Las Puertas de Infierno 43.

Cris

   Nézem a lányt, aki tövig rágja mellettem a körmeit, úgy izgul. Pedig ez már eldőlt. 3-0, innen már nincs felállás, még egy EB-t és VB-t nyert csapatnak sem. Aztán végre lefújják. Látom a spanyolok elkínzott arcát és a brazilok örömtől könnyes szemeit. Gyorsan letudják a díjátadókat és én kézen fogom Anát, hogy az öltözőkhöz vigyem. Először a brazilok felé vesszük az irányt.

 - Te tudtad - néz rám komolyan.

 - Sejtettem - válaszolom az igazsághoz hűen, majd elmagyarázom neki a miérteket is. Beszélgetésünket egy bongyor hajú őrült visítása szakítja félbe.

 - Húgííííííííííí! Nyertünk! - felkapja a lányt és csak pörög vele. Ana csak nevet és olyan gyönyörű, hogy még a lélegzetem is eláll tőle. Még nem vette észre a barátját, aki vigyorogva settenkedik mögé és átveszi Marcelotól.

 - Ana sikerült! - nevet rá és magához öleli. Irigy vagyok. Nem csak a kupa győzelem miatt, hanem a lány miatt is. Ő már régen az élete része és ez meg is látszik a mozdulataikon.

 - Ugye jöttök velünk bulizni? - kérdezi Marci mire Bell rám néz. Fel kell világosítanom a brazilt, hogy most nem megfelelő az időpont. Csalódottan veszik tudomásul. Már indulnánk mikor Neymar elkapja Ana derekát és magához húzza.

 - Boldog szülinapot Kicsilány. Az ajándékod már otthon vár.

  Kíváncsi lennék, hogy hogy mi az, de még a lány sem tudhatja meg. Mosolyogva nézem ahogy mérgesen korholja a csatárt, hogy egyáltalán vett neki valamit. Egymást kezdik piszkálni, amit érdeklődve figyelek. Addig zrikálják egymást, míg Neymar egy fotelbe nyomja a lányt és csikizni kezdi. Jó tudni, hogy mivel fogjam meg, ha legközelebb szemtelenkedik. Ahogy abbahagyják, meglepetésemre Ana mögém bújik.

 - Védj meg! - pislog rám igéző kék szemeivel. - Ez egy vadállat!

  Mielőtt újra egymásnak esnének, muszáj lehűtenem őket.

 - Elég volt. Mennünk kell.

  Látom Anán, hogy azonnal kapcsol, hiszen minden érzelme az arcára van írva. Végre elbúcsúzunk a braziloktól és hagyjuk őket tovább ünnepelni. Szinte vánszorgunk a spanyol öltöző felé, ahol kripta hangulat uralkodik. Bell azonnal leül Sergio mellé és magához húzva vigasztalja. Érzem a féltékenység keserű ízét a számban. Kis idő múlva körül néz.

 - Iker hol van? - kérdezi mire Sese a zuhanyzó felé int. Ismerem már annyira a kapust, hogy tudjam magát okolja a vereségért. Nézem ahogy a lány feláll és bizonytalan léptekkel elindul a helyiség felé. Egy pillanatra megtorpan, de aztán óvatosan benyit és mikor bent van, becsukja maga után az ajtót. Végig nézek a többieken és rájövök, itt csak egy megoldás van.

 - Buli? Én fizetek! - kérdezem hangosan, mire többen is felkapják a fejüket.

 - Búfelejtő? - pislog rám Pique.

 - Naná! - vágom rá vigyorogva, mert látom, hogy végre kezd visszatérni beléjük az élet. Megbeszéljük, hogy mikor, hol és már előre fáj a fejük a piától. Betoppan Sara, aki szintén nagyon ideges. A zuhany felé tereljük és néhány pillanat múlva már ő is eltűnik az ajtó mögött. Mintha csak a váltás érkezett volna, Ana lép ki mosolyogva. Mindenki megnyugszik, akkor Iker is rendben lesz.

