Las Puertas de Infierno 73.

Ana

   Mindenkit felhívtam, akit fontosnak tartottam és a barátomnak gondoltam. Nem is hittem volna, hogy ilyen felszabadító érzés megszabadulni egy titoktól. Sajnos Sergio nem tudott eljönni, mert látogatóba ment a szüleihez, de azt ígérte holnapra hazaér és akkor beszélünk.

  Hogy lekössem magam a többiek érkezéséig, neki álltam főzni. Reméltem, hogy az legalább elvonja a figyelmemet az idegességemről, de Cris tett róla, hogy más is elvonja. Édes csókjainak köszönhetően majdnem odaégettem az ételt. Éppen egy újabb csók közepén tartottunk, Cris keze már a pólóm alatt járt, míg én a gerince mentén simítottam végig, apró nyögéseket kicsalva belőle, mikor csengettek.

 - Porra! - káromkodta el magát a portugál, mire nevetve vállba csaptam, majd rendbe szedtem magamat és elindultam ajtót nyitni.

Iker

  Furcsa volt Húgi hangja a telefonban. Azt kérte, hogy egy órán belül találkozzunk nála és hozzam magammal Sarát is. Az érzés csak fokozódott bennem, mikor megláttam a ház előtt Mest, Lexyvel és Marcelot Clarisseval.

 - Sziasztok - nevettünk egymásra a többiekkel.

 - Mi ez a nagygyűlés? - poénkodott Marci. Megnyugodtam, hogy ő sem tud többet nálam.

 - Nem tudom, de Cris már itt van - mutattam a portugál autójára.

  Megnyomtam a csengőt és vártunk. Néhány perc múlva Ana nyitott ajtót. Szeme vörös volt, de mégis valahogy boldogan csillogott. Egyre furább. Megszorítottam Sara kezét, majd beléptem a házba.

 - Szia Húgi - nyomtam két puszit az arcára. - Nagyon titokzatos voltál. Baj van? - fürkésztem az arcát, hátha letudok olvasni róla valami, hogy mi történt.

 - Majd bent elmondom - sóhajtott egyet, ami nem volt túl biztató, de aztán egy halvány mosolyt is megeresztett. Mindenkit üdvözölt, majd betessékelt minket a konyhába, ahol szokás szerint isteni illatok fogadtak, no meg Ronaldo vigyora.

 - Hola Capitan! - nevetett vidáman, mire nekem derengeni kezdett valami, de nem akartam bakot lőni, így csendben maradtam.

  Mindenki leült, míg Ana megterített. Éreztem rajta, hogy rettenetes zavarban van. Ha az miatt amire gondolok, akkor csak örülhetek, hogy a védőnk ma épp a családjánál tesz látogatást. Némán fogyasztottuk el az elénk tett ételt, mert senki nem mert rákérdezni a jövetelünk okára. Végül Marcelo volt az, aki nem bírta tovább.

 - Bell, most már igazán elmondhatnád, hogy miért kellett ide sietnünk. Nem mintha gondom lenne a főztöddel, mert azt bárhol, bármikor, bármennyit, de látom rajtad, hogy valami nagyon böki a csőrödet. Nyögd ki végre, mert megőszülök a kíváncsiságtól - mutatott a bongyor fejére, mire mindannyian nevetni kezdtünk. Ana leült és kezével idegesen az abroszt kezdte gyűrögetni, de nem nézett ránk. Mindenki döbbenten figyelte ahogy Cris biztatólag megfogta Ana kezét és rámosolygott.

 - Ti...ti együtt vagytok? - kérdezett rá Lexy, aki nem tudta tartani a száját. Bell először a barátnőjére nézett, majd a portugálra, aki vigyorogva bólintott.

 - Igen - válaszolta a lány helyett, aki csak lesütötte a szemeit és mélyen elpirult.

 - Hogyan? Mióta és mikor? - tört ki a lányokból egyszerre. Mi pasik csak nevettünk a reakciójuk láttán, bár azért a mi oldalunkat is furdalta a kíváncsiság. A lány megint a csatárra nézett, mintha tőle várná az engedélyt. Összehúzott szemekkel figyeltem kettősüket. Ana nem mer válaszolni Roni beleegyezése nélkül, vagy mi a szösz?

