2015. május 11., hétfő

10/10. 102.rész

Lola

   Hálát adtam az égnek, hogy nem sok időm maradt nyalogatni a sebeimet, mert a következő napon már utaztunk is Németországba a visszavágóra. Ramos úgy viselkedett, mint eddig én pedig kíváncsi voltam, meddig bírja ezt a színészkedést, így én is belementem a játékba és nem szóltam róla, hogy lebukott. Iker néha furcsa pillantásokat vetett rám, de én mindig megnyugtattam egy halvány mosollyal, hogy rendben vagyok. Kívülről a kemény csajt mutattam, de belül egy elkeseredett kislány szedegette az összetört darabjait.
 - Jól vagy? - kérdezte az arcomat fürkészve Zizu.
 - Persze - bólintottam automatikusan. - Miért?
 - Valahogy olyan más vagy, mintha nem is itt járnál.
 - Pedig pontosan itt vagyok - nevettem fel erőltetetten - és alig várom, hogy bekerüljünk a döntőbe - löktem meg a vállammal a franciát, aki a szavaim hatására megnyugodott.
Amint a bíró belefújt a sípjába, már nem létezett számomra más, csak a játék. Próbáltam felmérni az ellenfél gyengeségeit és ezt valahogyan jelezni a csapatomnak is. Sajnos a meccs kisebb kakaskodásba ment át amikor Carvajal, Ramos, Pepe, Ribery és Mandžukič összeszólalkoztak.
 - Sergio! - kiáltottam oda a dühöngő védőmnek. - Állj le, mert már van egy lapod!
Úgy látszik, ez hatott, mert bólintott egyet és beállt a helyére. Tudta, ha most megint sárgát kap és tovább jutunk, nem játszhat a döntőben. Tiszta fejekre volt szükségünk és ezt a fiúk is megértették. Ennek tudatában a tizenötödik percben Sese megszerezte a vezetést egy gyönyörű fejes góllal. Vigyorogva nézett a kispad felé és jelezte, hogy ez a találat az enyém. Furcsa keserű íz kúszott végig a torkomon, de tartottam magam az álcámhoz így visszamosolyogtam. Két perc múlva ijedten néztem ahogy Dante bokán rúgta Crist, aki a fájdalomtól könnyes szemekkel hagyta Pirrinek, hogy lefagyassza a sérült testrészt. Bosszúból Sergio újabb fejessel örvendeztetett meg minket. A csapat egyre jobban felpörgött az egyre frusztráltabb németek ellen. A harmincnegyedik percben pedig a híres B.B.C vagyis Benzema, Bale és Cris megmutatták, hogy milyen csatár sorunk van. Egy csodaszép összjáték után Roni kisgyerek módjára örülhetett a tizenötödik BL. góljának, amivel újabb rekordot döntött meg. Innentől viszont tényleg elszabadultak az indulatok. Valamelyik játékosom mindig a földön végezte, mert az ellenfél csak úgy tudta megállítani, ha szabálytalankodott ellenünk. Idegesen magyaráztam a segédbírónak, aki megpróbált megnyugtatni, de nem igazán sikerült neki. Az agyvérzés határára pedig az taszított, mikor Xabi egy teljesen felesleges buktatás miatt megkapta a sárgáját. Arccal a füvön maradt, hiszen azonnal felfogta, hogy neki ezzel véget ért a BL. nem játszhat a döntőn. Sajnálkozva csóváltam meg a fejemet, majd a lefújás után az öltözőbe siettem, hogy lelket öntsek akikbe kell és újra feltüzeljem a csapatot a következő negyvenöt percre.
 - Mehet tovább? - kérdeztem a baszk középpályást, aki elkeseredve ült az öltöző padján. Xabi felnézett rám, majd néhány pillanat múlva bólintott.
 - Ha már ez az utolsó dobásom, legalább kiélvezem a lefújásig - sóhajtott letörten
A szokásos beszédem helyett most inkább arra hívtam fel a figyelmüket, hogy ez a meccs az utolsó előtti és ha ezt megnyerjük, máris közelebb leszünk a kupához, mint az elmúlt tizenkét évben bármikor. Láttam a szemükben, hogy megértették és mindent elfognak követni, hogy győztesen hagyjuk el ma a pályát. Emelt fejjel és elszántan léptek vissza a gyepre.
A második félidőben inkább a védekezésre álltunk fel. Összesítésben már négy gólos előnyünk volt és nem akartam, hogy elcsesszük. Lehet, hogy a játék szépsége így nem volt az igazi, de legalább tartottuk az előnyünket. A kilencvenedik percben újabb szabadrúgáshoz jutottunk, amit persze Cris szeretett volna elvégezni és én beleegyeztem. Zizuval nevetve néztük ahogy a portugál, Ronaldinho híres cselével a sorfal alatt rúgta el a labdát, becsapva ezzel nem csak a mezőnyt, de még Neuert is, így lett a végeredmény 4-0. Összesítésben 5-0-val léptünk túl a Bayernen és bekerültünk a döntőbe. A fiúk a lefújást követően üdvrivalgásban törtek ki, majd a mez csere után hatalmas mosollyal az arcukon hagyták el a pályát. Az öltözőben - jó értelemben vett - őrült káosz uralkodott. A férfiak szinte átlényegültek kisgyerekekké és üvöltő zene mellett táncoltak, énekeltek vagy csak szimplán ökörködtek. Vigyorogva álltunk Zidane-nal az ajtóban és figyeltük a hülyébbnél, hülyébb mozdulataikat.
 - Gyere Lolita - kapta el a kezemet Marcelo. Nevetve mozdítottam a csípőmet Shakira zenéjére és táncolni kezdtem a brazil barátommal.
 - Én is, én is - hangzott fel több helyről is az öltözőben. A srácok felsorakoztak előttem és mindenki megtáncoltatott egy fordulónyit.
 - Szabad Főnökasszony? - vigyorgott rám a portugál majd magához rántva egy tüzes salsába kezdett velem. A mozdulatainkból sugárzott az erotika és mikor a szemébe néztem láttam benne felvillanni a vágyat, ami az enyémből is sütött. Amikor vége lett a zenének, még mindig a karjaiban voltam és elvesztem a sötéten kavargó tekintetében.
 - Lola, indulnunk kell - hallottam meg a francia segítőm hangját ami kizökkentett minket ebből az állapotból.
 - Megyek - bontakoztam ki Cris öleléséből, majd megigazítottam a ruhámat és körbe néztem a játékosokon. Szemem összeakadt a dühösen rám meredő védőével. Kérdőn húztam fel a szemöldökömet, mire ő, mint egy durcás kisgyerek, elfordult. - Alonso, Ramos, Ronaldo - soroltam fel a játékosok nevét, akiket öt percen belül magam mellett akartam tudni, hogy elindulhassunk a hiénák elé.
 - Ne már - húzta el a száját Cris. - Miért pont én?
 - Te és Sergio rúgtátok a gólokat, Xabi pedig beszélhet arról, hogy milyen érzés lesz kihagyni a döntőt - néztem rájuk negédesen. - Én is utálom ezt, de jobb rajta hamar túlesni - fordítottam nekik hátat és elindultam a riporterektől hemzsegő helységbe. Hosszú este volt és szerettem volna minél előbb visszajutni a szállodába és végre kialudni magam.

6 megjegyzés:

  1. Szia :)
    Hát Ramos nem tanulta még meg hogy minden titokra fény derül akár akarja akár nem. kíváncsi vagyok szint vall e vagy sem Lolának :) Tartom magam ahhoz ha tényleg övé a bébi fogadják örökbe és neveljék közösen :D
    Várom a következőt ami mikor is lesz ?? :) :)
    Puszi Kolett
    Ui: Nem kapjuk vissza a chatfalat??

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia Kolett!
      Nem, Ramos nem tanulta meg. :D És hogy mikor lesz a következő? Talán péntekre hozom, illetve megpróbálom hozni, de a másik két bloggal is le vagyok maradva és azokat is pótolnom kell. A chatfal sajnos nem kerülhet vissza az általad is ismert okokból. Puszi <3

      Törlés
  2. Mikor tudja már meg, hogy tudja azt amit nem kène, hogy tudjon, de mègis tud? Jó lenne tudni, hogy mikor tudja már meg, hogy tudja. Azt ne mond, hogy az interjún.
    pusszancs

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia Timi! :)
      Már nem sok van hátra, bírd ki is akkor minden kiderül. Puszi: <3 <3 <3

      Törlés
  3. Jó volt újra élni a meccs pillanatait, köszönöm :):)
    Miért érzem úgy, hogy ez az interjú botrányba fog torkollani :D:D

    VálaszTörlés