Házasság extrákkal 25.rész

Cris

   Korábban ébredtem, mint szoktam, ami nem is volt meglepő az átforgolódott éjszaka után, hisz az idegen hely és az, hogy ő itt van mellettem szinte lehetetlenné tette számomra az alvást. Óvatosan az ablak felé fordítottam a fejemet, hogy a sötétítő rései közt beszűrődő fényben táncoló porszemcséket nézegessem. Nem akartam felébreszteni a lányt, főleg mert jó volt, hogy feje a mellkasomon pihent, hosszú, formás combja pedig beékelődött a lábaim közé. Egyszóval minden tökéletes volt. Élveztem, hogy a karjaim közt tarthatom. Tekintetemet nyugodt arcára vezettem. Szőke haja kócosan terült szét körülötte, ajkai résnyire nyíltak, csókra hívogatóan. Ijedten éreztem, hogy mocorogni kezd.
 - Ne, Dave kérlek ne - suttogta és egy apró könnycsepp csúszott ki a szemhéja alól.
  Ki a fene az a Dave és miért sír miatta Kendra? Önkéntelenül szorítottam jobban magamhoz. Nem fogom engedni, hogy bárki is bántsa őt, még az álmaiban sem.
 - Cris? - nézett rám tágra nyílt szemekkel, amikben hatalmas érzelmi vihar tombolt.
 - Jó reggelt - mosolyogtam rá nyugtatásképp.
 - Te..mit? - nézett le hirtelen a derekát ölelő karomra.
 - Csak tartalak, nehogy legurulj a mellkasomról, ahova feltornáztad magad - vigyorogtam rá. Nem hagyhattam ki a poént. Halkan, nevetve néztem ahogy elpirult mikor rájött, mennyire rám simult álmában.
 - Bocs - motyogta, majd kibújt a takaró alól és eltűnt a fürdőszobában.
  Kezeimet a fejem alá csúsztattam és jókedvűen kezdtem bámulni az ágy tetejét díszítő faragásokat.Még mindig nehéz volt elhinnem, hogy egy igazi "hercegnős" ágyban aludtam, a feleségemmel.
  Kinyitódott az ajtó és Kendra teljesen felöltözve, megfésülködve állt meg mellettem.
 - Tudtál aludni? - kérdezte nyugtalanul.
  Elkaptam  a kezét és lehúztam magamhoz.
 - Olyan jót, mint te nem - utaltam rá, hogy este csak letette a fejét és máris álomországban volt.
 - Nem tehetek róla, imádom az ágyamat - vonta meg szégyenlősen a vállát.
 - Kendra, kérdezhetek valamit?
 - Már megtetted - mosolyodott el.
 - Most komolyan. Ki az a Dave? - néztem rá kíváncsian így pont láttam a döbbenetet, a fájdalmat és a szomorúságot átsuhanni az arcán.
 - Honnan tudsz róla? - csuklott el a hangja majd felpattant és az ablakhoz ment. Hogy zavarát palástolja kihúzogatta a sötétítőket.
 - Beszéltél álmodban - ültem ki az ágy szélére, szememet továbbra is rajta tartva. - Szóval ki az a gyökér aki miatt még álmodban is sírsz? - lépdeltem mögé.
  Néhány percig szótlanul bámult kifelé az ablakon és már azt hittem, nem fog válaszolni mikor egyszercsak megszólalt.
 - Dave...nos, ő volt az első szerelmem - sóhajtott fel szomorúan. - Tizenkét éves koromban belezúgtam, mint vak ló a gödörbe - húzta el a száját.
 - Mi történt? - döntöttem megfeszült testét a mellkasomnak.
 - Ő volt az egyik, aki...aki folyamatosan csúfolt és belém kötött - nyögte. - Kigúnyolt, mikor rájött vaz érzéseimre.
Most rajtam volt  a sor, hogy megfeszüljek. Magam felé fordítottam és lehajtott álla alá nyúltam, hogy rám nézzen.
 - Kicsim - csókoltam le az időközben kigördülő könnycseppeket az arcáról. - Az a Dave egy idióta, ha nem vette észre, hogy mekkora kincs volt az orra előtt.
  Kedvem lett volna megcsókolni, de nem akartam kihasználni, hogy ennyire zaklatott.
 - Kösz Cris - bújt közelebb hozzám, mint egy édes kiscica. Kifújta magát, majd kézfejével megtörölte az arcát utána megigazította a copfját.
 - Menjünk reggelizni - eresztett meg felém egy halvány mosolyt.
 - Te könnyen beszélsz, mert már felöltöztél - mutattam magamra és a boxeromra.
  Kendra lenézett a ruhadarabra majd vörösödve kapta el rólam a tekintetét.
 - Lent találkozunk - harapta be az alsó ajkát és sietősen távozott. Ezt látva jóízűen felnevettem.
  A bőröndömhöz léptem és egy gyors zuhany után felöltöztem. Lassan, minden családi képet végig nézve a falakon sétáltam le a konyhába.
 - Jó reggelt - köszöntem az anyósomnak és Philnek, akik már az asztalnál ültek. Kendra körbe ugrálta a szüleit és mindenféle finomsággal halmozta el őket.
 - Csüccs le! - mutatott nekem is egy székre és egy üres tányért csúsztatott elém. Térült-fordult és máris előttem illatozott egy adag finom rántotta. - Tessék - tolt elém egy bögre gőzölgő teát is.
  Elkaptam a kezét és megpusziltam. Nem tudom, miért tettem, de jól esett. Angie és Phil sejtelmesen összemosolyogtak.
 - Kislányom, te is ülj le és egyél - szólt rá az anyukája.
  Kendra szófogadón helyet foglalt mellettem és csipegetni kezdett.
 - Miért nem eszel normálisan? - néztem rá összevont szemöldökkel, mert megszoktam, hogy mindig jó étvággyal fogyasztja el az ételt.
 - Nem vagyok éhes - morogta az orra alatt mire Angie felkapta a fejét.
 - Dri - fogta meg az asztalon nyugvó kezét a lánynak. - Ugye nem?
 - Nem - sütötte le a szemeit, míg én csak kapkodtam a fejem, néma játékukat látva.
 - Lemaradtam valamiről? - kérdeztem, mert éreztem, hogy itt valami súlyos dologról lehet szó.
 - Semmiről - vágta rá gyorsan Kendra, de megint csak kerülte a tekintetemet.
 - És mi a tervetek mára fiatalok? - terelte el a beszélgetést Phil.
 - Nem tudom - vontam meg a vállam. - Rábízom magam az asszonyra - vigyorogtam a mellettem eddig csendben ülő lányra.
 - Akkor már menthetetlen vagy fiam - sóhajtott drámaian Kendra nevelő apja, amitől mindenki felnevetett.
 - Szerintem megmutatom Crisnek a várost és kisétálunk a kikötőbe - nézett rám a lány kérdőn mire én csak bólintottam.
 - Öltözzetek fel rendesen, mert esőt mondanak mára - figyelmeztetett minket Angie.
 - Oké anya - mosolyodott el Kendra és egy cuppanos puszit nyomott szülője arcára.
  Magunkhoz vettünk egy vékonyabb kabátot, majd kiléptünk a házból, hogy megismerhessem azt a helyet, ahol a feleségem felnőtt.