10/10 53.rész

Sergio

Fáradtan léptem be a lakásba, ahol a néma csend fogadott. Lassan egy hónapja nem voltam bulizni, mert a szilveszteri történés rányomta bélyegét a napjaimra. Megengedtem a zuhanyt és a ruháimat ledobálva álltam be a párás fülkébe. A helységről újra Cris és Lola képe kúszott elém, ahogy azóta a nap óta már rengetegszer, és ettől a vérem forrni kezdett. Lehunyt szemeim előtt felvillant kettősük képe, majd valamiért a szilveszter is idekeveredett. Elképzeltem, hogy Lola az a nő, aki akkor velem volt. Hirtelen kitisztult minden és megláttam a hetek óta kutatott arcot. A felismerés mellbe vágott. A levegőt kapkodva léptem ki a hideg kőre. Nem akartam hinni az emlékeimnek, amik egyre jobban alakot öltöttek. Hajamba túrtam és idegesen meredtem a tükörképemre. Muszáj megtudnom, hogy igazam van-e. Gyorsan magamra kapkodtam a kezem ügyébe kerülő ruháimat majd az ajtót becsapva az utca végén álló házhoz indultam. Minden lépés után egyre eltökéltebb lettem. Nem tudtam, hogy hogyan, de válaszokat akartam. Ahogy odaértem, a kapu szokás szerint nyitva volt, de az ajtót zárva találtam. Dörömbölni kezdtem és az sem érdekelt, ha a szomszédok meghallják. Sokáig tartott, míg végre meghallottam Lola hangját, ami egyáltalán nem volt kedves. Ahogy kinyílt az ajtó ott állt előttem feltűzött hajjal és fürdőköpenyben. A szívem össze-vissza kalimpált, míg a vérem újból pezsegni kezdett a látványtól.
 - Te mi a fenét keresel itt? - nézett rám döbbenten. Válasz nélkül hagytam és betoltam az ajtón, aztán vágyaimnak engedve magamhoz rántottam és megcsókoltam. Ellenkezni próbált, de hamar letörtem erre irányuló kísérleteit. Pár perc múlva odaadóan simult a karjaimba. Eszemet vesztve csókoltam és nem akartam, hogy vége legyen, de a tüdőnk egy idő után oxigénért kiáltott, így el kellett engednem.
 - Ez mi volt? - lépett el tőlem zavartan és szorosabbra húzta magán a köntöst amiből egy pillanatra kivillantak édes halmainak körvonalai.
 - Csak kipróbáltam, hogy jól emlékszem-e - futtattam végig a tekintetemet a testén.
 - Emlékszel? Mire? - kérdezte ijedten amiből rájöttem, hogy igazam volt. Elindult a konyha felé, gondolom időt akart nyerni, de nem hagytam és utána szóltam.
 - A szilveszterre!
Háttal állva nekem lemerevedett. Mögé léptem és a fülébe suttogtam, miközben magamba szívtam bódító illatát.
 - Hetek óta nem tudok normálisan aludni. Éjszakákon át törtem a fejem, hogy ki lehetett az a nő és te tudtad - fordítottam magam felé. - Végig tisztában voltál vele és nem szóltál - néztem az arcára, ahol érzelmek milliói táncoltak.
 - Miből jöttél rá?
 - Két kép kísért a fejemben - néztem végre kitágult íriszeibe. - A szilveszteri és egy meccs utáni, amikor láttalak Crissel a zuhanyzóban - vallottam be neki, de már nem érdekelt más, csak ez a nő, aki előttem állt és feltehetőleg csak a fürdőköpeny volt rajta, amitől a testem tüzelni kezdett. Elmeséltem neki, hogyan hoztam össze a két helyszínt és jöttem rá, hogy őt keresem újév óta.
 - Mit akarsz most? - suttogta lemondóan.
 - Téged - válaszoltam az igazsághoz hűen és nem bírva tovább magamhoz rántottam megint. - Nem volt fair, hogy az emlékeim cserben hagytak, és ezt te kihasználtad - kezem már a köntös övét bontotta. - Újra át akarom élni, de most emlékezni fogok rá, ahogy te is - ígértem meg neki, miközben letoltam a válláról az anyagot. Megérzésem bevált, semmi más ruha nem volt alatta. A világ legszebb, legarányosabb teste tárult elém.
 - Maravilloso - csúszott ki a számon, míg ujjaimmal végig jártam a vonalait. Bőre selymessége és az illata megbabonázott és egyre jobban akartam őt ezért nem is tudtam uralkodni magamon, neki estem. Túl régóta vártam erre és a tudat, hogy egyszer már az enyém volt, de nem emlékszem rá, megőrjített. Azt sem tudtam, hol érintsem először, minden porcikáját akartam. Hajamba túrt és édes sóhaj hagyta el ajkait, amitől nekem egyre kényelmetlenebb lett a nadrágom, de még kitartottam. Azt akartam, hogy ő is ugyanúgy vágyjon rám, mint én őrá.
 - Ez az Bebě- súgtam a bőrére és elégedetten figyeltem teste reakcióit. - Hallani akarlak ahogy az én nevemet sóhajtod - támadt fel bennem a birtoklási vágy, míg kezemet a lábai közé csúsztattam és simogatni kezdtem nőiességét. Pillanatok alatt benedvesedett és ez még nagyobb elégedettséggel töltött el. Én váltom ezt ki belőle és most az enyém.
 - Sergio, ne kínozz! - kérte levegőért kapkodva.
 - De igen, megérdemled! Te is kínoztál minden áldott éjjel - túrtam a hajába és magam felé fordítottam az arcát. Látni akartam ahogy kielégül, ahogy azt Crissel tette. Ettől a gondolattól megint rám tört a féltékenység. - Azt akarom, hogy az én nevemet sikítva élvezz el - csókoltam meg hevesen és mikor elakart fordulni nem engedtem, hanem ujjaimat bele vezettem a forróságába amitől a térdei megrogytak, de még tartotta magát.
 - Se-Sergio - ejtette ki a nevemet vágyakozva, amitől teljesen beindultam.
 - Mióta láttalak Ronival mindig azt képzelem, hogy velem vagy - suttogtam a fülébe és éreztem, hogy a teste egyre többször remeg meg érintéseim hatására. Aztán megfeszült és a nevemet nyögve élvezett el, míg én az arcát csodáltam. Szorosan tartottam a testét mert majdnem összeesett. Mielőtt magához térhetett volna, ölbe kaptam és a szobájába vittem ahol óvatosan az ágyra fektettem és gyorsan megszabadultam a ruháimtól.
 - Ez még csak a kezdet volt Lolita - feküdtem rá, hogy testem minden porcikájával érezzem a forróságát. Meglepetésemre maga alá gyűrt és csípőmre ült. Kaján mosollyal az ajkain nézett végig rajtam.
 - Mit csinálsz? - kérdeztem tőle nyögve mikor megéreztem nedves bejáratát, ahogy férfiasságomhoz ért.
 - Felelevenítem az emlékeidet - ereszkedett rám és bennem összefolyt a múlt és a jelen. Az adrenalin annyira dolgozott bennem, hogy újabb és újabb menettel adóztam telhetetlen testemnek. Meglepő volt, hogy Lola bírta az iramot. Úgy éreztem, hogy végre az enyém. Mikor már mozdulni sem volt erőnk, közölni akartam vele, hogy ezt minden nap érezni akarom, de ekkor felugrott mellőlem és az egyik fiókjából egy mezt húzott magára. A pillantásom elsötétült a hetes szám láttán.
 - Hova mész? - préseltem ki magamból, elnyomva a féltékenységemet.
 - Én sehova, te viszont haza - szedte össze a ruháimat és az ágyra dobta. Értetlenül néztem a nőre. - Miért, mit gondoltál? Itt maradsz és holnaptól minden szuper lesz? - kérdezte gúnyosan, majd felhozta a legfájóbb pontot, amit még mindig nem tudtam megemészteni. - Nekem barátom van.
Csalódottan kapkodtam magamra a ruháimat miközben arra vártam hátha meggondolja magát. Volt egy pillanat mikor lopva rá néztem és ő engem vizslatott ellágyult arccal, majd a tekintetét arra az isten verte képre vezette. Vonásai megkeményedtek. Agyamat elöntötte a düh az ismeretlen férfi iránt aki miatt Lola szíve jéggé változott. Mivel csak ő volt kéznél így rajta vezettem le a frusztráltságomat és a fülébe suttogtam.
 - Furcsa, hogy mikor élveztél nem az ő nevét hanem az enyémet sikítottad. Honnan tudod, mikor melyikünk nevét kell nyögnöd? - bántottam meg szándékosan. Mozdulni sem volt időm, mikor tenyere az arcomon csattant.
 - Takarodj! - nézett rám dühtől villámló szemekkel ami még szebbé tette. Rájöttem, hogy nagyon szemét voltam.
 - Lola - próbáltam menteni a helyzetet, de ahogy ránéztem már tudtam, hogy hiába. Túl lőttem a célon.
 - Tűnj el! - kiabált rám olyan hangon, amitől még a hideg is kirázott.
Szomorúan néztem végig rajta, hogy eszembe véssem, mit dobtam el magamtól. Levánszorogtam a lépcsőn és a bejárati ajtót becsapva hagytam el a házat. Gondolataimba merülve lépkedtem az otthonom felé, átkozva magam az idióta természetemért. Ha Crisnek megfelel a másodhegedűs szerep, akkor én miért nem vagyok rá képes? A válasz azonnal érkezett a szívemtől. Mert beleszerettem Lolába és nem akartam őt mással látni. Hogy tudja ezt Cris elviselni? - sóhajtottam fel.
 - Látom, jókor jöttem - hallottam meg egy nagyon is ismerős hangot. A döbbenettől és az örömtől megszólalni sem tudtam hirtelen.
 - Soha jobbkor - öleltem magamhoz gyerekkori barátomat. - Te hogy kerülsz ide Niňo?
 - Lesérültem - húzta el a száját - és úgy gondoltam a négyhetes kényszerszabi alatt meglátogatom a szüleimet és a barátaimat. Ahogy elnézem az arcod - mutatott a tenyér nyomra, ami még mindig jól láthatóan vöröslött a képemen - szükséged van egy vállra amin kipanaszkodhatod magad - vigyorodott el. - Tüzes kis vadmacska lehet.
 - El sem tudod képzelni, hogy mennyire - sóhajtottam fel, majd bementünk a házba. A kezébe nyomtam egy jó hideg sört és én is kibontottam magamnak egyet, de az még egy óra múlva is érintetlenül állt mikor befejeztem a mesélést.