 - Ma óta - mosolyodott el végre, de a szeme még mindig félelemmel volt tele, ami nem csak nekem, hanem Marcelonak is feltűnt és ő rá is kérdezett.

 - Na jó, ez gondolom a jó hír, de ahogy elnézlek van itt valami más is - pislogott kérdőn a lányra.

  Most, hogy lebuktak, Cristiano az ölébe húzta Anát és biztatón rámosolygott. Ilyen érzelmeket én még nem láttam a portugál arcán, pedig már ismerem egy ideje. Sara megszorította a kezemet, jelezve, hogy ő is észre vette. Ana száját hatalmas sóhajtás hagyta el, majd bele kezdett a mesélésbe.

 - Szeretnék egy nagyon fontos dologról beszélni veletek, mert nem szeretném, ha mástól vagy esetleg az újságokból tudnátok meg. Nekem nagyon fontos a barátságotok, ezért döntöttem úgy, hogy én akarom megosztani ezt veletek - hadarta el egy huzamra. Látszott rajta, hogy nehezére esik erről beszélnie, de aztán belevágott.

 - Gondolom sokszor elgondolkodtatok rajta, hogy ki lehet a gyerekeim apja, de voltatok annyira aranyosak, hogy soha nem kérdeztétek meg - nem nézett ránk, de szerintem jobban is tette, mert ennyi döbbent tekintetet régen láttam és köztük volt az enyém is. - Nos, nem akartam elmondani, mert ő sem tudta és nem akartam, hogy véletlenül a fülébe jusson.

 - Mi történt, hogy meggondoltad magad? - kotyogott közbe Marci, mire mindenkitől egy csúnya nézést kapott. - Jól van na - tette fel védekezőn a kezeit.

 - Egy hülye balszerencse miatt tegnap találkoztunk és felismert, majd nem tudom honnan, de rájött, hogy hol lakom és reggel meglátogatott. Molly mivel nem tudta ki ő, beengedte és ő sajnos meglátta a törpéket - húzta el fájdalmas grimaszra a száját. - Azonnal rájött, hogy a gyerekei. Ultimátumot adott, hogy vagy részt vehet a nevelésükben, vagy elperli őket - csuklott el a hangja.

  Megkövülten ültünk és szinte hallani lehetett háborgó gondolatainkat. Cris eközben nyugtatásképp Ana hátát simogatta.

 - Te ezt hagyod? - csattant fel Lexy a portugálra támadva.

 - Nyugi Lex - csitította Bell. - Én nem engedem, hogy bármit is tegyen, mert abból biztosan óriási botrány lenne. Ugyanis az ikrek apja - hunyta le a szemét, mintha nem akarná látni a reakciónkat - Kimi Raikkönen.

 - Kicsoda? - döbbentünk le egyszerre.

 - Az az elbaszott finn a tegnapi estélyről? - kérdezte Marcelo, mire Ana bólintott. - Pedig semmi jelét nem mutatta, hogy felismert volna.

 - Nem is ott ismert fel - suttogta szégyenkezve a lány.

 - Akkor? - pislogtunk rá értetlenül.

 - Tegnap még este dolgoztam és VIP vendégek jöttek...

 - Raikkönenék - vágott közbe Clarisse, mire Ana bólintott.

 - Sokat fizetett - nézett maga elé. - Először csak az öltáncért, majd a melltartóért, pedig nagyon húzós árat mondtam neki - halkult el a hangja. Láttam Crissen, hogy szép lassan elborul az agya. - Felismerte a tetoválásomat - suttogta már alig halhatóan, majd felemelte a fejét és folytatta. - Elrohantam. Leroy kirakatta őt a klubból, de fogalmam sincs, hogy hogy talált meg. Ahogy már mondtam, reggel itt járt és mikor meglátta Nicoékat, teljesen begőzölt - fejezte be a mondatát.

