Las Puertas de Infierno 64.

Kimi

   Már megint egy idióta díjátadón vagyunk, amit rettenetesen utálok. Szorít az ing, hülyén áll a zakó és ki nem állhatom, hogy mindenki erőltetetten mosolyog. Na én már csak azért sem állok be a sorba. Hova tűnt a Kölyök, az előbb még itt volt - néztem körül idegesen.

 - Helló Kimi! - érintette meg a vállamat valaki. Megfordultam és egy csapat spanyollal találtam szemben magam.

 - Helló Fer! - köszöntem nem túl vidáman Alonsonak, majd kérdőn néztem a többiekre, akiket eddig csak a tévéből ismertem.

 - Jaj, de bunkó vagyok - csapott a homlokára a pilóta. - Ők itt a barátaim, a Real Madrid és a Barcelona játékosai.

  Sorra bemutatta őket. Iker, Khedira, Pique, Valdes, Xabi, Arbeloa, Iniesta állt előttem vigyorogva.

 - Hol a híres CR7? - kérdeztem gúnyosan.

 - Ismered? - néztek rám nagy szemekkel.

 - Nem, még nem volt szerencsénk egymáshoz, de a híre már eljutott hozzám.

 - Nem sokára itt vannak ők is csak még beugrottak Bellért - válaszolt a feltett kérdésre Iker.

  Nem tudtam nem észre venni, hogy az összes focista arcára idétlen mosoly ült ki a név hallatán.

 - Nocsak, nocsak tán csak nem szerelmes a mi Crisszünk? - kérdezte cinikusan Fernando.

 - Ez bonyolult - vakarta meg a tarkóját Pique. - Az az igazság, hogy Bellbe mindenki szerelmes egy kicsit - mosolyodott el és legnagyobb megrökönyödésemre az összes férfi bólogatni kezdett. Nem bírtam megállni, így hangosan felnevettem.

 - Na ez azért elég hihetetlen - csóváltam meg a fejem.

 - Pedig igaz. Majd rájössz te is, ha meglátod őt - bizonygatta az igazát Gerard és a többiek megint csak bőszen helyeseltek.

 - Ne már - húzta el a száját Fer. - Most komolyan egy nő tetszik nektek?

 - De nem akármilyen nő! Ilyet még nem láttatok - mondta nevetve Xabi. - Mindenkit az ujja köré csavart két perc alatt.

 - Most már kurva kíváncsi vagyok rá - jelentettem ki.

 - Akkor fordulj meg és nézz az ajtó felé - mosolyodott el Iker. - Cris és Sergio most léptek be vele, de szerintem úgysem tudnád eltéveszteni.

  Kíváncsian megpördültem a tengelyem körül, de először semmit nem láttam a két focistától. Mikor észre vettek minket elindultak felénk és én megláttam őt. A levegő bent rekedt a tüdőmben és ahogy elnéztem Alonso is hasonlóan reagált rá.

 - Azt a rohadt... - suttogtam magam elé.

 - Mi megmondtuk - nevetett fel Iker és vele együtt a többiek is.

  A két Reálos közt egy szexis, gyönyörű nő sétált felénk. Olyan nő volt, aki bármelyik magazin oldalán megállná a helyét. Nevetett valamin amit az egyik srác mondott neki és az a hang... Még a hátamon is felállt a szőr, jó értelemben.

 - Sziasztok! - köszöntek egyszerre. A lány rám nézett és a szemeiből egy pillanatra ijedtséget olvastam ki, de ez nem tartott tovább egy szemvillanásnál és ha nem épp az arca tanulmányozásával vagyok elfoglalva, nem is tűnik fel.

 - Ana, ő Kimi, ő pedig Fernando - mutatott be minket Iker. - Kimi, Fer ő pedig Anabell a mi kabalánk - mosolygott szeretettel az említettre.

 - Khm, khm - köszörülte meg a torkát a mellette lévő focista.

 - Ja, bocsi, ő Cristiano ő pedig Sergio - mutatott a két srácra.

  Én csak bólintottam, de a szemeimet nem tudtam levenni a lányról.

  Fernando elkapta a kezét és megcsókolta azt.

 - A fiúk tényleg nem hazudtak, kegyed gyönyörű - nézett a lányra.

 - Kérlek ne magázódjunk, mert az olyan... öregnek érzem tőle magam - szólalt meg az Anabellként bemutatott tündér. Hangjára felkaptam a fejem. Annyira ismerős volt, de tudtam, hogy egy ilyen nőt biztosan nem felejtenék el.

 - Köszönöm - mosolygott rá Fer, mint a vadalma.

 - Fiúk le kéne ülnünk, mert kezdődik a gála - érkezett meg Seb és jól hátba vert, majd mikor észre vette Anát még a száját is eltátotta.

  A lány kuncogva nézte a kis német reakcióját, akit kénytelen voltam oldalba boxolni, hogy észhez térjen.

 - Ö,ö... Sebastian Vettel - mutatkozott be neki és közben egy szégyenlős mosolyt villantott rá.

 - Anabell, de a barátaimnak csak Bell - fogadta el a felé nyújtott kezet. - De azt hiszem igazad van és tényleg le kéne ülnünk, mert már csak mi állunk és elég feltűnőek vagyunk.

   Seb, Fer és én másik asztalhoz kerültünk. Ő a focistákkal a terem távolabbi végébe ment. Tekintetemmel végig kísértem, így láttam, hogy egy fiatal és egy bongyor hajú srác a nyakába ugrik. Nevetve fogadta a "támadást." Miután leültek már nem láthattam őket, pedig a gondolataim folyamatosan a lánnyal voltak elfoglalva.

 - Nem tudom, honnan kerítették ezt a nőt, de még a szavam is elállt mikor megláttam - súgta nekem Fernando.

 - Én sem láttam még ilyen gyönyörűt - sóhajtott fel Seb ábrándosan.

 - Azt vettük észre - húztam el a számat. - Még a nyálad is kicsordult - röhögtem fel.

 - Hahaha. Ne mond, hogy neked nem jött be - nézett rám gúnyosan.

 - Nem a faszt. Egy hétig, na jó, kettőig ki sem engedném az ágyamból - morogtam. Fer és Seb összepacsiztak mire én csak megforgattam a szememet.

  Az este tömény unalomban telt. Seb megkapta az év sportolója díjat, amit vigyorogva vett át. Vacsora közben el-elkalandozott a szemem a focisták asztala felé ahonnan nevetést és hülyéskedést lehetett hallani. Az étkezés befejeztével megkezdődött a tánc. Láttam, hogy sorra kérik fel a lányt. Még Seb és Fer is sorban álltak nála.

 - Ez eszméletlen volt! - ujjongott mellettem a Kölyök. - Te nem kéred fel?

 - Később - mordultam rá.

 - Nem hiszem, hogy lesz később, mert mindjárt mennek. A fiúknak holnap edzés, Ana pedig még most megy dolgozni.

 - Már Ana? - húztam fel a szemöldökömet.

 - Igen - nézett rám Seb elpirulva. - Ha akarsz vele táncolni, akkor siess - terelte a témát.

 - Nem biztos, hogy akarok - kötöttem az ebet a karóhoz.

 - Te tudod - vonta meg a vállát -, de fogalmad sincs róla, hogy mit hagysz ki. Már attól szűk lett a gatyám, hogy megfogtam a kezét.

 - Hát, te nagyon hülye vagy - röhögtem fel - és oltári kezdő, ha egy kézfogástól feláll.

 - Röhögj csak - puffogott. - Majd meglátod te is, persze csak ha van merszed felkérni - sandított rám gúnyosan.

 - Na figyelj és tanulj Öcsi!

  Elindultam a focisták asztala felé. Míg nem vettek észre kicsit legeltettem a szemem a lányon. Akaratlanul is megnyaltam a szám szélét ahogy végig néztem tökéletes testén. A bongyor hajú sráccal bohóckodtak. Nagyokat nevettek és egymást cukkolták. A focista tejszínhabot kent Ana arcára.

 - Marcelo, ne már - nevetett fel. - Most ezt miért kaptam?

 - Hogy még édesebb legyél? - kérdezte évődve az említett. Az én gondolataim pedig szárnyra kapva vetítettek elém egy képet, ahol a lány tejszínhabbal összekenve fekszik előttem meztelenül és nekem más dolgom sincs, csak lenyalni róla az édességet.

 - Akkor tessék neked pedig csoki krém - térített vissza a földre a lány hangja és láttam, ahogy egy jó adag desszertet landol a férfi arcán.

 - Hm, ez finom - nyalta le a maradékot a lány kezéről.

 - Na gyere te Csokipufi - mondta nevetve a lány és egy szalvétával letörölte a srác arcát.

 - Lenyalhatom az arcodat? - kérdezte CR7 perverz hangon.

 - Cris - nevetett fejcsóválva Ana - Irina ki is nyírna engem!

 - Már nincs Irina - motyogta a csatár, mire mindenki elnémult és döbbenten bámulni kezdték.

 - Hogy? - nézett rá elkerekedett szemekkel a lány miközben a saját arcáról is letörölte a habot.

  Úgy gondoltam ideje közbelépnem.

 - Anabell, velem még nem táncoltál. Szabad? - néztem rá kajánul.

   Tekintetét rám kapta, majd vissza nézett a focistára és újra rám.

 - Menj csak - mondta neki Ronaldo. - Később megbeszéljük.

 - Jó, de azt tudod, hogy nem úszod meg? - fenyegette meg az ujjával, majd elindult velem.

   A parkettre érve megfogtam a kezét és a derekára csúsztattam a sajátom. Éreztem, ahogy megmerevedik, de én nem tudtam másra gondolni, csak arra, hogy milyen puha a teste mégis milyen feszes. Az illata ami belőle áradt teljesen elvarázsolt. Tekintetem az arcára kúszott és döbbenten vettem észre, hogy furcsán csillognak a szemei, de mielőtt rákérdezhettem volna, lesütötte őket.

 - Irigylem a barátaidat - csúszott ki a számon.

 - Miért?

 - Mert minden nap egy ilyen gyönyörű nőt csodálhatnak - bókoltam. - Kérdezhetek valamit? Melyikük a párod? - puhatolóztam.

  Hangosan felnevetett, de valahogy nem volt őszinte a csengése. Többen is felénk kapták a fejüket én pedig ijedten vettem észre, hogy lehet a Kölyöknek igaza lesz. Már a nevetésétől megmozdult bennem valami.

 - Egyikük sem. Nincs senkim.

  Értetlenül néztem rá, és vártam, hogy bevallja, átvert, de nem tette.

 - Hogy-hogy? - bukott ki belőlem. - Jaj, bocs. Ha nem akarod ne mond el, csak nehéz elhinni, hogy egy ilyen csodálatos nőnek nincs senkije.

 - Nem bízom a férfiakban, mert egyszer az egyikük összetörte a szívem - lehelte alig halhatóan.

 - Egy igazi idióta volt. Én biztos nem engednék el egy ilyen nőt, ha már az enyém - udvaroltam tovább.

   Keserűen felkacagott amit nem igazán értettem, majd ellépett tőlem.

 - Ne haragudj, de mennem kell. A fiúknak reggel edzés és mivel velük jöttem velük is megyek - mondta, majd otthagyott. - Köszönöm a táncot, egy élmény volt - szólt vissza a válla felett, de már nem nézett rám.

  Értetlenül bámultam utána. Nem értettem mi történt. Az egész lány egy titok volt és én megakartam fejteni ezt a titkot.