Sergio
- Nem akarok lila ingben menni - jelentettem ki az ebédnél, mire a menyasszonyom csúnyán nézett rám.
- De, Sese! Én lila ruhában leszek és úgy illik, hogy összeöltözzünk - háborgott.
- Már pedig én akkor sem veszek fel lilát és punktum - tettem keresztbe a kezem a mellkasomon. Egy kávézó teraszán ültünk, néztem az embereket, akik elmentek mellettünk. Sokan felkapták a fejüket a motorhangra, ami az utca vége felől közeledett. Két alak ült a motoron és jól kivehető volt, hogy mind a kettő nő. Közelebb érve hozzánk, ismerősnek tűntek. A sofőr hátraszólt valamit az utasának és a fény megcsillant a vörös haján. Izgatottan néztem meg a motort. Ez tuti, hogy Corina. Izgalmamban a szívem hevesebben kezdett verni. Hát itt van. Visszajött. Aztán képzeletben homlokon csaptam magam. Persze, te hülye, Ikernek holnap lesz az esküvője, biztosan őt is meghívta. A lámpa zöldre váltott és a lány odalépett a gépnek. Egy pillanat alatt tűntek el a szemem elől.
- Úgy utálom a motorosokat - nyafogott Pilar. - Zajosak, büdösek. Maga mutogató pojácák - húzta el a száját.
Nem figyeltem rá, mert gondolatban már a holnapon kattogtam, hogy közel másfél év után láthatom a nőt, aki néha kísért álmaimban.
~ o ~ o ~ o ~ o ~ o ~
A kapusunk izgatottan állt az oltár előtt és várta Sarát. Engem ez kevésbé érdekelt, mert szemeimet le sem tudtam venni Corináról, mióta megérkezett. Torres, Olalla és Mata jöttek vele. Gyönyörű volt, ahogy megjelent kék ruhájában, vörös haja oldalt feltűzve, csigákban omlott a hátára. Megmagyarázhatatlan dühöt éreztem, mikor Mata keze a derekára simult és a nő hálásan nézett rá. Nem tudtam odamenni hozzájuk, mert elég későn jöttek és mi már elfoglaltuk a helyünket, biztos voltam benne, hogy később mindenképp beszélni fogok vele. Próbáltam a ceremóniára figyelni, de nehezen ment, mert minduntalan hátrafordultam, szemeimmel őt keresve. Forgolódásom Pilarnak is szemet szúrt.
- Mi olyan különleges azon a nőn? - forgatta meg a szemeit, de a karját rám tette, hogy behatárolja a területét.
- Mi? - néztem rá idegesen. - Nem őt nézem, hanem Fernandot és Matát kerestem, hogy időben ideértek-e.
- Na persze - gúnyolódott. - Én meg most jöttem a hat húszassal. Mióta megláttad, a szemeid ki akarnak esni a helyükről - morgott, én pedig inkább rá hagytam mert nem akartam cirkuszolni az esküvőn. Ezután már inkább nyugton maradtam és hallgattam Ikerék házassági fogadalmát. Láttam a kapuson, hogy rettentő boldog és szerelmes. A szavak gördülékenyen jöttek a szájára, mikor hűséget fogadott Sarának. Irigyeltem, miközben rájöttem, hogy nem fogom elvenni Pilart. Aztán vége lett. Iker megcsókolta Sarát és már mint férj és feleség fogadták a jókívánságokat.
- Gratulálok! - öleltem át a barátom, mikor végre mi is odafértünk. - Gyönyörű a feleséged - mosolyogtam Sarára, akinek, mint két gyémánt, úgy csillogott a szeme a boldogságtól.
- Tudom - nézett elérzékenyülve rá. - Ő mindenhogy gyönyörű, és mostantól már csakis az enyém - ölelte át birtoklón.
- Menjetek, az étteremben találkozunk - mutatott Iker a kerthelyiségből nyíló ajtóra. - Nekünk még van egy kis dolgunk.
Elköszöntünk és az ajtóhoz sétáltunk. Pilar, mint valami kullancs úgy tapadt rám. Az ajtónál belefutottunk Torresékba.
- Hola - nyújtotta a kezét Fer, majd Mata.
- Hola - fogadtam el mindkettőét, majd a nőkre néztem. - Oli, Corina - biccentettem nekik, míg utóbbi elpirult.
- Szia, Sese! - ugrott Olalla a nyakamba. - Régen láttunk. Ha nem olvasok újságot, akkor nem is tudom meg, hogy menyasszonyod van - bökött mellkason szemrehányóan. A szemeim még mindig Corinát pásztázták, aki egyre nagyobb zavarba volt.
- Bocs, elfelejtettem mondani - néztem végre a másik nőre, mire Pilar belém csípett a zakón keresztül.
- Aú! - húztam el tőle a kezem. Ránéztem és láttam, hogy a szemei szikrákat szórnak.
- Pilar Rubio - mutatkozott be -, ha már Sese nem ismeri az etikettet.
- Olalla Torres.
- Corina Garcia.
Felkaptam a fejem a névre. Már nem Navas. Vajon a Garcia a saját neve, vagy valaki másé? Rá kellett jönnöm, hogy az utóbbi időben semmit nem tudok róla.
- Bemegyünk, vagy itt álldogálunk egész este? - kérdezte Mata, majd megfogta Rina kezét és bevezette az étterembe. Torresék követték őket, míg Pilar visszahúzott.
- Mi volt ez? - pattogott.
- Micsoda? - tettem az értetlent.
- Megláttad ezt a nőcskét és még a nyálad is folyik, ha ránézel. Ki a fene ő?
- Hát jó, elmondom, hogy megnyugodjál. Előtted vele voltam, de nem volt hosszútávú kapcsolat - nevettem fel keserűen, arra az egy éjszakára gondolva.
- Megbántad, hogy leléptél, mi? - kérdezte gúnyosan.
- Csak hogy tudd, nem én léptem le, hanem ő - vetettem oda. Nem vártam meg, míg magához tér a döbbenettől, otthagyva őt beléptem a terembe.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése