Házasság extrákkal 23.rész

Cris

   Figyeltem a mozdulatait, ahogy gondoskodón mindenki elé letette a kedvenc reggelijét és közben megvillantott egy-egy édes mosolyt. Néztem ahogy elpirulva fogadja a jókívánságokat és nyakon csapja Sergiot mikor az az első együtt töltött éjszakánkról kérdezi.
 - Cris? - éreztem meg a mellettem ülő kapus lökését. - Itt vagy? - vigyorgott rám.
 - Mi? Persze - bólogattam és elszakadtam újdonsült feleségem látványától. - Kérdeztél valamit?
 - Csak azt, hogy hova mentek nászútra? - nézett rám mindentudó arckifejezéssel Iker.
 - Titok - somolyodtam el, főleg akkor mikor megláttam, hogy Kendra megáll a mozdulatában és a válaszomra koncentrál.
 - Ne csináld már - csatlakozott Ikerhez Sergio is. - Mi miért nem tudhatjuk?
 - Mert nem akarom lelőni a meglepetést, de ígérem, hogy küldünk nektek egy képeslapot - nevettem el magam fancsali képüket látva. - Viszont szívem - szólítottam meg Kendrát - jó lenne, ha elkezdenél bepakolni, mert cirka hat óra múlva már a reptéren kéne lennünk - néztem az órámra.
 - Igenis drágám - mosolygott rám negédesen -, de jó lenne ha megmondanád, miket vigyek magammal, mert Grönlandon nem hiszem, hogy hasznát venném a bikinimnek - nézett rám várakozón és annyira átlátszó volt az igyekezete, hogy kiderítse hova megyünk, hogy nevetnem kellett.
 - Jó próbálkozás, de nem jött össze.
 - A francba - morogta az orra alatt.
 - Tegyél be bikinit, de melegebb ruhát is - vigyorogtam rá töretlenül, kétségek közt hagyva őt.
  Lemondóan sóhajtott, majd elindult felfelé a szobájába.
   Az órák gyorsan teltek. Miután mindenki hazament, anya vállalta, hogy felügyeli a takarító brigádot, akik azért jöttek, hogy rendbe tegyék a házat az esküvő után. Kendra és Juni pár órája eltűntek, így a keresésükre indultam. A fiam szobájában bukkantam rájuk, ahol összebújva, édesen aludtak. Egy ideig néztem őket, figyeltem a lélegzetvételüket, kisimult arcukat. Juni keze Kendra mellkasán pihent, mintha érezni akarná a szívverését. Az én szívem elfacsarodott, mikor eszembe jutottak Junior mondatai. Nem hittem volna, hogy ennyire hiányzik neki a másik szülője. Viszont, hogy Kendra jelenti neki az anyát, azt nem csodáltam. Mióta hozzánk került a lány, különös kapocs alakult ki köztük. Juni nagyon nehezen barátkozott, de mikor meglátta a szőke lányt, azonnal kézen fogta és játszani húzta. Ez volt az a momentum, amikor eldöntöttem, hogy alkalmazni fogom. A hónapok alatt pedig a munkakapcsolat barátsággá nőtte ki magát, tegnap pedig a feleségem lett. Furcsa volt ezt így végig gondolni.
 - Szia - szólalt meg suttogó hangon, rám hozva a szívbajt, mert annyira belemerültem a gondolataimba, hogy nem vettem észre, hogy felébredt.
 - Szia - eresztettem meg egy mosolyt felé.
 - Mennyi az idő? - túrt bele a hajába majd óvatosan, hogy ne ébressze fel a fiamat, kikászálódott az ágyból.
 - Hat. Egy óra múlva a reptéren kell lennünk.
 - Oké, akkor megyek készülődni - nyögött fel. - Még mindig nem árulod el, hogy hova megyünk?
 - Nem - ráztam meg a fejemet vigyorogva. Legyintett egyet majd otthagyott a fiammal, akit megpusziltam és megsimogattam búcsúzóul. Biztos voltam benne, hogy aludni fog amikor lelépünk. Halkan húztam be magam után a szoba ajtót.