  Csend telepedett ránk. Mindenki próbálta megemészteni a hallottakat. Cris magához húzta a lányt és gyengéd puszit adott a szájára. Elkerekedett szemekkel figyeltük őket.

 - Most mit néztek? - mordult ránk.

 - Még soha nem láttunk ilyen... - kerestem a megfelelő szót amivel jellemezhetném, de megelőzött.

 - Boldognak? - nevetett fel, majd újra megcsókolta az ölében ülő lányt, aki már vérvörös volt, de azért a szemei neki is csillogtak.

 - Hát persze! - csapott a homlokára mellettem Sara. - Én már elsőre megmondtam, hogy valakire nagyon hasonlít Nico. Kiköpött apja - nyögte ki, majd bocsánatkérőn nézett Anára.

 - Nem utáltok? - emelte ránk szemeit félőn Bell, mire csak értetlen tekinteteket kapott. Cris oldotta meg a problémát.

 - Ana azt hitte, hogy utálni fogjuk, ha kiderül ki az a szemét, aki annak idején bántotta - mondta nyugodt hangon, de láttam rajta, hogy nagyon türtőztetnie kell magát, hogy ne robbanjon fel az idegtől. Szerintem, ha most itt lenne a pilóta, kiadós verésnek nézne elébe.

 - Húgi, ez hülyeség! - nyúltam Ana kezéért, majd áthúztam az én ölembe. - Attól, hogy szar az ízlésed, mi még szeretünk - mosolyogtam rá.

 - Hey! - morrant fel a portugál mellettünk.

 - Nagyölelés! - kiáltotta el magát Marci, majd felpattant és ő is megölelte Anát, aki erre a gesztusra elsírta magát.

 - Szeretlek titeket - szipogta.

 - Mi is téged - simogatta meg Sara a lány arcát.

 - Most mihez kezdesz? - kérdezte meg csendesen Mes.

 - Fogalmam sincs, de a gyerekeknek már elmondtam - sóhajtott fel. Kérdőn néztünk rá.

 - Holnapig kaptam haladékot - húzta el a száját.

 - Volt bőr a pofáján annak a szemétládának és megfenyegette - csapott az asztalra idegesen Cris, majd elnézést kérve kiment a kertbe, hogy lehiggadjon.

 - Utána megyek - álltam fel az asztaltól és átültettem az én ölemből a lányt Marcelo ölébe.

 - Gyere Húgi - mosolygott a brazil - a bátyusod megvéd mindentől és mindenkitől. - Vissza nézve láttam, hogy a jelenlevők mind egy emberként aggódnak a lányért és nem fogják engedni, hogy bármi rossz történjen vele. Ezekkel a gondolatokkal léptem ki a csatár után.

 - Ne haragudjatok - kért bocsánatot azonnal. - Csak ti nem láttátok, hogy reggel mennyire ki volt borulva. Teljesen össze volt törve. Soha nem hallottam még senkit így zokogni. Ha az a rohadék itt lett volna, komolyan mondom már rég nem élne - szorította ökölbe a kezeit.

 - Cris - tettem a vállára a kezem. - Nyugi, most higgadt fejre lesz szükséged. Ha Raikkönen bepróbálkozik bármivel, nekünk ott kell állnunk Húgi mellett. Ha elveszítjük az önkontrollt, azzal csak az ő malmára hajtjuk a vizet - néztem a csatárra, aki láthatólag megértette amit mondtam.

 - Én már felajánlottam neki minden segítségemet - morogta el.

 - Azt vettem észre - löktem meg egy kicsit a vállát és rámosolyogtam. - Annyira segítőkész vagy, hogy egyből le is csaptál rá.

 - Muszáj volt lépnem, mert már lassan megőrültem a gondolattól, hogy akár másé is lehet - komoly volt az arca, de a szemei mosolyogtak.

 - Vigyázz rá, mert ha bármi baja lesz, tudod, hogy az egész csapat mellette áll - fenyegettem meg olyan bátyósan.

 - Tudom - vigyorgott rám -, de hidd el Iker, nem áll szándékomban bántani. Én csak megakarok adni neki mindent, ahogy megérdemli.

 - Itt leszel vele holnap, mikor... - kérdeztem rá a gondomra.

 - Semmiképp nem hagynám vele kettesben - sötétültek el a szemei. - Az a rohadék öltáncot kért, majd a mellein legeltette a szemét - sziszegte a fogai közt.

 - Nyugi - csitítottam le. - Egy darabig még ez lesz a munkája és addig előfordulnak vele ilyenek, de gondolj arra, hogy lassan megnyitja az éttermét és akkor véget ér ez a korszak.

 - Ne is mond. Szívem szerint megsürgetném - mutatta a pénz nemzetközi jelét az ujjaival.

 - Egyszer már majdnem elbasztad, mikor megvetted neki a kocsit - emlékeztettem rá. - Nehogy megint elszúrd! Tudod, hogy nem szereti, ha el akarják tartani.

 - Tudom - bólintott beletörődve. - Ha nem tudnám, akkor ma megbizonyosodhattam volna felőle - bután nézhettem rá, mert felröhögött majd felvilágosított. - Raikkönen elég pénzes, és ha a pénzre utazott volna, akkor már évekkel ezelőtt megfogta volna magának a finnt. De ő inkább eltitkolta a gyerekeket. Soha nem kuncsorgott egy fillérért se senkinek. Tudod, talán ezért is becsülöm őt annyira. Nem egy pénzéhes liba, mint Irina volt. Az, hogy szép és kedves már csak hab a tortán. Mikor két hétig itt laktunk Juniorral, volt időm megismerni és talán akkor kezdtem érezni, hogy kell nekem. Semmi nem esett az ölébe, mindenért keményen megdolgozott. Bármit kap, legyen az ajándék vagy csak egy ölelés, azt ő kétszeresen adja vissza. Annyira jó, hogy teljesen az ujjai köré csavart - sóhajtott fel, háttal az ajtónak, így nem láthatta amit én, hogy Ana végig hallgatta a monológját és könnyes szemmel mosolyodott el a vallomása után. Két lépéssel ott termett Cris előtt és a nyaka köré fonta a karjait, majd ajkait a csatáréra nyomta. Roni magához szorította őt és én ezt a pillanatot választottam, hogy lelépjek mellőlük. Visszamentem a többiekhez, akik még mindig a bejelentés hatása alatt álltak.

 - Hát ez durva volt - nézett rám Sara.

 - Ja - bólintottam.

 - Cris jól van? - érdeklődött Mes.

 - Persze, csak féltékeny Raikkönenre - vigyorodtam el, mikor rájöttem a portugál kitörésének legfőbb okára. A többiek úgy néztek rám, mint akinek elment az esze. - Szerintem szerelmes - vontam meg a vállam és tovább mosolyogtam.

 - Mi lesz Sesével? - kérdezte halkan Marcelo.

 A vigyor azonnal eltűnt az arcomról. A nagy kavarodásban teljesen megfeledkeztem a védőről. A többiek is kérdőn néztek rám, mintha tőlem várnák a megoldást.

 - Nem tudom. Legutóbb azt mondta, hogy ha Ana Crissel lesz boldog, akkor ő félreáll. De hogy komolyan gondolta-e? - nézte rájuk tanácstalanul.

  A ránk telepedett csendet az újdonsült szerelmes párunk törte meg, mikor kézenfogva jöttek vissza hozzánk. Arcukról sugárzott a boldogság. Ahogy végig néztem rajtuk, egyik szemem sírt, míg a másik nevetett. Nem tudom, hogy Sergiot hogyan fogja érinteni a hír, de fel kell készülnöm a legrosszabbra.

  Mivel mindent megbeszéltünk amit akartunk, így elbúcsúztunk. Megállapodtunk még abban, hogy holnap délelőtt átjövünk és támogatjuk Anát a pilótával szemben. Jobb ha tud róla, hogy nincs egyedül a lány és ha valami rosszban sántikál, velünk gyűlik meg a baja, mert mi egy család vagyunk és nem hagyjuk, hogy bántsa a Húgunkat.

Porra! = Bassza meg!