2015. május 15., péntek

10/10. 103.rész

Sergio

   Napok óta éreztem a változást Lola viselkedésében, de nem tudtam rájönni, hogy mi okozta. Egyre jobban távolodott tőlem, pedig az utóbbi időkben azt hittem, hogy végre sikerül őt teljesen a magaménak tudnom. Az ágyban ugyanolyan tüzes volt, a pályán is a legprofibb oldalát mutatta, de ezen felül ha ránéztem, láttam, hogy a gondolatai valahol máshol járnak. Néha hallottam, hogy valakivel vitázik a telefonban, de ilyenkor elment a kert végébe vagy magára csukta a szobája ajtaját, így sanszom sem volt megtudni, hogy kivel beszél. Egyre többször kaptam rajta, hogy csak bámul maga elé és a szemei üresen merednek a távolba. Semmi érzelmet nem tudtam kiolvasni belőlük.
Gondolataimból Lola nyögése szakított ki. Ellágyult arccal néztem ahogy hozzám bújva alszik. Ilyenkor olyan volt, mint egy angyal. Arca kisimult, a ráncok amik egyre sűrűbben jelentek meg a homlokán mostanában, eltűntek. Szempillái lágyan rezzentek meg miközben álmodott. Azok a csodálatos ajkak, amik annyi gyönyört okoztak már nekem, most résnyire elnyíltak, hívogatva, hogy csókoljam meg, de visszafogtam magam. Kellett neki a pihenés. Rengeteg munka szakadt a nyakába ezért mostanában fáradtabban ért haza, mint eddig. 
Mélyen beszívtam a levegőt, mikor keze lecsúszott az oldalamra és egy érzékeny részen érintett meg. A lélegzetem elakadt, mikor lassan cirógatni kezdte azt a pontot. Lenéztem rá, szemei csukva voltak, de a szája sarkában egy édes mosoly bujkált. 
 - Ébren vagy te kis boszorkány? - kerültem fölé azonnal és testét belepréseltem a matracba.
 - Nem még alszom - húzta el a száját durcásan, amivel csak annyit ért el, hogy azonnal birtokba vettem a kívánatos ajkait. A vágy elemi erővel söpört ki minden más gondolatot a fejemből. Lolát akartam, elmerülni a testében és örökké úgy maradni. 
Egy rövid, de intenzív szeretkezés után pihegve terültünk el az ágyon. Hallgattuk egymás zihálását, majd mikor végre a szívünk dobogása is megnyugodott, odafordultam a lányhoz, aki lehunyt szemekkel pihent mellettem.
 - Szeretlek - csúszott ki a számon, mire Lola szemhéjai kipattantak és rémülten nézett rám. Eltolt magától,  felpattant az ágyról és  egy szót sem szólva, anyaszült meztelenül a fürdőbe sietett. Értetlenül néztem utána. Mitől rémült meg ennyire? Szerettem volna tudni ezért elindultam, hogy kifaggassam, de a telefonom csörgése közbe szólt. Idegesen túrtam a hajamba mikor megláttam a hívót. 
 - Tessék! - szóltam bele nem túl kedvesen.
 - Sergio, bent vagyok a kórházban... 
 - Baj van? - dobbant meg a szívem.
 - Nem, nincs, de ha így haladunk, estére megszületik a baba - közölte velem Pilar a hírt.
 - Máris? Nem úgy volt, hogy van még egy heted?
 - Serg, ezt nem én döntöm el - nevetett fel keserűen. - Ha a baba most akar jönni, akkor most fog jönni. Csak szerettem volna tudni, hogy bejössz-e a szülésre? A doki azt mondta, hogy mivel első baba, eltarthat egy darabig a vajúdás - halkult el a hangja.
 - Nem tudom - túrtam ismét a hajamba. - Én...
 - Mit nem tudsz rajta? - csattant fel most már ő is idegesen. - Most fogom megszülni a fiadat. Itt a helyed mellettünk!
 - Pilár, kérlek - sóhajtottam fel miközben az ablakhoz léptem és kibámultam az udvarra.
 - Nem Sergio! Én eddig vártam. Azt mondtad idő kell, én megadtam - sírta el magát. - Miért nem akarsz velünk lenni? Mi vagyunk a családod...
