Ana
Nico és Lina már alig várta az indulást, mikor elmondtam nekik, hogy hova fogunk menni. Reggelinél elmeséltem Mollynak, hogy mik történtek tegnap.
- Miért nem jöttél le közénk? - érdeklődtem kedvesen.
- Úgy gondoltam, hogy ők a te ismerőseid, nem akartam zavarni.
- Molly,te vagy a családom, így soha nem zavarsz - öleltem át.
Könnyes szemmel nézett rám. Tudtam, hogy ez sokat jelent neki. Hamar fél 11 lett. Ekkorra beszéltem meg Ikerrel, hogy értünk jön. Hiába tiltakoztam, hogy miattunk ne kerüljön, nem érdekelte. Dudálás törte meg a csendet. Gyerekeim futva tették meg az utat az autóig. Sikeresen beültettem őket, majd beültem a kapus mellé.
- Szia Iker - adtam neki két puszit.
- Hola, Ana - mosolygott kedvesen. - Sziasztok skacok!
- Szia Iker bácsi! - köszöntek jól nevelten.
- Bácsi? - ráncolta össze a szemöldökét. - Maradjunk csak az Ikernél pockok - nevetett rájuk.
- Oké! - kacagtak fel, és utána belefeledkeztek az autókázásba, amiben nem sűrűn volt eddig részük.
10 perc alatt odaértünk a stadionhoz. Útközben megvitattuk Ikerrel a tegnapi napot és újabb bókokat gyűjtöttem be. Lina tátott szájjal nézte a létesítményt.
- Anya, ez óriási - nézte nagyra nyílt szemekkel.
- Gyertek - kapta fel a kapus Nicot, én pedig Linát vettem ölbe. A portán simán bejutottunk. Az öltözőkhöz igyekeztünk, mikor megosztottam Ikerrel a félelmemet, az öltözködő, illetve vetköző, férfiakkal kapcsolatban. Kinevetett.
- Csak nem szégyenlős vagy? - nézett rám és a szeme még mindig mosolygott.
- Mi az a szégyenlős? - kérdezte a kapust a fiam.
- Háát...- vakarta meg a fejét. - Amikor valami olyat látsz, amitől elpirulsz - mondta kis gondolkodás után, majd megállt egy ajtó előtt és kinyitotta.
- Gyere Ana nyugodtan, még nem öltözik senki - nevetett.
Nem volt időm zavarba jönni, mert Cris azonnal bemutatta a családját. Az anyukáját és a kisfiát. Iker poénos jelzése után elhagytuk az öltözőt és a lelátokhoz mentünk. Dolores kedvesen elnavigált minket. Leültünk és beszélgetni kezdtünk. Jókat nevettünk a gyerekek beszélgetéseit hallgatva. Junior nagyon aranyos kisfiú. Sokban hasonlít Crisre. Nagyon összebarátkoztak a kicsivel. Lina, mint egy tyúkanyó dongta körbe, míg Nico a zsebéből autókat halászott elő és azt tologatták.
- Nehéz lehet két gyerekkel egyedül - nézett rám Dolores. - Ne haragudj, de a fiam sok mindent elmondott rólad - szabadkozott.
- Nem gond, és igen nehéz volt, de van egy segítségem, aki olyan nekem, mint ha az anyukám lenne. Ha ő nem lett volna, nem is tudom, hogy mi történt volna velem.
- Nem gondolkodtál még azon, hogy a gyerekeknek apa is kéne? - kérdezett tovább és a hangján hallottam, hogy nem megbántani akar.
- Dehogyisnem. Rengetegszer, csak két gyerekkel nehezen fogadják el az embert. Általában csak "arra" kellenék, de én nem tudok érzelmek nélkül együtt lenni valakivel. Ráadásul meg kéne felelnie az általam felállított szempontoknak.
- Például?
- Szeretnie kell a gyerekeimet, feltétel nélkül. El kell fogadnia a múltammal együtt, mert az is hozzám tartozik. Ne igyon, ne dohányozzon.
- Ezek teljesíthető feltételek - merengett el.
A kicsik ezt a pillanatot választották, hogy hangosan felnevessenek. A játékosok a pályán felénk fordultak. Sergio elbambult és egy labda fejbe találta. Mosolyogva fordultam Cris anyukájához és most én kérdezgettem őt. Így megtudtam, hogy Roninak van két nővére és egy bátyja, akikkel nagyon közel állnak egymáshoz, főleg apjuk halála óta. Észre sem vettük, és elrepült a két óra, véget ért az edzés. Junior megindult az apja felé. Mi is követtük őt. A kicsi felszaladt a pályára és labdázni kezdett. Lina csak vágyakozva nézte, mert nem tudta, hogy felmehet-e. Cris gyorsan megoldotta a dolgot, azzal, hogy magához hívta. Nico inkább velem maradt, mert őt nem izgatta a foci.
- Ana, nincs kedved jövő héten nálunk ebédelni a gyerekekkel? - kérdezte Dolores, miközben a kicsiket figyelte.- Olyan jól összebarátkoztak. Tudod Junior sem tud annyit gyerekek közt lenni, mint szeretném, mert bárhová viszem, ő mindig CR7 fia lesz.
Teljesen megértettem őt és mégis vaciláltam. Nem szerettem eljárni otthonról, viszont most fogadtam meg, hogy nyitni fogok az emberek felé. Ezt végig gondolva adtam választ Cris anyukájának.