 - Téged kerestelek - nézett rám anya, akivel a folyosón futottam össze.
 - Megtaláltál - öleltem át a vállát. - Mit szeretnél?
 - Csak azt, hogy nagyon vigyázzatok magatokra - érzékenyült el.
 - Mi a baj? - pislogtam rá értetlenül.
 - Semmi - szipogott és közben a szemeit törölgette.
 - Látom. Valami gond van?
 - Nincs - simogatta meg az arcomat - csak nehéz felfognom, hogy megnősült a kisfiam - nézett rám szeretettel telve. - Sose hittem volna, hogy megérem ezt a napot - sóhajtott fel. - Még a végén meg kell köszönnöm Irinának, hogy valótlanságokat terjesztett rólad.
 - Meg ne próbáld! - mordultam föl.
 - Nyugi, csak hülyéskedek - forgatta meg a szemeit. - De tényleg vigyázzatok magatokra! Főleg te arra a kislányra.
 - Kendra már nem kislány - vigyorodtam el perverzül.
 - Meg ne bátsd, mert hidd el, nála jobbat az életedben többet nem találsz - nézett rám komolyan.
 - Tudom - öleltem magamhoz azt az embert, aki eddigi életem során mindig kiállt értem. - Igazad van anya. Megpróbálom magam mellett tartani ameddig csak tudom. - Remélem örökre, tettem hozzá gondolatban.
 - Helyes - mosolyodott el. - Ezt akartam hallani - ütögette meg az arcomat.
  Ekkor kinyílt Kendra szobájának az ajtaja és megjelent a lány egy hatalmas bőrönddel.
 - Ne vigyorogj! - mutatott rám mérgesen, de a szemei derűsen csillogtak. - Mivel nem mondtad meg hova megyünk, így mindenből pakoltam egy kicsit.
 - Nagyon helyes - léptem hozzá és egy puszit nyomtam a hajába. Megfogadtam, hogy minden alkalmat megfogok ragadni, hogy hozzáérhessek. - Szeretem, ha egy nő szófogadó - vigyorogtam rá, mire nevetve hátba vágott.
 - Olyan majom vagy!
 - De te szereted ezt a majmot - pislogtam elégedetten piros arcát látva.
 - Hát persze, különben nem mentem volna hozzá! - vetette oda nekem iróniától csöpögő szavait.
 - Gyerekek - hívta fel a figyelmet magára anya - el fogtok késni.
 - Basszus - néztem az órámra. - Indulnunk kell! - ragadtam meg Kendra bőröndjét és már indultam is vele a kocsimhoz, ahol az én csomagom már rég bepakolva várt.
  Megölelgettük anyát és a lelkére kötöttük, hogy vigyázzon Junira. Ő csak az égre emelte a tekintetét majd szinte betuszkolt minket a kocsiba. Meg sem álltunk a repülőtérig, ahol szinte át kellett verekednünk magunkat az újságírók hadán. Mikor megálltunk leadni a jegyeinket, figyeltem a lány arcát és tökéletesen láttam, mikor esik le neki, hogy hova is megyünk.
 - Cris - futották el a könnyek a csodálatos szemeit. - Köszönöm - ugrott a nyakamba és hatalmas puszit nyomott az arcomra.
 - Csak ennyi? - biggyesztettem le az ajkaimat, majd a füléhez hajoltam. - Adjunk egy kis műsort a médiának.
  Mintha egy pillanatra szomorúságot véltem volna átsuhanni a szemeiben, de ahogy jött, úgy el is tűnt. Nyakam köré fonta a karjait és kínzó lassúsággal kezdett közelíteni felém. Nem bírtam kivárni, míg befejezi a mozdulatot, így én csaptam le az ajkaira. A vakuk villogásából szinte semmit nem észleltem, csak szorítottam magamhoz a törékeny testét és kiélveztem minden egyes pillanatot, míg tartott a csók.
  A hangosbemondó hangjára váltunk el egymástól.
 - "Kérjük az Írországba tartó gép utasait, hogy fejezzék be a beszállást!"