Las Puertas de Infierno 62.

Sergio

   Egész héten erre a napra vártam. Soha ilyen lelkesen nem készültem még egy díjátadóra sem, mint ma. Anával megbeszéltük, hogy mivel a gyerekek Lexyvel lesznek, így nálam készülünk az estére. Végre egy kis idő kettesben - sóhajtottam fel, majd körül néztem a lakásban és mindent rendben találtam. Már az utcasarokról hallottam, hogy jön, mivel a Suzukija hangját bárhol felismerném. Elvigyorodtam. Nem tudtam betelni a látvánnyal amit ő és a lába közt fellelhető monstrum nyújtott. Feszülős bőrcuccában nagyon szexi látványt volt. Szerintem minden férfi megfordult utána, aki meg nem az tuti, hogy meleg. Merengésemből dudálás szakított ki. Gyorsan megnyomtam a kívánt gombot és a kapu kinyílt. Ana begurult rajta, majd leszállt a motorról. Levette a bukót és én újra megcsodálhattam gyönyörű haját. Mosolyogva lépett a terasz ajtóhoz, amit készségesen nyitottam ki előtte.

 - Hola Sese! - nézett rám csintalan szemeivel és egy puszit nyomott az arcomra.

 - Hola Gyönyörűm! - villantottam rá a legszexibb mosolyom. - Hogy utaztál? - kérdeztem bohóckodva.

 - Soha jobban - vette a lapot. - Nyugati kényelem, keleti gyorsaság.

 - Már ne is haragudj - néztem rá értetlenül -, de mit veszel fel, mert tőlem jöhetsz így is, de nem tudom, hogy beengednek-e? - legeltettem a szemeimet a bőrruhában lévő idomain.

 - Bolond - boxolt vállba. - Lexy jön át Mesuthoz a gyerekekkel. Ő hozza majd a ruháimat.

 - Ruháidat?

 - Igen - komolyodott el. - Karoline megint megbetegedett, így a díjátadó után egyből megyek dolgozni. Sajnálom - simított végig a karomon.

 - Ó - nyögtem fel. - Akkor nem maradhatsz sokáig?

 - Leroy azt mondta, hogy ráérek olyan tizenegy- fél tizenkettő körül beérni. Abba még pont belefér, hogy megtáncoltass! - nevette el magát.

  Szerelmesen néztem az arcát. Annyira jó érzés, hogy itt van velem. A háznak még a légköre is megváltozik, vele mosolyog minden.

  A csengő hangja élesen hasít bele a nyugalmamba. Értetlenül nézek a lányra.

 - Szerintem Lexy lesz az a ruháimmal - ad magyarázatot a zavaró tényező kilétére, de mikor kinyitom az ajtót, a lábam földbe gyökerezik. Nem várt vendég vigyorog az ajtófélfának dőlve.

 - Hola Sese! Ana? Ezeket - mutat a kezében tartott ruhás zsákokra - Lexy küldi neki.

 - Hola Cris! - térek végre magamhoz. - Ja, igen, a motoron nem fért el.

  Közben Ana is feltűnik a hátam mögött.

 - Szia Roni! - öleli meg a portugált, akinek ettől teljesen ellágyul a tekintete.

 - Szia Angyalka! - nevet rá.

 - Angyalka? - kérdezzük egyszerre.

 - Most miért? Sergio szerinted nem így néznek ki az angyalok? - mutat a lányra, majd rám kacsint és nekem egyet kell értenem vele.

 - De igen - bólogatok és bele megyek a játékba.  - Cris lehet, hogy meghaltunk? Ez már itt a mennyország? - nézek tettetett rémülettel a csatárra, majd Anára.

 - Nem vagytok normálisak - kezd el kacagni amitől édesebb hangot még nem hallottam. - Bőrszerkós angyal - nyögi ki, és már a könnyeit törölgeti úgy nevet. Az arca kipirul, míg haja kócosan hullik szemei elé. Egyszerűen gyönyörű. Cris és én elbűvölve nézzük egészen addig, míg zavarba nem jön tőle és abbahagyja a nevetést. Tekintetünket látva még jobban elpirul.

 - Baj van? - néz ránk zavartan. Végre magunkhoz térünk a bambulásból.

 - Nincs, csak még nem láttunk ennyire felszabadultnak - magyarázza meg viselkedésünket a portugál.

 - Mióta ismerlek, még nem nevettél ilyen jóízűen. Többször is csinálhatnád, mert nekem is jókedvem lett tőle - osztom meg vele a gondolataimat.

