Iker
Elgondolkodva lépkedtem a srácok után a folyosón, mikor az egyik kanyarban megláttam egy ismerős sziluettet. Kíváncsiságomnak engedve mentem utána. A nő közelébe érve láttam meg, hogy egy babakocsit tol, majd fölé hajolva kiveszi belőle a Kölyök keresztlányát.
- Éhes vagy már? Akkor megyünk és anya megetet - hallottam a mondatokat a szájából és leesett, hogy kit is látok magam előtt.
- Corina? - szólítottam meg, mire megmerevedett, majd lassan megfordult. A zöld szemeibe nézve, már tudtam, hogy nem tévedtem.
- Szia, Iker - nézett rám zavarodottan, miközben ijedten pislogott a hátam mögé.
- Egyedül vagyok - nyugtattam meg, mert rájöttem, hogy miért bujkál megint takarítónőnek öltözve. Kifújta a levegőjét és intett, hogy kövessem. Egy személyzeti öltözőbe mentünk, ahol lerakta a kislányt a babakocsiba, majd felém lépett és átölelt.
- Hiányoztál - szipogta.
Átöleltem és egy puszit nyomtam az arcára.
- Te is nekem.
Ekkor a kicsilány mozgolódni kezdett és Cor ellépett mellőlem.
- Jövök már - mosolygott a picire miközben újra felvette, majd rám nézett. - Ne haragudj Iker, de Angie éhes.
Abban a pillanatban tudatosult bennem , hogy a kislány Cor babája, és épp szoptatni készül.
- Akkor én most megyek - léptem az ajtó felé, de Cor ijedten szólt rám.
- Ne! Nem kell, csak fordulj el - mondta és elpirult. - Olyan régen beszélgettünk.
Tettem amit mondott, mert még én sem akartam elválni, legalábbis addig, míg meg nem tudom, hogy miért titkolta el a kisbabáját.
Hallottam, ahogy leveszi a pólóját és a pici cuppogását, ahogy jelzi az éhségét. Aztán csend lett és már csak halk szuszogást lehetett hallani.
- Miért mentél el? - kérdeztem, mikor már nyomasztónak találtam a csendet.
- Nem tudom - suttogta, mire muszáj voltam megfordulni.Gyönyörű látvány tárult elém. Cor vörös haja sátorként borult a kicsi köré, aki kis kezével kapaszkodott az anyja mellkasába és szaporán szívta a mellét, míg a nő mosolyogva nézett rá.
- Olyanok vagytok, mint egy freskó - suttogtam áhítattal a hangomba, mire Rina rám nézett és elmosolyodott.
- Szóval? - tereltem vissza a témát az előző kérdésre, mire felsóhajtott.
- Magam sem tudom. Talán féltem, hogy mi lesz a reakció, vagy... Nem tudom - vonta meg a vállát a zavaros magyarázat után.
Csak néztem őket, ahogy meghitt hangulatban üldögéltünk, olyan hihetetlen volt az egész. Erőt véve magamon, meg akartam kérdezni, hogy ki a baba apja, mikor Angie kinyitotta a szemét és rám nézett. Elvesztem a hatalmas barna szemekben. Barnák? Tehát nem Jesus az apja - morfondíroztam magamban. Hiszen egy kék és egy zöld szemű szülőnek aligha születik ilyen csokibarna szemű gyereke. Még egyszer ránéztem a kislányra és a felfedezéstől lezsibbadt a karom. Elhűlve fedeztem fel a hasonlóságot közte és a védő közt. Láttam Corinán, hogy leolvasta az arcomról, hogy lebukott.
- Ezért mentél el - nem kérdeztem, inkább megállapítottam. Bólintott. - Miért nem szóltál neki?
- Iker - nézett rám rosszallóan. - Te is tudod, Ramos nem az a kimondott apa típus - húzta el a száját, és kénytelen voltam vele egyetérteni.
- Pedig épp ma mondta, hogy szeretne már gyereket - próbáltam azért védeni a barátom. - Sőt, úgy érezte, hogy Angie az övé - hűltem el egy pillanat alatt, visszagondolva a jelenetre. Cor is lefagyott.
- Hogy? - nézett rám döbbenten.
- Átvette tőlem, azt mondta, hogy úgy érzi, mintha az övé lenne. Nando pedig...- hirtelen minden összeállt. - Tudta, hogy így van, ezért majdnem megfulladt - halkultam el a mondat végére. - Végig tudta, igaz?
- Igen. Ő volt az egyetlen nagyon sokáig. Aztán egyszer Frank, David és Juan is rákérdeztek, hogy miért olyan nagy titok a kiléte és én elmondtam nekik. Csak ők tudják, senki más - hajtotta le a fejét.
Közben Angie elaludt. Cor visszavette a pólóját és letette a kicsit a babakocsiba.
- Nem bíztál bennem? - kívánkozott ki belőlem a kérdés.
- Nem erről van szó - szabadkozott. - Mégis hogy mondtam volna el? "Iker terhes vagyok a barátodtól, akivel eltöltöttem egy éjszakát, de kérlek ne mond el neki." Akaratlanul is elszóltad volna magad.
Elgondolkodtam azon amit mondott. Lehet, hogy igaza volt, de ezt már nem fogjuk megtudni.
Kopogásra kaptam fel a fejem, majd egy mosolygós Juan Mata lépett be az ajtón, de megtorpant, mikor meglátott.
- Gyere csak - nézett rá Cor. - Iker rájött - mondta, mire a középpályás fürkészni kezdte az arcomat.
- Elmondod neki? - kérdezte.
- Nem. Ez Cor dolga. Nem ütöm az orrom a magánügyébe - mondtam ki, amit gondoltam.
- Köszi - nézett rám hálásan mindkettő, majd Mata odalépett Corhoz és megsimogatta az arcát.
- Nem fáradtál el nagyon? - kérdezte kedvesen a nőtől, mire az rámosolygott és megrázta a fejét.
Döbbenten néztem a jelenetet.
- Ti együtt vagytok? - csúszott ki a kérdés a számon, mire Juan birtoklón átölelte Rinát, aki zavarba jött ettől a mozdulattól. Így már megvilágosodtam a pályán történtek miatt.
- Gratulálok - préseltem ki magamból, de közben arra gondoltam, hogy Sergio jobban illene Corinához.
- Köszönjük - mondta Mata és egy puszit nyomott Cor szájára, majd elnézést kérve lelépett. Az ajtóból még visszaszólt.
- 10 perc és indulunk.
- Oké - válaszolta a nő és pakolni kezdett.
- Boldog vagy? - kérdeztem tőle, nem is várva, hogy válaszol, de megtette.
- Nézd, Juan végig mellettem volt és mindenben segített. Hálás vagyok neki - mondta alig halhatóan.
Újra közénk telepedett a kínos csend. Eszembe jutott, hogy van még valami, amit el kéne intéznem.
- Cor, ráérsz augusztusban?
- Augusztusban? Nem tudom. Miért?
- Mert 10.-én lesz az esküvőm, amire szeretettel meghívlak - mondtam, és vártam a reakcióját. Szemei elkerekedtek, a szája mosolyra húzódott. Alig bírtam megtartani, mikor a nyakamba ugrott.
- Gratulálok! - ujjongott, puszit nyomva az arcomra. Ebben a pillanatban Nando nyitott ránk és furcsán méregetni kezdett.
- Ne kombinálj! - szólt rá Rina. - Iker megnősül - vigyorgott, mire a Kölyök is elmosolyodott és kezet nyújtott.
- Üdv az eszementek klubjában - röhögött, de nem sokáig, mert Cor nyakon csapta.
- Beköplek Olinak - nézett rá csúnyán.
- Ne, kérlek - nyögött fel a csatár. - Bármit megteszek, csak ne árulj el.
Röhögve néztem a hülyéskedésüket. Nem változtak semmit.
- Bármit? - csillant fel Cor szeme.
- Bármit, ésszerű határokon belül - jelentette ki Nando.
- Iker a tanúm rá, hogy megígérted. Most nem tudok semmi jót, de majd kitalálok valamit - nézett jelentőségteljesen a barátjára, aki erre látványosan felnyögött.
- Ti még mindig nem vagytok komplettek - nevettem rajtuk, majd Corinára néztem. - Még nem válaszoltál. Eljössz?
- Igen. Nem fogom kihagyni a barátom esküvőjét.
- Te és Oli is kaptok meghívót - néztem Torresre.
- Mi is ott leszünk El Capitan - veregette meg a vállam. - Viszont nekünk most indulnunk kell - bökött a babakocsi felé. - Míg a többiek lefoglalják a sajtót, addig mi kilopakodunk hátul - vigyorodott el.
- Jó kis munkamegosztás. Ezért nem tudnak még rólatok az újságok - bólogattam elismerően.
- Ügyesek vagyunk - húzta ki magát Fernando. - De most tényleg indulunk. Szia Iker, jó volt látni - kezelt le velem, majd a kocsit tolva kilépett a folyosóra. Corina átölelt.
- Kösz mindent - suttogta. - Puszilom Sarát és...és hiányoztok - fejezte be a mondatát, amiből rájöttem, hogy honvágya van.
- Cor, miért nem jössz haza? - hangsúlyoztam ki a haza szót.
- Iker nekem...én... - nem fejezte be, mert megjelent Mata és kézen fogta. Cor még intett egyet, majd eltűnt a szemem elől.
Gondolataimba mélyedve léptem be az öltözőnkbe, ahol már mindenki útra kész volt, csak rám vártak. Gyorsan lezuhanyoztam és felöltöztem. Beültünk a csapatbuszba, ami a reptérre visz minket, ahol Sergio huppant le mellém.
- Hol voltál? - érdeklődött, majd mikor nem válaszoltam, folytatta. - Vele voltál? - nem néztem rá, csak bólintottam és most értettem meg, hogy miről beszélt Corina. A nyelvembe kellett harapnom, hogy ne mondjam el a barátomnak, amit megtudtam, de megígértem Rinának, hogy nem árulom el a titkát.
- Hogy van? - érdeklődött mohón Ramos.
- Köszöni szépen, jobban már nem is lehetne - közöltem a védővel, abban a hiszemben, hogy így elmegy a kedve a témától, és igazam volt. Többet nem hozta fel.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése