Idegesen toporogtam a kertben felállított virágkapu alatt. Mi van, ha meggondolja magát? Mi van, ha mégsem vállalja be ezt értem? Gondolataimból a felcsendülő nászinduló szakított ki. Tekintetemet a széksorok közt végig futó vörös szőnyegre emeltem, ahol megláttam Őt, a bátyjába kapaszkodva. Gyönyörű volt, mint egy hercegnő. Az én hercegnőm. Pillantásom rajta felejtettem és heves szívdobogással csodáltam szépségét. Keze megremegett, mikor Fraser az enyémbe helyezte azt.
- Nagyon vigyázz rá! - jött a figyelmeztetés a Celtic kapusától.
- Úgy lesz - ígértem meg határozottan, mert mikor megláttam felém lépkedni, már tudtam, hogy nem engedem többé el.
Az anyakönyvvezető szónoklata alatt végig az arcát fürkésztem, melyen érzelmek milliói voltak fellelhetők. Juni édes mosollyal az arcán nyújtotta felénk a gyűrűket, amik szerencsére tökéletesen passzoltak ránk. A fogadalmat remegő hangon ismételte meg, míg én minden egyes szavát határozottan, megfontoltan ejtettem ki a számon.
Végül eljött a pillanat mikor az anyakönyvvezető kimondta, hogy férj és feleség vagyunk.
- Megcsókolhatod a menyasszonyt! - hallottam meg és ettől a szívem majd kiugrott a helyéről. Kendra szemei ijedtséget sugároztak felém. Hogy megnyugtassam, rámosolyogtam és átvettem az irányítást. Kezemet vékony derekára csúsztattam így vonva őt közelebb magamhoz. Ajkai hívogatóan elnyíltak, amitől kiszáradt a szám. Aztán végre megcsókoltam. Leírhatatlan érzések száguldottak végig rajtam az érintésétől. Egyre többet és többet akartam, teljesen elfelejtkezve a körülöttünk lévőkről. Nem akartam, hogy vége szakadjon, de a levegőhiánytól már foltok ugráltak előttem. Hitetlenkedve néztem csillog íriszeibe. Miért nem vettem észre őt hamarabb? Gondolataim örvényéből a násznép fütyülése és tapsolása rántott ki. Családunkkal az élen megindultak felénk, hogy gratuláljanak. Kezemmel ösztönösen húztam közelebb magamhoz a feleségemet. Ez a szó és a gondolat mosolygásra késztetett.
- Piszok mázlista! - ütögette meg Sergio a vállamat, majd a fülemhez hajolt. - Ha ezt tudom, nem engedem át neked!
- Késő bánat - vigyorogtam vissza, de azért a szememet rajta tartottam mikor Kendrához lépett és átölelte.
- Nyugi - lépett elém Iker, aki Sara kezét szorongatta. - Már a tiéd, úgyhogy becsüld meg!
- Tudod, hogy mit mondtam - néztem komolyan a szemébe. - Nekem ez nem játék!
- Helyes - vigyorodott el, majd ő is a lányhoz lépett. - Gyönyörű vagy - mosolygott rá, amitől engem majd szét vetett a büszkeség. Ez a csodálatos nő itt mellettem az enyém.
Ahogy végig néztem az embereken, mindenkinek elismerő volt a tekintete. Boldogan öleltem magamhoz a lányt, aki csak mosolyogva nézett fel rám. Óriási késztetést éreztem, hogy újra megcsókoljam, de nem akartam zavarba hozni.
Anya átvette az irányítást és mindenkit betessékelt a házba, ahol rogyásig pakolt svédasztalok sokasága várta a vendégeket. Nekünk még maradnunk kellett, hogy kielégítsük a médiahiénák kíváncsiságát.
- Cristiano! Miért terjesztett hamis vádakat Irina magáról? - csaptak a közepébe.
- Talán nem tudta elviselni, hogy nem őt választottam - vontam meg a vállam nemtörődöm módon.
- Mióta vannak együtt?
- Két hónapja - mondtam ki az előre egyeztetett választ.
- Nem érzi túl korainak az esküvőt?
- Nem - ráztam meg a fejem. - Kendránál csodálatosabb nővel még nem találkoztam - csókoltam meg a kezét, amitől elpirult. - Nem akartam várni, nehogy elhappolják előlem - néztem a szemeibe amitől zavartan sütötte le azokat.
- Junior hogy fogadta, hogy a dadája lesz a mostohája? - kérdezte egy pimasz képű nőcske, miközben félreérthetetlenül vigyorgott rám, melleit kitolva. El sem hiszem, hogy az esküvőm napján is képesek velem kikezdeni. Műmosollyal az arcomon válaszoltam.
- A fiam nagyon örült, hogy olyan anyukát kap, akit eddig is imádott - fordultam a feleségem felé és végig simítottam az arcán. - Ez volt az egyik ok, amiért beleszerettem.
Kendra rám kapta a tekintetét és kissé rosszallóan megrázta a fejét. Nem tudhatta, hogy ez nem a médiának kitalált sztori, hanem az igazság.
Jeleztem az újságíróknak, hogy befejeztük a kérdezősködést. Ezután milliónyi fénykép készült rólunk, majd végre kettesben maradtunk.
Kendra az arcát masszírozta ami gondolom begörcsölt a sok műmosolytól.
- Mi jön most? - fordult felém.
- A nyitótánc és aztán indul a buli - vigyorogtam rá. - Szabad egy táncra Seňora Aveiro? - nyújtottam felé a karomat.
- Ezer örömmel Seňor Aveiro - fogadta el és így léptünk be a terembe, ahol már mindenki minket várt. A terem közepére vezettem és újra közel húztam magamhoz. Felcsendültek az első akkordok és mi ringatózni kezdtünk. Bámultuk egymást, mint tinédzserek az első randin. Ebből az állapotból Fraser billentett ki minket, mikor megállt mellettünk.
- Szabad felkérnem az én gyönyörűséges kishúgomat? - vigyorgott ránk. Kelletlenül engedtem el Kendrát és a hozzám lépő anyámmal táncoltam tovább.
Órákig tartott, mire mindenkit megtáncoltattam és ezalatt szem elől tévesztettem a feleségemet.
- Megjött a torta! - rikkantotta el magát Sergio, mire mindenki az ajtó felé kapta a fejét.
- Úristen! - nyögtem fel, mikor megláttam a hatalmas édességet. Nem tudom ezt anya hogy csináltatta, de le a kalappal előtte. Tévedésem azonnal kiderült, mikor Iker magához vette a szót.
- Ez a torta a csapat és a Reál Madrid vezetőségének ajándéka - hallottam meg a kapus hangját. - Legyen olyan csodálatos életetek, mint ahogy ez kinéz, és legyen olyan édes a házasságotok, mint amilyen a cukormáz rajta - vigyorgott rám. - Gyertek, vágjátok fel!
Körülnéztem a teremben, miközben elindultam a barátom felé. Kendra épp most ért vissza valahonnan, Junival kézenfogva. Anya hozzálépett és elvette tőle a fiamat, majd valamit mondott neki, amitől a lány rám nézett és elindult felém.
- Tessék - nyomott Iker a kezembe egy óriási kést. Kendra mellém ért és kezét az enyémre téve segített felszeletelni a monstrumot.
- Első szelet az ifjú páré! - kiáltotta Marcelo.
Kezembe vettem egy darabot és a lány szájához tartottam. Óvatosan harapott belőle, majd átvette és felém nyújtotta. Mikor beleakartam harapni, nevetve a számba tömte az egészet.
- Na megállj! - vigyorogtam rá sunyin, mikor sikerült lenyelnem a süteményt. - Most segíts letakarítani - mutattam az arcomra.
- Csókot, csókot! - hallatszott fel a teremben, amit én somolyogva, míg a lány kicsit ijedten fogadott, de végül hozzám hajolt és ajkait rám tapasztotta. Jóleső nyögés hagyta el a torkomat, mikor nyelveink találkoztak. A sütemény édessége és Kendra íze varázslatos kombót alkotott. Éreztem, ha így haladunk, nehéz lesz jó fiúnak maradnom. Zihálva húzódott el tőlem és én elmerültem a gyönyörű kék íriszeiben.
- Még mindig maszatos vagy - kuncogott fel, mint egy kislány akit rosszaságon kaptak.
- Most már te is - nyúltam az arcához, hogy letörölhessem a finom krémet, amit rákenődött.
- Tessék gyerekek - nyújtott felénk anya egy-egy szalvétát somolyogva. Elvettük tőle és segítettünk egymásnak megtisztulni.
- Merre jártál? - kérdeztem halkan.
- Juninak pisilnie kellett - mosolyodott el - és csak velem volt hajlandó elmenni - folytatta, mikor meglátta az értetlenséget az arcomon.
- Hihetetlen ez a gyerek! - nevettem fel. - Képes a menyasszonyt elrángatni a saját esküvőjéről.
- Azt mondta, hogy kiakarja próbálni, milyen az anyukájával pisilni - sütötte le a szemeit.
Belsőmet jóleső forróság járta át és magamhoz húztam törékeny testét. Arcomat a nyakába fúrtam és mélyeket lélegeztem az illatából.
- Köszönöm - suttogtam, hogy csak ő hallja. - Köszönöm, hogy vagy nekünk!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése