Ana
A buli utáni napok gyorsan teltek. Észre sem vettem, máris szombat reggel volt. Szerencsére tegnap délután már bevásároltam. Molly elvitte a gyerekeket a játszóházba, hogy nyugodtan tudjak készülni a délutánra. Baconba tekert, sajttal töltött csirkemelleket csináltam, párolt rizzsel és francia salátával. Sokáig gondolkodtam mit süssek desszertnek. Végül orosz-krémtorta mellett döntöttem és gyúrtam vagy száz darab kókuszgolyót. Mégiscsak egy csomó focista jön hozzám enni, meg a főnököm akit szintén meghívtam. Pont a tortakrémmel bíbelődtem, amikor megszólalt a csengőm.
- Megyek! - kiabáltam, miközben megtöröltem a kezem. Az ajtóban kedvenc brazilom állt.
- Szia, Béby - nézett rám mosolyogva.
- Hola, Nene - adtam neki puszit.
- Hm... Mik ezek a jó illatok? - tolt félre az útból és belépett a lakásba.
- Naa! Nem vagy te egy kicsit szemtelen? - csaptam a kezére, miután utolértem a konyhában, ahol épp a tejszínhabot nyalogatta az ujjáról.
- Mmm. Ez isteni finom - mondta és próbált újabb adaghoz jutni.
- Nincs több - vettem el a tálat előle. - Ez a tortára van. Később kaphatsz, de most állj le - nevettem fel durcás arcára nézve.
- Hol vannak a kicsik? - nézett körül, miután feltűnt neki a csend.
- Molly elvitte őket, de nemsokára itt lesznek - feleltem.
Gyorsan összetakarítottam a konyhát. Megkértem Neymart, hogy figyeljen a rizsre, amíg én átöltözöm. Zuhanyzás után felvettem egy csőfarmert és egy egyszerű kék pólót. Nem sminkeltem és a hajamat is csak összefontam. Itthon vagyok, felesleges a cicoma. Mire leértem megnézni, hogy kész-e a rizs, Mollyék már hazaértek. A két kis lurkóm, éppen keresztapjuk hátán lovagolt. Imádták őt.
- Szia, anya! - sikkantott Lina, mikor meglátott, de éppen Nene csiklandozta, így a kacagástól nem nagyon tudott többet kinyögni. Nicot néztem, hogy hiába próbálta keresztapját két vállra fektetni. Mikor nem sikerült neki, akkor taktikát váltott és csiklandozni kezdte a brazilt, aki nevetve csuklott össze a szőnyegen.
- Miért nem hoztad Davi Luccat? - néztem a barátomra - El lett volna velük, úgyis olyan keveset látják egymást.
- Anyánál van. Tudod, hogy úgy védi, mint egy anyatigris - legyintett a kezével.
- Mikor érnek ide a barátaid? - kérdezett közbe Nico. Mióta elmeséltem, hogy vendégek jönnek hozzánk, teljesen bezsongott. Lina nem annyira, mert ő félénkebb volt.
- Nem tudom, de jó lenne, ha előtte felmennétek, megmosakodnátok és szép ruhába öltöznétek, hagy dicsekedjek veletek - mosolyogtam rájuk.
- Majd én segítek - mondta a brazil és el is indult velük az emeletre. Alig értek fel, már meg is szólalt a csengő. Megérkezett az első csapat, azaz Cris, Sergio, Iker, Mesut és Marcelo. Az ajtóhoz léptem és egy nagy sóhaj után kinyitottam.
- Hola, fiúk - köszöntem rájuk. Olyan édesek voltak, mindegyikük kezében virág volt. Hoztak bort és bonbont is. Mint akik közös randira készültek. - Gyertek be!
- Hola, Ana - léptek be sorban az ajtón. Mire becsuktam volna, megint csengettek. Megérkeztek a többiek is: Pepe, Fabio, Benzema, Khedira és Higuain. Mintha összebeszéltek volna, az ő kezük is tele volt. Köszönés után beinvitáltam őket a nappaliba, ami egy légtér volt az ebédlővel és a konyhával.
- Áh, micsoda illatok - szaglászott a levegőbe Iker.
- Jah, jah! Mikor eszünk? - érdeklődött Cris.
- Mindjárt, csak kell még pár perc a húsinak. Addig üljetek le és bontsátok ki a bort, amit hoztatok - mutattam az asztal felé.
Sikeresen talált helyet mindenki. A védő, sorra nyitotta ki a borokat, mert szerinte "levegőzniük" kell, mielőtt megisszuk. Egyszer csak trappoló lábak zaját lehetett hallani a lépcső felől és kisfiam kiabálását.
- Anya, anya megjöttek? - kérdezte, majd mikor leért a lépcsőaljára, hozzám bújt és onnan nézett farkasszemet a fiúkkal. Láttam a csapat arcán a döbbenetet.
- Ana, nem is mondtad, hogy gyereked van - tért magához Iker először.
Mielőtt megszólalhattam volna, Neymar jelent meg mellettem, kezében a lányommal, aki teljesen a keresztapja mellkasához bújt.
- Illetve kettő - nézett egyik gyerekről a másikra Marcelo.
Nagyot sóhajtottam, majd bemutattam őket.
- Fiúk, ők az én életeim: Nico és Lina.
A focisták csak bambán néztek, mint akik még nem láttak gyereket. Cris törte meg a csendet.
- Ha ezt tudom, elhoztam volna Juniort is - nevetett fel, hogy oldja a feszültséget. Odalépett a fiamhoz és bemutatkozott.
- Cris vagyok - nyújtotta a kezét felé, amit a fiam el is fogadott. Büszkén néztem, milyen nagyfiúsan viselkedik.
- Tudom - nézett a csatárra komolyan. - Nicola Mathias Montgomery.
- Szóval tudod ki vagyok? - somolygott a focista - Szereted a focit?
- Annyira nem - válaszolt gyermeki őszinteséggel. - A Forma1-et szeretem, de Lina - mutatott a húgára -, ő imádja a focit.
- Még jó, hiszen a keresztapja focista - nézett mosolyogva lányomra a brazil.
- Te vagy a keresztapjuk? - jött a kérdés Marcelotól. - Te tudtad, hogy vannak?
Neymar bólintott.
- Igen, de amíg ő nem mondja el, addig én nem szólhatok - magyarázkodott.
Bementem a konyhába, mert késznek ítéltem a kaját. Kiszedtem egy tálra a göngyölt húsokat, majd bevittem az asztal közepére. Térültem-fordultam és végre minden az asztalon volt. Míg én a háziasszonyi teendőimmel törődtem, a fiúk összebarátkoztak a gyerekekkel. A fiam Sergio, a lányom pedig Marcelo ölében foglalt helyet éppen.
- Ana, eggyel több a teríték - szólalt meg Benzema és vele együtt a csengő is. - Ja, hogy jön még valaki, akkor nem szóltam.
Elindultam ajtót nyitni a főnökömnek, mert már csak ő hiányzott.
- Szia, Leroy - öleltem magamhoz.
- Szia, kicsilány. Mindenki itt van? - nézett le rám.
- Igen, már csak rád vártunk - invitáltam beljebb. Az asztaltól felálltak a fiúk és kezet fogtak. Végre leültünk enni. Nico a keresztapjával, míg Lina, érdekes módon, Crissel szeretett volna enni.
- Gyerekek, hagyjátok a vendégeket - szóltam rájuk, de a srácok leintettek.
- Nekünk jó így - közölték, majd rávetették magukat a kajára.
Elégedett hümmögések hallatszottak mindenhonnan.
- Ana...ez...isteni - nyögte ki Benzema két falat közt.
- Én sem ettem még ilyen finomat - szedett harmadszor a tányérjába Mesut.
- Én mondtam nektek - simogatta meg a kezem Neymar, aki a jobbomon ült. Balomra Roni került, hogy közelebb legyek az ölében ülő lányomhoz. Nem mondok sokat, de fél óra alatt elpusztítottak mindent.
- Köszönjük, máskor is jövünk - simogatta a hasát Sergio.
- Jó, de előtte szóljatok, hogy egy komplett marhát vágassak le nektek - nevettem fel, miközben összeszedtem a tányérokat.
- Kipukkadok - kontrázott rá Khedira.
- Akkor kinek csináltam a desszertet? - játszottam az ijedtet.
- Desszert is van? Juhé! - kiabált Marcelo, mire Nico és Lina felnevettek. Egész jól megszokták a sok embert a nappalinkban.
- Olyan vagy, mint Greg - mosolygott rá a lányom.
- Ki az a Greg? - nézett rá értetlenül a brazil.
- Ovis, és ő is mindig a sütinek örül a legjobban.
- Tehát én is ovis vagyok? - nézett Linára, Marci.
- Igen - bólogatott a kislány.
- Megállj csak! - pattant fel a bongyor hajú.
A kis tündér egy pillanat alatt csúszott le Cris öléből és az asztal körül kezdett futkosni, Marcelo pedig utána.
- Ha elkaplak, megcsikizlek - ígérte neki.
