, de már elszállt a mérgem.
 - Sergio - ejtette ki a védő nevét szinte fulladozva. - Nem lehet...nem akarom...ő egy tíz per tízes - nyögte fájdalmasan, majd hirtelen felült az ágyon.
 - Hol a kisbabám? - emelte rám könnytől maszatos arcát és láztól csillogó szemeit.
 - Lola, nyugodj meg - ültem mellé és öleltem át, hogy megnyugtassam. A teste tüzelt a láztól.
 - Marco... - nézett rám fájdalommal telve. - Nem jött el...- kapaszkodott az ingembe. - Ott hagyott a babával, de őt is elvesztettem - zokogta.
 - Lola nézz rám - fogtam a kezeim közé az arcát, de hiába, mert szemeit újból lehunyta.
 - Soha többé nem engedem, hogy bántsanak - suttogta és elernyedt a kezeim közt. Éreztem, hogy csupa víz a teste és szinte lángol.
 - Lola ébredj - próbáltam észhez téríteni, de nem sikerült. - Mi a fenét csináljak? - kérdeztem fennhangon. - Pirri - jutott eszembe a doki és már tárcsáztam is.
 - Halló Cristiano, mi a baj? - hallottam meg álmos hangját.
 - Lola nagyon rosszul van. Tiszta víz és szerintem nagyon magas a láza, mert éget a teste. Félrebeszél és dobálja magát - hadartam el idegesen.
 - Oké, ne pánikolj! - hűtött le a magabiztosságával. - Engedd meg a kádat langyos vízzel és tedd bele. Fokozatosan hűtsd le hideg vízzel, míg vacogni nem kezd.
 - Hűtőfürdő - csillantak meg a szemeim. Juniornál is csináltunk már ilyet, mikor beteg volt.
 - Úgy van. Utána töröld szárazra, add be neki a gyógyszereit és takard be rendesen. Ha ezek után sem javul az állapota, hívj fel megint és megyek.
 - Rendben - nyomtam ki a telefont és besiettem a fürdőbe. Bedugtam a kádat és elkezdtem engedni a vizet. Mikor úgy gondoltam, hogy elég lesz elzártam a csapot és a lányhoz siettem. Felkaptam az ölembe és a kádhoz vittem. Ami ruhát csak tudtam levettem róla, majd óvatosan beleengedtem a vízbe. Kellett pár perc, míg észhez tért.
 - Áh - nyitotta ki a szemeit és parázsló tekintettel nézett rám.
 - Lola jobban vagy? - kérdeztem az egyre jobban vacogó lánytól.
 - Fá-fázom - dadogta. - Ki akarok szállni.
 - Muszáj még maradnod - fogtam meg a kezét miközben nagyot nyeltem, mert még betegen is hatással volt rám a teste, amit csak a fehérnemű takart.
 - Me-meddig kell... itt ü-ülnöm? - vacogta újabb percek múlva.
  Kezemet a homlokára tettem és éreztem, hogy már lejjebb ment a láza.
 - Szerintem kijöhetsz. - Megpróbált felállni, de semmi erő nem volt benne. - Várj, segítek! - nyúltam a teste alá. Nem érdekelt, hogy tiszta víz leszek én is, kiemeltem és magamhoz szorítottam. Az előkészített bolyhos fürdőlepedőbe csavartam és bevittem az ágyra. Szárazra töröltem, miközben levettem róla a vizes fehérneműt. Csodálattal simítottam végig gyönyörű testén.
 - Be kell venned a gyógyszereket - fordítottam el a fejem a látványtól. A hangom rekedt volt a vágytól, de most nem gondolhattam erre. Engedelmesen tette amit mondtam. Mikor végeztünk, betakargattam és az ajtóhoz léptem.
 - Cris - szólt utánam elhaló hangon. - Nem aludnál velem? - nézett rám kérlelőn. Nem kellett kétszer mondania. Visszafordultam, levettem a vizes ruháimat és bebújtam mellé. Meztelen teste az enyémhez simult, ami azonnal hatással volt rám.
 - Lolita - fúlt el a hangom, mikor feneke az ölemhez ért. - Ne tedd ezt velem, mert nem tudok ellenállni neked.
 - Mondta valaki, hogy állj ellen? A lázra a legjobb gyógymód az izzadás - kuncogott fel. - Amúgy sem szeretek adós maradni - lökte a popsiját közelebb.
  Morgásra hasonlító hang tört fel a torkomból és a következő percben már magam alá is gyűrtem a törékeny testet. A féltékenység pillanatok belül feltört belőlem, ahogy eszembe jutott, hogy a brazil is megtehette vele, amit én.
 - Mond, hogy csak az enyém vagy - haraptam a nyakába.
 - Cris, ne legyél telhetetlen - lihegte a fülembe, még jobban felhergelve vele.
 - Azt akarom, hogy más ne érinthessen téged - vallottam be neki, miközben őrült tempóban vettem birtokba a testét.
 - Cr.his...Ch.ris - nyögte élvezettel teli hangon, ami engem is átlökött a határon. Fáradtan, de kielégülve gördültem le róla. Magamhoz húztam és a hátát kezdtem simogatni.
 - Lola?
 - Hm? - hallottam meg álmos hangját.
 - Én hányast kapok tőled? - kérdeztem kíváncsian.
 - Kilencest - ásított és szépen lassan mély álomba merült, míg én azon gondolkodtam, vajon Sergio miért kapja meg a maximumot.