Házasság extrákkal 28.rész

Kendra

  - Sziasztok! Úgy örülök, hogy eljöttetek - nyitott nekünk ajtót Ashley, majd beinvitált minket. - Gyertek beljebb, Dave mindjárt itt lesz csak elhúzódott neki egy fontos tárgyalása.
  Volt ellenségem bevezetett minket a nappaliba, ami nem az én ízlésemnek való volt. Minden túl rideg és túl modern volt. Úgy éreztem magam, mintha egy kiállításon lennék.
 - Ugye milyen szép? - mutatott körbe a nő. - Egy katalógusból választottam ki. Baromi drága volt, de megérte, mert bárki meglátja még a szava is eláll - áradozott.
 - Nem csodálom - súgta nekem Cris, mire felkuncogtam.
 - Tessék? - nézett rá kérdőn a háziasszony.
 - Semmi, csak azt mondtam, hogy én is láttam ilyet az egyik újságban.
 - Hazudós - tátogtam el a portugálnak, mikor Ashley a kandallóhoz fordult, ami inkább hasonlított egy falba vésett lyukra, mint egy meleget adó tárgyra.
  Kuncogva vont magához és a hajamba csókolt.
 - Ó, helló - szólalt meg egy meglepett hang az ajtóból. - Nem is tudtam, hogy vendégeink lesznek?
 - Édesem - sietett felé a felesége. - Nem fogod elhinni, hogy kivel találkoztam ma a városban - lépett hozzá és szinte letámadta a csókjával a még mindig értetlenül álldogáló férjét. Úgy éreztem, hogy itt az ideje szembe néznem vele, így kifordultam Cris karjai közül és a férfira néztem.
 - Nézd kicsim Kendra és a férje Cristiano Ronaldo.
 - Láttam Daven, hogy megmerevedik a nevem hallatán, de aztán, hogy leplezze zavarát kezet nyújtott Crisnek.
 - Nagyon örülök, hogy találkoztunk. Hatalmas rajongód vagyok Unitedben eltöltött éveid óta - nyalizott a focistának, de az csak közömbösen nézett rá. - Kendra? Kendra Froster? - kérdezte aztán rám nézve.
 - Aveiro - javította ki Cris. - Kendra dos Santos Aveiro, a feleségem - csúsztatta a kezét a derekamra birtoklón.
 - Amúgy igen - bólintottam, erőt véve magamon. - Én vagyok az a szomszéd házból.
 - Megváltoztál - járatta végig rajtam a tekintetét amitől még a hátamon is felállt a szőr.
 - Te is - válaszoltam flegmán, és elégedettséggel töltött el, amit láttam. Az iskola szépfiújából mára már semmi sem maradt, csak egy jócskán elhízott, kopaszodó, életunt férfi. Legalábbis a szeméből ezt olvastam ki. Bár ezen ne csodálkozzon, ha az iskola ribancát veszi feleségül. Egy darabig egymást méregettük, majd megszólalt egy hang, ami szerintem a mikróhoz tartozott.
 - Kész a vacsi - tapsikolt lelkendezve Ashley. - Édesem, te kísérd Crisséket az ebédlőbe, én pedig mindjárt tálalok - sietett el tűsarkain. Elképedve néztem utána. Minek a főzéshez magassarkú?
 - Hölgyem - karolt belém a portugál és követtük a házigazdát, aki egy másik helyiségbe vezetett minket. Ahogy beléptünk, azt hittem filmforgatásba csöppentünk. Egy hatalmas asztal terpeszkedett a szoba közepén amit legalább húsz szék vett körül. Értetlenkedve pislogtam a férfira, aki látva az arcomat, kelletlenül válaszolt.
 - Ashley szeret estélyeket adni - mondta csipetnyi lelkesedés nélkül -, de gondolom ti is tudjátok, milyen az ha összegyűlnek a barátok.
 Lesokkolva bólintottunk majd nekem eszembe jutott, hogy nálunk az egész csapat úgy viselkedik mintha otthon lenne és inkább a konyhában szeretnek enni, félmeztelenül. De ha mégis annyian összegyűlnek, hogy nem férnek el az asztalnál, (ami megjegyzem hat személyes) akkor inkább kimennek a kertbe és beizzítják a grillsütőt. El sem tudnám képzelni őket, ahogy öltönyben, késsel-villával esznek egy ilyen eseményen. Főleg nem Ramost, Marcelot és Pepet, vagyis a három jómadarat.
 - Itt is vagyok - libbent be az ajtón Ashley és kezében egy kristály! tálat tartott. - Jaj Dave - nézett megrovón a férjére. - Miért nem ültetek már le? Foglaljatok helyet -mutatott a székekre mire mi szófogadóan leültünk. Ahogy az étkészletre néztem, a gyomrom görcsbe rándult. A kanál, amit a kezembe fogtam aranyból volt, és ahogy elnéztem az étkészlet is csillagászati összegeket érhetett.
 - Szedjetek csak, főztem bőven - legyeskedett körülöttünk a háziasszony. Dave csak csendben ült és meredten nézett engem.
 A merőkanálért nyúltam és csak úgy mint otthon, Crisnek szedtem először. Megvártuk, míg a házigazdáink előtti tányérok is megtelnek, végül enni kezdtünk. Az első falat után még nem éreztem semmit, de a másodiknál már levert a víz, olyan csípős volt a leves. Ahogy elnéztem, Dave is küszködött a tányérjába mert adaggal. Hálát adtam az égnek, hogy nem szedtem sokat se Crisnek, se magamnak, így hamar leerőszakoltuk a torkunkon a levesnek titulált parazsat.
 - Szedjetek még - erősködött a nő, de mi udvariasan visszautasítottuk. Mikor látta, hogy már tényleg nem fogunk többet enni, összeszedte a tányérokat és elbillegett vele a konyha felé, kínos csendet hagyva maga után.
 - Mond csak Dave, mivel foglalkozol? - törte meg a hallgatásunkat Cris.
 - Megörököltem apám cégét - húzta ki magát - és most ott vagyok vezérigazgató.
 - Így már értem - húzódott gúnyos mosolyra a portugál szája. - Örökség - nézett szét feltűnően.
  Dave arca először pirosra, majd lilára változott, de mielőtt bármit is mondhatott volna megjelent a felesége egy zsúrkocsival, ami mindenfélével meg volt pakolva.
 - Meg is jöttem - nézett ránk büszkén.
  Az előzőekből tanulva csak keveset szedtem magunknak, arra hivatkozva, hogy délután tele ettük magunkat a városban. Az első falat után már nem is bántam, mert a majonézes krumplisalátában félig nyers volt a krumpli, a rizs kemény maradt, míg a hús sótlan és olyan rágós volt, mint a cipőtalp. Cris szenvedő arcát látva majdnem elröhögtem magam, de aztán visszafogtam a kitörni készülő nevetésemet.
 - Miről volt szó míg nem voltam itt? - kíváncsiskodott  Gordon Ramsay rémálma.
 - A munkáról - hajtotta le a fejét a férfi, akibe gyerekkoromban szerelmes volta, és aki miatt egyszer majdnem meghaltam.
 - Az jó - csacsogott tovább a nő, észre sem véve a kínos hangulatot. - Képzeljétek, modellkedem - nézett önelégülten a mellettem ülő focistára. Most kértek fel, hogy legyek a Tesco őszi katalógusának arca - mondta olyan lelkesen, mintha legalábbis a Vogue címlapjáról lenne szó.
 - Gratulálok - mondta Cris.
 - Jaj, de már megint csak én beszélek. Meséljétek el inkább, hogyan ismerkedtetek meg.
  Kérdőn néztem a portugálra, hogy mit mondhatok és mit nem, de megelőzött.
 - Kendra Junior babysittere. Mikor hozzánk került nagyon hamar megszerettük, mert egy csodálatos ember - mondta miközben összefűzte az ujjainkat és a szájához érintette. - Aztán idővel rájöttem, hogy nem csak mint ember, hanem mint nő is érdekel. Nem akartam megvárni, hogy valamelyik csapattársam lecsapja a kezemről, így gyorsan eljegyeztem. Végül úgy gondoltam, hogy a hosszú jegyesség nem nekünk való így pár napja megtartottuk az esküvőt is - nézett végig a szemeimbe.
 - Akkor ez most a nászutatok? - kérdezte Dave feszengve.
 - Igen - bólintottam, de nem tudtam elszakadni a barna íriszektől.
 - Most akkor az amit az újságban olvastam rólad az nem igaz? - kérdezte Ashley rosszmájúan.
 - Mire gondolsz? - szakította el a tekintetét tőlem Cris, hogy a nőre nézzen.
 - Arra, amit Irina állított, hogy... szóval, hogy meleg vagy.
  Akaratlanul is felkuncogtam, hiszen milliószor hallottam őket szeretkezni, mert mindketten elég heves természetűek voltak.
 - Szerintem erről inkább Kendrát kéne megkérdezned - villantott rám egy kisfiús mosolyt a focista, mire mind a két vendéglátónk felém fordult. Éreztem, hogy elpirulok és amiért ilyen helyzetbe hozott, bokán rúgtam az asztal alatt, de ő csak töretlenül vigyorgott tovább.
 - Szóval? - fúrta kíváncsi tekintetét az enyémbe a nő. - Cristiano Ronaldo olyan jó az ágyban is, mint a pályán?
  Nyeltem egy nagyot majd minden színészi tudásomat bevetve rámosolyogtam a mellettem ülőre.
 - Még annál is jobb - suttogtam érzéki hangon remélve, hogy nem játszom túl a szerepemet. - Ha a fociban aranylabdát ítélnek neki, akkor az ágyban övé lenne az aranylepedő - nyaltam meg az ajkaimat és elégedetten láttam, hogy Cris elsápadt, Dave még levegőt is elfelejtett venni míg Ashley arcára irigység ült ki. Másodpercekig nem tért magához a sokkból, de aztán felülkerekedett benne régi önmaga.
 - Annak idején nem gondoltam volna, hogy ilyen sokra viszed - nézett rám gúnyosan. - Tudtad - nézett Crisre -, hogy Kendra egy kövér, szemüveges kislány volt?
 - Tényleg? - pislogott rám megütközve a portugál.
 - Bizony, de egyszer csak történt valami és hirtelen fogyni kezdett. Méghozzá elég jelentősen. Egyszer még kórházba is került. Fogadtunk a lányokkal, hogy mi baja lehet. Én anorexiára tippeltem, míg Vanda a bulémiára - szembesített a múltammal. Fejemet lehajtva, kezemet tördelve megsemmisülve ültem az asztalnál. - Igazán elmondhatnád, hogy melyik volt, csak hogy tudjam, én nyertem-e.
  Cris a kezemért nyúlt és megszorította. Jólesett a támogatása.
 - Az a múlt és mi már nem foglalkozunk vele - hallottam meg határozott hangját. - Kendra már jól van és ha rajtam múlik, újra hízni kezd, legalábbis kilenc hónapig biztos - mosolygott rám és mondatától még a szám is tátva maradt.
 - Ti már most babát terveztek? - kérdezte megütközve Ashley. - Én még biztos várnék vele. Első a karrier, aztán majd talán jöhet a gyerek, ha már mindenünk megvan.
 - Ne szólj bele Ash, az ő dolguk - szólalt meg végre Dave is.
 - Hagyd csak - fojtotta bele a szót Cris. - Igen Ashley, én már nagyon szeretném, ha Juniornak testvérei lennének - hangsúlyozta ki a többesszámot. - Tudod mikor kimondtam a boldogító igent, én egy életre elköteleztem magam annak a lánynak akit szeretek, ezért tőlem akár már most is jöhet a gyerek - fordult felém és a szemeimbe nézett. Valami olyat láttam meg benne, amitől egy pillanatra meglepődtem majd elbizonytalanodtam. Az nem lehet - vívódtam magamban - lehetetlenség, hogy Cris többet érezzen irántam a barátságnál.
 - Köszönjük a meghívást és a vacsorát, de most már mennünk kell - fogta meg a kezemet a portugál és húzni kezdett a bejárat felé.
 - Kár, hogy csak ilyen ritkán találkozunk - sápítozott Ashley miközben kikísértek. - Mennyire jó lenne, ha minden estét együtt tölthetnénk.
  Még a lehetőség gondolatától is kirázott a hideg.
 - Minden bizonnyal - eresztett meg egy lekezelő mosolyt Roni.
  Megszólalt egy telefon a házban, mire Dave Ashleyre nézett.
 - Biztos valamelyik barátnőd - húzta el a száját.
 -  Vanda lesz az, mert délután felhívtam, hogy elmeséljem kiket hívtam meg vacsorára - mondta a nő majd eltűnt a lakásban.
 - Most jön a mindentmeséljelegyszerre - dörmögte maga elé Dave.
 - Akkor mi megyünk is - nyújtotta felé a kezét a portugál. - Jó éjszakát!
 - Nektek is - nézett rám a férfi. Láttam, hogy mondani akar valamit, így kérdőn pislogtam rá. - Kérlek bocsáss meg az iskolában történtek miatt. Egy idióta voltam.
  Elhűlve fogtam fel a szavai jelentését.
 - Már nem haragszom - dadogtam zavartan. - A viselkedéseteknek köszönhetően tanultam meg, hogyan legyek lelkileg erős.
 - Az lettél - eresztett meg egy halvány mosolyt. - Remélem mindig ilyen boldog leszel,mint most, mert megérdemled.
 - Köszönöm - biccentettem neki és úgy éreztem, mintha mázsás súlyok gördültek volna le a mellkasomról, magukkal rántva a múlt gonosz és sötét árnyait. - És Dave - fordultam vissza az ajtót csukni akaró férfihoz - mond meg Ashleynek, hogy ő nyerte a fogadást - húztam ki magam, majd Crisbe karolva, emelt fővel vonultam át a házunkhoz. Mikor beléptünk az ajtón, szinte egyszerre szakadt ki belőlünk egy hatalmas sóhaj.
 - Túléltük!