Las Puertas de Infierno 46.

Cris

   Ana gyorsan lelépett. Nem csodálom, hogy megfájdult a feje hiszen végig idegeskedte a napot. Nekem még muszáj maradni és ápolni a védő lelkét, mert mint mindenki ő is megzuhant a vereség után. Jó pár pohár után már alig bír lábra állni, ezért felkísérem a szobájába.

 - Tudod Cris, én szerelmes vagyok Anába - mondja nekem dőlve. - Tudom, hogy te is, de én hagyom, hogy ő válasszon - motyogja miközben az alkohol szag belengi a liftet. Alig várom, hogy végre megszabadulhassak tőle. A szobájukba érve végig dől az ágyon és azonnal elalszik. Lehúzom róla a cipőjét és betakarom. Körül nézek a szobában, ahol már a Kölyök az igazak álmát alussza. Igaz is, észre sem vette, hogy eltűnt mellőlünk. Ikernek viszont se híre se hamva, biztos Sarával van. A gondolatra elvigyorodok. Becsukom az ajtót magam után és a lakosztályunkba sietek. Óvatosan nyitok be, nehogy felkeltsem Anát. Megállok az ágy mellett és úgy gyönyörködöm benne. Haja szétterülve omlik a párnára. Gondolataim elkalandoznak, hogy milyen lehet szeretkezés közben belemarkolni. Hatalmas sóhaj szakad fel a mellkasomból és inkább elmegyek zuhanyozni. Nem piszmogok sokáig, mert én is fáradt vagyok. Megemelem a takarót és becsúszok a lány mellé. Édes illata úgy vonz, mint méheket a virág, így közelebb bújok, átölelem a derekát ás a hajába suttogom:

 - Boa Noite guerida!

   Reggel hamarabb ébredek, mint Ana. Ahogy rájövök, hogy összegabalyodva aludtunk, egyből szűkebb lesz a boxerem. Óvatosan csúszok ki Bell alól, aki párnának használta a mellkasomat. Kiülök az ágy szélére és onnan nézek rá vissza. Selymes haja szétterülve pihen a párnán és néhány tincs az arcába hullik. Önkéntelenül simítom ki gyönyörű arcából a barna zuhatagot, majd sietve távozom zuhanyozni, szigorúan hideg vízzel. De még így sem tudom kiverni a fejemből a lányt, ha lehunyom a szemem már akkor is őt látom. Annyira szép és kedves, teljesen más, mint Irina. Eszembe jut orosz barátnőm, aki mióta elment, egyszer sem telefonált. Én hívtam vagy kétszer, de mikor nem vette fel a készüléket, meguntam és azóta nem kerestem. Keserű szájízzel gondolok arra, hogy ma már haza megyünk. Nagyon jó volt kettesben lenni Anával, de azért hiányzik Junior. Gondolom, Bellnek is hiányoznak az ikrek, bár minden este beszéltek telefonon, de az teljesen más. Ahogy így gondolkodom, beugrik egy ötlet. Szeretném még felejthetetlenebbé tenni ezt a kirándulást Anának. Jókedvűen kezdek pakolni miközben egy dallamos sláger szól a telefonomon. Először fütyülök, majd táncikálni kezdek. Halk kuncogásra fordulok hátra. Ana mosolyogva néz.

 - Jó reggelt Édes! - köszöntöm.

 - Neked is. Mi ez a jó kedv? - kérdezi kíváncsian, mire elmesélem neki az utolsó nap adta lehetőségeket.

  Úgy látom ez őt is felcsigázza, mert felpattan az ágyról és a fürdőbe megy. Mielőtt agyam pajzán képeket kezdene vetíteni Anáról zuhanyzás közben, kopognak. Az ajtó mögött egy eléggé másnapos Torres áll.

 - Hola Kölyök! Mi járatban? - cukkolom jókedvűen. Minek iszik aki nem bírja?

 - Hola! Nincs egy fejfájás csillapítód? - dörzsöli a halántékát.

  Behívom, mert fogalmam sincs, hogy van-e valami gyógyszerünk. Nekem biztos nincs, de Ana remélhetőleg tart magánál. Ránézek a csatárra és csak a megkövült arcát látom, ami a francia ágyra mered.

 - Te és Ana... - nem folytatja, de tudom mire gondol.

 - Ja, - vigyorodom el, de aztán felvilágosítom. - Együtt aludtunk, de csak aludtunk.

 - Aha - mondja nem túl meggyőzően.

  Már éppen magyarázkodásba fognék, mikor a lány kilép a fürdőből és elvörösödve néz a focistára.

 - Ö...szia Nando - nyögi ki, mire nekem fura képzetek öntik el az agyamat. Fernando is nagyon zavart. Vajon mi a csoda ez? Nincs időm gondolkodni rajta, mert Ana gyógyszert keresve hajol a táskájához. A Kölyök ezt kihasználva pofátlan módon kezdi stírölni a fenekét. Nem mondom, bennem is megakadt a levegő mikor megláttam azt a fekete csipkés bugyit rajta, de Torresnek családja van. Neked meg barátnőd - súgja egy belső hang, de azért rosszallóan oldalba bököm a spanyolt, aki végre magához tér. Nem szívesen hagyom őket kettesben, de muszáj lelépnem, hogy rendezzem a számlát és beszerezzem a kellő információkat a meglepetéshez. Eltart egy ideig, viszont mikor visszaérek, érdekes kép tárul elém. Ana és Nando ölelkezve állnak és mosolyognak egymásra. Ez mi ez?

 Torres kedvesen búcsúzik a lánytól, míg velem kezet fog. Hiába vizslatom az arcát, legnagyobb bosszúságomra semmit nem tudok leolvasni róla. Nyálasan vállnak el egymástól majd mikor végre lelép a spanyol, kérdőn nézek Anára.

 - Ez mi volt? - teszem fel neki a kérdést.

 - Semmi, csak egy új barátság kezdete - réved maga elé, halvány mosollyal az ajkán. Nem, akarom őt így látni, ezért közlöm vele, hogy húsz perce van elkészülni, és akkor megtudja mi lesz a meglepetés.