 - Kérlek ne sírj - próbáltam megnyugtatni, de én is ideges voltam. Akit akartam a fürdőszobában volt és fogalma sem volt róla, hogy én is összefogom őt törni, mint Marco. Egy szemétládának éreztem magam és tudtam, hogy az is vagyok. - Ott leszek - sóhajtottam fel úgy, mint egy halálra ítélt. - Veled leszek, mikor megszülöd a fiamat.
 - Ígéred? - szipogott Pilar.
 - Ígérem. Van még egy kis dolgom és utána megyek - nyugtattam meg.
 - Szeretlek - mondta ki azt a szót, amit nem is olyan rég én tettem, Lolának.
 - Sietek - nyögtem ki kínomban, majd gyorsan kinyomtam a telefont. Ahogy megfordultam az ablakból, szemem megakadt a törölközőbe csavart lányon aki az ajtóban állt. Nem tudhattam, mióta állt ott és mit hallott, de a szemeibe nézve tudtam, hogy mindent. Némán néztük egymást, arra várva, hogy valamelyikünk megszólal. Nekem nem volt merszem hozzá, így Lola törte meg a csendet.
 - Mikor akartad elmondani? - kérdezte túl nyugodt hangon. Felkaptam a fejemet és a szemeibe néztem. Döbbenten jöttem rá, hogy tudta. Tudta és nem szólt róla, ezért volt a furcsa viselkedése. A fejemben összeállt a kirakós minden darabja.
 - Mióta? - kérdeztem rekedten.
 - Körülbelül két hete, de te még nem válaszoltál. Szóval? Mikor akartál róla szólni? - lépett a szekrényéhez mintha csak az időjárásról beszélgetnénk. Figyeltem a mozdulatait. Túl nyugodt volt és nekem ez nem tetszett.
 - Lola, nézd ... én... - habogtam. - Nem is tudom, hogy mit mondjak?
 - Talán az igazat - fordult felém és most végre láttam az arcán egy cseppnyi érzelmet, de azt is azonnal eltüntette.
 - Oké - ültem le az ágy szélére. Arcomat végig dörzsöltem a tenyeremmel majd belefogtam a vallomásba. - Még a szezon elején elmentünk bulizni néhányan és szóval... kicsit többet ittam a kelleténél. Összegabalyodtam Pilárral, de én nem terveztem hosszabb távra. Aztán jöttél te és minden más háttérbe szorult. Akartalak, annyira akartalak, hogy szinte belebetegedtem. Mindent elkövettem, hogy felhívjam magamra a figyelmedet, hogy meg tudjalak hódítani, de nem volt egyszerű, mert úgy viselkedtél, mint egy Jégkirálynő. Irigykedve figyeltem, hogy Crisnek mennyivel könnyebben ment. Féltékeny voltam, megőrültem a tudattól, hogy más is hozzád érhet. A mai napig utálom magam azért, hogy nem emlékszem teljesen az első szeretkezésünkre. Egyetlen egy alkalom után függővé tettél - néztem végre a szemeibe, amikből lassan folydogálni kezdtek a sós könnyek. - Beléd szerettem,  és mindent el akartam követni annak érdekében, hogy te is így érezz, de közben, kb. négy hónapja felhívott Pilár, hogy beszélni akar velem. El sem tudtam képzelni, hogy mit akar, de mikor megláttam, hogy terhes, azonnal leesett. Nem tudtam, hogy mit tegyek, mint ahogy ma sem tudom - ráztam meg elkeseredetten a  lehajtott fejemet. - Szeretlek, de közben egy másik nőtől lesz gyerekem. Mindent elcsesztem. Segíts! - néztem rá könyörögve, hátha ő tudja, hogy mit csináljak.
 - Segítek - szólalt meg végre és ahogy felnéztem rá, láttam ahogy kioldja a törölközőjét és az lecsúszik a lábaihoz. Hozzám lépdelt, majd hátralökött az ágyon és fölém mászott. - Segítek a döntésben - súgta a számba, majd hevesen csókolni kezdett. Éreztem, hogy most ő akar irányítani, így hagytam neki. Minden egyes mozdulatával az őrületbe kergetett. Végig csókolta a nyakamat, a testemet fedő mintákat. Ujjaival mindet körbe rajzolta, mintha megszeretné jegyezni őket. Mire észbe kaptam már be is csúsztatott a testébe és lovagolni kezdett rajtam. Szemeim előtt felvillantak a szilveszteri képek és ettől teljesen elvesztettem az önkontrollomat. Fordítottam a helyzetünkön és a szemeibe nézve mozogtam benne tovább, egyre mélyebbre és mélyebbre hatolva, hátha elérek a szívéhez és megolvasztom azt. Teste ívben hajlott és én gyönyörködtem az orgazmustól sugárzó arcában, ami engem is átlökött azon a bizonyos határon. A gyönyör olyan fokát ismertem meg, ami szerintem már egyenlő volt a mennyországgal. Lihegve, levegőért kapkodva omlottam rá a lányra. Soha nem éreztem még magam ennyire teljesnek. Lola ujjai a hátamat simogatták, így biztosítva nekem a megnyugvást. Mikor lecsillapodott a mellkasunk hullámzása és úgy éreztem, hogy a testembe visszatért az erő, legördültem róla. Szerettem volna a karjaimba húzni, de ő felült az ágyon, háttal nekem.
 - Azt hiszem, itt az ideje, hogy indulj - mondta halkan.
Értetlenül meredtem rá.
 - Lola? 
 - Nézd Sergio - emelte fel a fejét és nézett  maga elé - azt ígértem segítek, hát most azt teszem. Ez volt az utolsó, hogy lefeküdtem veled. Menj, mert Pilárnak szüksége van rád, de nem csak neki, hanem a fiadnak is - suttogta. - Már ha jól hallottam, hogy az lesz. Te is tudod, hogy én nem tudom neked megadni, és nem én leszek az aki miatt nem lesz teljes családja a babának. Szeresd a fiadat, mert ő nem tehet semmiről.
 - Ne csináld! - csuklott el a hangom. - Én azt hittem, hogy mi...
 - Rosszul hitted - rázta meg a fejét. - Vége van Sese - nézett rám és én most értettem meg az ürességet a szemeiben. Ő tudta, hogy el fog küldeni és felkészítette magát. A nézése mindent elmondott. Tudtam, hogy kár minden szóért, ő már döntött. Helyettem is. Szótlanul vettem fel a ruháimat, amit ő ugyanolyan némán nézett végig. Időközben magára vett egy pólót és lekísért a bejáratig. Kinyitotta az ajtót és félre állt. Kiléptem a levegőre, de úgy éreztem, mintha egy mázsás kőtömb nehezedne a szívemre. Visszafordultam felé és még egyszer végig néztem rajta. 
 - A mai edzést igazoltan kihagyhatod - mondta érzelem mentes hangon.
 - Köszönöm - bólintottam, miközben a szívemből egy jókora darab letört és a lány lábai előtt landolt. Bólintott, majd eltűnt a becsukódó ajtó mögött.
 Lassan sétáltam haza, ahol megmosakodtam és átöltöztem. A zuhany alatt állva a fejemet a meleg víz alá nyomtam, így az lemosta az arcomon végig szánkázó könnycseppeket. Mikor mindennel kész voltam, autóba ültem és elhajtottam a kórházba, ahol Pilár már várt. Az arcomra nézve nem kérdezett semmit és ezért én külön hálás voltam. Ott maradtam vele és végig fogtam a kezét, mikor május hatodikán végre megszületett a kisfiúnk: Sergio Ramos Rubio. Ahogy a kezembe adták és belenéztem a kék szemeibe, amik még csak most kezdték felfedezni a világot, tudtam, hogy senki és semmi nem választhat el tőle. 
 - Köszönöm - néztem könnyes szemekkel a kimerült nőre, aki világra hozta ezt a csodát. 
 - Szeretlek - suttogta, amitől a torkom összeszorult. Ma reggel én mondtam ezt Lolának és ő ijedten menekült ez elől az érzés elől. Most értettem meg, hogy miért. A tudat, hogy nem tudod viszonozni, megrémíti az embert. Nem csak megrémíti, hanem magányossá is teszi. Én nem akartam olyan lenni, mint ő, ezért odahajoltam a gyermekem anyjához és megcsókoltam.
 - Én is - füllentettem, és reméltem, hogy legközelebb már tiszta szívvel tudom ezt mondani neki. Megfogadtam, hogy hallgatok Lolára és új életet kezdek, bármennyire fáj is, nélküle, de a családommal.

14 megjegyzés:

  1. Ramos forduljon fel ott ahol van !!!!!!!!!!!!!
    Szegény Lola:((((
    A rész megagigahiperszuperjó lett
    U.i. SZERETLEK
    U.i.2 Ramos fulladjon bele egy csillámpóni szivárvány hányásába XD

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia Orsi!
      Örülök, hogy tetszett. :D
      Én is szeretlek! <3

      Törlés
  2. Nagyon fájt ezt a rèszt olvasnom. Olyan szomorú lettem. Lolát már a szívembe zártam. Ramost meg a 'háremembe' fogadtam, de most egy picit kitagadom... olyan na gonosz vagy!
    lassan èrzem, hogy vège lesz. Ugye Lola boldog lesz valakivel, merf imádom a csajszit.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia Timi!
      Tudom, hogy ez egy szomorú rész lett, de muszáj volt. Köszönöm, hogy írtál. <3

      Törlés
  3. Bőgök és én nem akarok sírni. Nem szeretek. Túl sokat sírtam már. Ez a fejezet túl sok érzelmet kavart fel bennem. Ma bulizni akartam menni, de ezek után, hogy tegyem? Minden keserűség ami ért rám szakadt egyszerre.
    Tudom milyen szeretni és elengedni. (még pár hónap és már távol lesz tőlem. Angliába fog költözni. De soha nem tudnám visszatartani, mikor tudom ez az álma és jobb lesz ott neki) Ez pedig pokoli.
    Mindig is átéreztem Lola karakterét az első perctől fogva. Mintha mielőtt megismertél volna is engem írtál le. Most pedig minden lenemírt gondolat ott volt bennem.
    Ezekben a pillanatokban gyűlölöm Sergiot. Gyűlölöm, mert szereti de képes tönkretenni őt újra. (Komolyan mintha az én seggfejem látnám). Lola erős, megint fel fog állni, de ez nem jelenti azt, hogy nem vesztett ismét hatalmasat a mellkasában őrzött tömbből. A rossz lányok soha nem halnak meg, de sohasem kapják meg a boldog befejezést sem.
    Azért olvasok, mert jó tudni, hogy lehet boldog befejezés. Élhetek pár röpke óráig egy álomvilágban. Elhihetem, hogy egyszer nekem is szerencsém lesz. Erre jön egy ilyen arcul csapó valóság, ami ugyanakkor jól is esik, de a reményt is morzsolja benned. Legalább felébreszt.
    Magamat látom Lolában, minden egyes momentumát át tudom érezni, épp ezért olyan nehéz is most. Elbúcsúzni egy ilyen történettől iszonyú nehéz.
    Most jönne az a rész, hogy kritizálom és hidd el tudnám. De nem akarlak bántani, még akkor sem ha lehet nem sikerülne. Felzaklatott lelkiállapotban általában tartom a számat. Tapasztalat.
    Ez volt kedvenc fejezetem egészen biztosan kijelenthetem már. És ezzel le is zárom magamnak ezt a történetet, ami jobb is talán. (jé ez rímelt, már-talán, elveszett mélyen bennem egy költő (nem. ha igen meg az is kurva mélyen))
    A kezdeti kétségbeeséses sírásom elmúlt, most már inkább dühös vagyok, szóval, csak annyit viszlát Lola! Talán egyszer még találkozunk.
    Neked pedig gratulálok Dolores! Nem minden történet tud megmozgatni ennyi dolgot bennem.
    R.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia R.!
      Először is köszönöm, hogy írtál.
      Sajnálom, hogy felzaklatott az írásom, nem hittem volna, hogy képes vagyok ilyen érzelmeket kiváltani vele. Gondolj bele, ha téged aki olvastad, így megrázott, akkor én aki írtam, mit éreztem. :( Elmondom, nagyon szörnyű volt. Lehet, hogy mások az ilyen részeket könnyen megírják, nekem ez nem ment. Mivel tudom, hogy a történetnek mindjárt vége, egyre nehezebb a szívem, hogy meg kell válnom a kedvenc karaktereimtől. :(
      De ahogy egy okos csajszi írta nekem, meg kell tennem és valami újba, frissbe kell fognom. :)
      Még egyszer köszönöm, hogy megosztottad velem a gondolataidat.
      Puszi <3 <3 <3 <3 <3 <3 <3

      Törlés
  4. Szia!

    Nagyon szerettem ezt a részt. Nagyon szépen megírtad. :)
    Sese hozzáállása is nagyon szimpi - plusz az életben olyan aranyossak Pilarral, várják a második babát is... látszik, hogy boldogság van igaziból náluk (ezért is tetszik, hogy jelenleg Pilar mellett döntött). :) Kiváncsi leszek, hogy így marad-e, vagy Lola vissza lesz hódítva (Bár én még mindig Crisnek drukkolok :D)...

    Pussz
    Noémi

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia! :)
      Köszönöm. Nagyon örülök, hogy tetszett. <3

      Törlés
  5. Szia!
    Tetszett, nagyon jó volt, de közben nem tetszett, mert nem volt boldog egy rész. Mindig Sese párti leszek.
    És az az igazság, hogy nem értek egyet az előttem szólókkal. Itt nem Sergio volt, aki összetört egy szívet. Apa lett, ami még az előtt történt, hogy összejöttek volna. És mindig Lola volt az, aki ellökte őt magától. Hányszor bántotta már meg Sesét? Én már számolni sem tudom. Számomra Lola ebben a részben mutatta meg, hogy igazából mennyire gyenge. Mert az, hogy a boldogság egy aprócska szikrája elől is menekül, csak azért, hogy véletlenül se okozhassanak neki fájdalmat, az gyávaság.
    Mondjuk sosem szerettem igazán a karakterét. És Cris-t sem szeretem túlzottan... de az biztos, hogy ez a történet nagyon jó.
    Nos már csak arra várok, hogy kiderüljön, hogy fogod pöndöríteni a szálakat. Lolának végre kinyílik a szeme, vagy Sese már sosem lesz mellette.
    Mindenesetre, egy szavamat se vedd sértésnek. Csak nem szeretem Lolát, de imádom a történeted.

    Csók♥

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia!
      Köszönöm szépen, hogy írtál.
      Nos, hogy mire jut Lola az érzéseivel kapcsolatban, az nagyon hamar ki fog derülni, mert még 3 rész és vége a történetnek.
      Puszi <3 <3 <3

      Törlés
  6. Szia:)
    Nem gondoltam hogy így ér majd véget ami köztük volt, sajnálom hogy az egész köztük így alakult. Sztem Lola gyenge mert ha szeretné Sergiot akkor harcolna érte, de ugye az is ott van hogy vele Sergio nem lehet apa. Hát várom hogy mi lesz még itt.
    Puszi Kolett

    VálaszTörlés
  7. Elsősorban is az interju megjosolasombl nem lett semmi...de valami sokkal jobbat kapta,. csak éppena szívem szakad meg benne...
    Annyira imádom, hogy a történetet a vlós történésekhez igazítod <3
    Elhiszem, hogy nehéz volt megírni,de imádtam, minden sorát...nagyon jóra sikeredett...csak hát, ott van egy kurva nagy DE...összetörted a szívemet, vagyis nem,ááá én se tudom eldönteni...
    Nem titkoltam soha, elejétől kezdve Sergio párti voltam, de most ez a rész megváltoztatott bennem valamit, azt hiszem...
    Igaza van Sergionak, mindenki másképp mászik ki egy bizonyos gödörből, mindenki másképp reagál egy bizonyos szituációra, mindenki másképp reagál egy bizonyos szóra...ebben a r=szben megtapasztalhattuk a két véget...elfutni, vagy küzdeni valamiért
    De jelen esetben, nem tudom Sergio a jó dologért fog e küzdeni...
    Á teljes katyvaszt sikerült bennem létrehoznod, azt sem tudom,már mit írok, van e egyáltalán értelme :D Vissza se merem olvasni :D
    De azért tudod, hogy imádás van :D
    Megyek is tovább :*

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Én is imádlak! <3
      Remélem ha tovább olvasod, akkor kitisztul benned a kép és nem fogsz csalódni a sztoriban. Bocsánat, ha nem az történt benne, amit gondoltál vagy szerettél volna, de én így találtam kereknek az egészet.
      Na én is megyek tovább és olvasom a többi kommentedet. :DDDDD

      Törlés