- Úgyse kapsz el, úgyse kapsz el - kacagott Lina.
A tortával egyensúlyoztam az asztal felé, mikor elszaladt a lábam előtt és kicsit meglökött. Elvesztettem az egyensúlyom és Cris ölébe huppantam, de a tortát sikeresen megmentettem.
- Teli találat! - nevetett a csatár. - Ne is vidd tovább azt a mennyei illatú valamit - bökött a kezemben tartott tányérra.
- Ez egy orosz-krémtorta és nem csak neked csináltam - tettem az asztalra, majd feltápászkodtam az öléből. - Amúgy, bocsi - mondtam neki.
- Semmi gond, sőt, többször is csinálhatnál ilyet - eresztett felém egy 1000 wattos mosolyt, mire én elpirultam.
- Nem illik zavarba hozni - boxoltam vállba.
A többiek nevettek egy sort, de gyorsan visszafordították a figyelmüket a sütire. Iker vette kézbe a dolgot és egy késsel szépen felszeletelte a tortát. Addig én behoztam a kókuszgolyókat. Alig tettem le az asztalra, már csak pár szem árválkodott rajta.
- Nektek aztán tényleg öröm sütni, főzni - nevettem el magam.
- Nem tehetünk róla, hogy ilyen isteni szakács vagy - tömött még egy golyót a szájába Marcelo. Lina ott ült az ölében és nevetve nézte Bongyi bohóckodását. Nevettek és hülyéskedtek a nagyokkal együtt, de néha elnyomtak egy-egy ásítást.
- Édeseim - néztem rájuk -, köszönjetek el szépen és megyünk lefeküdni, mert mindjárt elalszotok ülve.
- Ne már anya - kérleltek. - Hagy maradjunk még!
- Hagy maradjanak! - kérték a fiúk is. Nagyot sóhajtottam, de beleegyezően bólintottam.
- Oké, ti vagytok többen.
Leroy lassan elköszönt, mert most kezdődik neki a műszak. Kikísértem az ajtóhoz.
- Köszönöm a kaját, meg a sütit. Finom volt, mint mindig - adott puszit az arcomra.
- Tudod, hogy mindig szívesen látlak - néztem rá.
- Örülök, hogy végre nyitsz az emberek felé - komolyodott el -, végre nem dugdosod a gyerekeidet.
- Gondolkodtam, mert Lexy és Neymar is csesztettek vele, hogy nem élek, csak vagyok. Rájöttem, hogy igazuk van, nem gubózhatok be egy férfi miatt, aki átvert.
- Helyes, ezt már szeretem - simogatta meg az arcom. - Ez az új Anabell jobban tetszik nekem, de azért vigyázz magadra - nézett a szemembe és láttam az övében az aggódást meg valami mást is, de hirtelen elkapta a fejét. - Mennem kell, mert nyit a klub - búcsúzott tőlem.
Visszatérve a nappaliba, azt láttam, hogy az én kicsi szenteim elaludtak. Lina Marcelo, míg Nico, Cris ölében.
- Segítetek? - kérdeztem, míg ők csak bólintottak. Elindultam felfelé a szobába.
- Az az ágy Nicoé, az Lináé - mutattam nekik, hogy hova tegyék le őket. Levettem róluk a cipőt és a nagyja ruhát, de annyira aludtak, hogy észre sem vették. Betakargattam őket, majd nyomtam egy-egy puszit a homlokukra. A két srác az ajtóból nézte. Behúztam magam után az ajtót és visszamentünk a többiekhez. Lent nagy beszélgetések folytak. Körülnéztem és elmosolyodtam. Jól éreztem magam velük. Leültem az asztalhoz és ahogy sejtettem, máris nekem szegezték a kérdést.
- Miért nem mondtad, hogy gyerekeid vannak? - nézett rám Iker kérdőn.
Kifújtam a levegőt és belekezdtem a történetembe.
- Tizenhét voltam, mikor megismerkedtem egy férfival. Szerelmes és naiv voltam mikor azt hittem, hogy viszont szeret. Két hét után rájöttem, hogy nős, és arra is, hogy terhes maradtam tőle. Nehéz volt, de Molly segített. Aztán jött Leroy és hát itt vagyok. Röviden ennyi - vázoltam az eddigi életem.
- Azt akarod mondani, hogy nem is tud róluk? - döbbent meg Cristiano.
- Pontosan.
- De miért? Miért nem mondtad el neki? - nézett rám nagy szemekkel Sergio.
- El akartam, de a felesége nyitott ajtót. A többit pedig gondold hozzá. Azóta se keresett, de nem is hiányzik.
- Ha tizenhét évesen estél teherbe, és most 20 vagy, akkor a gyerekek három évesek - számolgatott Khedira.
- Most töltik majd a hármat, két hét múlva. Már meg is vettem nekik az ajándékot.
- Mit kapnak? - vigyorogtak rám összeesküvők módján.
- Biciklit.
- És te mit szeretnél a szülinapodra? - kérdezte Neymar.
- Hát... - úgy tettem, mintha nagyon gondolkodnék valamin, majd kiböktem a leglehetetlenebb választ. - Egy Suzuki Hayabusát, de csakis fekete-piros lehet, lángnyelvekkel - hülyéskedtem a barátommal.
- Te tudsz motorozni? - kérdezték többen is.
- Ana nagyon profi - nevetett Neymar. - Akárhányszor elviszem motorozni a haverokkal, mindig ő a nyerő. Na jó, lehet, hogy hagyjuk nyerni, mert hátulról nézhetjük a bőrcuccba bújtatott fenekét - kötözködött velem. Felháborodva oldalba böktem.
- Ez szemétség, legközelebb odafigyelek rátok - fenyegettem meg, de éreztem, hogy megint elpirulok.
Khedira, Benzema, Pepe, Fabio és Higuain úgy döntöttek, hogy az est további részében megint megnézik maguknak Leroy klubját.
- Holnap nem szeretnék mosott szarokkal találkozni - kiáltott utánuk Iker.
- Ana ez a kaja szuper volt - puszilt meg Marcelo. - Mivel tudjuk meghálálni?
- Bolond vagy Bongyi - néztem rá, mire a többiek elnevették magukat a becenév hallatán.
- Én hívtalak meg titeket, ezért nem kell hálálkodni. Ráadásul nem is tudom, mikor éreztem magam utoljára ilyen jól.
- Ennek örülünk - mondták a fiúk.
- Megvan! - kiáltott fel Cristiano. - Mit szólnál hozzá, ha eljönnél a gyerekekkel a holnapi edzésre?
A többiek bőszen bólogattak az ötletre.
- Nem is gondoltam volna Roni, hogy te ilyen okos vagy - veregette meg a vállát Sergio.
- Ugye, hogy ugye? - húzgálgatta a szemöldökét a csatár és engem elkapott a nevethetnék.
- Nem is tudom...
- Naaa, kééérleeek. A gyerekek biztosan élveznék és mi is - könyörgött Cris nekem. - Junior is ott lesz. Legalább megismeri a gyerekeidet.
- Oké, nem bánom - adtam be a derekam -, de csak azért, hogy lássam milyen az, ha ti dolgoztok.
- Ha már ezt így megbeszéltük, akkor ideje lenne lelépnünk, mert holnap 11-kor edzés - terelgette az ajtó felé a fiúkat Iker. Tipikus csapatkapitány, kotlóstyúk beütéssel.
- Mindent köszönünk - ölelgettek meg egymás után.
- Gyönyörű gyerekeid vannak, büszke lehetsz rájuk - mosolygott rám Mesut.
- Mond meg Linának, hogy holnap Marci bácsi nagyon várja őt a pályán - puszilt meg Marcelo.
- Átadom.
- Köszi mindent, nagyon finom volt. Az ajánlatom még mindig áll - mondta Cris.
Furcsán nézhettem rá, mert elnevette magát.
- Gyere hozzám feleségül - világosított fel.
- Jaj, te - temettem a kezembe az arcom, mikor leesett, hogy mire gondol. Hirtelen magához húzott és megölelt. - Nagyon jó anya vagy - súgta a fülembe, amivel még nagyobb zavarba hozott.
Aztán Sergio és Iker is elbúcsúzott tőlem. Nagyot sóhajtva mentem be a házba, ahol kedvenc brazil focistám már várt.
- Teljesen levetted őket a lábukról - vigyorgott rám, de olyan fáradt voltam, hogy válaszolni sem volt kedvem.
- Itt alszol? - kérdeztem inkább.
- Ha nem baj?
- Mikor volt baj? - ingattam meg a fejem.
Összepakoltuk a nappalit, hogy ne reggel keljen. Elindítottam a mosogatógépet, majd felmentünk az emeletre. Először én, aztán Neymar zuhanyzott le. Bebújtam az ágyba és vártam, hogy a barátom elkészüljön. Mikor végzett, felemelte a takarót és mellém feküdt. Sokszor aludtunk együtt. Szerettem bevackolni magam a karjai közé. Fejemet a mellkasára hajtottam, míg ő átölelte a derekamat és simogatni kezdte. Két perc sem kellett, és én már álomországban jártam.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése