Percek óta bámulom az ajtót, amin az előbb távozott a lány. Annyira édesen nézett ki ahogy próbálta megigazítani kócos haját, félrecsúszott pólóját. Az arca kipirult és ragyogott ahogyan rám nézett. Valami megmozdult bennem. Éreztem ahogy a szívem hevesebben kezdett dobogni, ahogy rágondoltam. Miért nem tudok egy ilyen lánnyal összejönni, aki szó nélkül felad mindent azért, hogy nekem segítsen? Engem szeret és nem a velem járó cirkuszt. De, pont ezt teszem. Most készülök feleségül venni. Kár, hogy ez csak egy látszatházasság - sóhajtottam fel. Mennyivel jobb lenne, ha igazi lenne! Miket is beszélek? - forgattam meg a szemeimet. Bár, ha belegondolok, hivatalosan is összekötöm az életemet vele. Miért ne tehetnék úgy, mintha igazi lenne? Számomra talán az is lesz. Valaki most látna, biztosan őrültnek tartana, hogy magammal beszélgetek, de kivel tudnám ezt a legjobban megvitatni, ha nem magammal?
- Iker! - villant be a kapus neve és mielőtt meggondolhattam volna, már tárcsáztam is.
- Hola Cris! - szólt a telefonba.
- Hola Capitan!
- Na mi van? Eleged lett Sergio ötleteiből? - hallottam vigyorgó hangját.
- Hála istennek, anya és Sese összefogtak, így egymással beszélik meg a dolgokat.
- Akkor mi a gond?
- Eljönnél velem valahova? - kérdeztem félve.
- Hova?
- Azt majd elmondom. Most csak azt mond meg, hogy eljössz-e velem?
- Ha nem nőhöz mész, akkor igen.
- Találkozunk tíz perc múlva előtted - nyomtam ki a telómat. Felugrottam az ágyról és a szobámba siettem. Magamhoz vettem a bankkártyámat és a kocsikulcsomat.
- Majd jövök - szóltam be a nappaliba, ahol anya és Sergio egy halom papír és anyag darab között ült, hevesen vitatkozva.
Beültem az autómba és már száguldottam is a célom felé. Iker már a felhajtón állt, mikor leparkoltam mellé.
- Hola - ült be. - Nagyon titokzatos voltál a telefonban. Elmeséled hová megyünk?
- Gyűrűt venni - közöltem, miközben besoroltam a forgalomba.
- Mi? - nézett rám döbbenten.
- Úgy gondoltam, Kendra megérdemli, hogy úgy kezeljem, mintha igazi lenne az esküvőnk - vontam meg a vállam -, ha már mindent feláldoz miattam.
- A-ha - fürkészte az arcomat Iker. - És most az igazat akarom hallani.
Éreztem, hogy őt nem tudom átverni, így egy nagyot sóhajtva belekezdtem.
- Rájöttem, hogy nekem mindig is egy olyan nőre volt szükségem, mint ő. Kedves, aranyos és szép. Engem kedvel és nem a focistát. Juniort imádja, mi kell ennél több?
- Szereted? - fordult felém kíváncsian a barátom.
- Nem tudom. Még sosem gondoltam rá "úgy". Ott volt előttem, de Irina elvette az eszemet.
- Ez igaz - bólogatott Iker. - De Kendra is szerelemre vágyik, mint minden nő. Megtudod majd adni neki?
- Megpróbálom. Azt hiszem, már most többet érzek iránta a barátságnál - fordultam be egy híres ékszerüzlet elé. - Egy év alatt kiderül, hogy lesz-e ebből valami, de addig is próbálok mindent megadni neki.
- Ugye tudod, ha megbántod saját kezűleg fojtalak meg? - nézett rám komolyan.
- Megbeszéltük - bólintottam.
Kiszálltunk a kocsiból és bementünk az üzletbe.
- Seňor Ronaldo és Seňor Casillas - jött elénk a tulajdonos kezet nyújtva felénk. - Miben segíthetek?
- Eljegyzési gyűrűt szeretnénk - előzött meg a kapus a válaszadásban.
- Ó - mosolyodott el a férfi. - Seňorita Carboneronak lesz?
- Nem - rázta meg a fejét a kapus. - Most más miatt jöttünk. Crisnek lesz - tolt maga elé. Majdnem felnevettem a tulaj arckifejezésén. Látszott rajta, hogy olvassa a szennylapokat. - Igen, igen - vigyorgott Iker. - A híres CR7- nek bekötik a fejét.
- Gratulálok - mosolygott töretlenül a férfi.
- Köszönöm.
- Milyen gyűrűre gondot?
- Sima egyszerű kidolgozásúra. Nem kell semmi ciráda. Egy, maximum három kővel - soroltam az igényeimet.
- Értem. Tehát ne valami hivalkodó ékszer legyen.
- Így van. Kendra az egyszerű dolgokat szereti - ejtettem ki a számon a lány nevét. A férfi felkapta a fejét, de nem szólt semmit. Az egyik vitrinhez ment és egy hatalmas tálcát tett elénk, ami tele volt szebbnél-szebb gyűrűkkel. De hiába kerestem olyat, amilyet elképzeltem, nem találtam.
- Nem, egyik sem - csóváltam a fejemet szomorúan.
- Ha várnak egy pillanatot, akkor mutatok egy nagyon különleges darabot - toporgott a férfi és látszott rajta, hogy nem szeretné, ha máshol vásárolnánk.
- Rendben - bólintottam, majd körbenéztem.
- Van egy-két jó darab - szólalt meg Iker.
- De egyik sem neki való. Ő különleges, tehát a gyűrűjének is különlegesnek kell lennie.
- Tetszik, hogy ennyire komolyan gondolod - vigyorgott rám a barátom, miközben a tulajdonos is visszatért hozzánk egy tálcával, aminek a közepén egy gyűrű pihent. Amint megláttam már tudtam, hogy megtaláltam.
- Ez az! - mosolyodtam el. - Szabad? - kérdeztem a férfitól és mikor bólintott a kezembe vettem az apró karikát.
- Kérem - nyújtottam vissza neki - és azt a szettet is - mutattam az egyik vitrin felé.
- Te aztán megadod a módját.
- Egyszer nősülök - vigyorogtam rá. - Most pedig segíts karikagyűrűt választani - ütögettem hátba.
- Nem lesz hosszú jegyesség - jegyezte meg az eladó.
- Nem - ráztam meg a fejemet. - Hetedikén lesz az esküvőnk - hintettem el még egy kis morzsát, tudva, hogy holnap már valamelyik pletykalap címoldalán olvashatom viszont.
- Szerintem ez illene hozzátok - mutatott a kapus két szintén fehérarany karikára.
Bankkártyámat átadva szemrebbenés nélkül fizettem ki a hatalmas összeget, majd elégedetten távoztam a boltból.
- Azt hittem csak viccelsz mikor azt mondtad, hogy mindent megadsz neki - mondta a kapus elgondolkodva.
- Megmondtam, próbálom úgy venni, hogy igaziból nősülök és Kendra szerelemből jön hozzám - húztam el a számat. - Ennyi boldogság nekem is jár.
Iker nem szólt semmit csak somolyogva nézett maga elé.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése