2014. május 14., szerda

Las Puertas de Infierno 39.

Sergio

   Csigalassúsággal telnek a percek, főleg mióta tudom, hogy Ana itt van. Még mindig nem tértem teljesen magamhoz a meglepetéstől. Mikor kijöttem a fürdőből és megláttam őt Iker mögül kilépni azt hittem, hallucinálok. Szebb volt, mint amire emlékeztem. Olyan jó volt végre magamhoz ölelni. Csak Cristiano idegesít, mert túl közel került hozzá, bár Iker és Nando szerint sincs semmi köztük, de én mégis félek, hogy elveszítem.
  Halk kopogás szakítja félbe gondolataimat. Felállok és kinyitom az ajtót, ahol Ana néz rám mosolyogva.
 - Ne haragudj, hogy kicsit későn jöttem, de az őrült brazilok nem akartak elengedni - nevet fel.
 - Nem csodálom, ha tehetném, én is kisajátítanálak - engedem be a szobába.
 - Mit csináljunk? - fordul felém és én nem akarom elmondani, hogy éppen mire gondolok a perverz fantáziámmal.
 - Találd ki te - ajánlom fel neki a választási lehetőséget. Elgondolkodva néz körül, majd széles mosoly jelenik meg bájos arcán.
 - Itt van medence, igaz?
 Pillanatok alatt leesik, hogy mit szeretne és a lehetőség, hogy fürdőruhában láthatom teljesen felvillanyoz.
 - Igen. Hoztál fürdőruhát? - kérdezem évődve.
 - Talán... - néz rám, majd felnevet. - Hát persze, Cris bepakoltatta velem.
 - Akkor mire várunk? Kapsz tíz percet és itt találkozunk.
  Alig lép ki az ajtón, én már a bőröndömből dobálom kifelé a ruháimat a fürdőgatyámat keresve. A szobába belépő Nando kérdőn néz rám.
 - Te hova készülsz?
 - A medencéhez, Anával - vigyorgok.
 - Jól meggondoltad te ezt? - néz rám gonoszkodva.
 - Miért?
 - Gondolj csak bele, Ana...pirinyó fürdőruha. Te hatalmas erekció - próbál röhögve rávilágítani a dologra, mire nekem is leesik.
 - Baszd meg, erre nem gondoltam - vakarom meg a fejem tanácstalanul. - Remélem hideg a víz - vigyorodom el végül és a fürdőgatyát kicserélem egy bermuda nadrágra. - Ebben legalább van hely.
  Fer röhög, majd ő is elkezd kotorászni a táskájában.
 - Mit csinálsz? - nézek rá.
 - Nem gondolod, hogy ezt kihagyom? Ez a csaj csúcsszuper. Muszáj meglesnem egy kicsit - néz rám, de mikor meglátja elborult tekintetemet, hozzá teszi. - Nyugi, nem akarok tőle semmit, csak legeltetem egy kicsit a szemeimet. Tudod, hogy nem csalnám meg Olit - fűzi hozzá megnyugtatásképp.
  Kopognak, mire Nando magára kapja a szintén bőszárú fürdőnadrágját. Kajánul ránevetek.
 - Semmit nem bízol a véletlenre.
 - Nem hát - vesz magához egy törölközőt, majd kinyitom az ajtót és egy nem várt személy is áll Ana mellett.
 - Cris is jönni akart - néz rám kicsit bűntudatosan a lány, de mikor meglátja a hátam mögött Fert, elmosolyodik. - Te is kíséretet kaptál?
 - Ja, nem hagyhatom egyedül, mert fél a sötétben - mutatok a barátomra, aki a kezében lévő törölközővel rácsap a hátamra.
 - Kapd be Serg!
 - Majd ha lesz mit - válaszolom és ezek után jókedvűen szállunk be a liftbe. Anán egy kék köntös van és ahogy elnézem nem csak az én gondolataim vannak elfoglalva a kérdéssel, hogy mi lehet alatta. Sikeresen megtaláljuk a medencét. Míg mi rögtön a vízbe vetjük magunkat, addig Ana elrendezi a törölközőket a nyugágyakon, majd kibontja a köntöse övét. Lélegzet visszafojtva várjuk, hogy levegye. Hirtelen felénk fordul és elmosolyodik.
 - Mi van fiúk, nem láttatok még vetkőzni? - kérdezi, ami gondolom Crisnek és nekem szól.
 - De igen, csak várjuk, hogy mikor jössz már - válaszol neki Roni rekedt hangon.
 - Én még nem - hallom meg Nando beszólását, ami morgásra késztet. Lassan olyan vagyok, mint egy kutya, aki félti a területét.
 - Igaz is, te még nem jártál Madridban nálunk - néz Torresre és huncut fény csillan meg a szemében. Néhány pillanat és meg is tudjuk, hogy miért. Hátat fordít nekünk és ahogy a színpadon szokta úgy kezdi levenni a köntösét. A szemünk kikerekedik a döbbenettől. Ez a nő az őrületbe akar kergetni minket. Mielőtt felfognánk, Ana neki fut és egy gyönyörű fejessel landol mellettünk. Pár méterrel tőlünk bukkan fel. Nevet rajtunk, játszik velünk mi pedig felocsúdunk a kábulatból.
 - Ez nem volt szép kislány - morogja Nando. - Itt nős emberek is vannak.
 - Sajnálom - néz rá nevetve. - Nyugodtan becsukhattad volna a szemed, ha kicsi vagy még hozzá.
Mellé úszunk, de a vízben nem sokat tudunk kivenni az alakjából így inkább meg sem próbáljuk. Úszunk pár hosszt, majd Bell elindul kifelé és a mi szemünk újfent kocsányon lóg. Egy egyszerű zöld bikini fedi a testét, spagetti pánttal és háromszög alakú felsővel. Semmi extra nincs benne, mi mégis úgy látjuk, hogy a világ legtökéletesebb fürdőruhájában vonul el előttünk. Füttyszó hallatszik fel a bejárattól amikor kilép a vízből. Odakapom a fejem és a csapattársaimmal néznék farkasszemet, ha ők nem Ana stírölésével lennének elfoglalva.
 - Szia Cica!
 - Hello kislány!
 - Ú, nekem ilyen testem lenne egész nap élvezném.
  Ilyen és ehhez hasonló beszólások röpködtek a levegőben. Elindulunk, hogy helyre tegyük a társaságot, mikor Iker jön, lát és győz.
 - Lehet leszállni Anáról! Ő a Húgom!
 - Iker neked nincs is húgod, csak öcséd - néz rá Jordi Alba értetlenül.
 - Akkor is a húgom - vágja oda nekik a kapus. Cris kászálódik ki először a medencéből, majd a fiúkhoz megy és lekezel velük.
  Akik ott voltak Iker buliján azoknak most esik le, hogy ki az a lány Iker mellett. Arbeloa, Xabi, Albiol, Pique, Fabregas és Iniesta puszival köszöntik Bellt, míg a többiek csak néznek.
 - Figyelem emberek - csattan fel Iker hangja - akkor most egyszerre mutatom be mindenkinek, aztán lehet őt békén hagyni, mert ha nem Marcelo, Ramos, Ronaldo és én teszünk róla, hogy ne játszhasson holnap - komolyodik el a kapus. - Ő a mi Anánk, a Real Madrid kabalája.
  Nézem a fiúkat akik sorban köszönnek a lánynak és mindegyik tisztelettudóan viselkedik.
 - Azt hiszem, most már ki tudok menni - szólal meg mellettem Fernando mire hangosan felröhögök.
 - Ne röhögj! - fröcsköl képen. - Ez a víz nem elég hideg, vagy a lány túl forró.
 - Szerintem az utóbbi - nézek vissza Anára. - Ha sokáig maradtunk volna, szerintem a medence vízét is felforralja.
 Kitalálunk mi is a többiekhez. Időközben Bell leült egy nyugágyra, Cris és Iker közé. A csapat fele szaunázni ment, volt aki jakuzzizni, de voltak olyanok akik nem tudták levenni a szemüket Anáról, mint Valdes vagy Navas.
 - Mi ez a jó kedv? - kérdezem, mikor érkezésünkkor valamin nagyon nevetnek. Lopva végig nézek a lány testén és a szemem megakad a köldökén. Pici ékköves piercing díszíti. Én ezt eddig miért nem vettem észre? Tovább kalandozva rajta valami feltűnik a bal mellénél.
 - Az ott egy tetoválás? - csúszik ki a számon és Ana zavartan süti le a szemét.
 - Nagyon régi - motyogja, mintha szégyellné. Cris mellé térdel és kiskutya szemekkel néz rá.
 - Megmutatod? - könyörög.
 - Hát jó - húzza egy kicsit arrébb az anyagot. Egy kereszt rajta egy kígyóval.
 - Mit jelent? - kérdezem.
 - A kísértés még a szenteket is bűnbe viszi - suttogja, majd visszaigazítja a háromszöget. Nem kell okosnak lennünk, hogy kitaláljuk mit jelent ez neki. Zavart csend vesz körül minket egészen addig, míg egy új arc nem bukkan fel mellettünk.
 - Mi ez a kupaktanács? A meccs csak holnap lesz - vereget vállba Mata, majd meglátja Bellt.
 - Ejha, kishölgy - vigyorog rá - kegyed legalább háromszor állt sorba mikor a szépséget osztották.
 - Gondolod, hogy valami fontosról lemaradtam közben? - vágja rá kapásból a lány.
 - Nem hiszem - játsza a gondolkodó embert a csapattársam. - Úgy tűnik minden rendben - nevet végül a lányra, majd a keze után nyúl. - Juan Mata szolgálatodra, és benned kit tisztelhetek?
 - Anabell Montgomery.
 - Te vagy az az Ana? - csodálkozik el a srác.
 - Mégis melyik? - néz rá évődve.
 - Aki olyan finomakat főz, hogy a fiúk lassan már oda költöznek.
 - Igen ő - vágja rá Iker és Cris egyszerre.
 - Ha Angliában jársz és ki szeretnél jönni egy Chelsea meccsre, akkor szólj nyugodtan. Finom kajáért cserébe szállást biztosítok.
 - Megjegyzem, de ha te jársz Madridban, akkor a finom kaja ahogy te mondtad, nálam vár - mosolyog rá a lány.
 - Megbeszéltük - dől hátra Mata egy napozóágyon, mire mindenki felnevet. Ana rám néz, majd alig észrevehetően a kijárat felé biccent. Értem a célzást és rettenetesen örülök neki. Látom, hogy Fer is vette az adást, így a vállára csapok és elindulok az ajtó felé. Pár perc és Bell is követ.
 - Mindig ilyen jókedvűek a barátaid? - sandít rám.
 - Nem jókedvűek, hanem fárasztóak - morgom.
 - Nem akartam ilyen drasztikusan fogalmazni - nevet rám amitől rögtön jókedvem lesz.
 - Megnézhetem én is a tetoválásodat? - csúszik ki a számon. Szemembe néz és látom benne az érzelmi kavalkádot amit a kérésem okozott. Felemeli a kezét és lassan arrébb csúsztatja a bikini felsőt.Önkéntelenül húzom végig selymes bőrén az ujjam. Észre sem veszem, hogy mit csinálok csak megbabonázva bámulok a kígyó szemébe. Olyan, mintha engem szuggerálna. Milyen igaz, amit Ana mondott: A kísértés még a szenteket is bűnbe viszi.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése