Házasság extrákkal 24.rész

Kendra

   Túl a kezdeti sokkon, a repülésen majd a leszállás utáni pózoláson, elgondolkodva ültem a taxiban, amiről azt hittem, a szállodába visz minket. Szemem ismerősként köszöntötte a templomot, a belváros kivilágított kirakatait és a kikötő fényeit.
 - Hova megyünk? - néztem értetlenül a focistára, amikor megláttam elsuhanni mellettünk a Cork végét jelölő táblát. Cris sunyin rám vigyorgott, amiből azonnal  rájöttem, hogy mire megy ki a játék. Szívem eszeveszett tempóban kezdett dobogni, főleg mikor megláttam az N-28-as főutat jelző táblát.
 - Ez komoly? - kérdeztem hitetlenkedve.
 - A legkomolyabb - bólogatott Cris.
 - De hogy és miért? - dadogtam össze-vissza az örömtől.
 - Először is, mert nem mondtál semmit, hogy hova szeretnél menni. Másodszor, ha Irina nem kavarja a szart már rég itthon lennél szabadságon. Harmadszor pedig jó látni, hogy hogy csillog a szemed - mosolygott rám.
 - Basszus Cris! - döntöttem a fejemet a vállára - Hogy fogom ezt neked meghálálni?
 - Lenne egy pár ötletem - húzogatta perverzül a szemöldökét, mire a mellkasára csaptam.
 - Olyan illúzió romboló vagy!
 - Miért?
 - Mert egy percre elhitetted velem, hogy kedves, aranyos és figyelmes vagy - vigyorogtam rá -, de rá kellett jönnöm, hogy ez nem igaz.
 - Ez övön aluli ütés volt - kapott a szívéhez.
 - Én nem nyúlkálok az öved alá - ráztam meg nevetve a fejemet.
 - Majd fogsz! - emelte rám huncut tekintetét a portugál.
 - Cris! - temettem a kezeimbe az arcom, ami már szinte lángolt a focista szexista kijelentéseitől.
 - Édes vagy amikor elpirulsz - suttogta a fülembe, amitől a testemen alig észrevehető borzongás futott végig.
 - Hagyjál - toltam el magamtól, mert teljesen zavarba hozott a közelségével és nem akartam, hogy ez neki is feltűnjön.
 Hangosan nevetni kezdett amitől nekem is jókedvem lett és még a sofőr is mosolyra húzta a száját.
  Néhány perc múlva megláttam a feliratot: Üdvözöljük Ringaskiddyben!
  Izgatottan vártam, hogy a taxi lefékezzen a házunk előtt. Amikor ez megtörtént, kipattantam az autóból és elérzékenyülve néztem az otthonomra. A nappali és a konyha ablakán fény szűrődött ki. Ebből azonnal rájöttem, hogy rajtam kívül mindenki tudott róla, hogy jövünk és ezért volt olyan fontos a családomnak hazarepülni a ceremónia után. Igazamat megerősítve kinyílt a bejárati ajtó és mosolyogva kilépett rajta az anyám és a nevelő apám.
 - Ti tudtátok! - mutattam rájuk vádlón, de mégis boldogan.
 - Igen, de Cris megkért, hogy ne áruljuk el neked - szabadkozott Phil.
 - Annyira, de annyira gonosz vagy - fordultam vissza a csatárhoz aki már a bőröndjeinkkel bíbelődött. A szemeimet elfutották a könnyek, a mellkasom majd szétfeszült az érzéstől amit a gesztusa váltott ki  belőlem. Hozzáléptem és a derekára csúsztattam a kezeimet, így ölelve magamhoz.
 - Ha ez a gonoszok jutalma, sose akarok jó lenni - puszilt a hajamba. Lefagyva pislogtam rá. Lehet, hogy én értettem félre, de mintha flörtölni akart volna velem. Nem, az nem lehetséges - hűtöttem le magam - csak kedves, mert kihúztad a seggét a trutyiból és nem akar lebukni a szüleid előtt, hogy az egész házasság csak álca.
 - Itt fogtok álldogálni kint, vagy be is jöttök? - mosolygott rám cinkosan anya.
  Phil Crishez lépett és segített neki becipelni a bőröndöket. Anya a átölelte a vállamat és így léptünk be a házba, ahol a mai napig gyereknek érezhettem magamat. A fáradtság elemi erővel tőrt rám és egy hatalmasat ásítottam.
 - Friss ágyneműt húztam nektek - simított végig a hátamon anya - és tiszta törölközőt is raktam ki.
 - Köszönjük - adtam neki egy puszit, majd kézen fogtam Crist és felvezettem az emeletre. - Jó éjszakát! - köszöntem el a lent maradóktól.
  Az ajtóm előtt már ott voltak a csomagjaink. Értékeltem, hogy nélkülem nem léptek be a birodalmamba. Kinyitottam az ajtót és benéztem. Semmi nem változott, minden úgy volt ahogy a legutóbbi látogatásomkor hagytam.
 - Hű - jött beljebb Cris is. - Ez annyira te vagy - nézett körül.
 - Tudom -mosolyodtam el és leültem a baldachinos ágyamra, ami az egész szobát uralta. - Kislánykoromban hercegnő akartam lenni - sóhajtottam fel.
 - Úgy látom sikerült - vette kezébe a koronát, amit egy szépségversenyen nyertem.
 - Tizennégy voltam mikor én lettem Miss Cork - húztam el a számat miközben kivettem a kezéből a tiarát és visszatettem a helyére.
 - Ez nem hangzott valami boldogan - fürkészte kíváncsian az arcomat.
 - Azt hittem, ha megnyerem minden megváltozik - sóhajtottam fel. - Mindenki szeretni fog és a srác akibe bele voltam zúgva végre észre vesz - sütöttem le a szemeimet, hogy ne lássa benne a fájdalmat ami a mai napig nem múlt el nyomtalanul.
 - Volt olyan aki nem szeretett? - pislogott rám döbbenten.
 - Tudod Cris mi nem voltunk gazdag család, sőt. Amíg Phil nem volt, addig anya két műszakban dolgozott és volt, hogy így is csak kenyérre tellett - fordítottam el az arcomat. - Nagyon sokat csúfoltak ez miatt. -
Szar érzés volt visszagondolni, mert újra fülembe csengtek a gúnyos rigmusok:

