Házasság extrákkal 14.

Kendra

   Reggel jókedvűen ébredtem. Tele voltam energiával. Gyorsan lezuhanyoztam és felvettem egy kényelmes itthoni ruhát. Pillantásom sokszor elidőzött az ujjamat díszítő gyűrűn. El sem hiszem, hogy képes volt ezt eljátszani velem, hogy hitelesebbek legyünk - csóváltam meg a fejemet, miközben a konyhába siettem.
 - Jó reggelt - köszöntem a már ott tartózkodó nőnek és a mostanában elmaradhatatlan csatlósának Sergionak.
 - Neked is. Ki vagy virulva - nézett végig rajtam Sese mosolyogva és puszit nyomott az arcomra. Tekintete megakadt a gyűrűmön. - Azt a mindenit! - kapott a kezem után. - Ez honnan...?
 - Cristől kaptam - pirultam el. Dolores sokat mondó mosollyal állt meg mellettem.
 - Hűha, a fiam kitett magáért - csodálta meg ő is az ékszert.
 - Azt szeretné, ha minél hitelesebbek lennénk a világ előtt - jöttem zavarba.
 - Így azok lesztek - vigyorgott rám Serg.
 - Már most azok vagyunk - jelent meg a konyhaajtóban a portugál, kezében néhány újsággal.
 - Merre voltál? - néztem rá kérdőn.
 - Futni mentem, hogy kiszellőztessem a fejem - vont vállat.
 - Itt a hatalmas konditermed, te mégis inkább elmész futni? - értetlenkedtem.
 - Igen, mert a kondiban nem lehet újságot venni - vigyorgott rám.
 - Mi olyan fontos, hogy megvetted ezeket a szennylapokat? - sóhajtottam fel.
 - Ez - tette le elém az elsőt, aminek a címlapján ő virított, amint Ikerrel kijönnek az ékszerboltból. - Annyira tudtam, hogy a tulaj nem fogja tartani a száját, így elszórtam neki egy-két infó morzsát - ecsetelte elégedetten - és most mindenki rákapott a hírre. Azt találgatják, hogy vajon Irinát akarom-e kibékíteni - húzta el a száját - vagy új nő van a láthatáron.
 - Nem is új - röhögött fel Sese, mire összekócoltam a haját. - Naaa! - szörnyülködött és azonnal a tükörhöz szaladt. - Ez nem volt szép. Tudod mennyi időbe telt így beállítani?
 - Öt perc? - tippeltem nevetve.
 - Tíz - vigyorodott el -, de akkor se buzeráld a hajam.
 - Jó, de akkor te meg ne szemtelenkedj - pislogtam rá szépen.
  Cris nevetve ült le az asztalhoz és az ölébe húzott. Annyira megszokott mozdulattal tette ezt, mintha mindig is egy pár lettünk volna.
 - Mi...mit csinálsz? - dadogtam zavaromban.
 - Gyakorlok? - villantott rám egy ezer wattos mosolyt, amitől a szívem gyorsabban kezdett verni. Mi a szent szalamandra van velem? Eddig soha jöttem zavarba a közelségétől, akkor most mi változott? Semmi, azonkívül, hogy tegnap este megkérte a kezemet, amit nem is gondolt komolyan, csak a média miatt csinálta.
 - Kendra, ne felejtsd el, hogy holnap délután ruhapróbád van - nézett rám kedvesen Dolores.
 - Muszáj? - pislogtam rá kiskutya szemekkel.
 - Igen - válaszolták mind a hárman egyszerre.
 - Szeretném, ha az én feleségem lenne a legszebb a világon - simított végig a karomon Cris.
 - Akkor valaki mást kellene elvenned - húztam el a számat.
 - Ej, te lány - csóválta meg a fejét Dolores - nem vagy vele tisztában, hogy nálad szebbet keresve sem találna - ölelt magához ő is. Így két Aveiro közé szorultam , de nem bántam, mert mindkettőjüket nagyon szerettem. Sergio vigyorogva nézet minket.
 - Kendra! - hallatszott az emelet felől, mire kibontakoztam a jövendő családom karjai közül és felugrottam.
 - Jövök Juni! - elnézést kérve néztem a konyhában lévőkre. - Bocs, de az uraság hív.
  Felsiettem a lépcsőn és a tetején várakozó, szemét álmosan dörgölő kisfiúhoz léptem aki már nyújtotta is felém a kezeit, hogy vegyem fel.
 - Jó reggelt sózsák! - kaptam ölbe és a szobájába indultam vele. Lábaival átkulcsolta a derekamat, fejét a vállamra hajtotta úgy szuszogott tovább a nyakamba. - Hé - nyomtam egy puszit puha arcára - nem visszaaludni!
 - De olyan fáradt vagyok - nyafogta.
 - Mitől? Tudtommal egész éjjel aludtál - mosolyogtam rá.
 - Meg várat építettem - kezdett mesélni miközben letettem az ágyára. - Ekkorát - tárta szét pici karjait óriásira. - Volt ablaka meg nagy kapuja és zászló a tetején... - fogott bele a lelkes magyarázatba és amíg hallgattam őt, addig fel is öltöztettem.
 - Na gyere, te várépítők gyöngye - kaptam a hátamra. - Menjünk reggelizni.
 - Gyí te paci! - ugrált a hátamon, én pedig nevetve szaladtam le vele a lépcsőn a konyháig, ahol már csak a két focista üldögélt.
 - Szia prücsök! - nevetett fel Sergio mikor meglátta a kicsit. Cris mellém lépett és leemelte a hátamról.
 - Kisfiam, ne strapáld le Kendrát, mert hétvégére szépnek kell lennie - puszilgatta össze nevetve a fiúcskát.
 - Miért?
 - Mert apád és Kendra összeházasodnak - vigyorgott Sese miközben lepacsizott Juniorral, aki hatalmas szemeket meresztve fordult felénk.
 - Menyasszony leszel? - pislogott rám.
 - Igen - pirultam el ismét.
 - És apa lesz a vőlegényed? - fontoskodott tovább.
 - Bizony - húzta ki magát a csatár, de ami utána jött, arra egyikünk sem számított.
  Junior gondolkodó fejet vágott, majd egyszercsak vigyorogva felkiáltott.
 - Akkor te leszel az anyukám! - szaladt hozzám és boldogan ölelte át a lábaimat. Döbbenten néztem a portugálra, akit szintén lesokkoltak Junior szavai. Sergio pedig nem hazudtolta meg önmagát, hangos hahotázásba kezdett.