Las Puertas de Infierno 58.

Marcelo

   Meglepődtem a portugál hívásán. Miután letettem a telefont, beszéltem Clarrel, aki felajánlotta, hogy amíg mi dumálunk, elmegy Enzoval sétálni, de nem engedtem.

 - Ha valami komoly, akkor lehet, hogy te is kelleni fogsz - öleltem át a derekát majd belecsókoltam a nyakába. Még mindig megremeg a karjaim közt ha ezt csinálom, és ez tetszik. Jöhet bármilyen nő, az én Clarissomnál jobbat úgysem találok, de nem is akarok. Mellette minden tökéletes, ezért vagyok szerelmes belé már tizenöt éves kora óta. Már éppen húztam volna magamhoz, hogy megcsókoljam, mikor csöngettek.

 - Ilyen hamar? - nézett rám Clar.

 - Úgy látszik, már úton volt a telefon közben - indultam ajtót nyitni. Nem várt kép fogadott. A csatár teljesen összetörten állt az ajtóban.

 - Hola Marci! Ne haragudj, de nem tudtam kihez mehetnék - szabadkozott és a hangsúlyából levettem, hogy komoly a dolog.

 - Hola! Gyere - húztam be a vállánál és amikor becsuktam az ajtót, akkor láttam, hogy csak topog az előszobában. - Gyere már - lökdöstem befelé. - Ne félj, már vacsoráztunk, nem fogunk megenni - próbálkoztam be egy gyenge poénnal.

 - Pedig szerintem még el is ásol, ha elmondom, hogy mi történt - morogta az orra alatt és nekem furcsa érzésem támadt.

 - Cris a rosszkedvednek vagy minek hívjam ezt - mutattam végig rajta -, köze van Anához?

  Sóhajtott egy nagyot majd bólintott.

 - Olyan hülye vagyok! - huppant le a kanapéra és kezei közé fogta a fejét. - Mindent elbasztam. Mindent - suttogta.

 - Roni, mond el, hogy mit csináltál, mert így nem tudok segíteni - csattantam fel.

  Olyan fájdalommal nézett rám, hogy komolyan megijedtem tőle. Lassan mesélni kezdett, majd a végére már ömlött belőle a szó. Mindent elmondott, hogy hogyan segített Anának autót venni és hogy Irina miatt teljesen kibukott a lány. Én csak hallgattam, majd mikor az Irinás sztorihoz ért, legszívesebben felpattantam volna, hogy megkeressem azt az idegesítő libát és jól megtépjem. Clarisse eközben Cris mögé lépett és a vállára tette a kezét jelezve, hogy ő is vele van. A csatár felnézett rá és megeresztett egy halvány mosolyt.

 - Mi a fenét csináljak most? - nyögött fel.

 - Mennyire van kibukva a Húgi? - néztem rá és észre sem vettem, hogy már automatikusan a lány beceneve jött a számra.

 - Egy tízes skálán tizenöt. Molly azt mondta, hogy utoljára akkor nézett ki így, mikor terhes volt.

 - Úh, az gáz - ült le közénk a feleségem. - De ne aggódj, Ana erős lány és most nincs egyedül. Majd mi segítünk, hogy az a hülye picsa ne bánthassa megint.

  Csodálkozva néztem Clarre, mert soha nem szokott csúnyán beszélni.

 - Bocs, de nem bírom és soha nem is bírtam őt - nézett Ronira bűnbánóan.

 - Miért nem mondtátok?

 - Hiába mondtuk volna, elvette az eszedet a szerelem. Dolores is papolt neked, de egyik füleden be, míg a másikon ki - magyaráztuk neki.

 - Igaz, anya már az elején megmondta. Ráadásul Junior sem szerette soha, nem úgy, mint Anát. Most mi lesz? - nézett ránk úgy, mintha tőlünk várná a megoldást a gondjaira.

 - Attól függ, mit akarsz? - tettem fel neki a kérdést.

 - Egyértelmű, Anát. Már Brazíliában is őt akartam - suttogta, mire felkaptam a fejem.

 - Brazíliában? Mi történt ott köztetek?

  A portugál rám nézett, mintha azon gondolkodna, hogy megbízhat-e bennünk, majd elmesélte az egész történetet. Én csak némán meredtem magam elé. Nem hittem volna, hogy Anában akkora a tartás, hogy ezek után képes újra felépíteni a barátságot vele. De hát ő Anabell.

 - Most már értem azt a motoros dolgot is - jutott eszembe a hetekkel ezelőtt történt incidens.

 - Az nagyon gáz volt. Akkor láttam őt először az utazás után. Mikor engem vitt magával, útközben megálltunk és megbeszéltük a dolgokat.

 - Szereted vagy csak izgatja a fantáziád? - tette fel édes kis feleségem az őt érdeklő kérdést.

 - Tegnap még azt mondtam volna, hogy talán, de ma mikor láttam Sergio ölében ülni és utána összetörten zokogni a karjaimban, rájöttem, hogy szerelmes vagyok belé. Nem csak szimplán szeretem, hanem ez igazi szerelem. Még egy nő mellett sem éreztem ezt.

  Clarisse úgy látszik teljesen elégedett volt a válasszal, mert magához húzta a csatár fejét és simogatni kezdte, mint egy kisfiút.

 - Minden rendben lesz. Kitalálunk valamit - mondta neki halkan, mire olyan dolog történt, amit soha az életben nem fogok elfelejteni. Cristiano Ronaldo szemeiből könnycseppek potyogtak Clar blúzára. A portugál sírt. A feleségem intett a fejével, amit én rögtön megértettem és visszavonultam a szobánkba. Ez most női dolog, hogy segítsen összerakni a portugál szívét. Már csak egy kérdés foglalkoztatott igazán. Ha sínre rakjuk Cris és Ana életét, mi lesz Sergioval?