10/10. 54.rész

Lola

   Ahogy leszállt a gépem, küldtem egy sms-t Zizunak, hogy ő tartja meg az edzéseket, majd egyet Flo bácsinak is, amiben közöltem, hogy a meccsre hazaérek, de ki leszek kapcsolva. Fogtam egy taxit és a sofőrnek megmutattam a címet, amit még Thiago adott nekem. Útközben gyönyörködtem a városban, aminek az atmoszférája teljesen más volt, mint Madridé.
 - Mademoiselle?- hallottam meg a taxis hangját és mikor ránéztem, ő egy házra mutatott. Tehát megérkeztünk.
 - Merci - köszöntem meg neki a fuvart, mikor segített kivenni a bőröndömet. Mondott valamit, de nem értettem. Mikor fizettem, megfogta a karomat és egy újságot tolt elém, amin Thiago és én virítottunk a címlapon, majd egy tollat nyújtott felém. Mosolyogva nézte, ahogy aláfirkantottam a nevemet.
 - Merci beaucoup! - csókolta meg a kezemet és ott hagyott lefagyva. Ezek a franciák tényleg nagyon udvariasak. Kicsit idegesen léptem a címben szereplő ház ajtajához, de erőt véve magamon megnyomtam a csengőt és csak remélni tudtam, hogy a brazil itthon van és nem valamelyik csapattársával múlatja az időt. Szerencsém volt, mert a második csengetés után már meg is hallottam a dörmögését a házból.
 - Lola?! - pislogott rám döbbenten, mikor végre kinyitotta az ajtót.
 - Meglepetés! - vigyorogtam rá, de nem sokáig, mert magához rántott és azonnal csókolni kezdett. Éhesen vetette rám magát, teljesen megfeledkezve mindenről.
 - Thiago - lihegtem, mikor áttért a nyakam csókolgatására és végre kaptam levegőt. - Be kéne mennünk..
 - Felemelte a fejét és most tudatosult benne, hogy hol is vagyunk. Néhány járókelő érdeklődve figyelte párosunkat egészen addig, míg a brazil be nem húzott a házba és becsukta mögöttünk az ajtót.
 - Ne haragudj, de annyira hiányoztál - ölelt újra magához.
 - Te is nekem - bújtam a mellkasához és néhány percig így álldogáltunk szótlanul.
 - Ó, de hülye vagyok - engedett el. - Biztosan fáradt vagy - fogta meg a kezemet és a nappaliba húzott. Érdeklődve néztem szét a barátságos kis lakásban. Nagyon szép volt, és a praktikus berendezésből látni lehetett, hogy férfi a lakója.
 - Tetszik? - ölelt át hátulról és állát a nyakhajlatomba helyezte.
 - Ühüm - bólintottam, majd szaporábban kezdtem venni a levegőt mikor csókolgatni kezdte az érzékeny bőrt.
 - Hiányoztál - morogta a fülembe, amire a testem azonnal válaszolt.
 - Te is - suttogtam elfúló hangon, mikor kezei elkezdték felfedezni a testemet. Sergio arca ugrott be egy pillanatra, ahogy lehunyt szemekkel élvezi a kényeztetésem, vagy mikor kivert kutyaként hagyta el a házam. Megráztam a fejem, és próbáltam kiűzni belőle a védőt.
 - Repülés után nincs jobb egy forró zuhanynál - nézett rám elsötétedett szemekkel a brazil és szorgos kezeinek köszönhetően már csak fehérnemű volt rajtam. Ölbe kapott és a fürdőjébe vitt. Megengedte a vizet és várakozón nézett rám. Megértettem a célzást, így a melltartó csatomhoz nyúltam és kikapcsoltam. Szemeibe nézve dobtam le magamról, ahogy a legutolsó darabot is. Nevetve léptem be a fülkébe, mert a brazil hatalmasat nyögött a látványra, de aztán egy másodperc múlva már csukta is ránk a fülke ajtaját.
 - El sem hiszem, hogy itt vagy - suttogta a számba, majd birtokba vette a testemet. Nem finomkodott, mintha érezte volna, hogy most nem arra van szükségem. A nyakamra egyre csak gyűlő szívásnyomok jelezték, hogy a magáénak gondol. Telhetetlen volt, de nem bántam, mert így a fejem kiürült és csak a pillanatnak éltem. Néhány kimerítő óra után a nappaliban ültünk. Illetve ő ült, míg én a széttárt lábai közt dőltem neki a mellkasának.
 - Meddig maradsz? - törte meg a csendet ami körbe vett minket.
 - Miért? - néztem fel rá. - Máris meguntál? - somolyogtam.
 - Soha - csókolt szájon. - Csak szeretném tudni, hogy meddig érezhetem magam a mennyországban - simított végig a karomon.
 - Holnap délután meccsünk van - közöltem vele a tényt, mire lebiggyesztette az ajkait.
 - Ez annyira kevés.
 - Thiago - ugrottam fel idegesen. - Mikor belementél, tudtad, hogy mit vállalsz. Ennyit tudok adni és kész - léptem volna el tőle, de a kezem után kapott és magára rántott.
 - Tudom és igazad van - fordított maga alá. - Csak rossz belegondolni, hogy holnap már megint egyedül leszek. Rettenetesen szar érzés, hogy van egy bombanőm, de alig találkozom vele.
 - Sajnálom - simogattam meg az arcát. Megrázta a fejét, majd elvigyorodott. - Mi az?
 - Tudtad, hogy rohadt jól áll neked a mezem? - csúsztatta a kezét az egyetlen ruha alá, amit viseltem -, de sokkal szebb vagy nélküle - húzta le rólam.
 - Te nem fáradsz el? - évődtem vele az ajkamba harapva.
 _ Amíg itt vagy, nem. Majd kipihenem magam edzésen, de addig minden pillanatot kiakarok élvezni míg itt vagy - csókolta végig a mellkasomat. Nem ellenkeztem egy pillanatig sem.
   Valamikor az éjszaka közepén ébredtem fel, hogy éhes vagyok. Óvatosan kicsúsztam a brazil öleléséből, majd a konyha felé vettem az irányt. Kinyitottam a hűtőt és elégedetten néztem végig a kínálatot. Szalámit, sajtot és vajat vettem elő, majd kenyér után kezdtem kutatni. Hamar megtaláltam, így gyorsan neki álltam elkészíteni a szendvicsemet.
 - Te mit csinálsz? - szólalt meg álmos hangján Thiago, miközben az ajtófélfának dőlt.
 - Megéheztem - vontam meg a vállam és hozzálépve egy csókot nyomtam a szájára. - Neked is csináljak?
 - Inkább magadnak - ült le a tányérom elé és szívbaj nélkül beleharapott a kenyerembe.
 - Az az enyém - pislogtam rá durcásan.
 - Volt - vigyorodott el. - De ha kérsz, szívesen adok - nyújtotta felém és én is beleharaptam, majd csináltam még egyet és azt is így fogyasztottuk el.
 - Hm, ez jól esett - simogatta meg a hasát.
 - Nem tudom, de neked egyáltalán szabad lenne-e enned ilyenkor? - évődtem vele.
 - Ennyi mozgás és kalória vesztés után? Kötelező - húzott magához. - Annyira jó, hogy itt vagy - csókolt a hajamba. - Eljössz velem a mai edzésre?
 - Mikor kezdtek?
 - Kettőkor.
   Számolni kezdtem, majd elvigyorodtam.
 - Az még belefér, mert hatkor megy a gépem.
  Láttam a focistán, hogy elszomorodott, de inkább nem szólt semmit. Szorosabban vont magához és a fülembe suttogott.
 - Akkor használjuk ki a maradék időnket tartalmasan.