Ana

   Talán csak Cris és én vagyunk józanok, de ez teljesen érthető. A fiúk kiengedik a gőzt. Így talán könnyebb feldolgozniuk a vereséget. A parkett felé fordulok ahol Sara és Iker összebújva táncolnak. Egyikük sem józan már. Dülöngélnek és egymás fülébe sugdosva nevetgélnek. Van aki magán számot ad elő, mint például Fabregas. Cris Torressel és Sergioval üldögél egy asztalnál. A két spanyolon látszik, hogy már nem szomjasak. Ahogy így nézelődöm, valaki megfogja a vállamat.

 - Szabad? - néz rám legnagyobb csodálkozásomra Victor Valdes. Nem akarok bunkó lenni, így igent mondok. Elsétálunk mi is a táncolók közé, de valamiért tartok tőle. Egy ideig csak csendben mozgunk a zenére, majd Viktor rám néz.

 - Ne haragudj!

Csodálkozva pillantok rá, mire magyarázkodni kezd.

 - Azért mert akkor nem bírtam a véremmel - utal a régen történtekre. Érzem rajta, hogy komolyan gondolja, így rámosolygok.

 - Spongyát rá. Tiszta lap? - nyújtom felé a kezem, amit ő örömmel elfogad és egy puszit lehel rá.

 - Tiszta lap - mosolyog ő is, majd folytatja. - A fiúknak igazuk volt, te tényleg egy földre szállt angyal vagy.

  Bókjától elpirulok, de azért jól esik, hogy így gondolnak rám. A szám végén visszakísér Crisékhez. Miután leülök, érzem hogy a mai nap idegeskedése megbosszulja magát. A fejem majd szét hasad a belé nyilalló fájdalomtól.

 - Fiúk, ne haragudjatok, de én most felmegyek mert megfájdult a fejem - szólok oda nekik, majd fel is állok, hogy elinduljak.

 - Felkísérlek - pattan fel a portugál, de én nem engedem, mert előtte elmélyült beszélgetést folytatott Sergioval és nem szeretném, ha miattam abbamaradna.

 - Kérlek maradj - simítom végig a karját. - Lehet, hogy segítségre lesz szüksége - súgom halkan és fejemmel a jócskán elázott védő felé intek.

 - Oké, de vigyázz magadra - morogja.

  Elindulok a lift felé és már majdnem becsukódik, mikor valaki az utolsó pillanatban beugrik mellém. Arcába nézve jövök rá, hogy Torres az. Fáradtan rámosolygok és elkövetem azt a hibát, hogy belenézek az italtól enyhén zavaros szemeibe.

 - Ana - nyögi ki a nevem, majd felém lép, de előtte megállítja a liftet. Rémülten pislogok rá ahogy egyre közelebb kerül hozzám. Megmozdulni sem tudok, úgy ledöbbenek. Egyik kezét a derekamra csúsztatja, míg a másikkal a tarkómat támasztja meg. Ajkai már csak milliméterekre vannak az enyémektől.

 - Ezt már régen megakartam tenni - suttogja a számba, mire én lehunyom a szemeimet és akarva, akaratlan elnyílik a szám. Mintha csak erre várt volna, azonnal lecsap rá. Édes és puha a szája. Követelőzően csókol, de nagyon jól csinálja. Először csak az ajkaimat masszírozza a nyelvével, majd mikor azok elárulva engem apró, elégedett sóhajt hallatnak, befurakodik a számba. Teljesen megszűnik körülöttünk a világ. Elveszek abban az érzésben, amit egy férfi érintése okoz. Régen volt benne részem. Percekkel később, levegőt kapkodva térünk vissza a valóságba. Ahogy elválnak az ajkaink egymástól, homlokát az enyémnek nyomja és szemeivel fogva tartja a tekintetemet. Keze még mindig a derekamon pihen, úgy ölel szorosan magához.

 - Józanon ezt nem mertem volna megtenni - suttogja és nekem végre kitisztul a kép, hogy mit tettünk. Rémülten bontakozom ki a karjai közül és azonnal megnyomom az indító gombot. Pillanatokon belül nyílik az ajtó és én futva lépek ki belőle, meg se állva a szobánkig.

 - Ana! - kiabál utánam, de amilyen gyorsan csak tudok belépek a helységbe és magamra zárom az ajtót. Neki dőlök és az ajkaimhoz kapok. Még mindig érzem a spanyol ízét a számon. Most kezdem csak felfogni, mi történt. Istenem, én csókolóztam Fernando Torressel, és élveztem.