Las Puertas de Infierno 67.

Ana

   Az estélyt otthagyva, a fiúk előbb Sergiohoz vittek a munkaruhámért, majd kitettek a klubnál én pedig sietve léptem be a személyzeti ajtón. Miközben átöltöztem, Leroy bejött és mikor végeztem, magához ölelt.

 - Ana - nézett végig rajtam - mostanában olyan kiegyensúlyozottnak tűnsz.

 - Köszönd a barátaimnak - mosolyodtam el.

 - Csak vigyázz velük! Nehogy valamelyik megbántson mert annak velem gyűlik meg a baja! - morogta a hajamba.

 - Tudod, hogy szeretlek - néztem rá csillogó szemekkel. Ha ő nem lett volna, ki tudja mi lenne velem és a gyerekekkel...

 - Tudom, tudom. Csak az a kár, hogy nem szerelemmel - sóhajtotta.

 - Leroy - boxoltam vállba. - Ezt már ezerszer megbeszéltük. Te olyan vagy nekem, mint a bátyám.

  Átöleltük egymást és így maradtunk egészen addig, míg meg nem szólalt a walkie talkie a zsebében, ami azt jelentette, hogy valami történik a kapunál.

 - Mondjad... - emelte a füléhez. - Értem, megyek.

 - Vendégek? - kérdeztem rá, de a szeméből már ki is olvastam a választ.

 - Mégpedig pénzesek és híresek - dörzsölte össze a tenyereit. - Készülj, mert szerintem ma este te dolgozol a VIP szobában - dobott egy puszit majd kilépett az öltözőmből.

  Visszafordultam a tükör felé és megigazítottam a sminkemet. Nem kellett sokat várnom, Joe lépett be és közölte, hogy jelenésem van. Egy utolsó pillantás után a tükörbe, kiléptem a folyosóra. Ahogy az elkülönített szobához értünk, valami furcsa érzés kerített hatalmába, de nem tulajdonítottam neki nagy jelentőséget. Ahogy megláttam a pilótákat, minden összeállt. Nem igaz, hogy nekem ekkora pechem van.

 - Anabell? - nézett rám csodálkozva a kölyökképű.

 - Igen én - nevettem rá, a tőlem telhető legszebb mosolyommal ebben a helyzetben.

 - Te mit?... - akarta kérdezni, de közbe vágtam.

 - Mit keresek itt? Itt dolgozom - próbáltam természetes maradni, az érzelmi viharok ellenére is, amik bennem dúltak.

 - Te fogsz nekünk vetkőzni? - kérdezte bárgyú képpel. Nem a Dalai Láma - gondoltam magamban.

 - Vetkőzni, táncolni és amit még hajlandóak vagytok megfizetni. Kivéve egyet - tettem hozzá gyorsan, mert láttam, hogy Kimi szemei felcsillannak. Hurrá, témánál vagyunk! - Nem fekszem le senkivel! - megelégedve láttam az arcukon a csalódottságot, aminek Alonso egy aprócska szóval hangot is adott. Miután ezt tisztáztuk, felmentem a színpadra és hozzá fogtam a táncomhoz. Szerettem a munkámat, mert a ritmus a véremben volt, de most valahogy nem tudtam elengedni magam, mert testemen éreztem a jég kék tekintetet, ahogy minden egyes porcikámat feltérképezi. Félszemmel láttam, hogy a finn magához inti Josht és halkan diskurálni kezdenek. Kimi elővette a pénzét és adott belőle valamennyit a srácnak. Ahogy a barátom hátrébb lépett, egy kettest mutatott az ujjaival, ami a mi megbeszélésünk alapján az öltáncot jelentette. Miért is nem vagyok ettől meglepve?

  Lejöttem a színpadról és a pilóta ölében kezdtem ringatózni. Látható és érezhető volt a vágya. Azonnal eszembe jutottak a régi emlékek, amikor magamban érezhettem őt. Két hét alatt sok mindenre megtanított a testiséggel kapcsolatban, tehát ezért egy rossz szavam sem lehet rá. Mindig jó volt vele a szex, bár összehasonlítási alapom azóta sincs. Az arcára nézve láttam, hogy nem sokára elszakad a cérnája, ha nem vigyázok, de mielőtt bármit is tenni tudtam volna, már a fülembe suttogott.

 - Vedd le a melltartód - égtek a szemei a vágytól és nekem erről azonnal az első éjszakánk ugrott be, mikor neki adtam magam, ugyanígy nézett rám akkor is. Apró borzongás futott végig a testemen, amit reméltem, hogy nem vett észre.

 - Az külön díj - próbáltam elodázni a dolgot, hátha úgy gondolja, nem érek meg annyit, de tévedtem.

 - Mennyit kérsz érte? - nézett rám lángoló tekintettel.

  Megpróbáltam egy szemérmetlenül nagy összeget mondani, de meg se rebbentek a szemei tőle. Benyúlt a zsebébe és szó nélkül leszámolta a kért összeget majd a bugyimba tűrte. A másik két pilóta csak szótlanul bámulta a tetteit és egymás után hajtották le az italukat. Úgy látszik nem akartak beleszólni a finn szórakozásába.

  Egy elfojtott sóhaj után ráböktem az elől található kapocsra és remegő gyomorral vártam, hogy szétnyissa a fehérneműmet. Mikor ez sikerült neki, azonnal leengedtem a hajam, hogy a másik két férfi semmit se lásson. Óvatosan lesegítette rólam a ruhadarabot, amitől a gyomrom még kisebbre zsugorodott.

 - Istenem, ezek gyönyörűek - nyögött fel és feléjük nyúlt. Itt követtem el életem talán egyik legnagyobb hibáját, mert kicsit oldalra fordulva próbáltam kitérni az érintése elől. Sajnos nem ivott annyit, hogy ne akadjon meg a szeme a tetoválásomon, azon a tetováláson amit ő nagyon jól ismert, mivel ő választotta nekem. Fogta a kezem miközben készült.

  Elég volt egy pillantás a szemébe és tudtam, rájött ki vagyok. Joera kaptam a tekintetemet és szinte könyörögtem, hogy mentsen meg, amit meg is tett, azzal, hogy elhúzott a férfi öléből.

 - Ana? - hallottam meg a finn rekedt, zavarodott hangját. Minden porcikámban reszkettem, mikor vetettem felé még egy pillantást, majd amilyen gyorsan csak tudtam kisiettem az ajtón és bíztam benne, hogy az ikrek nem engedik majd, hogy utánam jöjjön. Az utolsó lépéseket már futva tettem meg az öltözőmig, ahol magamra zártam az ajtót, majd a fal mentén lecsúszva görcsös zokogás kezdte rázni a testemet.