 - Na jó, mára vége a "hogyan hozzuk zavarba Anát" napnak - mosolyog ránk, majd kinyújtja a kezét a ruhás zsákokért amik még mindig Roninál vannak. - Azok az enyémek. Oda adod?

 - Hát, ha kapok érte valamit - néz rá pimaszul a csatár - akkor talán.

  Ana oda lép majd vállba boxolja Crist.

 - Na - kap a felkarjához - ezt miért kaptam?

 - Azt mondtad, ha kapsz érte valamit - idézi a lány. - Hát ez volt a "valami".

  Felröhögök.

 - Ezt megszívtad tesó - fogom az oldalam a nevetéstől. Cris csalódottan adja át a zsákokat Anának.

 - Nem gond, ha munkaruhámat kipakolom? - néz rám kérdőn én pedig észbe kapok.

 - Gyere, a vendégszobát befoglalhatod. Külön fürdő is van hozzá - mutatom neki az ajtót, miután bevezetem a helységbe.

 - Ez nagyon szép Sese - néz körül. - Kösz - mutat a fürdőre majd elkezd kipakolni a zsákokból. Cris megáll mögöttem és szerintem ő is ugyanúgy megkövülve nézi, ahogy az apró fehérneműk, miniszoknya, hosszú csizma és alig valamit takaró top kikerül az ágyra. Ana felnéz, majd kérdőn felhúzza a szemöldökét.

 - Van valami baj?

 - Baj? - pislogok rá. - Nincs, csak furcsa látni a munkaruhádat úgy, hogy nincs rajtad.

 - Mindig ilyenekben dolgozol? - nyel egyet Roni.

 - Persze - nevet fel. - Még nem vettétek észre?

  Most jött el az idő, hogy mi jöjjünk zavarba.

 - Az az igazság, hogy soha nem azt néztük, hogy mi van rajtad, vagy mit veszel le - nyögöm ki nagy nehezen.

 - Inkább az volt a lényeg, hogy minél hamarabb lekerüljön rólad - vigyorodik el Cristiano.

 - Idióta - csap Cris mellkasára a lány, de nevet.

 - Miért? Én csak a tényeket mondtam. Igaz Sese? - kér megerősítést tőlem.

 - Jaja - bólogatok mire Ana a hajamba túr és összekócolja azt. - Naaa! - háborodok fel, de mire felé lépnék már elbújik Cris mögé.

 - Védj meg! - nem kéri, hanem utasítja a csatárt, aki úgy tesz, mintha felém lépne, de amint Ana karja elengedi a derekát, félreáll szabad utat engedve nekem.

 - Kösz - kiáltom oda neki majd a lány nyomába eredek és kergetőzni kezdünk az ebédlő asztal körül. A portugál röhögve néz minket. Bell is nevet majd mikor nem bírja az iramot, felteszi a kezét.

 - Oké, oké megadom magam!

  Derekánál fogva elkapom, majd a vállamra veszem. Elindulok a szobája felé.

 - Tegyél le! - üti a fenekemet nevetve. - Sese, ne csináld, tegyél már le! - könyörög.

  Cris pedig ahogy elmegyek mellette rácsap a lány fenekére.

 - Cristiano Ronaldo! - kiált fel. - Ezt még visszakapod!

 - Ú, de félek - forgatja meg a szemeit a portugál, majd tovább nevet.

  Végre felérek vele a szobába, majd rádobom az ágyra és fölé mászom. Csikizni kezdem az oldalát, ami tekintve, hogy még bőrcuccban van elég nehéz.

 - Ne, ne, ne, ne! - sikítja és próbál megszabadulni tőlem.

 - Abbahagyom, ha utánam mondod a következőt: "Soha többé nem kócolom össze Sergio Ramos csodaszép frizuráját" - próbálok komoly maradni, de nem megy. Főleg úgy, hogy Ana nem kap levegőt a nevetéstől és Roni is hangosan röhög a hátam mögött. Végül én sem bírom tovább és elengedem a lányt. Mikor rendezzük a légzésünket és kellőképpen lecsillapodunk, Cris az órájára néz.

 - Bassza meg! Hat óra, mindjárt indulni kell és még sehol sem tartunk!

 Gyorsan pattanunk fel az ágyról, majd Ana kitessékel minket a szobából. Amint becsukódik mögöttünk az ajtó Roni rám néz majd megszólal.

