2014. június 13., péntek

Házasság extrákkal 16.

Kendra

   A tegnapi nap úgy elsuhant, hogy szinte észre sem vettem. Reggel két apró kéz simogatására ébredtem, de a szememet nem nyitottam ki, nehogy eláruljam, hogy fent vagyok.
 - Látod Bozont - beszélt a kedvenc macijához Juni, amit kíváncsian hallgattam - nekem lesz a legszebb anyukám. - A szívem kihagyott egy ütemet és nagyon vissza kellett fognom magam, hogy ne csorogjanak a könnyeim.
 - Annyira örülök, hogy apa Kendrát veszi el és nem Irinát. Kendra sokkal szebb, viccesebb és szeret engem. Irina mindig csak azt mondta, hogy púp vagyok a hátán. Nem is értem - magyarázott a játéknak halkan - soha nem voltam a hátán. Nem játszott velem soha, mert "tönkre megy a frizurája vagy a sminkje" - utánozta a modellt, amitől a szám sarka vészesen megremegett. Úgy gondoltam ideje lassan " felébrednem", így ásítottam egy nagyot és nyújtózkodni kezdtem. Junior kezecskéi újra az arcomra kúsztak.
 - Kendra - szólongatott. - Ébresztő! Hasadra süt a nap - keltegetett az én szövegemmel.
 - Még nem akarok - mentem bele a játékba és a fejemre húztam a takarót, amit ő nevetve fogadott.
 - Pedig olyan szép idő van - sóhajtott fel, ahogy én szoktam. - Fütyülnek a rigók, ugatnak a kutyák és ugrálnak a verebek - bökdösött az ujjaival. Nevetve kaptam el a derekát és húztam be a takaróm alá.
 - Hát ezek hova tűntek? - hallottuk meg a portugál hangját az ajtóból.
 - Pszt - tette a kezét a számra Juni. Mosolyogva figyeltem, hogy azt hiszi az apja tényleg nem talál minket.
 - Anya, nem láttad Juniort vagy Kendrát? - kiabált ki az ágy mellől, amitől nekem is nevethetnékem támadt.
 - Nem, még nem - jött a válasz kintről.
 - Akkor ők nagy varázslók, mert nem találom őket sehol. Biztosan láthatatlanná váltak és elszöktek - morfondírozott hangosan, mire Juni felkuncogott. - Mi volt ez? - kérdezte a focista és úgy tett, mintha rá ülne az ágyra, vagyis ránk.
 - Apa! - kiáltott fel a kicsi. - Itt vagyunk, nehogy ránk ülj! - húzta le a fejünkről a takarót és leplezett le minket.
 - Szóval ide bújtatok? - közelített felénk Cris és szemei semmi jót nem ígértek. Hirtelen rá vetette magát Junira és csikizni kezdte. A kisfiú visítva vergődött az ágyon és a hasamon. Mosolyogva néztem őket.
 - Szabad így megijeszteni? - kérdezte Cris. - Elbújtok, én meg azt sem tudom hol vagytok?
 - Kendra találta ki - füllentett Juni, mikor Cris abba hagyta a nyúzását.
 - Igen? - emeltem magasra a szemöldököm és most én kezdtem bökdösni az oldalát. - Képes vagy rám fogni?
 - Bocsi - sikított a fiúcska.
 - Mi van itt? - jelent meg Dolores az ajtóban és mosolyogva nézte ahogy mind a hárman az ágyamon fetrengünk.
 - Családi móka, családi móka - állt el Juni és ugrálni kezdett.
 - Hé, ha leszakad hol fogok aludni? - kérdeztem durcásan.
 - Hát apával - vonta meg a vállát. - A férj és a feleség mindig együtt alszik - oktatott ki minket. Döbbenten pislogtunk rá.
 - Ezt honnan veszed? - kérdezte Cris.
 - A játszótéren mondták a gyerekek, de Enzo és Ivano is mesélte, hogy az ő szülei is együtt alszanak.
  Zavaromban lehajtottam a fejem és nem mertem a portugálra nézni.
 - Nem vagy éhes kicsim? - hallottam meg Dolores hangját, amiért hálásan pillantottam fel rá, de ő csak somolyogva megrázta a fejét. Kézenfogta az unokáját aki már azért nyafogott, hogy majd éhen hal, és magamra hagyott a még mindig döbbent focistával.
  Percekig néma csendbe burkolóztunk és próbáltuk megemészteni Juni szavait. Cris szólalt meg előbb.
 - Azt hiszem a fiam többet tud a házasságról, mint mi - sóhajtotta. - A fene se gondolta, hogy ilyenekről beszélgetnek - támasztotta a homlokát a kezeire.
 - Engem is meglepett, de ő egy nagyon okos kisfiú és ezt kihagytuk a számításból - húztam feljebb a takarómat, mert most tudatosult bennem, hogy csak egy vékony hálóing választ el tőle.
 - Tudom, az én fiam - mosolyodott el. - Szerintem okoz még meglepetést. Ahogy most rávilágított, lenne még mit megbeszélnünk a szerződéssel kapcsolatban.
  Helyeslően bólogattam.
 - Ja - állt fel végre az ágyamról - gondolkozz el rajta, hogy hova szeretnél elmenni nászútra - nézett rám.
 - Hogy hova? - pislogtam rá elhűlve.
 - Nászútra. Tudod? A friss házasok általában elmennek egy-két hét pihire - vigyorgott - és mivel mi a média kereszttüzébe kerülünk, muszáj villantanunk valamit.
 - Aha - nyeltem nagyot mikor beugrott egy kép Crisről, amint a tengerparton sütteti tökéletesen kidolgozott testét. - Majd gondolkozom - sóhajtottam fel. Ez nagyon nem jól van így, hogy kezdek férfiként tekinteni a munkaadómra.
 - Mi a baj? - kérdezte kedvesen.
 - Semmi, csak szeretnék felöltözni és jó lenne ha kimennél - füllentettem.
 - Miért? - pislogott rám értetlenül.
 - Cris! - forgattam meg a szemeimet. - Most keltem fel és még hálóingben vagyok - pirultam el.
 - Engem nem zavar - eresztett meg egy kaján vigyort, mire hozzá vágtam a párnámat.
 - De engem igen, úgyhogy kifelé! - mutattam az ajtóra.
 - Megyek már - nevetett hangosan és mikor eltűnt a szobámból, gyorsan kipattantam az ágyból.
 - Csak hogy tudd! Szuper szexi a fekete francia bugyid - tolta vissza a képét.
  Ijedten ugrottam egyet, majd a mamuszomat is hozzá vágtam, de csak az ajtót találtam el. Hangos röhögése betöltötte az egész házat. Hiába próbáltam rá haragudni, a szám nekem is mosolyra húzódott.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése