Iker
Ültünk egymással szemben a nappaliban és figyeltem, ahogy Sergio emészti az előbb hallottakat.
- Szóval azt mondod, hogy te is csak London óta tudod? - nézett rám. - De akkor miért nem szóltál utána? Miért így kellett megtudnom? - masszírozta a halántékát.
- Értsd már meg, Corina könyörgött, hogy ne mondjam el, mert nekem is az volt az első, hogy tudnod kéne róla.
- Nem értem, hogy titkolhatta el? - váltott át mérgesre. - Az a gyerek az enyém is! - csapott az asztalra.
- A berendezés marad! - lépett közénk Sara és én hálásan pislogtam a kezében tartott jegeszacskó miatt. Óvatosan az állkapcsomra tette, majd megsimogatta az arcomat.
- Sese, gondolj bele Cor helyzetébe - kezdte a kioktatást. - Egy éjszakát voltatok együtt, amitől terhes maradt. Te pont nem voltál akkor a kapcsolatok híve. Mit kellett volna tennie? Akkoriban kinevetted volna, ha eléd áll, hogy terhes. Még most sem vagy az a kimondottan pelenkacserélős apuka típus.
Láttam a védőn, hogy tiltakozni akar, de Sara még nem fejezte be, így csendre intette.
- Sergio, most őt nézd és ne magadat. Próbáld átélni azt, amit ő. Ott áll, a pocakjában egy kisbabával, aki az egyik legnagyobb csajozógéptől fogant és nem tudja, hogy mit tegyen. Hidd el, ha én lettem volna a helyében, én is eltitkolom az akkori Sergio elől. Rina már évek óta kisbabát akart. Jesus sokáig hitegette, majd úgy hálálta meg a rengeteg támogatást, amit Cortól kapott, hogy lelépett egy fiatalabb nővel. Teljesen összetört, majd mikor végre talpra állt, jöttél te és teherbe ejtetted.
- Ahogy én Corinát megismertem - szóltam végre bele én is a beszélgetésbe -, milliószor átrágta, hogy mit kéne tennie.
Sergio maga elé bámult és hallgatta, ahogy Sara is és én is védelmünkbe vesszük a nőt. Arcán ezerféle érzelem váltakozott. Végül hátradőlt a fotelben és lehunyta a szemét. Percekig így maradt, majd egy nagy sóhaj után, ránk nézett.
- Mit tegyek? - járatta a szemét köztünk.
- Beszélj vele, de normálisan. Engedd, hogy elmondja, hogy mit, miért tett - ezért jó a nő a háznál. Rámosolyogtam a feleségemre és az ölembe húztam.
- És ha nem akar velem beszélni? Vagy Juan nem engedi? - húzta el a száját.
- Akkor majd ő is kap egy ilyen zacskót - mutattam a kezemben tartott jégre, mire Sara oldalba vágott.
- Ne adj neki ötleteket! - nézett rám csúnyán.
Egy darabig újra csend szállt ránk, amit a védő tört meg.
- Nem akarom, hogy visszamenjenek Angliába. Nem bírnám ki, hogy olyan messze vigye a lányomat. Minden nap látni szeretném. Olyan szép - lágyult el a tekintete. - Ugye? Olyan gyönyörű, mint egy hercegnő.
- Angyalka - javítottam ki autómatikusan, mire mind a ketten értetlenül néztek rám. - Azért Angel, mert december 24.-én született. Corina szerint Jézus küldött neki egy angyalt, hogy vigyázzon rá.
- Mi a teljes neve? - kérdezte Sergio.
- Angel Felicidad Garcia.
- Most már értem az angyalt, a boldogság is érthető, de miért Garcia?
- Ez Corina születési neve: Corina Garcia.
Láttam, hogy Sergio megkönnyebbülten fújja ki tüdejéből a levegőt.
- Miért, mit hittél? - vigyorodtam el.
- Hogy valaki más, a nevére vette az ÉN kisbabámat - hangzott az őszinte válasz.
- Ha már itt tartunk - fordult a védő felé Sara -, te a nevedre akarod venni?
- Ez nem kérdéses - csattant fel Sergio. - Ő az enyém is. Az első dolog lesz, hogy megkapja a Ramos nevet, a többi majd kialakul.
- Angel Felicidad Ramos - mondtam ki a nevet, mire a barátom arcára földöntúli mosoly kúszott.
- Ugye milyen jól hangzik? Szebb nevet nem is találhatott volna neki. Amikor Londonban a kezemben tartottam, már akkor éreztem valami különös kötődést vele.
- Igen, emlékszem - bólogattam hevesen. - Kijelentetted, hogy olyan, mintha a tiéd lenne, mire a Kölyök majdnem megfulladt.
- Tényleg - emlékezett vissza - és utána ki is kapta a kezemből. Nagyon haragszom rá is - mordultam föl. - Hogy tehette ezt velem?
- Pedig ez a világon a legtermészetesebb dolog. Segített a legjobb barátjának.
- Azt hittem, hogy az én vagyok - durcáskodott.
- Te férfi vagy, te más vagy. Cor egy bajban lévő nő volt, akin segíteni kellett. Nandoban pedig feléledt a védelmező ösztön. Amúgy meg, ne vessz össze vele, mert ő a lányod keresztapja.
- Még egy jó pont Rinának - morogta. - Azt hiszem, hogy most megyek és beszélek vele.
- De Sese, "normálisan" - nyomta meg a szót Sara.
Ramos csak ránk nézett és bólintott.
- Megpróbálom.
- Ja és előbb kérdezz, aztán üss - mutattam, a még mindig sajgó állkapcsomra.
- Mondanám, hogy bocs, de megérdemelted - nézett rám, majd kezet nyújtott. - Azért nincs harag?
- Nincs - fogadtam el a mancsát. - Lehet, hogy én is ezt tettem volna.
Ebben maradtunk. Sara vállát átölelve néztem, ahogy beszáll az autójába és elhajt.
- Remélem, sikerül neki rendbe hozni a dolgokat - sóhajtott a mellettem lévő nő.
- Én is, de amíg ezt nem tudjuk meg, addig igazán hasznosan is eltölthetnénk az időnket - pislogtam a feleségemre kiskutya szemekkel.
- Igeen? És mire gondoltál? - mosolygott rám.
- Hááát, szeretném megismételni a nászéjszakánkat, mert sajnos már öregszem és nem túl jó a memóriám. Hogy fogom így elmesélni a gyerekeinknek, hogy mi is történt pontosan?
- Te disznó! - ütött mellbe, mire felkaptam a vállamra és nagy sikítozások közepette felvittem az emeletre, hogy felidézzem az emlékeinket.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése