Las Puertas de Infierno 60.

Cris

  - Gyertek már! - szóltam hátra a barátaimnak mikor átléptem a házam küszöbét. Ikert és Marcelot megkértem, hogy kísérjenek el. Nem volt kedvem egyedül jönni, de így utólag már nem is bánom, hogy velem voltak. Alig tettük be a lábunkat a nappaliba, Irina libbent le a lépcsőn egy alig valamit takaró fehérneműben.

 - Szerelmem, úgy aggódtam - ugrott a nyakamba, mintha semmi sem történt volna köztünk tegnap. Gyorsan eltoltam magamtól.

 - Öltözz fel, mert nem vagyunk egyedül - mutattam a fiúkra a hátam mögött. Ő csak fogott egy pólót, ami a kanapéra volt terítve és felkapta magára.

 - Igazán szólhattál volna - tette a sértődöttet -, hogy kimaradsz éjszakára. Hiába vártam rád - játszott az egyik haj fürtjével, de engem hidegen hagyott.

 - Tegnap óta nem tartozom neked beszámolóval - vágtam hozzá majd folytattam. - Úgy emlékszem, azt mondtam, hogy mire hazajövök, már ne legyél itt.

 - De Cris - próbált hatni rám a nagy barna szemeivel, de én csak két kéket láttam magam előtt, amik tele voltak fájdalommal, miatta.

 - Nem érdekelsz. Pakolj össze és húzzál el innen minél gyorsabban - mutattam az ajtóra. Egy pillanat alatt változott meg az arc kifejezése.

 - Tehát a kis kurva elérte a célját - vetette oda nekem, mire Marcelo és Iker is felmordult. Irina gúnyosan nézett rájuk.

 - Jaj, ne már fiúk! Nektek is megvolt?Bár a te sótlan feleséged mellett - nézett Marcira - nem is csodálom, hogy kellett a változatosság. De téged Iker nem értelek - csóválta meg a fejét miközben a kapusra nézett. - Ott volt a lehetőség szilveszterkor, hogy kapj egy jobbat Saranál,  - mutatott végig magán -, de te nem éltél vele, mert a hűségről papoltál. Most hova tűnt San Iker? - gúnyolódott a barátaimmal és én értetlenül néztem a kapusra. Milyen szilveszter? Milyen lehetőség?

  Marcelo volt, aki először tért magához a verbális támadásból.

 - Tudod Irina, mindenki magából indul ki. Ana nem az a fajta lány, mint te, hogy összefekszik fűvel-fával. Őt a kedvességéért szeretjük és nem a luk miatt a lába közt. Clarisseról meg csak annyit, hogy a lépte nyoma is többet ér nálad. Te egy karrierista, feltörekvő kis ribanc vagy, de kíváncsi leszek, hogy mire fogsz menni Roni nélkül - nézett gúnyosan mosolyogva a nőre, aki egyre jobban elfehéredett a mondatokat hallgatva.

 - Nem teheted! - kiáltott rám elkeseredve.

  Én csak szenvtelenül álltam és néztem őt. Hogy voltam képes valaha is szeretni ezt a nőt? Miért nem vettem észre, hogy milyen is valójában? Egyáltalán szerettem? Mert az amit Ana iránt érzek, teljesen más. Sokkal összetettebb és mélyebb.

  Arra eszméltem, hogy ököllel üti a mellkasomat, de én csak kinevettem. Felszabadultnak éreztem magam. Iker és Marci állították le, majd hisztérikusan felszaladt a szobájába és bevágta maga után az ajtót.

 - Remélem felfogta, hogy vége és gyorsan összepakol - fújta ki a levegőt Iker. Ránéztem ás eszembe jutott, amit az előbb hallottam.

 - Mi volt ez a szilveszteri dolog? - pislogtam rá kérdőn a kapusra, aki kicsit elvörösödött.

 - Szilveszterkor a bulin Irina be volt rúgva, te éppen Sarával táncoltál mikor odajött hozzám és egyértelmű ajánlatot tett nekem - nyögte ki.

 - Mármint hogy...?

 - Hogy menjek fel vele és hát, elég aprólékosan ecsetelte, hogy mit csinálnánk éjjel. De eszem ágában sem volt! - kapta fel a fejét és könyörögve nézett rám, hogy higyjek neki.

 - Miért nem szóltál?

 - Mert nem akartalak megbántani, és nem akartam magamat bajba keverni miatta. A barátságunk többet ér, mint egy ilyen ... - bökött a fejével az emelet felé.

 - Köszönöm - néztem rájuk elérzékenyülve. - Jó, hogy ilyen barátaim vannak - mondtam ki hangosan a gondolataimat.

  Nem kellett sokat várnunk, mikor is végre megjelent Irina egy csomó bőrönddel.

 - Segítenél? - nézett rám szemrehányóan, mintha én tehetnék mindenről.

 - Ezer örömmel segítek én! - kiáltott a brazil és már futott is fel a csomagokért. Irina csak elhúzta a száját, míg nézte, hogy hárman letornázzuk a cuccait.

 - Hívtam egy taxit - nézett rám mérgesen.

 - Jó - feleltem röviden és tömören. Elképzelni sem tudom, hogy mit várt tőlem ezek után.

 - Cris - lépett elém, eljátszva a szenvedő hősnőt - nem beszélhetnénk meg ezt négyszemközt? - suttogta, miközben a kezét a mellkasomra tette és az ujjaival simogatni kezdett. Felnéztem Marciékra, aki rosszallóan csóválták a fejüket majd el is fordultak.

 - Irina, figyelj - söpörtem le a kezét magamról. - Először is nekem nincsenek titkaim a barátaim előtt. Másodszor szerintem már tegnap elmondtam neked mindent amit akartam.

  Láttam a szemén, hogy még mindig nem akarja elhinni, hogy vége.

 - Most komolyan egy hülye kis...

 - Ki ne mond! - csattant fel Iker és Marcelo egyszerre, majd Iker folytatta. - Ha csak mégegyszer a szádra mered venni annak a lánynak a nevét, esküszöm, hogy teszek róla, hogy soha többé semmilyen karriert ne tudj csinálni! Érthető voltam? - nézett nagyon dühösen a lányra, akin látszott, hogy megijedt a kapus reakciójától. Szólni nem szólt, csak bólintott.

  Hála istennek megérkezett a taxi és mi szépen kihordtuk a bőröndöket. Szép kis summát nyomtam a sofőr kezébe, hogy vigye minél gyorsabban és minél messzebbre a nőt. Iker és Marci vigyorogva integettek az orrát az égbe felhúzó modell után. Óriási sóhaj hagyta el a számat mikor lerogytam a nappali foteljába.

 - Mihez kezdesz most? - nézett rám Iker.

 - Nem tudom. Szerintem elmegyek pár napra anyáék után Madeirára. Elmondom neki a fejleményeket. Muszáj rendet raknom itt - mutattam a homlokomra.

 - Az nem fog ártani - veregetett hátba Marcelo. - De ne felejtsd el, hogy szombaton díjátadó.

 - Még az is - nyögtem fel fájdalmasan, mert eszembe jutott, hogy Ana Sergioval megy.

  Mivel mindkét barátom tudta, hogy mire gondoltam, némán rám néztek és Iker volt az aki először megszólalt.

 - Talán intézd úgy, hogy együtt tudjatok menni.

 - Mégis hogyan? - értetlenkedtem. - Ana biztosan szóba sem áll velem a történtek után.

 - Tévedsz. Nem haragszik rád - somolygott Iker.

 - Honnan tudod?

 - Tegnap egész nap vele voltam és sokat beszélgettünk. Még a kocsi miatt sem haragszik már rád. Elmagyaráztam neki, hogy miért tetted, és hogy nem akartad megbántani vele, csak te egy ilyen kis jótétlélek vagy - vigyorodott el a végére amivel nekem is mosolyt csalt az arcomra. - A telefon miatt sem rád haragszik, hanem az exedre. - Ex...milyen fura volt hallani. - Irina beletaposott a lelkébe mikor a gyerekekre tett megjegyzést.

  Felkaptam a fejem. Ezt elfelejtette mondani az az álnok kígyó. Úgy látszik Marcelo sem tudott erről, mert mérgesen az asztalra csapott.

 - Miért nem mondtad előbb? Még átvariálhattam volna a frizuráját míg a taxira várt.

  Iker felnevetett és ránk is átragasztotta a jókedvét.

 - Azt hiszem beszélnem kell Bellel - sóhajtottam fel.

 - Igen, ez egy jó ötlet. Tisztázzátok gyorsan a dolgokat, aztán majd meglátjuk - mondta komolyan Iker majd felállt és indulni készült.

 - Máris itt hagytok? - néztem rájuk rémülten, mert nem akartam egyedül maradni a házban. Most, hogy anya Junival otthon volt és Irina is lelépett, rájöttem, hogy egy embernek baromi nagy ez a ház. Egynek igen, de ötnek? - súgta egy belső hang.

 - Neked is muszáj lesz indulnod - nézett rám csodálkozva Marcelo. - Mindjárt edzés - világosított fel, mikor látta, hogy fogalmam sincs miről beszél.

 - Azt a kurva! - csaptam a homlokomra. - Kösz, hogy szólsz. Nekem teljesen kiment a fejemből. Megvártok? - néztem rájuk, mire felröhögtek.

 - Cris a te kocsiddal jöttünk, így azt gondoltuk, hogy haza is viszel.

 - Bocs fiúk, de ma valahogy nem vagyok képben - mentegetőztem.

 - Nincs baj, ...még! De ha nem indulunk el most, akkor lekéssük az edzést és Zidane kinyír minket - nézett az órájára a brazil.

  Felkaptam a sporttáskámat, ami mindig bekészítve állt az előszobában, majd mindkét barátomat elfuvaroztam a sajátjáért. Együtt mentünk edzésre ami nagyon jól jött, hogy ne agyaljak a történteken. Dupla erőbedobással végeztem a feladatokat majd edzés után Ana házához vettem az irányt.