 - Átjöhetnék hozzád készülődni? Otthon olyan unalmas - vigyorodik el az előző percekre utalva.

 - Persze, de ketten kell osztoznunk a fürdőn, úgyhogy igyekezz, mert nem várunk meg, ha sokáig piszmogsz - gúnyolódok egy kicsit a szépítkezési idejére utalva. Elhúzza a száját, majd gyorsan lelép a ruháiért. Felsóhajtok. Ma sem leszek egyedül a lánnyal. Megállok a szobája előtt és hallom, ahogy a zuhany működésbe lép. Szemeim előtt képek peregnek róla és a lefelé haladó vízcseppekről a testén. Nagyot nyelve lépek el az ajtótól majd a szobámba sietek, hogy időben elkészülhessek. Ahogy befejezem a zuhanyzást, megjelenik Roni is és birtokba veszi a fürdőt. Tisztán, frissen igazított szakállal félmeztelenül állok a tükör előtt és próbálom rendbe tenni a hajamat. Cristiano is csatlakozik hozzám, ő se vette még fel az ingét.

 - Itt van ez, próbáld ki - nyom a kezembe egy tégelyt. - Ez a legjobb zselé amit eddig használtam.

  Amint a hajamra kenem rájövök, hogy miért. Tényleg szuper, jól tart, mégis selymesnek tűnik tőle a frizurám.

 - Fiúk kész vagytok már? - kopogtat Ana az ajtón.

 - Gyere! - kiabálok ki. - Már csak a hajunk van - pislogunk ki a fürdőszoba ajtón egyszerre a csatárral, de többre nem is futja. Elkerekedett szemekkel bámulunk a lányra. Lélegzetelállítóan néz ki. Egy hosszú földig érő hófehér estélyi van rajta, ami pánt nélküli. Haja két oldalt feltűzve lágy hullámokban omlik a hátára. Szolid smink van rajta, de az arca rákvörösben pompázik. Hirtelen kapja a szeme elé a kezét.

 - Ööö, bocsi, de vegyetek fel valamit - nyögi ki idegesen és nekünk ebből leesik, hogy félmeztelenül bámuljuk a lányt.

 - Szégyenlős vagy? - csodálkozik el Roni, majd felnevet. - Bell, te szégyenlős vagy! Mekkora már? Sztriptízbárban táncolsz, de ha meglátsz egy félmeztelen pasit elvörösödsz.

 - Kettőt - suttogja - és tegyük hozzá, hogy nem akármilyen pasikat - mosolyog, de a kezét nem veszi el a szeme elől. Összenézünk a portugállal majd egyszerre lépünk mellé, megfogjuk a kezét és elhúzzuk az arca elől. Hiába próbálja összeszorítani a szemhéjját, a kíváncsisága erősebb nála. Óvatosan kukucskál ki, majd mélyen beszívja a levegőt és az ajkába harap. Annyira szexi, hogy alig bírok magammal, ha Roni nem lenne itt ma már nem mennénk az ágyamon kívül sehova, de így csak nevetünk rajta.

 - Nyertetek - sóhajt fel, de mikor elengedjük szinte menekül az ajtó felé.

 - Öt percetek van elkészülni - néz vissza és a tekintetét mégegyszer végig futtatja rajtunk. Ahogy becsukja maga után az ajtót, Crissel egyszerre tör ki belőlünk a nevetés.

 - Egyszer megőrjít - közli velem a csatár miközben már az ingét gombolja.

 - Velem már megtette - nézek rá jelentőségteljesen majd én is befejezem a készülődést. Utolsó simításokat végzünk magunkon, mikor meghalljuk Ana kiabálását.

 - Cris! Sergio! Gyertek már mert elkésünk! - csattant mérgesen a hangja.

 Nevetve, egymást lökdösve, mint az ovisok indulunk le a lépcsőn. Ana mérges arccal néz ránk, de  szemei mosolyognak.

 - Ne morcoskodj szépségem - szólal meg Cris. - Két ilyen pasira érdemes várni.

  Nem akarok lemaradni mögötte, így én is elsütök egy poént.

 - Ne durcizz drága Ana, mert csúnya ráncos lesz tőle a bőröd - nyomok egy puszit az arcára. Crissel együtt megindulunk az ajtó felé, majd a portugál visszafordul.

 - Gyönyörűm nem jössz? Még a végén elkésünk.

  Hangosan felröhögök és a pacsira nyújtott kezébe csapok. Ana fejcsóválva követ minket.                                                                                                  

                                                                         Ana ruhája