"Szakadt Kendra

szeme bandzsa,

cipő sincsen rajta!" 

 - Hey - nyúlt az állam alá és maga felé fordított. - Nézz rám - kérte lágy hangon. - Azt hiszed az én életem mindig fenékig tejfel volt? Hát nem. Nekünk is ugyanilyen gondjaink voltak gyerekkoromban. Akkor megfogadtam, hogy ha törik, ha szakad én gazdag leszek és nem engedem, hogy az anyukám, vagy a családom bármiben hiányt szenvedjen.
 - Neked sikerült - mosolyodtam el halványan.
 - És neked is.
 - Hogy érted?
 - Ahol most élsz mindenki szeret és az a fiú aki tetszett neked mára már a férjed - kacsintott rám a végén.
 - Hogy te milyen egoista vagy! - nevettem el magam. Észrevétlenül varázsolt újra mosolyt az arcomra és rángatott ki a borus hangulatomból.
 - És nagyon fáradt - nyomott el egy ásítást.
 - Ne haragudj - léptem el tőle mert az arcom még mindig a kezei közt pihent. - Az ott a fürdő - mutattam a szobámból nyíló ajtóra. - Menj, zuhanyozz le addig én megcsinálom az ágyunkat.
  Nem kellett kétszer mondanom. Cris beletúrt a bőröndjébe és a tisztálkodó szereit magához véve, eltűnt a fürdőben. Gyorsan ágyat bontottam, majd én is előkerestem a hálóruhámat. Míg vártam, hogy a portugál befejezze a zuhanyzást, megálltam az ablak előtt és kibámultam az utca túloldalán lévő házra, úgy ahogy sok éven át minden este tettem.