- Köszönjük a meghívást, elfogadjuk - Dolores arcára nagy mosoly ült ki.
Közben a focistákat teljesen lefárasztották a gyerekek. Elérkezettnek láttuk az időt az indulásra. Meglepetésemre junior felkéredzkedett az ölembe, majd odabújt hozzám. Láthatóan elfáradt. Cris el akarta venni tőlem, hogy ne legyen a terhemre, de se én, se Juni nem engedtük. Magamhoz öleltem, adtam neki egy puszit és dúdolni kezdtem neki az ikrek kedvenc altatóját. Mire az öltözőkhöz értünk, elnehezült a kis teste, ebből gondoltam, hogy elaludt. Leültem vele egy fotelba és kényelmes pózba helyeztem őt. Lina és Nico a fotel két karfájára ültek és odabújtak hozzám. Halk beszélgetés közepette vártuk, hogy mindenki lezuhanyozzon. Persze, hogy Roni volt az utolsó. Sergio kedvesen felvette az ikreket és úgy vitte őket az autókig. Én Juniort, Cris autójáig vittem és átadtam a mamájának. Sergio szólt, hogy szívesen haza visz minket, és ezt közöltem a portugállal is. Megköszöntem mindent, majd hirtelen ötlettől vezérelve megpusziltam Crist. Nagyon puha volt az arca és a tusolás után, férfias illat lengte körül. Elhúzódtam tőle és zavartan sütöttem le a szemem. Dolores még egyszer megerősítette a jövő heti ebéd meghívást, majd visszasiettem Sergiohoz, aki még mindig az autó mellett állt kezében a gyerekeimmel. Gyorsan beültem és átvettem őket tőle. Becsukta az ajtóm és ő is beült. Mosolyogva nézett hátra ránk.
- Olyan szépek vagytok így együtt, hogy egész nap csak nézegetnélek titeket - indított.
- Jaj, Sese - sóhajtottam.
- Baj van? Rosszat mondtam? - kérdezte, miközben a szeme az enyémbe fúródott a visszpillantótükrön keresztül.
- Nem, nincs. Csak nem vagyok hozzá szokva, hogy ennyit bókoljanak nekem. De azért jól esett. Köszönöm - mosolyogtam rá.
- Pedig megérdemled. Nagyon jó anyuka vagy. Látszik, hogy értesz a gyerekek nyelvén. Juniort is pillanatok alatt megszelidítetted...
- Mit csináltam?
- Nehezen nyílik meg és fogad el embereket, de te úgy látszik kivétel vagy. Úgy bújt hozzád, mintha ezer éve ismerne.
- Lehet, hogy csak az ikrek miatt - filóztam halkan.
- Szerintem meg ő is érezte a belőled áradó szeretetet, amit mindenki más. Különleges lány vagy Ana - mondta, miközben leparkolt a házunk előtt. Olyan zavarba hozott, hogy megszólalni sem tudtam. Kinyitotta az ajtót és segített kivenni a gyerekeket. Ő Linát vitte, míg én Nicot. Molly ajtót nyitott nekünk, én pedig felvezettem Sergiot az emeletre. Letette a kislányt az ágyába és segített levetkőztetni.
- Rutinosnak tűnsz - suttogtam neki közben.
- Van egy unokahugom, Daniella. Sokat van velem, mert imádjuk egymást - húzódott mosolyra a szája. Annyi szeretet volt ebben a mosolyban, hogy az én szívem hatalmasat dobbant. Betakargattuk a gyerekeket. Behúztam az ajtót magam után és lesétáltunk a konyhába, ahol pótmamám éppen gyümölcssalátát készített.
- Molly, hagy mutassam be neked Sergio Ramost. Sergio, ő pedig Molly Sanchez, a legfőbb támaszom.
Sese kezet fogott Mollyval és mielőtt tiltakozhatott volna, kezet csókolt neki.
- Örülök, hogy megismerhetem, Ana már nagyon sok jót mesélt önről.
- Remélem is - nevetett zavartan -, de szeretném, ha tegeződnénk. Ana barátai az én barátaim is.
Mosolyogva néztem őket.
- Itt maradsz vacsorára? - kérdezte a védőt.
- Sajnos nem tudok, mert már eligérkeztem,de bepótoljuk ígérem - sajnálkozott. - Az igazság az, hogy indulnom is kéne, mert szponzori megbeszélésre vagyok hivatalos - húzta el a száját.
- Köszönöm a fuvart - hálálkodtam, miközben kikísértem. Az ajtóban megálltunk és hálám jeléül adtam egy puszit az arcára.
- Legközelebb nem úszod meg a vacsit - mondtam neki viccelődve.
- Nem is akarom - nézett rám csillogó szemekkel.
Adott egy puszit ő is, majd lassan rám emelte a szemeit. Tekintetét az enyémbe fúrta, elvesztem a csokibarna íriszekben. A telefonja csörgése törte meg a pillanatot. Ránézett a kijelzőre és nagyot sóhajtott.
- Mennem kell. Viszlát Ana - simított végig az arcomon. Beült az autójába és elhajtott. Egy ideig még lefagyva álltam az ajtóban, aztán felocsudtam. Ez mi volt? Gőzöm nem volt róla, hogy mi történt az előbb köztünk. Kavargó gondolatokkal a fejemben csatlakoztam Mollyhoz a konyhába.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése