Házasság extrákkal 26. rész

Kendra

   Egymásba karolva sétáltunk a városban. Jóleső érzéssel ittam magamba az ismerős utcák látványát. A levegőbe szagolva megéreztem a kedvenc süteményem csábító illatát.
 - Gyere! - húztam magam után Crist és egészen az ismerős bódéig rohantam vele. - Kettőt kérek - mosolyogtam az eladóra, aki készségesen csomagolta be nekünk a kért édességet. - Hagyd - nyomtam le a portugál kezét mikor az a zsebéhez nyúlt. - Most én jövök.
  Morogva csúsztatta vissza a pénztárcáját a helyére. Kifizettem a sütiket majd sietve beleharaptam az egyikbe. A mennyei fahéj íze szétáradt a számban.
 - Nem kóstolod meg? - emeltem a kezében tartott édességet a szájához.
 - Szerinted szabad ezt ennem? Mit fog szólni Carlo?
 - Cris, most nincs itt Anchelotti, hogy rád szóljon - forgattam meg a szemeimet. - Amúgy is nászúton vagyunk - löktem meg a vállát kuncogva.
  Mosolyogva néztem, ahogy beleharap az édességbe. Először csak óvatosan ízlelgette, majd felbátorodva egy nagyot harapott belőle. Láttam az arcára kiülő elégedettséget.
 - Ez tényleg jó - vigyorgott rám miután két harapással eltüntette a maradékát.
 - Én megmondtam - somolyogtam rá önelégülten. - Mikor kicsi voltam és volt egy kis pénzem, amit apró-cseprő munkákkal gyűjtöttem, akkor mindig ilyet vettem a bátyámnak is és magamnak is - meséltem a távolba meredve.
 - Édes kislány lehettél - simított végig az arcomon mosolyogva, ezzel elűzve a múltam sötét árnyait, amik alig várták, hogy rám vethessék magukat.
 - Szerintem meg csak szimplán szerencsétlen - vontam meg a vállam majd fel néztem a barna szemekbe, amik kíváncsian fürkésztek. Kezei még mindig az arcomat fogták közre, ezzel is arra ösztönözve, hogy elvesszek a tekintetében. Akaratlanul is az ajkaira néztem és eljátszottam a gondolattal, hogy milyen lehetne újra érezni a bársonyos puhaságát. Kitágult pupillákkal figyeltem, ahogy egyre közelebb hajol hozzám. Félelemmel és vágyakozással telve csuktam le a szemeimet és vártam az esküvőn már megtapasztalt édes érzést, de elmaradt. Helyette egy kellemetlen, irritáló hang zúzta porrá a tökéletes pillanatunkat.
 - Kendra? Kendra Froster?
  Zavartan nyitottam ki a szemeimet és néztem a hang tulajdonosára. Cris elégedetlen morgással csúsztatta le a kezét az arcomról a derekamra. Kíváncsian néztem az előttem álló hidrogén szőke cicababára.
 - Istenem, tényleg te vagy az! - ugrott a nyakamba amit értetlenül fogadtam így kissé eltoltam magamtól. - Jaj, de buta vagyok - csacsogott tovább. - Ashley vagyok. Ashley Mcallister.
  A név hallatán beugrott egy kép egy lányról, aki talán az egyik legnagyobb hangadója volt az "Alázzuk meg Kendrát" csoportnak. Döbbenten néztem az előttem állóra és azon agyaltam, hogy mit akarhat tőlem. Nem kellett sokat töprengenem, mert azonnal leesett a következő monológja után.
 - Jaj, annyira örülök, hogy látlak. Régen nem jártál itthon és ahogy elnézem, igazak a pletykák - villantott egy ribancos mosolyt a portugálra. - Tényleg a "nagy" CR7 a barátod - illegette magát Cris előtt amitől bennem lassacskán felment a pumpa.
 - Nem a barátom, a férjem - közöltem vele mézes-mázos hangon, majd belekaroltam a szívdöglesztő mosolyt villantó barátomba.
 - Tetszik a cicaharc - súgta nekem Cris spanyolul, hogy csak én értsem és tovább mosolygott.
 Nem akartam figyelembe venni az önelégült képét, így folytattam.
 - Édesem, hagy mutassam be neked Ashley Mcallistert, akivel egy iskolába jártunk. Ő pedig a férjem Cristiano Ronaldo dos Santos Aveiro - adtam hivatalos hangnemet az egész színjátéknak.
 - Örvendek - nyújtotta felé kezét a szőke hárpia és elpirulva nézte, ahogy a focista kezet csókol neki. - Amúgy már Ashley Wright - pislogott rám úgy, hogy attól felfordult a gyomrom. - Dave és én a múlt hónapban összeházasodtunk - nézett rám gúnyosan.
 - Gratulálok - nyögtem ki nehezen a torkomban lévő gombóctól.
 - Köszi - vigyorodott el. - Ha már így összefutottunk - nézett Ronira - mit szólnátok egy vacsorához ma este?
 - Nem hiszem, hogy... - kezdtem bele, de Cris megelőzött.
 - Elfogadjuk, köszönjük.
  A szőkeség arcára földöntúli mosoly ült ki, amit nekem kedvem lett volna onnan lekarmolni. Nem hiszem el, hogy nekem ma pont velük kell jópofiznom. Szörnyellával és a férjével Frolló bíróval. Ahogy ezt nevesítettem magamban, felkuncogtam. Úgy látszik túl sok mesét néztem Juniorral. Cris kérdőn nézett rám.
 - Semmi, semmi - legyintettem - csak eszembe jutott Juni - súgtam neki oda, hogy csak ő hallja. Hitetlenkedve rázta meg a fejét és belepuszilt a hajamba.
 - De aranyos. Látom nálatok is dúl a szerelem - pislogott ránk negédesen Ashley. - Mi is olyan boldogok vagyunk. Tudod Cris - fordult a focista felé - Dave és én már az általános óta együtt vagyunk.
  Nem akartam, hogy belekezdjen egy végeláthatatlan történet mesélésébe, így közbe vágtam.
 - Ne haragudj Ashley, de mi most tovább mennénk, mert még nagyon sok mindent megakarok mutatni Crisnek.
 - Ó, persze, persze. Milyen figyelmetlen vagyok, hiszen ti most nászúton vagytok, igaz? - kérdezte csalódottan, észre sem véve, hogy elszólta magát. Tehát tudta, hogy Cris a férjem és nem a barátom. Mekkora egy ribanc?! - Akkor este hétre várunk titeket. Ja és nem kell messzire mennetek, mert Davenél lakunk - köszönt el tőlünk somolyogva.
 Belekaroltam Roniba és sietős léptekkel hagytam magam mögött a megtestesült ördögöt. Utcákon át forrt bennem a düh és mikor már nem bírtam tovább, mérgesen támadtam az engem szótlanul követő portugálra.
 - Mi ütött beléd? Miért kellett elfogadnod a meghívást? - szegeztem neki a kérdést.
 - Mert...
 - Te nem hallottad? Dave a férje - vágtam közbe meg sem várva a magyarázatát. - Az a Dave akiről tegnap meséltem, aki tönkre tette a gyerekkoromat. Hogy tehetted ezt velem? - néztem csalódottan rá.
 - Kendra - fogta meg a vállaimat Cris. - Vegyél egy mély levegőt és nyugodj meg - nézett a szemembe.
  Úgy tettem, ahogy mondta. Eddig fel sem tűnt, hogy idegesen kapkodom a levegőt. - Így már jobb - mosolyodott el. - Pont azért mondtam igent a meghívásra, mert sejtettem, hogy ő az.
  Értetlenül meredtem rá. Hát nem érti, hogy ez nekem mennyire rossz?
 - De miért? - adtam hangot a bennem felmerülő kérdésnek.
 - Látni akarom azt a köcsögöt, aki képes volt tönkretenni egy kislány gyerekkorát és megakarom mutatni neki, hogy mit vesztett azzal, hogy semmibe vett téged - mosolyodott el, de a szemei komolyak maradtak. Meglepetten pislogtam az előttem állóra. - Érted már? Nem akartam fájdalmat okozni csak szeretném, ha valahogy visszatudnál vágni nekik.
  Szemeimet szúrni kezdték a sós könnyek. Magamhoz szorítottam őt és mélyeket szippantottam férfias illatából. Annyira megnyugtató volt, hogy magam mellett tudhatom.